|
Témaindító hozzászólás
|
2014.10.30. 12:27 - |
 |
[6-1]
 Egy fancsali mosoly keretében intettem le. ~Hogyne.~
- Ja pontosan arra az érre fogok ráharapni ha nem fogod be a szádat. - válaszoltam egy tündéri mosoly keretében. Azzal válogattam tovább. Tündér, királylány, boszorkány, macska, vámpír, vérfarkas. Egyik jobb mint a másik.
- Csini huh? - vontam fel a szemöldököm oda se figyelve. Túl sok bókot kaptam már, hogy úgy elpiruljak mint régen. Amikor még kis kiszívott hajú csajszi voltam. Azóta vonzom a pasikat és bár Nateel vagyok, volt jópár kalandom amikről nem számoltam be neki. De a nyakamat tenném rá, hogy minimum a negyedéről tud. De most kérlek. Nem tehetek róla, hogy ennyire megnyerő egy vámpír lány az emberek szemében.
Ahogy a Carpenter gyerek a kezembe nyomott valamit, éreztem, hogy kiszárad a szám. Egy macska fül.
- Ne hergelj Carter! Ma még nem ebédeltem. És ha nem akarod, hogy kiszívjam a nyakad, kussolj! - fenyegetőztem. Így utólag ez egy elég hülye mondat volt. Mérgesen szívtam be a levegőt és még mielőtt megjegyzést tehetett volna, tiltakozni kezdtem.
- Nem úgy értettem. Még csak ne is álmodj róla! |
Felnevettem.
- Most is hazudsz, tudom,hogy mindennél jobban örülsz nekem, tündérke.. - húztam tovább az agyát, hisz nem féltem tőle, nem olyan hülye, hogy kinyirjon ennyi ember szeme láttára. Egy girmaszt vágtam,majd lehúztam a kabátom zipzárját és a nyakamra mutattam.
- Erről az érről beszélsz? - kivillantottam nyelvem hegyét,majd felhúztam a zipzárt a kabátomon.
- Nekem nincsenek utánfutóim,magányos farkas vagyok... Na jó, nem mindig... Bulizni mindig a haverokkal megyek, nehogy elkapjanak minket az ilyen csini kis vámpirkák,mint te. - kissé gúnyosan nevettem fel,majd odasétáltam egy kosárhoz,ami tele volt mindenféle fejdisszel. Kivettem egy macskafüles hajráfot és Lily kezébe nyomtam.
- Ezt megveszem neked,nagyon édes leszel... - vigyorogtam,majd tovább kutattam a kacatok között. |
Ha rajtam múlna már ez a gyökér nem szennyezné a levegőt. Mihelyst megszólalt éreztem, hogy hosszú menet lesz ez a vásárlás.
Felvont szemöldökkel fordultam felé és egy erőltetett mosollyal biccentettem neki.
- Black. Mondanám, hogy örülök, de nem szokásom hazudni.
Azzal el is engedtem a fülem mellett a kérdését. Bármit megadtam volna, hogy letöröljem a képéről azt az ostoba vigyort. De nem onthattam vért. Talán majd egy sötét sikátorban. Ha kettesben leszek ezzel a tökfejjel.
- Épp most lépett be egy az épületbe. Csak az a baj, hogy akkora seggfej, hogy nem látom a nyaki ütőerét. - azzal kéjesen megnyaltam éles szemfogaim. Hogy ő is lássa mi fog történni ha tovább húzza az agyam.
- És neked hol vannak az utánfutóid? Azt hittem azok nélkül nem is mersz kilépni az utcára. |
Ugyan már? Haloween...vámpirok?! Igy álltam egy éves hozzá az egészhez,pedig mostanra már úgy tűnik nagyonis megvan az alapja ennek a halloween baromságnak. Igy hát elhatároztam,hogy idén résztveszek ezen a szaron és veszek valami béna jelmezt. Egyedül vágtam neki a bevásárló körútnak, de valahogy éreztem,hogy találkozni fogok ismerős arcokkal. Beléptem a jelmezboltba és megpillantottam Lily édesnek nem mondható arcát. Elvigyorodtam,felkaptam egy bevásárlókosarat és felé vettem az irányt.
- Csá.. Hol hagytad a pincsi kutyádat? - nevettem. Mindig imádtam Natet és Lilyt cikizni,pedig jól tudtam,hogy egy mozdulattal képesek lennének megölni. Felpillantottam a mellettünk lógó bohóc jelmezre és elfintorodtam.
- Nate biztos ilyet vett magának... - vigyorogtam.
- Veled mi van Lilyke, nincs fogadravaló falat a boltban? - felvontam szemöldökömet. |
Hamarosan itt a Halloween. Gondolkoztam rajta, hogy szarok az egészre úgy ahogy van, de aztán eszembe jutott, hogy valaki rendezhet bulit. Így elvonszoltam magam a legközelebbi boltig.
Nem tudtam mi is legyek így csak kóvályogtam balra meg jobbra keresve a kevésbé gázos ruhákat. Most komolyan. Hogy vehet fel valaki ilyen szarokat?! Egyre morcosabban vadásztam a ruhadarabok után. Ha nem találok semmit, leszek vámpír leszarom. Dühösen grimaszoltam a negyven ötödik ruha után is. Egy eladó srác közelített felém. Megkérdezte, hogy segíhet-e. Tündéri mosollyal az arcomon feleltem neki.
- Igen kérem! Megmutatná hol vannak a kevésbé hányadék darabjaik?
Erre elment. Hát istenem. Besértődik. Nem tud normálisan viszonyulni a vendégekhez, vagy mivan? Már éppen utána indultam volna, hogy megmondjam neki szívem bánatát, de meghallottam a bejárati ajtó felett csüngő csengő csilingelését. Dramatikusan sóhajtottam és folytattam a keresést. |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
