|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.24. 11:03 - |
 |
[14-1]
 Leintettem Yenda kíváncsiskodását.
- Mindent a maga idejében. - mosolyogtam és a kijárat felé vettem az irányt. Egy kis lény a fejemben, toporzékolt. Nem tetszett neki az ötlet, hogy gonoszkodjak, de ez lényegében nem is rossz. Kötelességem fenttartani a fajom.
Ahogy a jegen siklottam hírtelen vak sötét lett. Gyorsan kellett cselekednem és benyomtam a féket. Alig álltam a lábamon a gyors megállás miatt.
- Ránk kapcsolták a lámpákat. - motyogtam az orrom alatt. Nem voltam boldog mivel alig találtam meg az ajtót ahol ki tudtam volna jutni a pályáról. Haragosan rúgtam egyet egy vékony hézag mellé. Meg van az ajtó.
- Minő barbárság. Csak úgy besötétítenek. Minden szólás nélkül. - fujtattam. Sértődöttségemben, lekaptam lábamról a kölcsönzött korcsolyát és meglengetve hozzávágtam a kis bódé ablakához ami be is tört.
- Legközelebb majd meggondolják, hogy várnak-e. - azzal felhúztam lábszárközépig érőcsizmám és megindultam a kocsim felé. Hátra se néztem, hogy Yenda követ-e. Tudtam, hogy jön. |
 Hangtalanul siklottunk tovább a jégen , ahonnan a legtöbb ember már kiszivárgott a rideg idő és sötétedés miatt. Az idő már későre járt , de ez minket nem igazán érdekelt , sőt élveztük a magányt. Kíváncsian hallgattam Lilith reakcióját a monológomra , bár enyhén megszeppentem mikor ötlete támadt , nem értettem milyen ötlete támadhat a szaporodástól aztán rájöttem , hogy nem csak erről az egy dologról beszéltünk , csak én ragadtam le. Azthiszema boszorkányokra mindig is jellemzőbb volt egy bizonyos felsőbbrendűségi érzet , ami nálam különösen dominált ezért nem voltam lelkes a gondoladtól , hogy más fajokkal is vegyüljünk. Megkönnyebbültem mikor tanárom megengedte , hogy halogassam a házit , mert eddig elég nehezen boldogultam vele , a lények könyve pedig különösen felcsigázott.Eddig nem igazán használtuk azt a kötetet és volt benne valami titokzatos vonzerő , vagy egyszerűen csak vonzott , hogy számomra még ismeretlen és nem tudtam mi rejlik benne.
-Milyen ötletet adtam?-néztem felvillanyozva Lilithre.-lassan nekünk is távoznunk kéne.-néztem körbe mikor már a fények is épphogy pislákoltak. |
Tagadóan ráztam a fejem. Nem értek a kölykökhöz. Yenda már bőven kamasz volt amikor hozzám került így nem voltak nagyobb problémáim. Elgondolkodva csuszkáltam.
- Lényegében Ice Colder is csak tanula a boszorkányságot. De az látszik is, hogy nem olyan tehetséges mint a tiszta mágusok. Ettől függetlenül egy remek ötletet adtál. - vigyorogtam a lányra. Fejemben kezdett kialakulni egy terv. ~Miért mi legyünk a legvédtelenebbek ha mi vagyunk a legerősebbek?~
- Tapasztalatot kell szereznünk a fajokról. Amint hazaérünk átböngésszük a Lények könyvét. A házid várhat. - jelentettem ki. Yendát már hozzámkerülése utáni első héten megtanítottam a bájolásra. Szinte sose kellett volna tanulnia, hiszen az emberek tudása fabatkát sem ér ahhoz képest amit én tanítok neki. És most fontos volt, hogy kipihent legyen. Egész éjjeli kalandnak néztünk elébe. És okos lány volt így az agya miatt nem aggódtam. |
Bár elég ridegen hangott a táplálkozási lánc szélén tényleg mi álltunk , de ha tovább gondoltam semi pénzért nem lennék terhes így nem akartam a részletekre gondolni , hogyan lehetne szaporítani a fajunkat.
-Igazad van.-bólintottam elismerően , mintha megadtam volna magam.-de ha belegondolsz mi csak egyféle képpen növelhetjük a számunkat és azt egyikünk s evállalná be ha nem tévedek.-már a hideg is kirázott a gyerek hallatán , ráadásul a szórakozó helyeken ahol dolgoztam nem kevés nem kívánt babával találkoztam így az még inkább elvette a kedvem bármi fajta család alapítástól.-bár nem mi vagyunk a legtöbben miénk a legnagyobb hatalom.-jelentetem ki magabiztosan.-hiszen te segíted az embereket a bájitalaiddal , tudod őket manipulálni és rengeteg mindenre vagyunk még befolyással.És később is beavathatunk egy két embert a köreinkbe akiknek továb adhatjuk a tudásdt.-mondtam.-Mit gondolsz lehet egy emberből mesterségesen boszorkányt csinálni?-ez a kérdés most foggalmazódott meg bennem először.Tettszett , hogy Lilith a farkasok ellenére is független maradt és ilyen önző érdekeket képviselt , pontosan emmiatt a tulajdonságai miatt tudtam , hogy teljesen megbízható boszorkány vett a szárnyai alá.A gondolat is megnyugtató volt , hogy Zeke és Zafa velünk tart.
-Van benne valami tényleg jól nevelted őket.-nevettem.Bár nem mondtuk ki hangosan mindketten tudtuk , hogy a kisállatok nélkül nem is lenne élet az élet. |
A "látszat" szóra feszütebb lettem egy csöppet. Ez nem látszat, csupán tapasztalat gyüjtés.
- Ha megtudják a vámpírok akkor se lesz semmi. Eddig is tudták, hogy farkasokkal üzletelek, eztán is fogják tudni. Nem akarok állást foglalni. Ennyi. - szögeztem le. Nem nagyon érdekelt a vérszívók sorsa. Jóformán a saját fajomon kívül egyik sem izgatott. Önző hozzáálás de valljuk be, mind a farkasok mind a vámpírok csak megharaptak egy embert és kész volt. Könnyedén növelték létszámukat.
- A boszorkányok hátrányos helyzetben vannak Yenda. 50% esélye van, hogy boszorkány gyermek szülessen. Ezt sose feledd! A fajunk a kihalás szélén áll. Még az angyaloknak is van utánpótlásuk odafentről. Az életbenmaradásért meg kell küzdeni. - magyaráztam a saját gondolataimat is kiegészítve. - Hány férfi boszorkányt láttál már eddig Yenda? Én egy kezemen meg tudom számolni.
Hallgattam a kérdését. Kedves mosoly jelent meg az arcomon. Imádtam a két szörcsomót akiket segédként tartottam a háznál.
- Zekét és Zafát is visszük. Nincs az a pénz amiért elhagynám őket. - mondtam. - Túl okosak. A végén még bosszút állnának. - tettem hozzá, hogy ne tűnjek olyan érzelgősnek. |
Máris jobban tettszett az ötlet mikor Lilith a terveit ecsetelte.Így már értettem miért egyezett bele.Eközben felhúztuk a korcsolyáinkat és kisiklottunka jégre.Először kicsit ügyetlenkedtem de aztán jobban belejöttem és egymás mellett csúsztunk a fagyott vizen.
-Nem fogok nekik elárulni semmit ne aggódj.-néztem rá csúszkálás közben megkomolyodott arcal.-Teljesen felületes maradok.-ez az én esetemben elég könnyű is volt mivel nem vagyok az a fecsegős típus , vagy legalábbis nem olyan nyílt.Ha egy idegennel beszélgetek az esetleges témák csak a pasik és a zene lehettek , más témába nem is tudtam volna belefolyni.De nekem még mindig aggájaim voltak a többi fajjal kapcsolatban , féltem , hogy ha ezt a pártolást hivatalossá tesszük és egy ilyen kis városban úgyis elterjed akkor a harcoknál esélyünk se lesz majd kivonni magunkat a bunyó alól , bár talán akkorra már leszek olyan szinten , hogy megtudjam védeni magam.
-Mit gondolsz mi lesz ha harc lesz , vagy ha megtudják a vámpírok?-kérdeztem kicsit már aggódóbb hangon.-persze a Kathrin elég jól ismerheti a boszorkányokat , talán tudni fogja , hogy csak látszat miatt foglaltunk állást.-mondtam suttogva.-persze ez csak akkor jelenthet majd problémát ha egy ütközetnél nem a "mi kis csapatunk" győz.-izgatott lettem a csata szó hallatán és tudtam , hogy minden egyes percét lvezni fogom a kémkedésnek és az is igaz , hogy nem nagyon vegyülünk így mindenképp tanítójellegű a kihívás.A pénz sem jelenthet túl nagy problémát , bár eddig egész jól megéltünk a Lilith által készített italokból és gördülékenyen ment az üzlet , én pedig hébe-hóba felvállaltam egy két fellépést mikor éppen ajánlották , de ezeket ezután is megtehetjük...gondolom.Már csak egy akadály merült fel bennem.
-Mi lesz a kis állatkákkal?-néztem aggódoan a mesteremre.A kis jószágok már szinte családtagoknak számítottak így nem hagyhadjuk ott őket. |
Csak a szemeimet forgattam kérdésére.
- Mit lehet érteni csapat szó alatt? - tettem fel a hülye kérdést. - Azt, hogy meg kell tanulnod együttműködnöd. Igaz, hogy egyedül dolgozunk, de jobb ha hozzászoksz az ötlethez mert jobb félni mint megijedni. - vágtam rá reflexből. Alex beszéde ragdt mint a ragasztó.
Átvettem a korcsolyámat és gyorsan felhúzva őket jégre álltam. Olyan gyakran korcsolyáztam, hogy már rutinból emeltem a lábam. Imádtam siklani a víz felszínén, bár az legtöbbször nem volt befagyva.
- A falkához. Állítólag nem valami gazdag bagázs, de jobb ha megismerjük őket. - magyaráztam. Yenda közelében sosem beszéltem választékosan. Még a végén eltanulja és ellenem fordítja.
- Ennek örülök. Csak a látszatot tartsd fent. Igaz, hogy azért megyünk, hogy ismerkedjünk, de tényleg szeretném megfigyelni őket. Legyél éber. Mindenre kíváncsi vagyok. A mozgásukra, a beszédükre, a csapatukra és a viszonyukra. - súgtam miközben szorosan mellette siklottam. - Azt szeretném ha észrevennéd a gyenge láncszemet. Kerülj hozzá közel. Csak a biztonság kedvéért. - tettem hozzá. - Nem szeretném ha rosszban lennénk velük mert még fontosak lehetnek, de azért jobb ha a mi kezünkbe a gyeplő.
Ahogy ezeket kimondtam, kihúztam magam és vártam az esetleges kérdéseket.
- Oh és még valami. - jutott eszembe. - Senki se annyira jó barát, hogy a mi titkainkról beszélj vele. Rendben? |
Persze Lilith megint rövid és lénygre törő volt.Kertelés nélkül megmondta a frankót én pedig minél hamarabb próbáltam megemészteni a hallottakat.Jól hangzott , hogy költözünk szerettem a változatosságot bár nem tudom ő hogy van ezzel , és az alfa szót hallva még biztosabb lettem benne , hogy nem lehet jelentéktelen szerepe Lilithnek , ha felkereste őt.Leesett mirét hangsúlyozta ki ennyire a csapat szót.Mint valószínűleg a legtöbb boszorkány , mi sem voltunk a társasági élet elhanyagolhatatlan részei , vagy ilyesmi és ennek oka is volt , nem véletlenül volt így.Eközben elvettem a pénztárostól a jegyet és bementünk a hatalmas csarnokba.
-Tehát csapatban.....-mondtam fintorogva.-mire gondolsz pontosan a csapat szó alatt és mégis hova költözünk?-bár később is megtudtam volna a részleteket , nem akartam , hogy meglepetés szerűen érjenek.Nem tettszett ez a csapat szó , nem akartam akceptálni az egészet , d emivel a mentoromról volt szó , Lilith-t vakon követtem bárhova.
-Örülök , hogy megismerhetünk új fajokat jobban-mondtam tárgyilagosan még mindig a csarnokban álltunk.-És biztos jót jelent , hogy személyesen hívott meg minket az alfa....-mondtam vigyorogva de azért megvontam a vállam , mintha nem spilázna fel ez a tény.-De nem ígérem , hogy beleadóan fogom alávetni magam a kis vérgörény parancsainak.jelentettem ki mostmár élcees hangon.-Nekem te vagy a mentorom és nem ő , a te csapatodba tartozok nem az övébe.-persze nem kérdőjeleztem meg Lilith döntését , mert tudtam csak jó ötletei vannak , de nem füllet igazán a fogam sok kiskutyával eggyütt dolgozni. |
Gyorsan intézkedtem. Miután otthagytam Alexet egyenesen haza siettem, hogy levegyem sötét de annál hivatalosabb ruháimat. Egy kellemesen rugalmas farmerbe bújtam és felvettem hozzá egy egyszerű fekete felsőt. Aztán már kaptam is fel a kabátom és indultam a találkára.
Yenda már várt rám és a szokásos cserfes hangjával köszöntött amitől én az arcomat tudtam volna kaparni. Beálltam mellé és jó tanár módjára tűrtem a bökdösést.
- Neked is szia kölyök! - üdvözöltem kissé fáradtan. - A helyzet az, hogy költözünk.
Nem szerettem kertelni. Csak ki mondtam a tényeket. Josh, meghalt a kutyád. Leyla, a barátod megcsalt. Yenda, költözünk.
- Gondoltam te is örülnél neki ha elkezdenénk megismerni a többi fajt. Természetesen barátkozásról és üzletről van szó, de azért örülnék ha figyelnéd őket. Ideje lenne végre megtanulnod, hogyan kell CSAPATBAN játszani. - emeltem ki a szót. Elég szigorúra fogtam a mondandóm, de mind hiába. Egyszerűen kedveltem a lányt. Pajkos mosollyal az oldalába böktem és a füle felé súgtam.
-Személyesen az alfa hívott meg minket. Nem is olyan bájgörény mint mondják. |
Annyira hideg volt , hogy lassan éreztem ahogy jégcsapok kezdenek alakulni az orrom hegyén.Sietve igyekeztema megbeszélt találka helyszínére miközben az orromat dörzsölgettem , hogy a láthatatlan jégcsapok leolvadjanak róla.Már mindenhol érződött a tél , legfőképpen a városon , ahol a rossz időnek hála megnyitott a jégpálya.Mint hivatalos gyerek köteleségem ezt az apropót kihasználni persze nem mintha nem tudnám megteremteni magamnak a jeget , de mindig jobb hatalmas tömegek társaságát élvezni , mint egyedül szórakázni.A jégpályán már nagyban ment a buli , mindenki összevissza száguldozott és ordibált mikor odaértem.Körülnéztem de a mentoromnak nyoma sem volt , pedig könnyű észrevenni , mindig kitűnik a kisugárzásának köszönhetően.Lilith hiányában leültem a legközelebbi padra a jegypénztár mellett és miközben azzal szórakoztam , hogy esőcseppeket szórók az emberek arcába vártam az én drága tanítónőm.Már egész sok ideje éltem a lánnyal és minden percnek örültem amit vele tölthettem , élveztem a társoságát és kezdtem kiismerni is bár ezt nem merném kijelenteni , bár barátnőmnek mondhattam , mindig tartotta a kellő szigort is főleg ha gyakoroltunk.Eközben egyre több ember tömörült a bejárathoz így befejeztem a szórakozásom.Hirtelen Lilith jelent meg a távolban én pedig már távolról felálltam , hogy üdvözöljem.Tudtam , hogy valami fontos dologról lehet szó , ha előremegbeszéltük a találkozót.
-Nézzenek oda ki van itt!-álltam fel a padról és kezdtem közelíteni a boszihoz egy nagy gyermekded mosollyal az arcomon.Nem akartam húzni az időt így azonnal beis álltam a sorba , hogy hamarabb bejuthassunk és ott vártam meg a lányt mire ideért.Látszott az arcán , hogy tényleg valamiről beszélni akar és nem csak heccből hívatott ide így azonnal rá is kérdeztem.-Tehát mi a helyzet drága?-vigyorogtam rá és óvatosan oldalba böktem , mintha csak a játszópajtásom lenne. |
Egy bőrdszekibe és egy fekete farmerbe indultam el. Mint egy jó testvér elvittem Luát korcsojázni. Ahonnan én jöttem, ott napi szinten csúszkáltunk. Igaz legtöbszor esett az eső, de volt egy hatalmas koripály. Oda jártunk ki a lányokkal anno. Miután rááltunk a jégre, Lua dobott egy hátast mire én röhögve felsegítettem.
-Majd belejössz. -nevettem. Egy két kör után Lua megszólalt. Erősen fogva a kezét mentem mellette, mielőtt újra felbukik.
-Mintha én annyiszor járnék át. Kétszer merészkedtem ki. Egyszer muszály volt másodszor meg unatkoztam és kérni akartam valami feladatot. Mind a kettőt megbántam. Ott ért az első csapás, hogy nem engedtek el a harcra. -sóhajtottam sértődötten- De nem is baj. Megvoltunk. -mosolyogtam a lányra. |
Bár már tavaszodott, én mégis szerettem volna jégkorizni egyet. Szerencsére mivel jókislány voltam nem kellett egyedül jönnöm és velem tartott az őrzőm, Dan is, aminek nem mellesleg nagyon örültem. Hisz sosem lehet tudni mikor és ki támad rám, nem mintha ez annyira érdekelne. Egy fekete, szakadt farmerben és fekete bőrdzsekiben voltam. Kikértük a jégkorijainkat, felvettük,majd a jégre léptünk. Ráálltam a jégre és azonnal dobtam a hátast.
- Na tessék Lua, csak te lehetsz ilyen ügyes. - dünnyögtem az orrom alatt nevetve,majd Dan segitségevel felálltam és elkezdtünk körbe-börbe korcsolyázni.
- Mi van a többiekkel? Mostanában nem nagyon voltam a kisebbik házacskában,csak a miénkben.Nem birom a gyászos hangulatot. - felvont szemöldökkel néztem szembe a fiúval.
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
