|
Témaindító hozzászólás
|
2013.12.14. 12:21 - |
 |
[59-40] [39-20] [19-1]
Felnevetek és zsebredugom kezeimet. Ekkor jövök csak rá, hogy nekem még le kell szállitanom egy srácnak a napi drog adagját. Kihúzom a zsebemből a kis zacskót, a számból kiveszem a rágógumimat és a radiátor hátsó felére tapasztom vele a zacsit. Tökéletesen megtartja a zsuvi, szóval már csak szólnom kell neki,hova is rejtettem. Ekkor jöttem csak rá,hogy a csaj fikázni próbál...engem?! Igen,engem....
- Na figyelj, vannak akik nem kedvelnek, de azok nem ismernek... itt belül... - jobb kezemet mellkasom bal felére helyezem egy pillanatra,majd újra magam mellé.
- És ne itélj első látásra, drága Nessi. - újra kacsintok egyet és elindulok jobb oldalra.
- Hanyadikos is vagy, drága? - vonom fel szemöldököm és hátra pillantok a mögöttem haladó lányra,majd egy éles kanyart veszek balra. Ajtók tömkelege sorakozik egymás mellettem. Igazgatói iroda, Biológia tantermek, Fizika és a folyosó túlsó végén matematika termek.
- Ime, a pokol. - mutatok az tanterem ajtójára. Kihúzom a zsebemből a telómat,majd megnézem az órát.
- Már csak 20 perc van az órából, biztos be akarsz menni? - mosolyodom el halványan. |
Széles mosoly húzódott ajkaimra mikor megfordult. Látszott rajta, hogy nem egy ma született bárány, és a szavai csengésétől pedig azonnal felvillanyozódtam. A bátyám mindig azt mondja, hogy tehetségem van hozzá, hogyan keveredjek bele a rossz társaságba. De hiszen ezeknek az embereknek a legérdekesebb a háttértörténete. Hiszen mindnek van egy története, hogy miért teszi azt amit tesz.
- Köszi, ez kedves. Ha már a kinézetnél tartunk, te nem tűnsz éppen egy aranyos srácnak…- vészesen kerestem az agyamba valami undorító, furcsa, nem túl kedves becenév után. -…Carter. – utána kell néznem ennek az biztos. – Egyébként inkább csak Ness. De nekem mindegy hogyan szólítasz, remélem, nem kell túl sok időt együtt töltenünk. – forgattam meg a szemeim és előkotortam a táskámból az órarendem közben halkan megjegyezve magamnak. – Ennyit az első benyomásról. – Mikor kivettem a táskámból rögtön szemet szúrt az első helyen szereplő matematika felirat amit legszívesebben már most átugrottam volna.
- Najó, kedves Carter. Mutasd meg az elkövetkezendő egy hónap celláit. – jelentettem ki beletúrva étcsokoládé színű hajamba. |
Egy ártatlan kis,gyönge srác hever a földön, feléje tornyusul Bruce hatalmas teste. Idióta, mindig a gyengébben bántja és ezt még én is utálom. Odarohanok hozzá, lerántom a kilencedikes kis kölyökről,mire Bruce kissé aggódva néz fel rám. Megragadom felkarját és felhúzom a földről, a kisebbik gyerek pedig elhúz. Bruce megkapja tőlem a fejmosást,aztán ő is elvonul az osztályba. Szánalmas. A szekrényemhez sétálok és kinyitom az ajtaját, a folyosóról eltűnnek a diákok mikor meghallják az ordizotó tanárokat és a csengő éles hangját. Engem nem zavar,sosem fog. Nekem ne mondják meg mikor menjek az órákra,majd én eldöntöm, igy a tanárok is megszokták már,hogy nem érdemes belém kötni. Egy lány hangját hallom meg a hátam mögül és szinte azonnal beazonositom: az új lány. A diri már tegnap szólt,hogy egy újonccal leszünk gazdagabbak és szeretné, ha én vezetném őt körbe és segitenék neki, az igazgatónő azt képzeli ezzel kihúz ebből a szerinte "káros" időszakból. Megfordulok és vigyorogva becsapom a szekrényem ajtáját,majd közelebb lépek a lányhoz.
- Jenessa....Wings.... - még szélesebb vigyor ül ki az arcomra. - Azt hittem, egy Nessi nevű lány hasonlit a Locknessi szörnyhöz, de furcsamód te csinos vagy. - mondom őszintén és egy radiátornak támaszkodom.
- Carter Carpenter vagyok, de szerintem mondta a diri,ki lesz az idegenvezetőd - kacsintok,majd egy pillanatra kinézek az ablakon. Zöld fák, ciripelő madarak, viszont az ég kezd beborulni. Szuper... Visszapillantok a lányra és a tekintetét keresem. |
Idegesen kulcsoltam össze magam előtt a két karom, és talán kissé túl nagyot bólinthattam az igazgatónő szavaira, mert furcsán méregetett talán attól félve, hogy legurul a fejem a nyakamról. Első nap az iskolában. Általában nem sokat foglalkozok az emberek véleményével, de ma úgy éreztem talán mégis csak fontos az első benyomás, hiszen szívás lenne azt az egy hónapot ami még hátra van barátok nélkül lehúzni ebben a suliban. Szerintem a frászt hozhattam az idősebb hölgyre, hogy annyit beszéltem és kérdezősködtem ezért rögtön el is irányított egy sráchoz, aki elvileg körbe fog vezetni. Valami…Carter. Carter Corpentoni? Valami ilyesmi. Elég furcsa irányítás, hogy a folyosón megtalálom. Hiszen a folyosón körülbelül 100 diák lézengett. Már az első pár lépés után megéreztem, hogy nem csak emberek járnak ebbe az iskolába. Angyaloktól kezdve a vámpírok ocsmány szagáig mindent éreztem.
- Bah. – jegyeztem meg mikor egy vérszívó túl közel sétált hozzám. Metsző pillantásával találtam szembe magam és valószínű ő is rájött, hogy nem sima ember vagyok. A csengő szakította meg ellenségeskedő pillantásainkat és szólította órára a tanulókat. Na a következő pillanatba csak azt az egy dolgot tehettem, hogy félreállok, mivel irdatlan nagy örvénylés és szaladgálás kezdődött meg. Pár perc után pedig kiürült az egész folyosó. A tornacipőm csikorgása visszhangzott az egész folyosón. Megigazítottam az oldaltáskám, mikor megakadt a szemem egy srácon. Csak a hátát pillantottam meg de már is éreztem, hogy emberi vér csordogál az ereiben.
- Hé, bocsi…- szólítottam meg és a lépéseim zaja elhallgatott így síri csend telepedett a folyosóra. Egyedül a tanárok hangja hallatszódott ki néhány teremből. |
 Unott képpel figyeltem ahogy a szőke srác elillan. ~Amikor Carter eltűnik, úgy is visszajön.~ sóhajtottam magamba majd ismét a gépemre néztem. Lassan görgettem lefelé és úgy válaszoltam a fiúnak.
-Ha négyesbe akarsz menni, nem mindegy neked, hogy együtt vagyok-e Nate-el? -kérdeztem összevont szemöldökkel. Ha bármi terve van velem, rosszul járt. Még ha nem is vagyok együtt Nate-el. Nem szeretem a drogosokat. Felírtam a neveket akik lógnak nekem némi pénzzel a fáradozásaim miatt, és lecsattintotam a gépem fedelét. Ráhajtottam a titkos rekeszt és lelakatoltam azt. Rápakoltam könyveimet és egy laza mozdulattal bevágtam volna a szekrényajtót. Elősször megpillantottam magamat a tükörben ami fel volt szerelve az ajtóra, majd egy rajzot a sarkában. Egy ütött kopott rajzot amin elfolyt a tinta. Ezt a rajzot mutattam meg Darlanak. Óvatosan elmosolyodtam és végignéztem az embereket. Kisé mámoros érzés fogott el és fejrázással kellett kiűznöm magamból a gondolatokat. Azok az idők elmúltak. |
Odapillantottam arra a szöszi srácra,majd gonoszan elvigyorodva pár másodperc elteltével visszafordultam Lilyékhez. A gonosz vigyoromra a srác pedig csak megfordult és elment.
- Ezt a köcsögöt már egyszer megvertem. Nem akart fizetni... - mondtam, majd egy zacskó füvet elővettem a zsebemből, majd miután látták a lányok,hogy mire is céloztam, hogy mit nem fizetett ki visszacsúsztattam a zsebembe a cuccot.
- Amúúgy biztos vagyok benne, hogy ti ketten jobban eltudnátok bánni vele, mint én... - célozgattam vigyorogva, majd felálltam és Lilly mellé sétáltam. Nekidőltem a szomszéd szekrénynek és Lilly tekintetét keresve vizsgáltam arcát.
- Te mos együtt vagy Natel? Mert úgy hallottam régen együtt voltatok... Csakmert kiruccanhatnánk egyszer igy négyesben. - pillantottam vissza Rachelre. |
 Furcsa volt Carter, tudtam, hogy nagyon bevan állva így így jól végig mértem. Persze tudom én vgyok a jó kislány, de legszívesebben kiütöttem volna kezéből azt a hülye füves cigit. -Hát igazából csak hárman voltunk el, nem nagyon akartunk vegyülni.. legalábbis én. Teli volt hülye alakokkal.- adtam én is választ a kérdésére. -Igazából csak Lillyre van rászálva, vele akar nagyon összejönni..- mondtam halkan, mert velem nagyon nem akart semmit. Az viszont vicces volt, ahogy őt bámulta egész nap. -Jól tökön rúgnám, hogy észrevegye magát.. nagyon elvan szálva.- mosolyogtam, aztán újra azt a füves cigit bámultam, ami nagyon irritált ott mellettem. Tönkre teszi magát Carter.. de nem mertem semmit sem szólni. |
Rachel szavai nem segítettek sokat. Kap egy futóversenyeset aztán kész. Örüljön, hogy teszek érte valamit. carter kérdésekor még püföltem a gépet.
-Szívtuk a többiek vérét. -szellemeskedtem az amúgy is kopott billentyüzetet püfölve. Nem árulok el neki semmit sem direktbe, bár volt egy olyan érzésem, hogy már tud mindenről.
-Elég unalmas volt miután kiröhögtük a többieket. Az a pióca -böktem az arrébb álló szőke srác felé- aki szervete ezt az egész veckot, most rám meg Rachelre van tapadva. Komolyan. -hitetlenkedtem majd ismét a gépemhez görnyedtem. Hátamat az említett fiú tekintete égette.
-Odamegyek és kitekerem a nyakát ha nem hagyja abba. -közöltem tényszerűen. |
Mig a lányok beszélgettek én a már repedező plafont tanulmányoztam, majd kis idő elteltével behunytam szemem. Pár másodperc múlva már az én kis mesevilágomban voltam, ahol akkor szoktam lenni mikor jól be vagyok szivva. Egy barátnő, egy jól megtermett massztiff és nyugodt élet... Rachel szavai ébresztettek fel álmodozásomból. Rápillantottam és kicsit megdörzsöltem szemeimet, mint aki éppen most ébredt fel.
- Öhmm... Persze... Elég zavaros azaz este, de azt tudom,hogy ott voltam... - mondtam azzal az idióta vigyorral a pofámon.
- Ti jól szórakoztatok? - kérdeztem felvont szemöldökkel. |
Hagytam, hogy lehúzzon Carter, így már én is ott ültem a padon, majd elmosolyodtam. -Talán mert Dorothy az egyetlen tanár aki még tűrhetően néz ki a gimiben..- tettem hozzá mosolyogva. szegény Yendát jól megvárattuk, hogy még mindig csak itt gubbasztottunk -Remélem nem gond, hogy itt tökölünk, ha akarsz elindulhatsz és utánad megyünk majd.- mondtam kedvesen. -Hmm.. mondjuk mert .. öö.. nem jut eszembe semmi, az a lány mindig csak bajba keveredni képes.- gondolkodtam, de már eleve a gót kinézete a frászt hozza a tanárokra. Feltűnő lenne egy dicséret. -Te is ott voltál a tegnapi nagy bulin amit valamelyik liba szervezett? Nem tudom én hogy keveredtem oda..- kérdeztem kíváncsian. Nem voltam az a nagy bulizós sohasem, ahogy mostmár Lilly és persze Nate. Ők beevalóbbak de én.. |
Telefonon kerestem az infót az e-mailekhez, míg a másikon kezemmel pötyögtem és vakartam a fejem tetejét. Egy lányt akit ismertem meg akarta buktani az ofője. Erre szakosodtam. Dícséreteket kerestem a netről. Amikor Rachel halk puffanással leült odakaptam a fejem. Felvont szemöldökkel figyeltem a párost majd Carter beszólására nevetve kacsintottam Rachel felé és nevető arcomat visszarejtettem a szekrényajtóm mögé. Bordó körbeimmel kopogam a laptopom csücskén.
-Mire adjak igazgatói dicséretet a tizedikes szőke csajnak Rach? Tudod, amelyikre pikkel Molytanár úr. -kérdeztem a számat harapdálva. Valami olyasmi kellett ami nyomott, de azért nem olyan feltűnő. |
Mikor Rachel elkezdett az orra alatt motyogni,hogy megszidja Natet elvigyorodtam, de aztán visszapillantottam Lillyre, mivel egy kérdés hagyta el formás kis száját.
- Egyszerse buktam. Valahogy mindig megúsztam. Most végzős vagyok, de lehet,hogy maradok még egy évet, mert az a vén szipirtyó nagyon mondogatja, hogy meg fog buktatni. - vállat vontam,majd a pad támlájának tőlve elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy még soha sem buktam. Mindig olyan közel voltam hozzá, de valahogy mindig sikerült megfűznöm a tanárokat... Rachel hangjára lettem figyelmes és felé kaptam tekintetemet, de ugyanolyan nyugodtan ültem, majd hangosan felnevettem és megráztam fejemet.
- Dorothy tanár nőn kivül egyet sem döntöttem még meg az itteni éveim alatt... - kicsit halványabban mosolyogtam,majd Rachel keze után nyúltam és lehúztam őt magam mellé,majd újra a pad támlájának dőltem.
- Egyébként utálom azokat a kis ribanc pom pom lányokat. - kacsintottam rá,majd a plafonra bámultam. |
Jendára mosolyogtam -Várj egy kicsit, mindjárt mehetünk- mondtam kedvesen, majd válaszoltam a kérdésére -Háát.. sok a hormon túltengő fiú, mindenki összevissza kavargat.- mondtam, majd ránéztem egy éppen ölelkező párosra. -Például annak a fiúnak ott szinte mindegyik csaj megvolt már.- röhögtem fel. Néha már én szégyeltem magam a lányok helyett, akik bárkinek odaadják magukat. -Persze az összes kis pasi a pom-pom csapatra hajt..- tettem hozzá mosolyogva, bár ez nem eészen így volt. Natenek hála ég egyik sem kellet, az ilyenben azért jó ízlése van. -Tessék? Nem hiszem el, hogy már megint..- dühödtem fel, mert utáltam ha bátyám gyilkolászik. Nem tehetek róla sosem fogom megszokni az ördögi énjét. -Legalább a suliban fogná visszamagát, elbeszélgetek majd vele.- mondtam mérgesen, de nem tudtam haragudni rá, ő volt az egyike a kevés embereknek akiket még szerettem. -Khhmm.. amúgy igaz az a pletyka,hogy khhm.. megdöntöttél egy tanárt a szalagavatón, vagy ez is csak egy pletyka?- kérdeztem makogva, de már régóta érdekelt ez a kérdés. Odaállítani viszont nem mertem csak úgy hozzá.. |
A gépembe pötyögtem és nem vettem tudomást a fiúról és az értelmetlen kérdéséről. Pötyögtem a váaszokat gépbe majd amikor a Yenda jött szóba kikukantottam a szekrényajtó mögül.
-Yenda. Ide járt suliba. -vontam fel a szemöldököm megerősítésért. Amikor a lány bólintott visszahajoltam a szekrényemhez. ~Unalmas. Semmiség. Nem fizet. Nem bírom. Ártalmas. Gyerekes.~ soroltam magamban ahogy áttekintettem az e-maileket. Hangos sóhajjal x-eltem be az ablakot. Semmi normális meló.
-Hányszor buktál? -kérdeztem a fiút és bár nem néztem rá, bbiztos voltam benne, tudja, hogy neki beszélek. |
Vállat vontam a srác neve hallatán. Igazából nem terveztem vele túl nagy barátságba lenni, elég kegyetlen baromnak nézett ki, de ki vagyok én hogy itélkezzek?! A lényeg, hogy ne legyünk előitéletesek! Felröhögtem mikor a csaj meglökött. Viszont a válaszán felvontam szemöldököm.
- Miért, talán többet szokott? - kérdeztem vigyorogva,majd zsebregugott kézzel újra felálltam és elkezdtem sétálgatni fel-alá. A kérdésre igazából nem vártam választ, igy csak a mellettünk elhaladó embereket nézegettem.
- Na és ki ez a csaj? Még nem láttam itt, pedig már régóta idejárok... - mondtam a fekete haj lányra biccentve. |
Komoly arccal összefontam a karom a hasam előtt.
-Az a vörös kölköt történetesen Nate-nek hívják. -torkolltam le semleges hangon majd visszafordultam a szekrényemhez. Carter közelségétől felállt a szőr a hátamon. Nemtetszésemet arcom is tükrözte és egy gyors mozdulattal eltotam magamtól a fiút. Még mielőtt leült volna gyorsan rávillanottam éles tekintetem.
-Csak egyet? -kérdeztem büszkén. Haladás volt Nate részéről és eszembe jutott, hogy mindenképpen meg akarom digérni jeles magaviseletéért. Áthelyeztem testsúlyomat a bal lábamra és belekönyököltem a szekrényembe. E-mailok garmadája jött a diákoktól akik jegyjavítás reményében kerestek fel. Lomhán átlépkedtem az e-mailokat és beküldtem őket a SPAM mappába. |
Felnevettem azon ahogy a lányok felismertek.
- Pedig igazából nem a figyelem miatt csinálom azt amit csinálok. - vigyorogtam, és most is,mint általában öszintén beszéltem. - Csak jól esik. - vállat vontam. Végigmértem a fekete hajú lánykát, aki talán Racheltől és Lillytől valamivel idősebb volt. Hamar rájöttem, hogy nem nagyon tetszik neki a jelenlétem, igy hát csak egy kisebb fintorral az arcomon levettem róla a szemem és Lillyre néztem.
- Hol hagytátok azt a vörös kölköt? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Ő sem a legártatlanabb. - nevettem fel újra, majd Lilly mögé léptem és a fülébe súgtam.
- Ma megölt egy lányt az udvaron. Kiszivta az összes vérét... Azt hiszem nem bir magán túl jól uralkodni. - amint kimondtam az utolsó szót visszaültem a padra és körülnéztem. |
 Hirtelen megállt mellettünk egy fiú.Flegma volt és az a tipikus yolos menős stílust nyomta.Nem igazán szerettem az ilyeneket álltalában ők voltak a menőlányok kedvencei és csak egy éjszakás kalandokra voltak jók de talán még arra sem.Kicsit érdeklődve de enyhén lenézően mértem végig a srácot majd megint a lányokhoz fordultam mosolyogva d enem igazán siettették magukat.De végülis én is ráértem.
-És meséljetek-csaptam bele a témába-mi a helyzet mostanság itt? Milyenek a srácok itt?-kezdtem a tinis csevelyt.Majd mégegyszer lenéztem a srácra komoran.
-Akkor mehetünk?-néztem a szőke lányra. |
-Jaaj az nagyon jó lenne.. kezdem unni a főzeléket- mondtam mosolyogva Lillynek, aki pár perc alatt fel is törte és át is változtatta a menüt. Egy lány tűnt fel előttünk
-Hát... persze, khm üdv újra itt.- mosolyogtam rá. Az idegenekkel mindig visszahúzódó voltam, nehezen szólaltam meg. Inkább Lilly volt az, aki közvetlenül elcsevegett velük.. Hirtelen egy másik alak bővítette a társaságunk, és persze ez a suli leghíresebb roszfiúja volt, a pom-pom csapat egyik kedvence. Döbbenten nyűjtottam oda akezemet, nem hittem a szememnek. Eddig nem sokszor álltak le velünk csak így csevegni, sosem voltam az a nagymenő lány.
-Szia, tudom.. a tanárok mindig téged emlegetnek.- mosolyogtam. -Sok mindent hallottunk már rólad..- tettem hozzá. Nem is tudom miért talán a sok ismeretlentől, de kicsit kipirododtam.. Olyan más volt minden, de az biztos, hogy én még mindig nem voltam az a közvetlen csaj. |
A gépembe merülve morgoódtam amikor egy férfi és női hangra felkaptam a fejem.
-Hello. -motyogtam, majd azzal a lendülettel újra püföltem a billentyűzetet.
-Menü kész! -szóltam majd le sem véve szememet a gépről szóltam Rachelnek.
-Lilly vagyok. -üdvözöltem a két érkezőt és enyhén behajtottam a szekrényem ajtaját. Még folyt a fájlok feltöltése.
-Áááh, a legendás Carter. -üdvözöltem mosolyogva- Rólad anekdoták zengnek ofőórán. -vigyorogtam a fiúra. Sokszor mutattak példát Carterrel, hogyha olyanok leszünk akkor bajba kerülünk. ~Biztos a példa volt a rossz...~ néztem végig a vörösszemű, másnapos diákságon. |
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
