|
Témaindító hozzászólás
|
2014.06.02. 16:37 - |
 |
[23-4] [3-1]
 A férfi bemutatkozott és beinvitált a házba. Nagyon megörültem mikor végre láttam Lilith és szintén egy halvány mosollyal viszonoztam az üdvözlését.
-Yenda.-nyújtottam oda a kezem Alexnek és enyhén elmosolyodtam csak , hogy egy kicsit barátságosabbnak mutatkozzak.Láttam ahogy az alfa végig tekint az állatkáinkon és szembetűnt Zeke morgós tekintete , reméltem nem veszi magára , mivel drága kis jószágunk eleinte mindenkivel így viselkedik , de aztán meglágyul a szíve.Mikor Alex a bemutatkozást említette műszerűen felnevettem.
-Oh azthiszem én máris megismertem egy fontos tagját a kis falkátoknak , nem tudom mond e neked valamit az a név , hogy Arthúr.-jegyeztem meg csepet sem élcesen kivételesen tényleg nem szarkasztikus voltam , csak tudatni akartam , hogy szimatikusnak találom a falkát.Nem nagyon voltam nagyobb társaságokban de a hosszan tartó barátság sem az én stílusom így foggalmam sincs hogyan kéne viselkednem , vagy egyáltalán kéne e valahogyis viselkednem.-kedvesnek találom.-róbáltam édesen viselkedni és reméltem sikerrel járok.Mindent úgy igyekeztem tenni ahogy Lilith az előző találkozásunk alkalmával mondta , de volt egy kérdésem amit muszáj is volt feltennem , nem sértésnek szántam és hátsó szándék sem vezérelt és szerencsére hallatszani engedett a hangomból , hogy csak egy egyszerű kérdésre várok egyszerű választ.
-Mi hasznotok van a mi szövetségünkből?-teljesen egyszerű kérdés volt , mielőtt még kiléptünk volna a zord időbe.Csak tisztában akartam lenni mindennel sosem értettem mirevaló az udvariaskodás , miért nem lehet mindent szemtől szemben intézni ezért nem éreztem magam sosem határ feszegetőnek. |
Az igazat megvallva elég nagy meglepetés volt mikor a Yenda név hallatára nem egy ötéves kislány hanem egy sötét hajú majdnem felnőtt nő lépett a szobába. Amikor tanítványról és kislányról beszélt azt hittem, hogy egy gyerekről van szó de úgy látszott, hogy a kislány alatt nem éppen általános iskolást értett.
- Alex vagyok. Az alfa. – nyújtottam kezet Yendának halvány mosollyal az ajkaimon. Aztán bemutatta a kis állatokat és próbáltam nem nagyon magamra venni, amiért a macskája gyilkos szemekkel méregetett. Úgy tűnt, hogy nem igazán nagy rajongója a vérfarkasoknak. De hát igazából én se voltam nagyon a macskáknak.
- Aha. Hát üdv nálunk. – néztem végig rajtuk és aztán körbepillantottam a házban. – Valójában elmagyaráznám mi hol van, de szerintem magatoktól is rá fogtok jönni. – mosolyodtam el. – Ha akarjátok majd valamelyik nap bemutatlak titeket a többi falkatagnak is. A húgom alig várja, hogy megismerjen titeket. – jegyeztem meg és felkaptam a bőrkabátomat a kanapéról. Odakint hideg volt és fagyos minden mégis motorral jöttem. Ness szerint öngyilkos kísérletre készültem én viszont kénytelen voltam szüneteltetni a kapcsolatom a motorommal. Az már majdnem olyan mint a szakítás és szakítani pedig mindenki utál.
- Van valami kérdésetek? – kérdeztem tőlük kedvesen. Hol Lilithre és hol Yendára pillantva. |
 Egy aprócska mosollyal köszöntem Alexnek aki bár próbálta titkolni hogy várt minket, a szeme izgatott csillogása elég csúnyán elárulta igazi érzelmeit. Éppen, hogy leraktam a cuccaimat, már hallatszott is a kopogás. Hátra se néztem, inkább a házat vettem alaposan szemügyre.
- Yenda. -leheltem. Egyfajta felüdülés volt újra hallanom a hangját. Nem tehettem róla, de minden egyes pillanatban amikor nem volt mellettem, ideges volt egy bizonyos szinten. És amikor meghallottam a hangját, mindig megnyugodtam, hogy éppségben van. Azért ahogy belépett, nem ugrottam a nyakába. Egy vékonyka mosollyal köszöntöttem tanítványom, pont úgy mint az alfát. Zeke dorombolva dörgölőzött a lány lábának. Még Zafa is elnyomott egy álmos horkantást.
- Nos. Bemutatnám a családot. - fordultam az ajtóban álló férfi felé. - Zeke a fekete macska. Ő szokott nekünk segíteni a bájitalok hozzávalóinak beszerzésében. Zafa a menyét pedig... igazából semmit nem szokott segíteni, de mi szeretjük. Fegyelmezettek és álltalában nincsenek lábalatt. Remélem nem jelentenek problémát. - néztem a szemeibe. - Ő pedig Yenda.
Ahogy végig mutogattam a családomat, ki is melegedtem. Yendával szinte ugyan olyan vastagon öltözködtünk, csak rajtam egyrészes ruha volt, míg ő maradt a saját stílusánál. Majd egy napon megérti miért hasznosak a lenge ruhák. |
A másik faházból szaladtam át Lilith után akinek már kifigyeltem a megérkezését. Nem tudtam , hogy volt e valamiféle időpont egyeztetve a beköltözést illetően így hát nem siettettem magam.Kómótos létekkel közelítettem a már totemekkel körülvett ház felé.Hallottam Zeke nehézkes lépteit is , tudtam hogy ők sincsenek igazán oda , hogy új lakhelyhez kell szokniuk ráadásul meglehetősen zsúfoltan leszünk.Megigazítottam magamon az ingem és mikor láttam , hogy a mesterem belép a kunyhóba én is sietősebbre fogtam lépteimet.Nem volt nálam sem bőrönd sem táska , az előbbi cókmókjaimat a buli színhelyén hagytam.Megálltam a küszöb előtt és hármat kopogtam ez már szokásommá vált. Pont mikor az ajtó elé értem zárult be előttem.
-Lilith megérkeztem.-mondtam normál hangerővel a csukott bejárat előtt.Számomra megfelelő volt az időjárás , a legtöbb ember fagyoskodik és egy csésze forró teára vágyik a fagyos télben de ahogy a rideg évszak közeledett úgy egyre erősebbnek éreztem magam , még nem voltam túl a bonyolult varázsigék nagy részén a tanulásomnak pedig annál inkább nem de a legjobban mégis a nyitott lakhely aggasztott , bár Lilith befolyása alá került már a környezetünk , efelől kétségem sem volt , de végtelennek éreztem volna magam , ha egy ilyen réten valaki megtámad. |
Nem tagadom. Volt bennem valami győzelemittas érzés, hogy Lilithel egy szövetség félét kötöttem. Úgy éreztem, hogy az alfaságom egyik fénypontja volt ez az ötletem és aznap mikorra megbeszéltük, hogy beköltöznek, különös nyugalom és izgatottság elegye lett rajtam úrrá. Volt a boszorkányoknak egy különös varázsa, de azt is tudtam, hogy nem szabad bennük túlságosan megbíznom. Ness eléggé túlragyogó vidámsággal vette tudtul, Lilithék érkezését és alig várta, hogy megismerje őket. Az üdvözlő buliról csak nagy nehezen sikerült lebeszélnem, mikor meggyőztem, hogy nem bírnám elképzelni, hogy az öntörvényű és magabiztos Lilith vidám lenne az ötlettől, hogy egy rakás rózsaszín lufi és csillámporos betűkkel agyonfirkált ’Üdvözöllek a családunkban’ felirattal köszöntenék. Egy kicsit át kellett gondolnom az emberek elhelyezését abban a két kicsi faházban. Így Emily és Tam átköltözött az első faházba és a két új jövevény pedig a második faházban kapott szállást. Tammy nem nagyon rajongott az ötletért, de hosszas könyörgések árán végül csak sikerült rávennem valahogy. A motoromat könnyedén leparkoltam a ház mellé és vártam, hogy a két boszorkány megérkezzen. Mikor léptek zaját hallottam kipillantottam a függönyön át és valami furcsa rituáléba kerültem azt hiszem. Az egész egyszerre volt varázslatos és rohadtul bizarr. Főleg a vércsöpögtetős része, egy kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, hogy kifigyeltem ezért mikor láttam, hogy a ház felé közeledik beljebb léptem és vártam egy pár pillanatot a kopogás után, hogy ne úgy nézzen ki mintha az ajtóban toporogtam volna.
- Lilith. – jelentettem ki üdvözlésképp mikor ajtót nyitottam. |
Két bőrönddel érkeztem meg a ház elé. Nem hoztam sok személyes holmit. Pár ruhát, a kellékeimet, hozzávalókat a főzeteimhet és egyéb apró dolgaimat. Mivel elég könnyen tudom magam körül alakítani a dolgokat, sose volt szükségem sok cuccra. Zafa a nyakam mögé bújva szunyókált édesdeden, Zeke pedig lomhán battyogott mellettem. Ahogy beértünk a falka területére, mérhetetlenül zajos nyervogásba kezdett.
- Semmi okod a panaszra. Én is érzem. - néztem a macskára szúrósan. - Szóval egy szavad sem lehet!
A hatalmas rétet pásztáztam. Egy házikó a fák előtt, de alapjába véve nyílt terep.
Belenyúltam a ruhám elejére varrt zsebbe és négy magot elhajítottam az égtájaknak megfelelően. Egy meglehetősen bonyolult nyelvezetű igét elmormolva, éreztem, hogy a lábam alatt mocorog a föld. Északon egy kristály levelű hajtás bukkant fel. Tőlem Keletre egy zöldellő kis ág hajtott ki. Nyugatra és Délre pedig apró kavicsok jelentek meg. Kész volt a varázsmezőm. Ez majd riaszt ha jön valaki.
Erősen ráharaptam az ujjamra és egy egy vércseppet csöpögtettem a pici totemekre.
- Tökéletes. - motyogtam, majd cuccaimat felkapva megindultam a házikó felé. Háromszor kopogtam. |
Teljesen feldobódtam az ötletre, hogy végre elmehetek bulizni egy barátnőmmel. Eddig csak a bátyám felügyelete alatt buliztam, ami elég gázos tizenkilenc éves létemre. Na, jó talán Rubyval is néha elmentünk valahova még réges-régen de alig vártam, hogy most Emilyvel az oldalamon táncolhassak és nevethessek. Ugyan még volt bennem egy kis aggodalom az angyalok miatt, de végül meggyőztem magam, hogy a fiúkkal majd ellesznek. Ha már Alex és Arthur úgyse akarja kitenni a lábát otthonról.
- Biztos tökéletesen fog állni. – tereltem vissza a figyelmemet a lány jelmezére. Közben muszáj volt átgondolnom, hogy mennyire is imádom a halloweent és most, hogy itt lesz velem a legújabb barátnőm még fantasztikusabb lesz az egész. Örültem, hogy sikerült összebarátkoznom Emmel, de még emlékeztem azokra az időkre, amikor ki nem állhattam, amiért Arthur eldicsekedett azzal, hogy lefeküdt vele és felpróbáltatta vele a ruháimat. Noha sejtettem, hogy ez nem igaz. Aztán ahogy jobban megismertem rájöttem, hogy egy teljesen normális és kedves lány.
- Azon gondolkodtam, hogy valamelyik nap elmehetnénk a menhelyre. Szeretném megkérdezni, van ott valami álláslehetőség vagy ilyesmi. Kicsit kényelmetlennek érzem, hogy Alexék nyakán lógok.- vontam meg a vállam. Nem volt jobb ötletem, hova is vehetnének fel egy átlagos gimis végzettséggel. Egy kicsit aggódtam is amiatt, hogy örökké csak láb alatt leszek Alexnek és ugyan titkoltam a többiek előtt megfordult a fejemben, hogy hazamegyek egy kis időre a szüleinkhez. Tudtam, hogy szeretettel várnának, de túl büszke voltam ahhoz, hogy visszamenjek hozzájuk miután így kidobták a bátyám. Meg miután egész egyszerűen elszöktem. Egyenlőre viszont próbáltam mindig csak a másnapra gondolni és az ideges gondolatokat elkergetve csak a bulira koncentrálni. Előre tudtam, hogy remekül fogunk szórakozni. |
 Kicsit abszurdnak hangzott , hogy Arthur bárkire is vigyázni tudna , bár nyáron már megcsillantotta az érzékenyebbik oldalát , mikor Tammy rosszul lett , így egy kicsit elbizonytalanodtam , hogy hogyan is ítéltem meg eddig a fiút.Bár aztán magamnak is bekellett vallanom , hogy sehogysem szabadott volna megítélnem mivel a viszonyunk elég felületes és egyikünk sem szán másikra több időt , amit nem is bánunk.Miközben a ruhámat vettem ki a szekrényből én is azon gondolkoztam , hogyan lehetne biztonságos környezetben tudni a védelmezetteinket.
-Ne butáskodj-fordultam hátra nevetve Nesshez , mikor kivettem a szekrényből a ruhát.-talán már nem is jó rám , hisz olyan régen volt.-szomorúan tekintettem vissza a múltam azon részére mikor még ember voltam.....nem azért , mert rossz volt , hanem azért mert elmúlt.Ahogy végigfuttattam az ujjaim a ruhán nosztalgikus érzés fogott el.Beálltam atükör elé és a ruhát magam elé illesztve forgolódtam , hogy lássam még passzol-e.
-Talán mégis ebbe megyek.-határoztam el magam.-bár elég drasztikus döntés egy fehér ruhába menni vámpírok közé....mivan ha összevérezik.....mindegy ebbe megyek.-fordultam magabiztosan Ness felé.-szerinted Electrát is leadhatom Arthuréknál?--néztem elgondolkozóan a lányra. |
Kicsit csalódottnak éreztem magam, meg egy kicsit talán bűnösnek is amiért eddig nem jutott eszembe, hogy vigyáznom kéne Benre. Igaz nem volt már öt éves és volt varázsereje, hiszen régóta tanulta már a varázsigéket vagy miket. De valahogy úgy éreztem a vámpírok nem fognak halloween estéjén a háttérben szorulni. Egy átlag ember szerintem észre sem veszi, hogy a ruhádon az művér vagy rendes vér, ezért még tisztálkodniuk sem kell.
- Akkor talán Arthur és Alex vigyáz majd rá. – gondolkodtam el egy pillanatra. Majd néznek valami meccset vagy ilyesmi, eddig úgyse volt nagyon esélyük barátkozni. Amióta Arthur az egyetemmel volt elfoglalva egyre több időt töltöttem a harc gyakorlásával és Ben védelmezésével. Főleg, hogy Rubynak ott volt a fia is ezért inkább én voltam az angyal fiú közelében, amit egy kicsit sem bántam. Őszintén szólva szórakoztató társaságnak találtam és egy kicsit sem hasonlított Arthurra vagy Alexre akik csak a bunkó beszólásaikkal vagy az én kinevetésemmel töltötték az időt. Mondjuk így, hogy belegondoltam mennyire nem ugyanolyanok, még jobban bűntudatom lett szegény srác miatt, amiért rászabadítom azt a két állatot. Nagyot kortyoltam a teámból és közben odaléptem a ruhához amit Emily mutatott.
- Ez csodaszép Em. – mosolyodtam el a ruhát óvatosan megtapintva. – Biztos gyönyörű lennél benne. – simítottam hátra egy étcsokoládé színű hajtincsemet. |
Hangosan felnevettem mikor Ness az angyalokról kérdezősködött -Nem hiszem hogy jó ötlet lenne vinni őket de mégsem zárhatjuk be őket egy egész estére pont haloween alatt.-éreztem ahogy hangosan forognak az agykerekeim és egy ürügyön jár az eszem. -Talán rendezhetnénk nekik külön bulit vagy elcsalhatnánk őket valahova bár ez már egy elég drasztikus módszer.-nem hittem hogy elviszem az angyalom egy vámpíroktól hemzsegő buliba de minél jobban törtem ezen a fejem annál inkább estem kétségbe. -Az se jó ötlet ha otthon hagyjuk őket hiszen minden farkas a kastélyban lesz de a vérszívók az utcán is járkálnak.....én szívesebben tudom magamhoz közel az angyalkámat és ha emberek is lesznek úgysem mészárolhatnak.....-bár az utolsó mondatomban elbizonytalanodtam hiszen kitudja mire képes egy ilyen lelketlen fajzat. |
Hangosan felnevettem arra az említésére, hogy Arthur őt csak egyszer kínálta meg kávéval. Belül viszont egy kis keserűséget éreztem. Mindig úgy voltam vele, hogy Arthur minden szembejövő lánnyal lefekszik csak velem nem akkor biztos velem van valami hiba. Nem volt elég jó neki, elég szép. De aztán mindig rájöttem, hogy ez tiszta baromság és amúgy is nem mintha le akarnék vele feküdni. Az elég bizarr lenne, sőt inkább extrém bizarr. Gyorsan meg is ráztam a fejemet, hogy az a kis kóborló gondolat minél hamarabb eltűnjön a fejemből. A kellemesen meleg bögre köré fontam enyhén átfázott ujjaim és elmosolyodtam látva Em lelkesedését.
- Uh, nagyon jó lenne együtt partizni. – csillogtak a szemeim és borzasztó lelkes voltam aztán beugrott valami. Hogy elvileg kötelességeim is vannak.
- Electra jön veled? Mondjuk, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bevinni angyalokat egy vámpír rezidenciába. – húztam el a számat egy kicsit lelombozódva.
-De talán Ben nem bánja ha megmondom neki, hogy holnap este be kell zárkóznia a szobájába és egy tapodtad se tenni odakint. – jegyeztem meg, bár ebben egy kissé kételkedtem. Nem hiszem, hogy bárki örülne neki ha ezt kéne tennie Halloween este. Kivéve a bátyámat….meg úgy a fiú ismerőseim többségét. |
Meglepődve néztem Nessre a party hallatán.Egy vámpír és farkas buli érdekesnek tűnik és jó lenne így egybe öltözni.Örömömben tapsikolni kezdtem és lelkendezve egyeztem bele a meghívasba. Odaadtam a teát és leültem mellé a kanapéra. -Hát tudod engem csak egyszer kínált meg Arthur kávéval és remélem többször nem fog.-mondtam fintorogva majd visszatértem az előző témára.-Szóóóóval haloween-mondtam ujjongva- remek lenne ha egybeöltöznénk imádom az ilyen bulikat és táncolni is imádok és vámpírokkal sem nagyon találkoztam-soroltam az érveket.-Határozottan igen úgyhogy....-a szekrényem felé pillantottam- talán a ballagási ruhámba megyek csak átszíneztetem rózsaszínre...-érdekes ötleteim támadtak ezért inkább az újdonsült barátnőmhöz fordultam tanácsért miközben a kezemet melegítettem a csészét körülmarkolva.-Szerinted mi legyen?-alig vártam már most a partyt mivel régen volt részem szórakozásban és Nesshez kerültem a falkában a legközelebb lelkileg. |
Teljesen feldobódtam Emily mondatára, olyan régen nem volt már barátnőm, Rubyn kívül hogy már nem is emlékszek rá. Ruby meg hmm, nem az a fajta aki lelkesedni tudna egy hercegnő ruháért. Annyira örültem, hogy végre rátaláltam valakire aki boldog lesz egy ilyen kis apróságtól is mint én. Jó szorosan megöleltem Emilyt és aztán vigyorogva bólintottam.
- Hát persze, hogy készülök. Az öreg kastélyban lesz a buli… nem hallottad? Muszáj jönnöd neked is. – Ragadtam meg hevesen vékony csuklójánál fogva. – Máris tudom, minek öltözz be. Mondjuk egy udvarhölgynek és akkor az olyan mintha páros jelmezünk lenne. – lelkesedtem boldogan és nagy hévvel lezuttyantam a kanapéra. A hatalmas ruhám szinte elfoglalta az egész ülést. Visszatértem közben az előző kérdésekre és kedvesen bólintottam, meglepődve Emily figyelmességén.
- Egy tea jólesne köszönöm. – nevettem rá. – Ez már hiányzott nekem. Tudod, mikor ajánlanak fel a fiúk nekem egy bögre teát vagy egy kávét otthon? Úgy soha. – sóhajtottam egy nagyot és lesimítottam a terebélyes szoknyámon keletkező apró ráncokat. Úgy értem hozzá az anyaghoz, mint a legnagyobb kincshez. |
Látszott rajta is az izgatottság bár valószínűleg inkább a Halloween miatt és nem miattam. Ahogy körbe-körbe forgott a hatalmas hercegnői ruhában , teljesen a hatalmába kerített. Csak úgy tündökölt a mesés öltözetben , mintha épp most lépett volna ki egy mesefilmből. -Nem is tudom mit mondjak-bámúltam még mindig lélegzet visszatartva.-Gyönyörű vagy!-mondtam lelkesen még mindig a gyönyörű jelenséget csodálva. Mikor végre beteltem a látvánnyal közelebb léptem hogy az anyagát is jobban láthassam a ruhának.Az anyag hű volt a ruhához és a bársonyos anyag legalább olyan könnyednek tűnt mint Ness mozgása.Biztos voltam benne hogy ő lesz a party középpontja. -Jenessa Wings-sóhajtottam-egy igazi hercegnő vagy.Csak nem készülsz valahová?-kacsintottam rá miközben a pulthoz lépve épp egy tea elkészítésén ügyeskedtem. Gyorsan kikaptam a rágót a fiókból és ezzel ma is elintéztema szájhigéniámat.Mikor a teafőző sípolt becsuktam az ablakokat előtálaltam a forrň italt és a széket kihúzva intettem a lánynak hogy üljön le. |
Ha van valamiért amiért az esküvőknél is jobban odavagyok az egyértelműen a halloween. Beöltözni és utána egész nap bulizni meg sütőtökös pitét enni egyértelműen az egyik legjobb dolog a Földön. De szokás szerint az egész lakásunkban egyedül én rajongtam az ötletért, hogy beöltözhetek. Már egy héttel ezelőtt megvettem a jelmezemet. Hercegnővé váltam hatalmas abronccsal és csipkés fűzővel. Arthur először jól kiröhögött aztán visszavonult a jegyzeteihez. Mikor a bátyám is csak nevetett úgy gondoltam, hogy pasiból vannak nem tudnak értékelni egy ilyen menő dolgot. Ezért úgy ahogy voltam az abroncsos naplemente színű ruhámban (ami Arthur szerint egyszerű narancssárga) útnak indultam felkapva az edzőcipőmet. A vékony kabátomat út közben húztam magamra, mert ugyan még csak ősz volt de határozottan éreztem ahogy a hideg levegő csípi a karomat. Dühösen trappoltam az első női ismerősöm lakásához aki nem más volt mint Emily. Észrevettem, ahogy már messziről integet az ajtajában ezért vidáman visszaintegettem neki. A fiúk iránti bosszúság hamar kiment a fejemből és helyette csak izgatottságot éreztem, hogy Emilynek megmutathatom az új ruhám. Vidáman szaladtam az utolsó pár méteren és fázósan beléptem a házba.
- Em!- kiáltottam lelkesen. Érdekes volt, hogy mostanában lettem jóba a lánnyal. Nyáron még nem éreztem túl szimpatikusnak. Levettem az őzbarna kabátomat és boldogan körbeforogtam a hercegnő ruhámban.
- Ugye milyen csodaszép? – kérdeztem felvillanyozódva. Enyhén szólva őrültnek tűnhettem, ahogy egy hercegnőnek öltözve forgok a nappalija közepén. |
Szabadságomat élveztem már egy teljes napja az ünnepekre tekintően és ezt azzal töltöttem amit a legjobban szeretek tehát semmit tevéssel.Az angyalkámat sem láttam már egy ideje ahogy a többi falkatagot sem. Mindenki kimozdult én pedig bent feküdtem a faházban és hagytam hogy a szagom elárassza az egész épületet. Este volt és még idáig is elhallatszott a vámpírok randalírozása de szerencsére az erdő elég távol esett a lakhelyüktől így nem zavartak igazán túl sok vizet. Éppen Nessre és Alexre gondoltam a két testvérre akik olyan jó kapcsolatot ápolnak mikor az ismerős szag megütötte az orrom. Már messziről felismertem Ness illatát így nem is haboztam , azonnal belebújtam a mamuszomba lecseréltem a pizsamám valami rendes ruhára ami nem csak poloból és fehérneműből áll és egy jó adag dezodorral igyekeztem elfedni , hogy már második napja nem fürödtem és csak rágót használtam fogtisztításra. Miután ellenőríztem a kinézetem az ajtóhou rohantam és kiálltam a küszöbre. Azonnal megütötte a fagyos szél az arcom és szomorúan vettem tudomásul , hogy lassan tél van. Amint megláttam Ness körvonalait hatalmas vigyorral az arcomon kiálltottam felé. -Te még élsz-vigyorogtam rá.-azthittem már mindenki elment bulizni vagy elutazott.Arrébb álltam az ajtóbol mikor a lány megérkezett és miután bezártam az ajtót és a túl tömény szag miatt kinyitottam pár ablakot egy öleléssel köszöntöttem Nesst. -Kérsz valamit. Teát süti kávé?-szinte szánalmas volt a lelkesedésem. |
 MIkor beértem a házba mert éreztem , hogy nem vagyok egyedül a kis titkommal.Hátra fordultam a fiúhoz a sablonos csevegésem közbe aki épp akkor dobta be a házba a cipőm.A kabátomat is levettem és ráterítettem az ablakkilincsre mivel abból is ömlött a víz.Enyhén furán tekintettem rá ismét Alexre miközben kicsavartam a hajamat.
-Mégis kié a ház?-kérdeztem hitetlenkedő arcal.-Amúgy ja....új vagyok a városban , a közelben van a munkahelyem ezért költöztem ide-mondtam-....többek között.-tettem hozzá óvatosan.Egy pár pillanatig csak álltam és tetőtől talpig felmértem a fiút akiből áradt , hogy vérfarkas.Ezt boldogan , ugyanakkor nem túl nagy lelkesedéssel vettem tudomásul.Bizalmatlan voltam a fajtámmal szemben és nem is alaptalanul.MIután kezdett kínos lenni az enyhén mogorva méregetésem , észbekapva visszatértem a témához és mostmár nem állt szándékomban köntör falazni.
-És te hogy hogy itt vagy?-tértem a témára közömbös arckifejezéssel.-Ház foglalósat játszol?-kedves volt , hogy beinvitált de a válasz amit kaptam már nem volt annyira udvarias:"nem tudom kié ez a ház".Körülnéztem megint a mézeskalácsházikó kinézetű kis kunyhóra. |
Látszott rajta, hogy elég bizalmatlan amiért nem hibáztattam, én se mennék csak úgy be valaki vadidegen házába. Ahogy belépett mellettem a házba megcsapott az illata. Nem ember. Hanem vérfarkas. Talán kémkedni jött? Nem ismertem, ami csak azt jelenthette, hogy az ellenséges falkához tartozik, vagy hogy még új itt.
- Alex. – biccentettem neki. Szinte biztos voltam benne, hogy ő is megérezte az én aurámat. A kint hagyott cipőjét egyszerűen fogtam és bevettem a házba. – Nyugodtan magadon hagyhattad volna. Én nem itt lakok. Sőt őszintén szólva, fogalmam sincs kié ez a ház. – vontam meg a vállam. – De szerintem már rég hátrahagyta bárkié is volt. – néztem körül a poros, régi bútorokon. Az időjárásról kezdett csevegni, de én sokkal inkább kíváncsi voltam, hogy vajon kihez tartozhat.
- Új vagy a városban? – kérdeztem felnézve rá. Ennél nyíltabban nem is tehettem volna fel a kérdést. Talán mégis. Kinek a falkájához tartozol? De most inkább csak vártam a válaszát, és közben kinéztem az ablakon. |
Láttam valammi mozgolódást a házban majd egyszer csak az is eltűnt.A következő pillanatban egy srác nyitott ajtót.Tágranyílt szemmel néztem rá kicsit hátrahőkölve az esőbe , majd miután ismét éreztem a szilárd kis jégdarabokat a hátamon inkább vissza lépdeltem a tető alá.
-Szia-néztem rá kcsit feloldódotabban a fiúra bár nem igazán bíztam az idegenekben-eddig nem merült fel bennem igazából hogy pedofil bácsi lennél-néztem a srácra kicsit oldalra döntött fejjel.Mérlegeltem a helyzetet és mivel éreztem hogy a csapadék elárasztotta a cipőmet és a kabátom ujjából is még mindig a víz folyik , a házikó mellett döntöttem.Még beljebb merészkedtem egészen a küszöbig , ahol márt nem ért a jégeső majd levetve a csizmámat , nehogy összekoszoljam a padló óvatosan beoldalaztam a fiú mellett.Így is végig csöpögtettem az ajtó egy méteres körzetét így inkább megálltam.
-Köszi-néztem a fiúra-elég szar idő lett ma....amúgy Emily vagyok-mutatkoztam be kezetnyújtva az ismeretlennek. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
