|
Témaindító hozzászólás
|
2014.03.27. 21:46 - |
 |
[12-1]
Nevetve legyintettem. Már el is képzeltem ahogy Nate a fejemhez vágja a legrosszabb tulajdonságaimat. Én pedig szépen mosolygok neki. Aztán azt mondja, hogy meg akar minket védeni, ezért eljön velünk. ~Nem ismerem. Áááá~
-Köszönöm. Mindig is jó volt a szervezőképességem. -mosolyogtam majd a lányokra pillantottam akikről már azt is eltudtam volna képzelni, hogy most szívesen fellógatnának engem és Rachelt. Éles sípszó harsant és én felpattantam. Ideje lefutni a második kört.
×Lezárt kör× |
 Lilly belement a buliba én pedig nagyra nyílt szemekkel néztem és belegondoltam mire vállalkoztunk. -De.. de- próbáltam valami értelmeset kinyögni, hogy miért is ne mehetnénk. Nagyon nem volt kedvem a sok hormontúltengőhöz.. Inkább csak otthon feküdtem volna a kanapén egy doboz fagylalt társaságában és sírtam volna egy nagyot. Az egyetlen ok, amiért aztán mégsem ellenkezdtem a szüleim voltak. Tudtam, hogy ők is azt akrták volna, hogy kimozduljak egy kicsit és ne depizzek állandóan. amikor a fiú elment sóhajtottam egy nagyot és Lilly felé néztem. -Na ezt is jól leszervezted.. kíváncsi vagyok Nate mit fog hozzá szólni ,hogy ilyen kööcsög buliba megyünk.- mosolyodtam el. Biztos voltam benne, hogy a végén ő is elkísér minket. -A pom-pom hercegnők most mégjobban fognak szeretni minket.. nézz oda, már most is gonoszul méregetnek.- böktem meg a lányt, aztán a picsák felé intettem kedvesen, hogy vegyék észre magukat. |
Amikor a fantasztikus agytröszt kinyitotta a száját felvontam a szemöldököm. ~És még a recés fogamat, hogy fogod bírni~ gondoltam magamban. Összenéztem Rachellel. Közel álltam, hogy elröhögjem magam.
-Ha beleegyezünk békén hagysz? -kérdeztem eljátszott fáradsággal. A fiút láthatóan meglepte a válasz és most teljes erejével azon volt, hogy visszavágjon. Sajnos nem jött szó a nyelvére mire én lesajnálóan elmosolyodtam.
-Rendben, elmegyünk. -ígértem Rachel beleegyezése nélkül. Nagyszerű lehetőség volt, hogy én körülnézzek és befejezzem a feladatomat. És ideje volt egy kicsit végre kirúgunk a hámból. Úgy is régen voltam már házibuliban. Feldobott az ötlet és vígan integettem a fiúnak, hogy ideje lelécelnie. |
Én csak felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy a pasi egyre jobban közeledik.. Kínos volt a szituáció, mert közben a lányok lesajnálóan méregettek minket. De legalább az ehez hasonló hülye dolgok eltudták feledni velem egy pillanatra a szomorú gondolataimat. Elmosolyodtam Lilly megjegyzésén -Te fogod lekoptatni, tudod, hogy én nem vagyok a beszédben és az idegenekkel jóban.- motyogtam halkan, aztán már itt is volt a fiú. Elég visszahúzódó voltam, így csak a tekintetemmel méregedtem a fiút, többet nem is akartam az izomagyúra rászánni. ~Bírom, hogy ilyen csípős a nyelved..~ kacsintott a fiú Lillyre, én pedig megforgattam a szemeimet. ~Nincs kedvetek ma eljönni a házibulimba? Kötelező a miniszoknya cicák~ akart lazáskodni, de szerintem csak gázos volt, ahogy erőltette magát. Elkuncogtam magam, mert a dumája szánalmas volt, nem is értem mit ettek rajta a többiek. Az viszont elsőnek fordult meg, hogy elhívtak minket bulizni, ami furcsa volt. Lilly kinézetén kívül nem nagyon változtunk meg.. najó Lilly talán vagányabb is lett, de én a régi voltam... és nem értettem mi történik. |
Huncutan kacsintottam egyet a lány felé. Minden plazma ugyan olyan. Kivéve betegségek esetén. Viszont ribi és éppelméjű vére között nincs különbség. Ezért had hulljon a férgese. Önelégülten mosolyogtam ~Majd meglátjuk~ esküdtem össze a rosszabbik felemmel. Kikosarazzuk az átlagos ruhákat. Összeesküvésemből Rachel hadonászó karja hozott vissza. Egy szőke srác bámult felém. Beesett arc, kigyurt felsőtest és láthatólag kevés agy. Nagyot sóhajtottam.
-Igen természetesen. Vond rám az összes liba figyelmét! Már kérni akartam. -motyogam mérgesen. Ijedten kaptam fel a fejemet amikor Rachel megfújta a vészjelzőt.
-Ne, ne... ne. Ma már nem akarok több hülyét. -temettem a tenyerembe az arcom- Kell ilyen gyönyörűeknek lennünk. Miért minket választottak ki erre a nehéz szerepre? -siránkoztam ironizálva. Abbamaradt a cipőcsattogás és a duruzsolás. Amikor felemeltem a fejem, egy izomköteg tornyusolt fölém. Elborzadva képzeltem el, hogy mennyi agy maradhatott testéhez képest abnormálisan kicsi fejében.
-Csőő... váz! -köszöntem hitetlenkedve. A srác megmukkant. Amikor már kezdett kínos lenni ez az egész lesajnálóan megszólaltam.
-Akarsz is valamit, vagy csak úgy idejöttél a sok picsa IQ szintjétől távol? |
Elvigyorodtam ismét Lilly válaszán -Szóval finomak a buta ribik vére.. akkor ezért szívja a drága bátyókám is mindig az övékét.- viccelődtem. Egyre jobban kezdtek egymásra hasonlítani, ami meglepő volt. -Jaaj dejóó.. viccelsz? Nagyon örülök neki ,hogy jösz.- mosolyogtam, hisz már ő is a család része volt. -De oda ugye nem akarsz vadóc ruhába megjelenni? Kénytelen leszel valami ártatlanabbat felvenni.. -mosolyogtam. -Bár már kezdem megszokni az új stílusodat.- tettem hozzá. a suliban már nem néztek minket láthatatlannak.. főleg mióta Lilly ilyen lázadósan öltözött. Inkább csak különcnek láttak minket, ami valjuk be így is volt. Újból a pom-pom hadsereg felé vettem a pillantást és furcsa mód feltűnt valami.. A selyem fiú, akiért mindenki odáig volt, ne is a szőke libákkal volt elfoglalva.. Lillyt bámulta és próbált vele szemkontaktusba keveredni.. -Te figyelj.. az a hülyegyerek téged bámul.- böktem meg a lányt. Kicsit vices volt a helyzet, mivel a ribiknek is feltűnt a helyzet és szúrós szemmel méregettek minket. -Muszáj mindenkinek rád bámulnia? Kezd ijjesztő lenni.- mosolyodtam el. Mindenki az eseményeket figyelte, mivel a páva fiú éppen ide tartott. -Jajj neee..- mondtam halkan megjegyezve.. miért nem elégedett meg az üresfejűekkel? |
-Jaja! -bólogattam mosolyogva. Lábaimat magamhoz ölelve relytettem el mosolyom a következő kérdése hallatán.
-Ki mondta, hogy nem iszom belőlük? -kérdeztem normális hangomon. Bár mosolyogtam a hangom szilárd volt és kicsit gonosz. Ahogy végignéztem a társaságon elfintorodtam. Ha önként ajánlanák fel finom plazmájukat... akkor se!
-Persze, hogy megyek. -néztem rá ismét Rachelre. Megbántott arckifejezésem és hangomra rátoltam egy lapáttal és kétségbeesett szemeimmel figyeltem a lányt.
-Ugye nem baaaaj? -a hangom olyan volt mint egy macskáé. Reszelős és egy oktávval magasabb a kelleténél. |
Örültem, hogy olyan barátok vesznek körül ,akikre számíthatok.. -Bár utálnám, ha abba a csapatba kéne tartoznom..- mosolyogtam el magam, mert néha már szánalmas volt, amit az osztálytársaink műveltek. -Tényleg.. hogy bírod ki, hogy ne támadd meg őket?- kérdeztem kíváncsian, nem sokszor hoztam fel a vérszívós témát, de erre kíváncsi voltam. -Hisz eleve olyan idegesítőek.. plusz a vér..- képzeltem el magam a helyébe. -Tényleg azért te is jösz Irina esküvőjére ugye??- váltottam ismét témát. Ez az egyetlen jó hír, ami kecsegtette a családunkat. |
Mosolyogva pillantottam Rach arcára amikor feltett egy abszurd kérdést.
-Persze, hogy ott leszünk. -bólinottam neki- Néha túlizgulod a dolgokat. Nézd meg azokat ott. -mutattam a szőke csajok körére- Azt sem veszik észre mi történt a fél sulival. Egyszercsak nem jötek többet. Ennyit ért a nagy barátságuk. -nevettem. Nyalták falták egymást és a pasijukat. Aztán amikor az egyik nem jött, ők csak megrántották a vállukat és kerestek másikat. Szép barátság mondhatom. A következő mondatára bólintottam.
-Én sem bánnám. -egyeztem bele sóhajtva. Ha az lenne a legnagyobb problémám, hogy melyik srác után baktassak... nos... boldog lennék. |
Mostanában alig lehetett kizökkenteni a gondolataimból.. csak a szüleimre tudtam gondolni akik már nem lehetnek velem. Eszembe jutottak az együtt töltött pillanatok, nagyonnagyon hiányoztak. Próbáltam visszafogni magam és nem megállás nélkül sírni, amit a suliban nagyjából sikerült is megállnom, de otthon nem. Szerencsére a többiek mindig ott vannak mellettem. Szomorú volta.. már-már depressziós, hisz árva lettem. Az viszont nem segít, hogy a suliban mindenki megbámul és sugdolóznak, majd sajnálkozva méregetnek.. idegesítő. Olyan jó, hogy itt van nekem Nate, Lilly és a többiek, rályuk legalább támaszkodhatok és nem kell halgatnom a megszánt dmuájukat. Ők TÉNYLEG igazi barátok! Éppen tesi órán ültem Lilly mellet, amíg a többi lány valamelyik srácot pletyizték ki, hogy milyen helyes és, hogy valyon kivel járhat.. ( minket különösebben nem izgatott a téma ) Nekem a szüleim jártak az eszembe, mint indig.. De aztán, hogy kizökkentsem magam a depiből gyorsan eltereltem a gondolataimat. -Olyan sok minden történt pár hónap alatt.. most gondolj bele..- kezdtem hangosan merengeni. -Minden megváltozott.. De ti legalább itt lesztek velem ugye?- hajtottam egy pillanatra a fejem Lilly vállára. -És újból visszatért a hármas csapat, már nagyon hiányzott nekem..- mosolyodtam el egy pillanatra. Hangos vihogásra lettem figyelmes, odakaptam a fejem a lányokhoz, aztán megráztam a fejem. Ott volt az a 'jó pasi' akiről beszéltek és mindenki játszotta neki az agyát. -Bárcsak nekünk is ilyen unalmas problémáink lennének..- aztán elkezdtem utánozni a csajokat. -ÚÚristeen olyaan helyees.. de jáár valakivel.. áá..- mondtam nyávogós hangon. Néha irigyeltem a problémályukat. |
A lányok ki voltak fulladva én pedig csak vigyorogtam. Persze amikor felém néztek eljátszottam a halottat. Éppen egy kúpert futottunk. A szőke macák csoportja enyhén a halálán volt. Én egyedül üldögéltem felhúzott lábakkal. Ez vot a kedvenc órám. Lazán megtudtam csinálni a feladatokat. Néha vissza is kellett magamat fogni. Nem tudom Nate hogy bírta, hogy ne vágja ki az ablakot a súlygolyóval. Néha azért egy egy idegesebb percemben erősebb voltam a kelleténél. Így küldtem a kórházba egy Jess nevű lányt. Szőke volt és bunkó. Most Mickey egeres trikómba és egy fekete rövidnadrágba gubbasztottam. A nyakamat torásztattam és közben azt néztem ahogy kint a fiúk kosaraznak. Ha nem a nyanya lenne a tanárom, és nem nőnemű lennék, most én is ott kosarazhatnék. Vagy amit mégjobban szerettem: a foci és a röplabda. A két gyengém. Mindig a fiúkkal játszottam. A csajok pedig pletyiztek. Csak a normál kerékvágás. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
