|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.24. 00:40 - |
 |
[25-6] [5-1]
 Hagytam ,hogy kiráncigáljon Ness, követtem a morcos kislányt.. Kicsit lehet, hogy túlmentem egy határon, mivel látszott rajta, hogy most nagyon kicsináltam. az a baj, hogy sosem veszem észre, hogy hol a határ. Nem tudom, hogy hol vicces még és, hogy hol nem. -Igen ott.. jó oltás volt kösz.- paskoltam meg háromszor a fejét, mint egy kiskutyának, amikor megtudja csinálni a trükköt. Szegényt végül kezdtem egyre jobban megsajnálni, de nem tudtam, hogy fejezhetném ki ezt. Most nem fogok minden visszavonni és bocsánatot kérni, az nem lenne valami Arthuros. Nem tudtam ellenálni neki, hogy ne öleljem át, így átkulcsoltam a nyakán a kezem, majd egy kicsit hoszasabban a kelleténél ölelkeztünk. ( legalábbis ha engedte ) Meglepően jó érzés volt, legszívesebben így maradtam volna egy jó darabig.. Belefeletkeztem az illatába, és úgy szorítottam, mintha több is lenne köztünk. Persze amikor erre feleszméltem, egyből meghátráltam, és távolabb húzódtam tőle. -Khm.. bocs, csak gondoltam így fejezem ki bocsánatomat a seggfejségem miatt.- magyaráztam meg az előbbi dolgot, mert nem akartam, hogy férreértse. |
Hitetlenül felnevettem a szavaira és gyilkos szemekkel méregettem. Legszívesebben jelen pillanatban kikapartam volna a szemeit a helyéről. olyan mértékben felhúzott a fiú, hogy már szinte nem is mondtam semmit de így is lehetett látni, hogy mindjárt felrobbanok. Csak nyugii, semmi pánik. Csak arra utazik, hogy felhúzhasson. Próbáltam nyugtatni magam de nem jártam túl sok sikerrel. Magamban elképzeltem, ahogy kirángatom a boltból jól tökön rúgom és belemarok a karjába. Ahogyan felsikít a fájdalomtól és kegyelemért könyörög. Nem. Valószínűleg nem tudtam volna megtenni ezt, de azért jó volt elképzelni. Keresztbe fontam a kezemet a mellkasom előtt és Arthur valószínűleg a világ összes gyűlöletét képes lehetett kiolvasni a tekintetemből. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye a remek munkanapomat a kis játékaival. Csak amilyen nyugodtan csak tudtam megragadtam a karját és elkezdtem kifelé tuszkolni az üzletből. De egy pillanatra megtorpantam mikor a barátnője szexuális energiáiról beszélt.
- Örülök neki, hogy elégedett vagy a teljesítményével. – jelentettem ki mintha csak egy versenylóról beszélnénk. A második mondata viszont eléggé szíven ütött akármennyire is próbáltam nem kimutatni.
- Oh igen. – nevettem fel kelletlenül és erősen belemarva a fiú karjába. – Én is csak ebben reménykedem. – pillantottam rá haragosan. Tökéletesen színészkedtem és ezért reménykedtem, hogy nem látszik a csalódottság az arcomon. Nem az, hogy tényleg elhittem amit mondott (legalábbis reménykedtem, hogy nincs így), hanem egyszerűen csak rosszul érintett az, hogy már minden féle lehetőséget bedobott, hogy megbántson.
- Valószínűleg azon az oldalon találtak egymásra Carmennel. – mondtam csípős mosollyal az ajkaimon. tudtam, hogy a fiú nem fog megsértődni és azt is, hogy ez elég gyenge visszavágás volt. |
Kicsit ledöbbentem, amikor lekevert az arcomra egy pofont. Bár kicsit nőiesre sikeredett ( mondjuk mit vártam volna Nesstől ) ,azért nem számítottam rá. -Hűű, valaki nagyon benne van a havi dolgában.- vigyorogtam, erre a menstruációjára célozva. Most ütött meg először a lány, szóval gondolom, itt vertem ki a biztosítékot. -Itt minden napos a munkahelyi bántalmazás?- néztem körül, és diekt olyan hangosan mondtam, hogy a vendégek is jól halják. -Én a helyükben óvakodnék ettől a lánytól.. átváltozott házi sárkánnyá..- súgtam oda két vevőnek, de nagyon nem hatottam meg őket. Csak két szempár meredt rám értetlenül, így inkább vissza is mentem a pulthoz. -Hiányoztál?.. Hmm.. igazából csak ez az idegbeteg kirohanásod hiányzott már. Amit már megis kaptam.- vigyorodtam el. Olyan jó volt húzni Nesst, imádtam, hogy mindenre ilyen forrón, felkapva reagált. A legtöbben csak sírva futottak volna el tőle, de ő nem ilyen volt. Amikor szóba került Carmen és az angyal téma, elengedtem a fülem mellet, nem volt kedvem leállni veszekedni ezen a témán. -A gyilkos energiáját velem szokta lenyugtatni az ágyban.. és iszonyú jól vezeti le.. ha érted mire gondolok.- kacsintottam a lányra, miközben tipikusan azt a perverz arcomat vágtam. -Persze te ezt úgysem értheted.. De nyugi, manapság vannak társkereső oldalak, ott még a legrondább banyák is találnak maguknak valakit.- mosolyogtam, majd a vevőkre néztem, akik csóváló tekintettel halgatták a disznóságaim. |
Éppen az egyik legnagyobb méretű ruhánkkal jöttem vissza már amikor az ajtóból meghallottam Arthur hangját. Reméltem, hogy nem gondolta komolyan sőt szinte biztos voltam benne, hogy csak a reakciómra utazik. Amivel reméltem, hogy elégedett is lesz mikor megkapja. A hófehér strasszos ruhát Bella kezébe nyomtam és a pult mögül akkora pofont kevertem le a srácnak amekkorát csak tudtam, de szerintem így se nagyon hatotta meg. Én viszont elégedett voltam magammal és győzelemittas mosollyal pillantottam rá.
- Sajnálom Arthur. Oh, várj nincs is miért bocsánatot kérnem. Miért jöttél? Azon kívül, hogy hiányoztam. – néztem fel rá kérdőn és ahogy láttam Bella átvette az ügyfelemet mielőtt arra hagyatkozva itt hagyhattam Arthurt. Amióta beadtuk Bellának, hogy együtt vagyunk azóta sokszor kérdezgetett Arthur és az én kapcsolatom iránt.
- Hogy van a barátnőd? Még mindig szívja az angyalok vérét akiket állítólag védelmeznünk kéne? – vettem halkabbra a hangomat, hogy az üzletbe tévedő emberek ne hallhassák.
- Tudod megpróbáltam hozzá kedves lenni, de ahogy láttam nem nagyon hatotta meg. Mindenképp mond el neki, hogy azért megértem. Nem mindenki tud elviselni téged, biztos nehéz neki és rajtam vezette le a gyilkos energiáit. - feleltem a fiúnak miközben kinyitottam az eladásokról szóló könyvet, hogy átnézhessem gyorsan az előbb kiadott ruhát. Arthur megjelenése sajnos túl heves érzelmeket váltott ki belőlem, és az előbbi pofon óta az emberek felénk pillantgattak. Türelmetlenül beletúrtam a hajamba és az ajkaimat harapdáltam. Nem voltam túl jó a nyugalom megőrzésében. |
Miután elvette a lány a csokit, és még csak megse kérdezte miújság, kicsit felhúztam a szemöldököm. Gondoltam csak szivat, de aztán el is ment a szobából és folytatta a dolgát. -Te most szopatsz ugye?!- kérdeztem vigyorogva.. Ezt a lányt képtelenség megfejteni.. Néha annyira jó lenne tudni, hogy mi járhat az eszébe. -Na így fogok máskor ide jönni!!- mondtam határozottan, azzal odamentem Bellához. Gondoltam, amíg nem jön meg a lánynak az esze, elbeszélgetek az angyalkával. Nehogymár én ugráljak utána.. Rátámaszkodtam a pultra, majd vigyorogva köszöntöttem a lányt. -Ez mindig ilyen hülye?- kérdeztem röhögve, miközben a hült helyére néztem. -Olyan kedves vagy, hogy ilyen sutákat is felveszel.. végülis nekik is kell valamiből élniük.- mondtam direkt olyan hangosan, hogy az üzletben mindenki hallja. -Ez valami szeretetszolgálatnak a fedősztoria mi?- kérdeztem, és a lányra kacsintottam. -Tegyünk úgy mintha egy ruhaszalon lenne a hely, hogy úgy érezze csinál valami értelmeset... Te a vevők is színészek? Mennyiért vállalják el a munkát?- kezdtem faggatni, persze csak szívattam a lányokat. Reméltem, hogy erre majd a drága Ness is reagál valamit. Ha mérges is lesz, legalább nem hiába kellet eljönnöm. Kicsit fura volt, hogy Bella csak röhögött az egészen és nem nagyon szólalt meg. beszédes lánynak ismertem meg. Lehet, hogy zavarba volt tőlem? Vagy nem akart beszálni a játékba, nehogy aztán megbántsa a drága barátnőét. |
Az egész szalon olyan volt mint egy álomban, nap mint nap bejöttek ide a boldogságtól szárnyaló mennyasszonyok és aztán felpróbálták a ruhákat életük nagy napjára. Imádtam nézni őket ahogyan boldogan forognak a fehér csodákban és aztán könnyek között beleegyeznek. De ennél is jobb már csak az volt mikor a mennyasszonyok anyukái is itt vannak és csak nézik a lányukat amint felnőnek és kiválasztják életük nagy ruháját. Az egész olyan fantasztikus volt és néha tényleg egy-egy vevő a szívemhez tudott nőni. Egyszerűen imádtam a munkámat és legalább itt egy kicsit megfeledkezhettem a gondolataimról. Ma is éppen egy nagyon kedves mennyasszonyt szolgáltunk ki aki kényes méretei miatt nem igazán talált megfelelő ruhát. Szegényt igazán megsajnáltam mert már tényleg kétségbe volt esve és egyre azt hajtogatta, hogy a végén farmerba kell férjhez mennie.
- Ne aggódjon, mindjárt körbenézek a szalon hátsó felében is. – jelentettem ki halvány megértő mosollyal az arcomon és sietősen kisétáltam a próbafülkéből. Ahogyan kifelé sétáltam egy nem várt meglepetés fogadott.
- Arthur? – kérdeztem meglepődve. Nem igazán vallott a fiúra, hogy csak így meglátogatott és ráadásul csokit is hozott nekem. Először kicsit gyanúsan néztem a csokira és azon gondolkodtam vajon mennyi lehetősége volt annak, hogy megmérgezte és fel akarja ellenem használni.
- Hmm. Köszönöm. – vettem el félénken és közben meg kellett állapítanom,hogy kétszer is át fogom gondolni mielőtt beleharapok. – Akkor szia. – jelentettem ki és sietősen bementem a feér ruháink raktárába. Minden tele volt csipkével és szaténnal. Egyszerűen imádtam az egész raktárt és néha amikor lejár a műszakom Bella megengedi, hogy felpróbáljam némelyiket. Olyankor tündököltem a legjobban. |
Tegnap megint összevesztünk Nessel, bár már azt sem tudom ,hogy min. Ezeket annyira nem tudom fejbetartani, igazából nem is nagyon érdekelt. Mindig megsértődnek valamin a lányok, persze azt sosem árulják el ,hogy min. Jó mondjuk Ness nemszokott megsértődni, csak mégbunkóbb lesz velem.. ami igazából csak megnevettetett. Próbálta játszani a flegmát, én meg próbáltam ilyenkor nem elröhögni magam. Mivel ma délután egy órám sincs, úgy gondoltam benézek Nesshez, mielőtt Carmennel tölteném az estét. Még úgysem jártam ebben a szalonba vagy miben, és ha a lány nem dolgozott volna ott, talán ki is rúgtak volna onnan. Egy fekete bőrdzseki, és fekete farmer volt rajtam.. kicsit úgy festettem mint egy bűnöző. Amikor először beléptem, muszály volt elröhögnöm magam.. nevetségesen festett a bolt. Mintha lehányta volna a szobát egy tündérmese.. el nem tudom mondani mennyire nem passzoltam be oda. -Khmm.. Nesst keresem.- fordultam ahhoz az angyalcsajhoz aki itt dolgozik. Később leesett, hogy nem ártott volna köszönni, de így utólag már nem szóltam semmit. -Úristen, hogy tudtok ti ebben a boltban dolgozni nap mint nap..- jegyeztem meg halkan, inkább csak magam elé motyogva, miközbe egy ruhadarabon simult végig a kezem. Amikor megláttam Nesst elmosolyodtam, majd előhúztam a kedvenc csokiát, amit engesztelésül vettem. -Tessék ez a tied.. gondoltam kicsit hízhatnál még fenékre.- mondtam vigyorogva, és persze nem bírtam megállni, hogy ne tegyek hozzá semmi bunkó megjegyzést. |
 Nem értettem a fiú nevét teljesen, így csak megráztam a fejem és visszakérdeztem. A lány viszont gyorsan témát váltott, így hagytam az egészet. -Jólvan, bármikor várunk titeket, a barátnődet is szívesen látjuk.- mosolyogtam, kíváncsi voltam az újabb falkatagokra, mert gondolom ő is az. -Szívesen, Szia!- köszöntem el. A végére kicsit furán viselkedett, mintha zavarba lenne vagy nem is tudom. De amúgy nagyon szimpi volt, reméltem, hogy jóban lehetünk. Sőt reméltem sikerül majd meggyőznöm Mikeot arról, hogy szövetkezzünk a másik falkával. |
Kiléptem a próbafülkéből és a nagyobb tükörben jobban szemügyre vettem magam. Olyan jól elbillegtem a széles hercegnős ruhába, hogy csak a lány kérdésére akadtam meg. Lázasan kezdték kergetni a gondolatok a fejemben egymást és egy erőltetett mosollyal fordultam a lány felé.
- Hát, hmm khm Arthur.. hmm. – nyomtam el a nevét köhécseléssel, hogy az angyal lány még véletlenül se értse. Helyette gyorsan tereltem a témát. – Őrző? Az nagyon menő lehet, nekem még nincsen angyalom. – jegyeztem meg szomorkásan, aztán még egyszer körbeforogtam a ruhába.
- Igen, tényleg nagyon szép. Talán ezt kéne választanom. – döntöttem oldalra a fejem és a szemembe logó feketés tincseket a fülem mögé tűrtem. Tényleg nagyon szép ruha volt, de nem akartam elkapkodni itt a dolgokat. Esetleg ha bevallanám a lánynak a valóságot, akkor is megengedné, hogy eljárjak próbálgatni. Vagy talán most rögtön lerángatná rólam a ruhát. Igazából már nem volt nagyon arcom elmondani neki, hogy mi is a helyzet ezért inkább visszavonultam a próbafülkébe és levettem a ruhát.
- Talán legközelebb eljövök egy barátnőmmel, hogy ő is meg tudja nézni a ruhát mielőtt, döntök. - Nyújtottam neki vissza a vállfát és lágyan elmosolyodtam. Alex tuti nagyon mérges lesz, hogy beszélgettem a lánnyal de talán meglágyíthatom ha előadom neki, milyen mesét sikerült beadnom neki. Na, nem mintha túl büszke lennék rá.
- Azért nagyon köszönöm a segítséget… - néztem rá kérdőn, hátha megtudom a nevét. De aztán csak elköszöntem és integetve hatalmas mosollyal kiléptem a boltból.
/Ness el/ |
Igaza volt a lánynak, de ezt nem mertem magamnak bevallani.. nem szerettem Brunot, csak úgy mint barátot. Viszont féltem ezt neki bevallani, hisz eleve mindig olyan féltékeny, nem tudom ,hogy reagálna. Nem akarom összetörni a szívét, így inkább nem szólok semmit. amikor bement a próbafülkébe én türelmesen vártam, és mit sem törődtem a szúrós szemekkel amik mind rám meredtek. -Mit néztek így ennyire? Én csak a munkámat végzem.- kacsintottam feléjük. azóta mégjobban utálnak, hogy egyszer itt járt Felix. Én lettem a lázadó szemérmetlen lány, aki motorral hajtott el egy tetkós "bűnözővel". Mondjuk ezt nagyjából Brunotól is megkaptam, csak gyengébb változatban. Pedig én igazán nem akartam roszat, és lázadónak sem mondhatom magam.. -Na hogy áll?- kérdeztem, várva ,hogy nekem is megmutatja azt a gyönyörű ruhát. Ha kijött, akkor én is láthattam milyen szépen fest rajta -Wow, nagyon szépen fogsz festeni ebben.. már ha ezt választod. Hogy is hívják a vőlegényedet?- kérdeztem kíváncsian -Csak mert nagyjából ismerem a tagok neveit, hallottam pár dolgot rólatok főleg Mike szokott titeket emlegetni. Ő a vezérünk. Vagyis a falkák vezére.. nekem az őrzőm.- fecsegtem, kicsit nehézkesen sikerült befognom a számat, megint rámjött a szófosás. |
Enyhén szólva elég nagy bűntudat kezdett eluralkodni rajtam, mikor a lány felismert és ráadásul még a barátjáról és a gondjaikról kezdett beszélni. Zavartan mosolyogtam és bólintottam, de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe.
- Ha már nem úgy érzel iránta, akkor szerintem, hagyd az egészet. Hidd el az neki is rossz, ha tévhitekbe ringatod. – na igen, ebből már Arthur is tanulhatna aki sorra veri át a nőket. Az összes csaj elég nagy dolgokra számít és aztán az összes kidobja. Megforgattam jégkék szemeimet a gondolatra aztán nagy szemekkel néztem, ahogy a lány lerángatja a ruhát a próbababáról. Jézusom. Ez nagyon gáz, még csak nem is vagyok menyasszony és itt leszidják miattam.
- Ez igazán nem gond, felpróbálhatok egy másikat is. – mondtam zavartan, de addigra már leszedte és a kezébe tartotta a ruhát. Ahogyan bevezetett a legközelebbi próbafülkébe muszáj volt megállapítanom, hogy nagyon rendes. Nem értem, Alex miért ellenzi ezt az egészet a másik falkával, ha ilyen rendesek, mint ő.
- Igen valahogy úgy, a bátyám az alfa és a béta pedig a… - gyerünk Ness mond meg neki, hogy hazudtál. Nem, még előtte vedd fel a ruhát. – barátom khm vagyis a vőlegényem. – igen, hányszor hazudtam, már különféle csajoknak, csak a kedvéért, hogy a barátom. Nem nagy szám. Kibújtam a topomból és beleléptem a ruhába. A hófehér anyag suhogva csusszant a helyére és a szívem egyből hevesebben dobogott. Tökéletesen kihangsúlyozta az alakomat és olyan voltam benne mint egy igazi menyasszony.
- Elképesztő. – simítottam végig a hosszú habos-babos szoknyán. Megfordultam és hátulról is megnéztem magam. – Csodaszép. – ámuldoztam tovább boldogan. |
Nem nagyon értette mire célzok, vagy csak nem akart erről beszélni a boltban. Az, hogy melyik falkába tartozik még mindig titok volt, de inkább hagytam a dolgot.. talán még találkozunk. -Biztos csak félt, de majd beletörődik, ha tényleg szeretitek egymást.- mosolyogtam -A legjobb barátnőm is most házasodott össze, talán ismered is Irinának hívják, és ő is veled egy idős lehet.- meséltem, majd hirtelen miközben visszaemlékeztem az esküvőre bevillant a lány képe. -Hé! Mintha láttalak volna ott téged.. akkor te.. az új.. csapathoz tartozol?- kérdeztem örvendezve mert már teljesen biztos voltam magamban. Végre megismerhetem és örültem neki, hogy nem egy Shelby vagy Kath félét kellet látnom benne. Nagyon is jófejnek tűnt. -Amúgy nekem nincs vőlegényem, csak barátom, de néha már ez is soknak tűnik.. az agyamra megy.- panaszkodtam, pedig tudtam ,hogy ezt nem kéne. Főleg, hogy egy idegennek áradoztam a kapcsolatunkról. Brunot néha jobban eltudom képzelni barátnak mint a pasimnak.. és emiatt aggódtam. -Bocs, ezt nem kellet volna, csak összezavarodtam.. nemtudom.. mindegy ,inkább hagyjuk is ezt a témát.- dadogtam, és próbáltam visszafolytani a hirtelen rámtámadott feszengést. Nem ezt kéne éreznem vele kapcsolatban. -Persze próbáld csak.- mosolyogtam, majd elkezdtm levenni a próbababáról, amire az összes munkatársam felsipákolt. -Mit művelsz Bella? Az egy igen drága ruhadarab, és csak az az egy van belőle.. nem hinném, hogy ennek a kisaszonynak lenne rá pénze.- mondta komoran. Nem is halgattam rá, tovább dolgoztam, míg teljes egészében lenem tudtam venni a babáról. -Tessék, itt van.. ne is figyelj rályuk.- mondtam kedvesen. Úgyse tudnak mit tenni, hisz én vagyok szinte a főnökük, így csak vigyorogtam. |
Végigsimítottam egy hosszú csipkés ujjú ruhán, aztán továbbléptem egy tüllaljúhoz. Egy pillanatra megdermedtem a lány kérdésére de aztán tovább lépkedtem és próbáltam teljesen természetesnek tűnni.
- Hát mondhatjuk, hogy új. Én, a bátyám meg a… vőlegényem egy pár hónapja költöztünk ide. – majdnem lelepleztem magam, de szerencsére időbe észbe kaptam. - Azt hittem be kell mennem majd egy nagyvárosba a ruhám miatt, nem is tudtam, hogy itt is van ilyen bolt. – hazudtam mint a vízfolyás. Őszintén szólva szörnyű volt szegénynek hazudni, de ez inkább egy kis füllentés volt. Majd miután felpróbálgattam az összes ruhakölteményt talán beismerem, hogy félrebeszéltem. De utána milyen kényelmetlen lenne összetalálkozni vele. Talán életem végéig tettetnem kell, hogy Arthur menyasszonya vagyok. Aztán én leszek Mrs. Metson. Te jó ég. Még belegondolni is szörnyű. Megráztam a fejem, hogy kiüldözzem a gondolatokat, és a lány felé fordultam. Most tettessem, úgy mintha nem ismerném? Nem vagyok túl feltűnő jelenség lehet, hogy nem is látott meg az esküvőn. Inkább kezdj el valami hülyeségről beszélni Ness. Gyerünk ez már úgy is nagyon jól megy.
- Tudod a bátyám kicsit ellenzi az egészet, azt mondja túl fiatal vagyok még. – fogalmam sincs ez honnan jött. – Neked van már vőlegényed? – kérdeztem, noha elég fiatalnak tűnt, és eléggé kételkedtem benne, tekintve, hogy én is csak kitaláltam. Zavartan mosolyogtam és aztán kicsit hátrébb léptem, amikor megláttam egy pánt nélküli ruhát a kirakatban.
- Ez nagyon szép, felpróbálhatnám? – néztem a lányra ragyogó szemekkel és már meg is feledkeztem az egész ellentétes falkák dologról. Csak az a ruha lebegett a szemem előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire állna jól. Egészen biztos, hogy menyasszonynak születtem, ez nem lehet kérdés. |
-Gratulálok nektek!- mosolyogtam, nagyon szimpatikus volt a lány.. főleg ,hogy éreztem rajta azta különleges illatot. Vérfarkas volt ő is, csak hát ezt egy kisebb, zsúfolt esküvői boltban nem igazán akartam felhozni. -Csak nyugottan, segítek mindenben.. És azt szabad tudnom, hogy új vagy-e ebben a városban? Van családod?- kérdeztem, nagy szemekkel, reméltem veszi az adást. Nem hiszem ,hogy a mi falkánkba tartozna, szóval vagy egy új, vagy ahhoz a másik falkához tartozik. Már nagyon megismertem volna az újonc csapatot a városban, csakhát Mike, Bruno, Rina és a többiek egy szót sem akarnak erről a dologról hallani. Nem értem miért.. Olyan kíváncsi lennék rályuk, végülis miért kéne őket utálnunk, vagy tartani tőlük? Kath és Ryan ellen vannak ők is, akkor miért is ne foghatnánk össze? Persze ezt hiába magyarázom Brunonak.. annyira félt. Néha már ideesítő, hogy semmit sem csinálhatok, még az őrzőimnél is jobban félt. Ezért szeretem Felixet.. ő nem mondja meg mit csináljak. |
Muszáj volt megtapogatnom mindet, hiszen annyira tökéletesek voltak. Éppen egy nagy szoknyás csipke csodát fogdostam mikor mellém toppant egy szőkésbarna hajú bájos eladólány. Talán egy pár évvel lehetett idősebb nálam, de nagyon ismerősnek tűnt. Visszamosolyogtam rá, és izgatottan bólintottam. Igeen, egy csipkeruha pontosan az kell nekem.
- Hát igazából….- nekem nem lesz esküvőm. Akartam mondani, de végül nem mondtam ki. Miért ne próbálhatnék fel néhányat. Ráadásul már annyiszor eljátszottam Arthur csaját, hogy már igazán érdemelnék egy hamis jeggyűrűt. Talán még egy hamis esküvőt is, a hamis menyasszonyi ruháról meg ne is beszéljünk. – Ősszel lesz az esküvőm. Egy csodálatos emberhez megyek feleségül aki nagyooon….- Hogy mondod másképp, hogy mindenkit megdug? - …szociális. – vigyorodtam el, pontosan úgy ahogy egy fiatal ara tenné. - Talán felpróbálhatnék néhány ruhát. De hiba lenne még most dönteni, szerintem. – Hát még tuti, hogy hiba lenne, mert akkor nem tudnék minden héten bejönni és próbálgatni. Pedig mi mást is lehetne csinálni ebben az üzletben, mint próbálgatni. Egyszer még eljön az esküvőm napja és akkor tökéletesen tisztába leszek a trendekkel. Aztán, ahogy így ránéztem a lányra egyszerre hasított belém a felismerés. A koszorúslány!! Arról az esküvőről a szomszéd falkában. Vajon emlékszik az arcomra? Nem hiszem, de azt biztos felismerte, hogy vérfarkas vagyok. Komolyan az alfák által védelmezett csajjal beszélgetek tök nyugodtan? Nem félnek, hogy egy vámpír rátámad? Mondjuk igaz, melyik vérszívó jönne be egy ilyen habos-babos boldogságtól csöpögő üzletbe? Egy apró, zavart mosoly jelent meg a számon és a tekintetemet visszafordítottam a ruhákra. |
Ma is boldogan keltem fel, mivel imádom a munkámat, és szeretek minden napot amit ebben a boltban tölthetek el. Az ,hogy én vagyok az "igazgató helyettes" már csak egy plusz.. Egy színes kötött topban és egy rövidnadrágban ( lásd a képen ) érkeztem be az üzletbe, ledobtam a táskámat majd üdvözöltem munkatársaim. Na igen.. az egyetlen rosz dolog a munkámban, az idegesítő kolegák voltak, akik fent hordták az orrukat és még csak egy mosolyt sem tudtak eleereszteni. Vagyis, a vevőkhöz szánt műmosolyon kívül.. Én voltam a dilis tulajdonos helyettes és hát nem nagyon kedveltek az biztos, de szerencsére nem nagyon érdekelt. -Szép napot mindenkinek!- köszöntöttem őket, de csak sziszegéseket kaptam válaszul. -Jaaj de szeretem a vasárnapokat- vigyorogtam, amire csak furcsálló pillantások érkeztek. ( Igen elég érdekes munkamenetrendünk, vasárnap is nyitva vagyunk ) -Jó befogtam...- mondtam hlkan ,mert éreztem, hogy a francba kívánnak. Egy feketés hajú lány tévedet be a boltba, és egyből odaszaladtam hozzá, hogy addig se keljen a többiekkel lennem. -Miben segíthetek?- vigyorogtam. -ÚÚ neked nagyon jól álnának a csipkeruhák, már elis képzeltem, gyönyörű leszel!- pörögtem fel már a válasza előtt. |
Tegnap este a srácok elég későn jöttek haza olyan hajnali négy felé, amire természetesen egyből felriadtam. Most már igazán lehetne egy normális házunk, nekem még az egyik faház is megfelelne az erdőben, na nem mintha abban több külön szoba lenne. De akkor ez a két srác kint feküdne a ház előtt az tuti. Miután reggel nagy nehezen átmásztam a bátyámon majdnem nekimentem a nagy sárga kanapénak amin Arthur horkolt. Ahogy félmeztelenül elterpeszkedett belegondoltam, hogy hogyan lehetne a mai nap folyamán jól megszívatni, de sajnos semmi jó ötlet nem jutott eszembe. Megrángattam magamon a pizsama felsőt, és azon gondolkodtam, hogy itt lenne az idő egy kicsit kimozdulni a városba. Már majdnem három hónapja itt lakunk de alig ismertem a várost. Magamra folyattam a meleg vizet a zuhany alatt és nyomtam egy jó adagot az epres samponomból a hajamra. Annyira imádtam a szagát,hogy már körülbelül középiskola első osztályától ezt használtam. Egy rövid farmernadrágra és egy rózsaszín virágos topra esett a választásom, és miután már teljesen kész voltam fejbe dobtam Arthurt egy párnával és bejelentettem, hogy leléptem, és egész nap nem leszek itthon. Mikor ide költöztünk, úgy voltam vele, hogy milyen rossz már egy igazi kis porfészek, de ahogy az utcákat jártam rádöbbentem, hogy nem is olyan kicsi ez a Wonderland. Wonderland, elég hülye név, jó hogy már a várost jelző tábla mellé nem írják ki, hogy figyelem vámpír veszély, de vérfarkasok és esetleg angyalok is előfordulhatnak. Ahogyan ezen gondolkodtam elsétáltam egy bolt mellett és először a felirat nem is jutott el a tudatomig, csak miután megláttam a kirakatba sorakozó fehér ruhacsodákat. Volt habos-babos és hableány fazonú, de még egy sifonszoknyásat is láttam.
- Wow. – kiáltottam fel és teljesen rátapadtam az üvegre, amiért kaptam jó néhány furcsa pillantást a járókelőktől. – Ez naaaagyon menőőő. – léptem végül hátra és egyenesen berohantam az üzletbe, otthagyva a tenyér és orrnyomomat az üvegen. A rengeteg fehér ruhától eltátottam a számat, és alig bírtam betelni velük. |
- Az csak rá és rám tartozik. Nem kell mindent tudnod, angyalkám. - vigyorgom kicsit fölényesen,majd kisétálunk a boltból. Bella kezébe nyomok egy sisakot,amit direkt neki hoztam.
- Fel tudod venni? - nevetek kissé gonoszul,majd a sajátomat a fejemre húzom és bekapcsolom az állam alatt. Ha Hiszti cica azt mondja, kell segitenem segitek neki,ha pedig nem akkor nem.
- Hmm.... Akkor elmegyünk oda, idézzük fel a régi szép emlékeket, amikor még nem a kutyákkal lógtál. - cukkolom tovább,majd felpattanok a mocimra. Megvárom mig Bella felül mögém,aztán elindulok. 120-al repesztünk végig a városkán,mignem elérünk a sikátorhoz.
/ folyt.köv.sikátor/ |
 Amikor lepincsizte Brunot egyből megvédtem -Ő nem is pincsi ne bántsd, tökjól kijönnétek egymással, ha megismernétek egymást.- mondtam határozottan, de a másik pillanatban már Mrs. Carlával a beosztottommal beszélt. Sajnos nem hallotam, hogy mit ,de egyből gondoltam, hogy nem dicséretről van szó. -Mit mondtál neki? Kérlek mond, hogy nem igézted meg.. -néztem bociszemekkel Felixre, szegény néni lehet, hogy kicsit gonosz, de azért nem akartam ,hogy baja essen. -Ő a munkatársam, egyfolytában szitkozódik, engem is sokszor becsmérel, nem kell magadra venni.. ő ilyen.- mosolyogtam, majd összeszedtem a cuccom és elbúcsúztam a bolból. Benney tartja helyettem is a frontot egy kis időre. -Hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian a fiút, és örömmel szippantottam be egy kis friss levegőt. -Tényleg.. emlékszel még ,hogy előszöt hol tlálkoztunk? Abban az elhagyatott sikátorban.. tudod- kérdeztem Felixet vigyorogva. Olyan vicces volt a megismerkedésünk, remélem még neki is rémlik, hogy történt. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
