|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 15:24 - |
 |
[10-1]
- Ugyanmár, szerintem nem szeretnél látni engem szex közben, Bella. Olyankor egy igazi.... Hmm..... Mi vagyok szivem? Te jobban eltudod mondani.... - nevetek fel. Mindigis imádtam Rinát kinos helyzetbe hozni,mert olyankor olyan édes a pirosló arcával,egy igazi angyalra emlékeztet.
- Hogy milyen ágya lenne? - nézek értetlenül Bellára. - Mindegy, ne kezd elmagyarázni,mert tudom, hogy képes lennél egéssz hazáig fecsegni róla. - vigyorgom,majd mikor a kocsihoz érünk bedobálom a csomagtartóba a bőröndöket és Rinát megelőzve mehuppanok az anyósülésre Bella mellé.
- Kivételes eset,hogy vezethetsz úgy,hogy én is itt vagyok... Tudod,féltem ezt a helyes arcocskámat... - simitom végig mutatóujjamat az arcomon,majd felnevetek, akár egy beképzelt idióta,holott mindannyian tudjuk,hogy egyáltalán nem vagyok az.... |
 -Én szívesen kamerázok ha úgy adódik.. gondoljatok bele, töksok pénz jönne be a házhoz.- tettem még hozzá a "Mike a pornósztár" csevegésünkhöz. Amikor Rina a baba ellen érvelt egy kicsit megértettem.. végülis akik az esküvőjük napján egy szikláról ugranak le ( menyasszonyi ruhában ), azok inkább várjanak még pár évet ezzel. -Pedig olyan édes lenne, és lenne baldachinos ágya is.- mondtam meggyőző érvnek, bár nem hiszem ,hogy ezzel nyerhettük volna Mikevall az ügyet. Elérkeztünk a kocsinkhoz, ami egy kicsit ütött-kopott volt, majd segítettem berakni a csomagokat. Én vezettem, hagytam őket hátul, had pihenjenek, én pedig úgy is élveztem minden alkalmat amikor kocsikázhattam. Eszembe jutott az a kocsikázás, amikor Brunoval mentünk koncertre és egy nagyot vitatkoztunk egész odavezető úton. Úgy ordibáltunk egymásra, hogy visszanézve csak nevetni tudok rajta.. így kénytelen voltam most is elmosolyodni. |
Lassan elindultunk kifelé és mikor Mike a pornószínészkedésről kezdett beszélni nevetve megráztam a fejem.
- Remek, az biztos, hogy illene hozzád ez a munka. – paskoltam meg a vállát és cseppet sem tudott zavarni, hogy rengeteg kérdő szempárral találtam magam szembe. Magam után húztam a krémszínű bőröndömet, de csaknem megtorpantam Bella következő mondatára. Megint elpirultam egy kicsit és zavartan a lábaimra meredtem, míg Mike kiröhögte magát. Komolyan az esküvő után csak a gyerekvállalás jöhet?
- Ne viccelj már Bella, hiszen mi magunk is gyerekek vagyunk még. – ráztam a fejem nevetve, amit talán egy kicsit tetettem. Nem is igazán ez volt az igazi ok, csak nem akartam elrontani ezt a szép pillanatot. Hogyan nevelhetnék fel egy gyereket, amikor egy másik a szemem előtt árvult el? Honnan tudjam mikor fog Kathrine újra támadni és mi van, ha az én gyermekemet nézi ki magának? Ahogyan kiléptünk a forgóajtón megcsapott a forró levegő, hátrasimított szőke hajamat és kifújtam a levegőt. Örültem, hogy itthon minden rendben, ez nagyon megnyugtatott.
- Meg aztán gondolj bele, egy ilyen bolond, hogy lehetne felelősségteljes apa? – böktem a könyökömmel oldalba Mikeot és rávillantottam a legszebb pimasz mosolyomat. |
Édesen pislogva hallgatom a lányokat és a bőrönddel a kezemben sétálunk előre.
- Igen,ott... - vigyorgom. - Hmm....Nem is lenne rossz... Szivem mit szólnál hozzá,ha beállnék pornó szinésznek? - nevetek fel elég hangosan és igy néhány ember figyelmét sikeresen magunkra is vontam,nem mintha érdekelt volna. Tovább hallgatom az asszonykám és Bella csicsergését és néha felnevetek,viszont mikor a kis tündérkénk felhozza a kisbaba témát hatalmas vihogásba török ki.
- Na most vigyázz, Bellácska.... Rina ha meghallja a kisbaba szót egy vérengző dinoszaurusszá változik.... Ha tudnád mennyiszer próbálkoztam ezzel a nászúton... - kuncogom. |
Már hiányzott a csipkelődésük, és Mike perverzségei, néha már én is felvettem a hülye beszólásait. -Az óriáskeréken??- kérdeztem meglepődötten vissza. -Szerintem te néha egy ornó fimbe képzeled bele magad..- röhögtem el magam. Bruno az ellenkezője volt Mikenak, mindig olyan gyengéd és kedves mindenkivel.. kivéve Felixel és a többi vámpírral. -Nem történt semmi itthon, azonkívül ,hogy párszor eltörtem valamit és egyszer kitört a tűz ,mert Rachelel elfeletkeztünk a popcornról- mosolyogtam és reméltem, hogy annyira nem lesznek kiborulva. Bár szerintem már megszokták az ilyen dolgokat. -Persze aztán Dan és Bruno eloltották- tettem hozzá magyarázkodva. -Tudjátok én már mit szeretnék nagyon?- kérdeztem mint egy kislány -Egy kisbabát!- mondtam vigyorogva és persze ez egy célzás akart velük szemben lenni. |
Egy levakarhatatlan mosoly ült az ajkaimon már egészen Párizs óta, de még szélesebb lett amint megláttam Bellát a hatalmas táblával. Kicsit meglepődtem, hogy egyedül van, és még Bruno sincs vele, de végül arra gondoltam, nyilván otthon is kellett vigyázni a többiekre. Gyorsan odarohantam hozzá és a nyakába vetettem magam, jó szorosan átölelgetve.
- Szia Bellaaaaa. – engedtem el végül egy jó hosszú ölelés után aztán hagytam, Mikeot hadd üdvözölje ő is az angyalkát. A következő mondatokat legszívesebben meg sem hallottam volna de sikerült a legvörösebb színt felvennem ami csak létezik.
- Szuper. Elég a mocskos beszédből. – fogtam be Mike száját mielőtt még bármit is mondhatott volna a nyaralás többi részéről és mosolyogva néztem Bellára. – Mik történtek itthon? Minden rendben? – néztem rá és egy picit ideges voltam, mert féltem, hogy talán megint valamibe belekeveredett. Híres volt az öngyilkos hajlamáról és arról, hogy a mániája az összes vérszívóval összebarizni. Időközben persze elengedtem Mike száját, de figyelmeztető pillantást vetettem rá, hogy ne merjen még több perverz dolgot mesélni szegény Bellának. |
Nagyon jól éreztük magunkat a nászútunkon Párizsban,ott ahol megláttam a napvilágot. Igazából Rina ötlete volt ez az egéssz,hogy oda menyünk,igy hát oda is mentünk és szerintem a legjobb a Disney Land volt az egészben, újra gyereknek érezhettem magam. A szüleimmel és Daviddel mindig oda jártunk mikor még kisebbek voltunk. A repülőn azonnal bealudtam,igy abból semmire sem emlékszem,csak arra mikor leszálltunk. Összeszedtük csomagjainkat és most Rinával az oldalamon sétálunk kedves Bellánk irányába. Az igazat megvallva már hiányzott a hülye stilusa és az idegesitő sipongó hangja és végre érzem,hogy ő is itt van melletünk... Ez a büdös kötelék, csak az miatt jöttünk haza,mert vigyázni kell a kis hercegnőnkre.
- Remélem még nincs összedőlve a ház... - nevetek fel,majd mikor odaérünk Bellához szorosan átölelem,aztán újra megragadom drága feleségem kezét.
- Sajna bealudtam a gépen... - válaszolok nevetve Bella kérdésére. - És egyébként gondolj bele, szerinted egy nászúton mi a francot csináltunk? Bár, azt hittem többször lesz rá alkalmunk... Rina nem volt hajlandó az óriáskeréken csinálni, de még arra sem,hogy kicsit kényeztessen... - felnevetek,majd átkarolom Rina derekát és a feje búbjára nyomok egy csókot. |
Nagyon hiányozott már Mike ésRina, legszívesebb éjjel-nappal hívogattam volna őket, csak hát a végére tuti az agyukra mentem volna teljesen.. Rina anyukájával viszont az esküvő óta majdnem minden nap beszéltem, és szerencsére a lányt is sikerült erre rászoktatnom. Azt mondták, hogy majd meglátogatnak minket, hogy minden rendben van-e.. A falka, a család élete kezdett nyugisabb lenni, egy vámpír támadás se ért az utóbbi időben. (Leszámítva Kathet, aki miatt eltört a karom, de annak már egy hónapja és ez nálunk már megszokott ). Persze Bruno kiverte a balhét, de aztán sikerült leállítanom, és mostmár azthiszem teljesen megnyugodott. Felixel pedig újra engedélyezett a találkozásom.. köszönöm!! Éppen vártam Rináékat a repülőtéren, amikor végre megláttam őket. Elővettem a nagy táblát, amire ráírtam egy filctollal, hogy "Üdvözlünk újra itthon Mike és Irina". Persze ez hülyén jött ki, mert csak én álltam ott, de mivel eredetileg úgy volt ,hogy Merlin is jön, többes számban írtam fel. Elvigyorodtam és a magasba mutattam ,hogy jól lássák. Lehet hogy kicsit égettem őket, mivel egyedül én ácsorogtam ott egy szivárvány színű plakáttal a kezemben. Amikor közelebb jöttek megöleltem mindkettőt -Dejóó, hogy itt vagytok.. már nagyon hiányoztatok. Mindent meséljetek el szóról szóra!- vigyorogtam, miközbe elindultunk. -Vagyis.. inkább hagyjátok ki a piszkos részleteket.- tettem hozzá, aztán jobban belegondoltam és rájöttem, hogy valószínű csak a piszkos részletekkel telt az egész utazásuk. -A repülőn is sikerült? Ha értitek mire gondolok.. -kacsintottam huncutul. |
Őszintén szólva nem nyugodt szívvel mentem el a nászútra. Ezért halogattam és toltam ameddig lehetett, de végül július elején elutaztunk Párizsba és noha aggódtam az otthoniakért nem bántam meg. Az egész annyira fantasztikus volt, főleg amikor sikerült elmennünk a párizsi Disneylandbe. Rendben, talán más inkább az Eiffel tornyot említette volna meg elsőszámú helyen, de nekem akkor is a vidámpark volt a kedvencem. Hiszen mindennél jobb az újdonsült köztudottan őrült férjeddel felülni a legdurvább hullámvasútokra. De persze hiányoztak az otthoniak, főleg Bella. Hiányzott az az erős kötelék, amit a közelében éreztem és úgy éreztem mintha bármikor megölhetné egy vérszívó. De rengeteg képet készítettünk, és amikor csak tehettem beszéltem vele a neten vagy akár skypeon keresztül. Izgatott voltam a repülőút során, de persze Mike elég hamar bealudt és csak a leszállásnál ébredt fel. Elég görcsösen szorítottam a karfát a landolásnál és akkora kő esett le a szívemről mikor végre leszállhattam a gépről, hogy szinte, hallottam a landolását. Mikor kihalásztuk a börőndöket elindultunk a kapuk felé és megfogtam Mike kezét.
- Remélem minden rendben van otthon. – jegyeztem meg a férjemre nézve. – Mondjuk Brunoból kinézem,hogy minden második embert befogadta. – csóváltam meg a fejem mosolyogva. |
|
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
