|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.30. 16:43 - |
 |
[21-2] [1-1]
Teljes megdöbbenéssel fogadtam mikor, nem az ismerős Arthur állt előttem farkas alakban, hanem egy vadidegen fekete szőrű vicsorgott a tömegre. Elképesztően elkezdtem üvölteni és közelebb verekedtem magam Arthurhoz, aki ott vigyorgott, de a fogai tiszta véresek voltak. Csodálkoztam, hogy egyiket sem ütötték ki közülük. Úgy elverték, hogy a szervezete nem is tudta ilyen gyorsan begyógyítani a sebeit, ezért még mindenhol vörös és véres volt a feje. Az emberek boldogan ugrottak a nyakába, bár láttam, hogy ezt a fiú annyira nem élvezi ezért amikor tehettem gyorsan odébb rángattam a tömegből. Azt még nem találtam ki, hogyan is fogjuk hazaverekedni magunkat főleg, hogy nem tudtam Arthur képes-e ilyen állapotban motorra ülni. Azt láttam, hogy nagyon feldobta a hír, hogy végre egyetemre mehet, de még mindig röhögve néztem, ahogy boldogan számolgatja hogy még hány bunyón is kéne részt vennie.
- Na, gyerünk öregem told fel a segged a motorodra és még hazáig vezess el valahogy mert gondolom te sem szeretnéd itt hagyni.– vigyorogtam és odavonszoltam a gyereket valahogy ahol leparkoltunk. Beindítottam a saját ami a legszebb hanggal bőgött fel és aztán kb hazáig Arthur mögött haladtam, hogy ha fel is bukna legalább az autósok ne hajtsanak rajta keresztül. Még mindig hitetlenkedve csóváltam a fejem, hogy sikerült neki nyerni. |
 Lihegtem és szédültem, alig tudtam magam éberen tartani. ét lehetőségem volt, vagy elájulok, vagy átváltozok farkas alakba, ami erőbe tart... sajnos egyiket se választhattam. Ütöttük egymást, mint az állatok, néha ő nyögött egy nagyot, néha én. igazából már az is nagy szó volt, hogy megmaradtam emellet a benga állat mellet. Akkorát bokszolt a hasamba, hogy egy nagyot felnyögtem, majd térdre estem. Úgy éreztem itt helyben kapok belső vérzést. Iszonyúan fájt mindenem. Lelökött a földre, majd egy kis ideig csak ott hevertem, amikor hirtelen összetudtam szedni az összes erőmet. Feláltam, és úgy lefejeltem, hogy elterült a koszos talajon. ~Nem bírom tovább~ adta fel magát, majd egy pillanat múlva már farkas alakban volt, én pedig iszonyúan megkönnyebbültem, hogy vége ennek a rémálomnak. Elkezdtek ünnepelni, ami persze nem nagyon érdekelt, csak az, hogy minél előbb vízhez kell ,hogy jussak, és lekell, hogy üljek. Ordítottak, majd odajött a nagyfőnök, aki készpénzben odaadta egyből az összeget. Megvolt az első féléves pénzem.. belegondolni is szörnyű volt, mennyit kell még ezért verekednem. Alexet pillantottam meg a tömegben -Megvan.. megvan a pénz.- vigyorogtam a véres mosolyommal. -Már csak olyan hét bunyó és meglesz az egész.- röhögtem, mert az elsőt is alig éltem túl. Egyszer csak ott termett pár ismerős arc, akik gratuláltak, majd egy kicsit eldumáltunk. Az biztos, hogy nem akartam sokáig itt maradni, legszívesebben itt helyben lefeküdtem volna, nagyon hivogatott a padló. |
Mikor Arthur bekerült a körbe én távolabb álltam, de egyből kiszúrtam az ellenfelét. Mi a szar? Kegyetlenül röhögtem fel, mikor elképzeltem mennyire szét fogják verni Artika fejét. De valamilyen mértékben megérdemelte, hiszen annyi csajt átejtett már, hogy valahogy vissza kellett kapnia. A bunyó elkezdődött a farkasok meg össze-vissza lökdösték egymást, és hallottam élesebb szóváltásokat is magam mögül. Kezdtem azt gondolni, hogy nem csak a körben lesz bunyó. Előrébb tolakodtam az emberek között, hogy jobban láthassam, ahogy Arthurt először vágják a földhöz. Na, ezért határozottan megérte eljönnöm.
-Gyerünk már te nyomi, ennél azért többet tudsz. – kiáltottam a sok ember között mikor már láttam, hogy Arthur szájából vér folyik. Azért a helyében tuti nem lettem volna, onnan kivülről még valamennyire szórakoztatónak is tűnt. De az a kigyúrt vadállat tuti, hogy nem viccelt ezért is lepődtem meg, mikor Arthurnak sikerült behúznia neki. De úgy látszott nem csak én voltam így ledöbbenve.. A körülöttem lévő emberek is egyből felszisszentek, mikor meglátták, ahogy Arthur a pasi hátára veti magát és akkorát üt a koponyájára, hogy azon gondolkodtam, vajon eltört-e az ökle. Elég hátborzongatóan nézett ki az egész, ahogy a két véres fazon össze-vissza ütötte egymást és a tömeg őrjöngött rá. Kíváncsi voltam vajon Arthur mennyit pénzt is fog ezért kapni. |
Letelt az idő.. én következtem. Egyre több szem szegeződött rám, én pedig kezdtem félni. Levettem a pólómat, majd kicsit megmozgattak a vállam bemelegítés képpen. Belöktek a harc térre és elkezdtek össze-vissza ordibálni. ~Szegény fiú, nem tudja mire vállalkozott~ röhögtek ~Úgy szétfogja verni a seggét Cruz!~ mondogaták sokan, amire próbáltam nem figyelni. Hirtelen megpillantottam a másik felet, akivel verekednem kell. Magas, kigyúrt, tesztoszteron állat volt, ránézésre is megtudtam állapítani, hogy veszteni fogok. -Basszus- motyogtam magamba, majd visszaszámlálás következett. Gyorsan felé indultam, de azon kaptam magam, hogy már erősen a földre vágott, én pedig csúsztam pár métert. Mindenki óbégatott, én pedig lassan felálltam. Újból próbálkoztam egy ütéssel, de megfogta a kezem és ismét elhajított. Éreztem a vér ízét a számba, és gondoltam teli voltam kék foltokkal. Rárakta a lábát a hátamra, majd megfogtam azt és egy gyors mozdulattal letepertem a földre. Én voltam előnyben, de nem sokáig. Felállt és bevertem neki egy jó nagyot, aztán ő is nekem, egy akkorát, hogy ismét padlóra kerültem. Egészen összebarátkoztam már a talajjal... Mindenki elkezdte őt tapsolni, majd amikor elkezdte magát ünnepelni, és nem figyelt, gyorsan megfordultam, és bevertem neki, úgy, hogy a földre került. így ment egy darabig a harc. |
Amikor Arthur bejelentette, hogy verekedni fog, hogy egyetemre mehessen kicsit furcsa érzés fogott el. Hiszen én megszöktem a jól menő családi vállalkozásunk elől, és az üzleti egyetem ellen tiltakoztam hónapokon keresztül. Ő meg komolyan verekedni fog mindezért? Igazából egy hálátlan pöcsnek éreztem magam. De végül nem említettem senkinek ezeket a gondolatokat, mert alapból nem szeretek nagyon beszélni magamról senkinek. Motorral vágtunk útnak, és mikor Ness kérdezgetni kezdte hova is megyünk elkezdtem ködösíteni neki mindenfélét. Kicsit gyanúsan méregetett, de aztán inkább ránk hagyta és visszatért a kedvenc műsorához valami topmodell leszek vagy mi a szar. Szegény, szerintem tényleg azt képzeli, egyszer majd ő is feltörhet. Jobb tévhitekbe ringatni szerencsétlent, mert a végén még bizonyítani akarna nekem és divatbemutatókat tartana a nappali közepén. Röhögve sétáltunk ki a házból Arthurral és pár perc múlva a jól ismert helyen találkoztunk, egy csomó…vérfarkassal?
- Mintha azt elfelejtett volna megemlíteni, hogy itt kutyák lesznek. – néztem fel Arthurra miután a farkas csajszi elment a tömeg felé. Igazából kezdtem aggódni, mivel eddig úgy hittem, hogy Arthur simán győzedelmeskedik mindenki felett hála a vérfarkas képességeinek. De, most kiderült, hogy nem csak neki vannak ilyen képességei.
- Aki először átváltozik? Mi ez a vicc? – néztem fel a haveromra miközben beljebb verekedtük magunkat az embertengeren. Középen rengeteg részeg ember tolongott, és néhányan poénból még a holdra is elkezdtek üvölteni. Legnagyobb szerencsémre csak ember alakban. Vajon az ellentétes falka tud erről az egészről? Kötve hiszem. |
Az egyetemre csak úgy tudok bekerülni, ha pénzt szerzek. Sok pénzt pedig nem tudok könyvtárban üldögélve megkeresni, így egy újabb dologgal, bár ugyanúgy fekete úton akartam elérni a célom. Bunyózni fogok.. méghozzá hozzám hasonló farkasokkal. Kicsit tartottam az egésztől, mert már nem csak szimpla emberekkel volt dolgom, hanem más városokból érkező "állatokkal". Alex persze elkísért, bár a dolgot nagyon nem támogatta. a hangulat ugyanolyan volt mint a motorversenyeken, de itt alig ismertem valamit, teljesen újonc voltam. Leszáltam a motorról, majd körbenéztem. ~Üdv újoncok, csak nézelődtök ,vagy jelentkeztek is?~ kérdezte egy kemény női farkas hang. -Én jelentkezem- mondtam komoran ~Jólvan.. akkor elmondom a lényeget, tíz perc múlva kezdhetsz is és az a lényeg, hogy addig kell az ellenfelet verni és kínozni ,míg hamarabb változik át farkas alakba mint te. Aki előbb átváltozik az veszít. Ennyi a lényeg..- mondt vigyorogva, én pedig csak nagyra nyílt szemekkel bámultam. A kiscsajszi hamar elis ment, egy kacsintás után. -Kik ezek a beteg, szadista állatok?- jegyeztem meg Alexnek. Meghátrálni viszont nem hátráltam meg, kellet az a pénz, bankot rabolni meg mégsem fogok. -Ha nagyon kilennék ütve, néha dobj meg valami piával közbe.. valami erőssel.- mondtam, miközbe egyre közelebb mentünk a verekedőket néző tömeghez. Az ordításokat is egyre jobban lehetett hallani.. |
Bámultam a rohadt nagy penészes és omladozó falat magam előtt miközben a hátam mögül a tömegben hallottam a füttyögéseket és a tapsot.
- De tuti, hogy ez az. Talán meg kéne leckéztetnünk azt az Alex gyereket. – léptek közelebb, mire összébb húztam magam. A francba, a francba. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok náluk vérfarkas alakba, de nem leplezhettem le az egész fajunkat csak azért mert beijedtem. Nyugalom Ness. Fújtam ki a levegőt és dacosan hátrafordultam, egyenesen majdnem beleütközve Arthurnak. Izzadt volt és poros az eséstől, de így is nagyon örültem neki. Csak nem a nyakába ugrottam, de a piszkálódó mondatára csak vigyorogva csóváltam a fejem.
- Te mondod, aki csaknem kinyírta magát? – néztem rá összehúzott szemöldökkel, de hagytam, hogy átkaroljon és magával húzzon. Ilyenkor teljesen másképp néztek rám az emberek, amikor Arthur vagy Alex mellett voltam, végre lehettem valaki. Nem az a szerencsétlen kislány akit egyfolytában fellöknek. Alex vigyorogva fogadott, és jól összeborzolta a hajam, szokásához híven. Hagytam, hogy megöleljen.
- Ügyes voltál. – mosolyogtam rá, mire ő nevetve fogadott még egy emberkétől egy doboz sört. Na fogadjunk, hogy este nekem kell hazatolni a motorját. Az emberek bulizni kezdtek, néhányan még motoroztak körülöttünk, de hirtelen valaki bekapcsolt valami üvöltő zenét és mindenki egyszerre kezdett bulizni. Alig telt el egy negyed óra és Arthur már el is tűnt. Gondolom, elment megfektetni azt a szépen mondva prostituáltnak kinéző lányt. Én pedig most kivételesen vigyázhattam Alexre. |
 Lepacsiztam Alexal, majd a többiekkel -Persze, minden rendben.- vigyorogam, majd az a Greg gyerek belém jött. ~Na mi van kislány? Megijjedtél a kanyarnál?~ vihogott, amire nagyon dühbe jöttem. -Én legalább nem szorulok csalásra a nyeréshez.- szóltam vissza, amire meg ő gurult nagyon be. A többiek nagyra nyílt szemekkel figyeltek minket. ~Te kis pöcs, azt hiszed jobb vagy nálam? Gyere! Gyere ha ekkora arcod van!!- hívott ki egy bunyóra én pedig kénytelen voltam magam elröhögni. ~Hidd el ,hogy azt nem akarod~ mondtam mosolyogva. Erre nekem támadt két haverjával, és a többiek mind hátráltak, hogy helyet adjanak a verekedésnek. Körbe álltak és elkezdtek füttyögni. Nekem jött Greg, én pedig megfogtam és a földre hajítottam, majd a másik kettőt is. Újból próbálkoztak ,de a történwt ugyanez volt.. Majd nagy nehezen felálltak.. ~Ezt nagyon megfogod bánni~ mondták idegesen, majd elhúztak a tömegből. Igazából nem éreztem fairnek az egészet, szegény fiúk csak ártatlan emberek voltak, ha nem támadnak meg nem is tettem volna semmit.. de ők akarták. Szememmel ismét Nesst kerestem, de nem láttam sehol. -Ness hol a francba vagy?- kérdeztem hangosabban, majd megláttam egy kicsit odébb, pár pasival. Odatolakodtam miközben a tömegen keresztül vergődtem. -Te meg mit csinálsz? És miért vérzel? Magadra hagyunk egy órára és egyből ez történik? Nők...- röhögtem el magam, majd elűztem a hülye versenyzőket, akik most Nesst szidták Alex miatt. Átkaroltam a vállánál majd odavezettem a baáti társaságunkhoz. ~Na akkor ünnepeljünk~ ordította Max ,majd kibontott egy Jegert. a lányok elkezdtek röhögcsélni, látszott rajtuk, hogy csak azt várják végre valaki jól beléjük menjen. |
Mire kiértem, a sebem teljesen összeforrt egyetlen apró heg sem maradt rajta, de a vér teljesen rászáradt a térdemre és a sípcsontomra. Szuper. Undorodva vizslattam a lábamat, mikor a közönség hirtelen felhördült és néhányan fel is sikítottak. Ijedten kaptam fel a fejemet, de természetesen így az utolsó sorból semmit se láttam. Pár pillanatig nyújtogattam a nyakam meg minden, de semmit se láttam.
- Kemény csontjai lehetnek ennek a Metson gyereknek. – jelentette ki valaki mellettem és akkor rájöttem, hogy már megint Arthur zakózhatott egy marha nagyot. Néha megfeledkezek róla, hogy mind vérfarkasok vagyunk, és ilyenkor komolyan aggódok, hogy megsérül. De aztán mindig rádöbbenek, hogy egy kis esés nem fogja kinyírni. Mivel mindenki köréjük gyűlik lehetetlen a közelükbe férkőzni, inkább megállok hátrébb és várom, hogy kiörülje magát a tömeg. Majd hazafelé gratulálok nekik, csak hagy ne kelljen most átvergődnöm magam a részeg, drogos csávókon. Főleg miután a legutóbbi alkalomnál telibe hányták a kedvenc pólóm. Arról viszont megfeledkeztem, hogy akik nem nyernek azok általában ide hátra vonulnak el és szidják az ellenfelet, mint most is. A szarba. Most kéne észrevétlenül elosonni…
- Hé, ez nem annak az Alex gyereknek a húga? – kérdezte az egyik magas versenyző aki épp csak levette izzadt fejéről a bukósisakot már a szájából lógott is a cigi. Amilyen gyorsan csak tudtam teljesen hátat fordítottam nekik, de elég furcsa lehetett mert most az embereknek teljesen háttal álltam egy nagy falat bámulva magam előtt. Mégis milyen beteg ember lehet aki a falat bámulja egy ünneplés közepén. Na gyerünk, semmi baj, csak nyugi. Már sötét van, úgyse látnak. |
Az a rohadék természetesen elég hamar lehagyott, hiába pörögtek a kerekeim ezerrel. Szitkozódtam magamba egy sort, ahogy teljesen mögé férkőztem. Egy jó kanyarba talán lehagyhatnám, fordult meg a fejemben és már láttam is magam előtt a következő jobb kanyart. Már majdnem lehagytam amikor a szorosan félig mögöttem, félig mellettem haladó Arthur akkorát bukott, hogyha sima halandó lett volna, tuti ottmarad. Kicsit aggódva préseltem össze a számat,de tovább bőgettem a motort. A visszapillantóból még láttam, ahogy feltápászkodik. Sajnos ez az egyetlen pillantás elég volt, hogy csak másodiknak értem be a célba. De ez sem volt rossz. Még így is elég jó pénzt fogok kapni, ha minden jól megy. Leparkoltam a motorom és kezet fogtam a győztessel, a tömeg őrjöngött és mindenki boldogan ugrált. Lassan kiengedett az adrenalin, és Arthur éppen akkor futott be mikor valaki a kezembe nyomott egy doboz sört. Megveregettem a vállát és vigyorogva pillantottam rá.
- Ugye egyben vagy haver? – néztem rá miután leszállt a motorjáról. Miután válaszolt sajnos egy másik gyerek kezdett beszélni, hozzám, akit már jól ismertem. Nagyon sok versenyző motorját javította már fel, de nem éppen olcsón dolgozik. Arról kezdett magyarázni, hogy miket kéne kicserélni a motoromat és igazából érdekelt mit mond ezért nagy figyelemmel hallgattam. |
Utáltam, hogy ilyen ramaty a motorom, hiába szerelgettem, látszott ,hogy nem a legújabb kiadás. Persze akkor is ő volt az én szerelmem, de egyszerűen nem lehetett vele kanyarodni. Az egyenes utcán nem volt baj, Alex, Greg, egy ismeretlen és én haladtunk legelől, majd a többiek. Greg nekiment az ismeretlennek, aki erre kicsúszott és egy nagy esés után a csatorna mellet landolt. Azt utáltam ebben a Gregben, hogy mindenkin átgázolt a nyerés érdekében és rohadtul nem sportszerűen játszott. Egy csaló! Estek ki az emberek, végül legelől már csak hárman voltunk versenyben, végül elérkezett a legdurvább kanyar.. Nem fékeztem le annyira ,amennyire kellet volna, az irányítást pedig átvette a motorom, így kicsúsztam és akkorát pörögtem a motorral, hogy ha ember lettem volna, ez lett volna a halálom. De szerencsére csak pár percig feküdtem a koszos, sáros talajon, majd feláltam és lesöpörtem magamról mindent. Káromkodtam egy nagyot, majd visszaindultam a rajtvonalhoz. Ott már füttyögve, páran hurrogva fogadtak.. Úgy látszik én lettem a harmadik, mert a többiek már mind bent voltak. Lelocsoltak valami szar borral, és páran rám is ugrottak. ~Jó voltál haver, azt a rohadt, láttam ám az esésedet, hogy vagy te még életben?-~röhögtek, majd összeborzolták a hajam. Meggyújtottam a füvescigim, és tovább dumáltam a többiekkel, miközbe a szememmel Nesst kerestem. -Láttátok valamerre Alex hugát?- kérdeztem, mert ők már csak így ismerik. Kicsit aggódtam miatta, pedig tudtam ,hogy annyira nincs miért.. hisz vérfarkas. |
Ahogy a fiúk otthagytak, akkor tudatosult bennem, hogy miért utálok motorversenyekre járni. Ha a részeg, befüvezett férfiak akik erre a versenyekre járnak meglátnak egy egyedül kóválygó lányt egyből piszkos gondolataik támadnak. Főleg, hogy nyár lévén nem is bundába voltam bebugyolálva, hanem farmer rövidnadrágba és egy fehér topba. Idegesen toporogtam mikor elrajtoltak, és próbáltam nem tudomást venni, hogy néhány csávó füttyögve halad el mellettem. A fülem mögé tűrtem egy fekete tincset és éreztem, ahogy az aggodalom felébred bennem. Talán előrébb kéne lépnem, hogy jobban lássak. Csak, hogy mindenhol a magas pasik elállták az utam. Szuper.
- Hé, bocsi. Elnézést. – furakodtam át két lány között akik sajnálkozva néztek rám. Amikor enm volt mellettem Alex vagy Arthur akkor nem voltam több egy szegény kislánynál. Ez pedig rohadt dühítő volt. Nem vagyok már óvodás sem kisbaba, hogy bébicsőszködni kelljen. Pont mire előre verekedtem magam, elhúztak mellettünk a motorok, és a tömeg megindult velük együtt, elsodorva engem is. Az alkohol és cigaretta szagú emberek lökdöstek maguk között előre. De nem is ez volt a legrosszabb hanem,hogy sikeresen fellöktek, és ahogy leérkeztem a poros aszfaltra ahol cigi csikkek és üres sörös üvegek voltak szétdobálva, teljesen felszakadt a térdem és ömleni kezdett a vér. Najó, lehet hogy tényleg szükségem lenne egy bébicsőszre. Az kellett volna, még, hogy megtapossanak ezért amilyen gyorsan csak tudtam feltápászkodtam a helyemről. Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani a sebem, de a kiömlő vér rászárad a lábamra és elég undorító lesz. Egy kar megragadott és felhúzott a tömegből aminek még örültem is volna, ha nem egy részeg perverz pasi lett volna.
- Hol van a köszönetmondás babám? – nézett rám kérdőn és nyújtotta a karját, hogy a nyakába boruljak. Meg a szart. Amilyen gyorsan csak tudtam sántikálva kiverekedtem magam az emberek örvénylő tengeréből. |
Oda sem figyeltem, ahogy Arthur és Jenessa szívják egymás vérét, valahogy teljes nyugodtság töltött el mikor Ness hisztizve jött oda hozzám, hogy Arthur mekkora egy köcsög. Ilyenkor csak röhögni tudtam rajtuk, de szerencsére már erről is leszokott. Lazán nekitámaszkodtam a morotomnak mikor odajött néhány srác és kérdezgetni kezdtek a motoromról. Hát igen, egyértelműen tudom, hogy milyen tökéletes a kis drágám. Aztán Arthur is csatlakozott, és nem sokkal utána fel kellett állni a motorokkal. Az egészbe első látásra szerettem bele és a szerelmem azóta is lángolt iránta. Az adrenalin feltöltött, a stressz kiengedett, egy csepp elnyomott idegességet sem éreztem. Csakis én , a szívdobogásom és a felbőgő motorok. Felhúztam a bukósisakot a fejemre, és alatta elvigyorodtam. Rohadtul elverem őket az tuti. Egy tökéletes alakú hosszú lábú, miniruhás lány jött egy zászlót lengetve. Már túl jól ismertem, ha értitek mire gondolok. Azt hiszem valami Indiana vagy valami ilyesmi nagyon szokatlan neve volt, de esküdni mertem volna, hogy a családja nem így szólítja odahaza. Pár másodperc múlva pedig már csak a tiszta adrenalin maradt. Elég hamar felküzdöttem magam az elsők közé, és egy három-négy fős kisebb csapatban haladtunk tovább könnyen lehagyva a többieket. Magam mellett éreztem Arthurt, aki egy pillanatra szintén rám nézett a szeme sarkából. Pont mint az első versenyemen amikor még csak egyszerű ellenfelek voltunk és egyáltalán nem ismertük egymást. Aztán gázt adtam és lehagytam az előttem haladó csávót akit eddig hagytam érvényesülni. A következő kanyar elég éles volt és nem kevesen buktak fel benne. Most is hallottam egy sikolyt valahonnan hátulról. Idióták. Szorítottam össze az állkapcsom, miközben Greg megpróbált megelőzni. |
Amikor Ness visszaszívatott azzal, hogy titokban kell tartani a lefekvésünket nem akartam mit mondani, csak elröhögtem magam. Szép visszavágás volt.. Eltűnt a latex ruhás csajszi én pedig még stíröltem egy kicsit, majd ismét Nes mondata zökkentett ki. -Na azt próbáld meg- röhögtem fel -Az lesz az utolsó napod.. te nem fogod magad így kelletni mint egy ribanc.- mmondtam határozottan de nyugottan is egyszerre. Én csak azért szerettem az ilyen lányokat, mert egy éjszakára kiváló alkalomnak tűntek egy kis kamatyolásra. De nem is tekintettem rályuk nőként... -Najó keress magadnak társaságot, nekünk Alexel készülnünk kell. De próbáld meg ne bajba keverni magad. Ma nem leszek bébicsősz.- mondtam ,miközben felvettem a sisakot. Odamentem Alexékhez, és üdvözöltem a nagyfejet, Marcust meg a többi bandatagot. Megkínált egy füves cigivel, amit elis fogadtam, bedugtam a zsebemre későbbre tartogatva. -Az enyémet is felkéne turbózni egy kicsikét, a kanyaroknál nagyon nehéz már vele.- száltam be a beszélgetésbe, és miről másról, mégjó, hogy a motorokról volt szó. ~Najó, ennyi elég is volt a cseverészésből, ne csak dumáljatok, mutassátok is meg mit tudtok~ mondta határozottan a főnök, ezzel arra gondolva, hogy álljunk fel a rajtra. Mindenki elkezdte brummogtatni a motorját, én pedig Alex és legnagyobb ellenségem, Greg mellé álltam be. Páran még lányokat is vittek a hátsóülésükön, akik úgy kapaszkodtak a vezetőkbe, mintha az életük múlna rajta.. mert ez így is volt. Én mindig egyedül indulok, ez egy olyan érzés, ami csak az enyém.. olyan személyes. Nem osztom meg egy csajjal sem! Meglebbent a zászló és a verseny elindult. Mindenki úgy nyomta a gázt, hogy egy szempillantás alatt el is tűntünk. |
Gúnyos mosoly jelent meg az ajkaimon, mikor Arthur kijelentette, hogy nagyon szívenütötte a csajt a dolog.
- Mindjárt elsírom magam. Bár ha jobban belegondolok, engem is szíven ütne, ha egy ilyen alakkal kéne lefeküdnöm, mint te. – jelentettem ki dacosan már csak visszavágásként is arra, amit a ruháimra és rám mondott. Kicsit zavarba jöttem, mikor a srácok flörtölni próbáltak, hiszen körülbelül soha életemben nem volt kapcsolatom, köszönhetően a két srácnak akik az összes bimbózó románcomat tönkre tették. Emlékszem egyszer hazajött hozzám egy srác és Arthur és Alex az összes létező fenyegetést elmondták neki ami csak létezik, mindezt azért ha hozzám merne érni. Na persze, ők éjjel-nappal csapták mindenkinek a szelet aki csak nő volt. Elképesztően igazságtalan. Most is szúrós szemekkel néztem Arthurra amiért elküldte a fiúkat. Komolyan, annyira nem fair. Na nem mintha a kettő közül valamelyik is vonzó lett volna. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy a lány rámászik Arthurra és aztán inkább elfordultam, hogy ne is kelljen látnom. Hülye, hülye Arthur Metson. Miután a lány eltipegett végre felhúzott szemöldökkel meredtem a srácra. Remélem érti, hogy arra célzok éppen milyen gáz, hogy egy ilyen helyen szedi fel a nőit. Talán félhetne, hogy elkap valami betegséget.
- Talán egyszer felpróbálhatnék egy ilyet. – néztem a lány után akinek a latex ruhája teljesen rátapadt a testére. – Kíváncsi lennék mit reagálnának az emberek. – Na meg persze te a bátyámmal, akartam még odatűzni de végül ezt megtartottam magamnak. A következő pillanatban felbukkant Alex és vigyorogva közölte, hogy nem sokára indulnak. |
Alex helyettem is intézkedett Marcusnál, így én ott maradtam a motorjaink mellett. -Igen eltaláltad. ott is csináltuk. Amúgy meg jó lenne ha nem hoznád előtte szóba, mert nagyon szívenütötte ez a dolog. Titokban akarja tartani.- vigyorogtam, majd intettem pár havernek, akik aztán oda is jöttek hozzánk. -Nem gerjedek a ruháidra, csak tudod megsajnáltam őket. Olyan szépek, és midig csak ezen a rondaságon kellet, hogy legyenek.. gondoltam jótékonykodok egyet. Így odaadtam Emilynek.- oltottam be, mire a mellettem álló Leonard és Christopher elkezdtek füttyögni és röhögni. ~Haver, ha már neked ennyire nincs szemed, akkor legalább kölcsön adhatnád nekünk pár órára.~ próbáltak flörtölni, de erre kicsit dühös lettem. -Jól van lelehet kopni, max egy doboz cigit adok kölcsön, de Nesst nem kapjátok ti barmok- mondtam komolyan, majd játékból beleütöttem Leonard hasába. -Inkább a versenyen járjon az eszetek, mert eéggé mínuszban vagytok, a végén nektek kell kölcsönadni nekem a motorjaitokat zálogként.- röhögtem, majd Nesshez fordultam. -Vásárolni? Sok az infó, azthiszem mégse érdekelnek a részletek merre csavarogtál.- mosolyogtam. Egy dögös latex ruhás, platformos szöszi billegett oda mellénk hirtelen. -Tyűű de dögös vagy.- mondtam igen udvarias úriember módjára. -Dumálhatnánk a futam után- kacsintottam oda. ~Mindenképp .. felírom a teloszámom rendben van?~nyávogta, aztán megfogta a pólóm, lehúzta és nagy számokkal felírta a melkasomra. |
Nem tudom miért jártam el a fiúkkal a motorversenyre, csak ez valahogy kialakult, amikor hozzájuk költöztem, hogy eljövök velük. Először nagyon féltettek, de aztán már mint kabalájukat emlegettek. A sisakomat, úgy egy vagy másfél éve szerezhette be Alex karácsonyra. Tényleg pont egy motoros sisakra vágytam karácsonyra, nem valami szép ruhára vagy ilyesmire. De egyébként miután ráfestettem a virágokat sokkal jobb lett. most is ezt a fejvédőt viseltem és izgatottan pillantgattam körbe. Hihetetlen hangulat volt itt, motorbőgetések, kipufogógáz illata és mindenhol nagymellű khm… mindent kipakoló lányok. Éppen nagy szemekkel figyeltem, ahogy konkrétan az egyik csaj belemászik egy pasi ölébe, mikor meghallottam, hogy Arthur bejelenti, hogy megint meghúzott egy csajt.
- Ez undorító, mert tuti a mi ágyunkba csinálták. – húztam el a számat, nagy szemekkel. Nem hiszem el, hogy egy alkalmat sem hagy ki amikor lehetősége lenne rá.
- MII??- néztem fel rá mikor bejelentette, hogy a csaja felpróbálgatta a ruháimat. – Biztos csak viccelsz, de ebbe még belegondolni is undorító. Mondjuk, ha az én ruháimra gerjedsz csak szólhattál volna és kölcsönadok néhányat amik úgyse kellenek. – vigyorodtam el gonoszul az utolsó mondatomra. – Tudom, hogy nehéz találni egy olyan tökéletes lányt mint én. – húztam fel az orrom színpadiasan, de szerintem Arthur is tudta, hogy csak viccelek. Időközbe Alex eltűnt, így itt maradtam ezzel a nőcsábásszal egyedül. Egyedül, ennyi félig meztelen csajjal körülvéve. – Egyébként meg ha tudni akarod, akkor vásárolni voltam. – Nem is tudtam, hogyan kéne beadagolnom, azt hogy mostantól mindenkinek azt kéne mondani, hogy a menyasszonya vagyok, nehogy lebukjak. |
A csodálatos fekete vasparipámon gurultam be abba a negyedbe ahol általában a motorversenyeket tartják. Ness mögöttem foglalt helyet fején a jól ismert fehér alapon rózsaszín virágos bukósisakja. Ahogyan leparkoltam Arthur mellé, elvigyorodtam a szavain és megcsóváltam a fejem.
- Ne légy ilyen magabiztos Artikám, ma igazán kirobbanó formában van az én kis drágám. – paskoltam meg a motor oldalát finoman. Figyeltem, ahogy a motor köré sereglik pár ismerős és lepacsiztam velük, de aztán a haverom szavaira figyeltem. Valami Emily, hmm remek, remélem nem az ellentétes falka kéme akit ránk uszítottak. Mikor Arthur bejelentette, hogy már meg is volt neki széles mosoly terült el az ajkaimon.
- Nem aprózod el öregem. – adtam neki egy ötöst és végül hátrahagytam a húgommal, míg megkerestem az egész motoros versenyek rendezőit, Marcust.
- Csá Al. – lógott ki a cigi a szájából és zsíros fekete haja teljesen a fejéhez tapadt. Szerintem nagyon jól tudta, hogy utálom mikor így hívnak. – Kérsz egy cigit? Tudod ez a kedvencem, lekötelezett lehetsz, hogy megkínállak. – nyújtotta felém a füves cigit, de inkább megráztam a fejem.
- Írj fel engem és Arthurt a harmadik menetbe. – biccentettem felé, mire egy kicsit elgondolkodott és kezet nyújtott.
- Veled mindig érdemes üzletet kötni Al. – vigyorodott el kivillantva sárgás fogait.
- Hát még veled Marc. – nyújtottam a kezébe azt a kevéske pénzt amit nevezési díjnak hívtak. Ha elég menők vagyunk akkor az első két hellyel ennek a többszörösét, fogjuk elnyerni Arthurral. Miután otthagytam a csávót visszamentem a két lakótársamhoz akik már megint szívták egymás vérét. |
Imádtam azokat az estéket, amiket itt tölthettem, a motorversenyek helyszínén. A város nagy arcai összegyűlnek az utcán és együtt buliznak, isznak.. és persze megdolgozzuk a motorokat is, meg néha egy-egy kocsis futam is belefér. Persze párszor kijött a rendőrség de max 1-2 éjszakánál többet nem kapott senki. A sérülés annál több volt, de nekem azért nem volt annyi kockáztatni valóm vérfarkas létemre. A beszari pasik és a jókislánykák messziről kerülik ezt a helyet, és lenézik a "huligánokat" akik ilyenkor itt ólálkodnak. Persze ezen mi csak röhögni tudunk. Alexel és Nessel érkeztünk meg, olyan nyolc körül lehetett, és mindenki odajött minket üdvözölni. a zene már ordított a hangulat is megvolt, kezdődhetett az este. -Alex készülj, hogy ma rohadtul kifogsz kapni.- vigyorogtam, miközben leszáltam motoromról. -Amúgy meg ma becsöngetett egy új falkatag, valami Emily. Egész közelől sikerült megismernem ,ha érted mire gondolok.- kacsintottam a fiúra, Ness szemrázására nem figyeltem oda. -Megkérdezte lakhatna-e nálunk- röhögtem fel, miközbe visszaemlékeztem -Egy kicsit elvan tévedve a kiscsajszi.- jegyeztem meg. Amikor odanyújtott felém Max valami olcsó piát, egyből elfogattam és jól belekortyoltam utána pedig odadobtam a pár métere álló Nessnek is. -hol voltál egész nap? Lemaradtál Emily divatbemutatójáról, amit a te ruháidból rendeztünk.- vigyorogtam, mivel ezt muszály volt megemlítenem, ha nem is pontosan így történt. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
