|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 16:35 - |
 
Nagyobb,mint a mellette épült menedékház, itt 1 konyha, 1 kisebb nappali, 11 hálószoba van és 3 fürdőszoba.
Itt élnek:
|
[38-19] [18-1]
Egy ajtó csapódására lettem figyelmes, majd meghallottam Irina kellemesen ritmusos lépteit. Hiába. Ha valaki együtt él egy csapattal, egy időután felismeri mindenki egyedi járását. Kedves hangjára elmosolyodtam és ajtót nyitottam
- Irina. - üdvözöltem mielőtt teljesen kitártam volna a faajtót - Szia. Hova tűtek a...
Leesett. Elmentek a dombhoz edzeni. Csak reménykedni tudtam, hogy engem nem hívtak és nem csak elfelejtettem. Nagyot csaptam az arcomra. Ekkora balféket.
- Jó téged látni. - sóhajtottam mosolyogva saját hülyeségemen és a lány jelenléte miatt. Kedveltem az embereket akikkel itt éltem és bár nagyon megfogyatkoztunk, azért jó csapat volt ez.
- Mizujs? - invitáltam beljebb a helységbe. Lényegében ő is lakó volt, de volt egy olyan érzésem, hogy ez most formaság amit illik. Mint amikor behívok valakit a szobámba éjjel. Nappal ki-be rohangál mindenki, de este előveszik az illemórákon tanult dolgokat és bekéreckednek. Én nem már annyira megszoktam ezt, hogy a sáját házába invitálom be a "vendégem". Fáradok. |
Már késő délután lehetett, mikor végre hazaértem a munkakeresésből. Igaz, nem kellett volna feltétlenül dolgoznom, de így huszonkét évesen férjes asszonyként úgy éreztem, pont ideje most valamit dolgozni. Igazából egy kis boltban kaptam egy pénztáros állást de ez is jobb a semminél és legalább emberek között lehetek. Végre talán elkezdhetem a nagy álmomat megvalósítani és nővér lehetek a helyi kórházba. Az tényleg nagyon-nagyon menő lenne. Segíthetnék az öregeken és a fiatalokon,meg úgy mindenkin. Talán jelentkeznem is kéne egy nővérképzésre, de mégis mit írnék az életrajzomba? ’Hmm úgy pár évvel ezelőtt elszöktem otthonról mert elkaptam egy bizonyos vérfarkas átkot ami minden teliholdkor átváltoztat egy szörnyeteggé, de semmi gond, ne aggódjanak mert már a falkámban megtanultam kezelni. Ahol nem mellesleg az alfa felesége vagyok, ha érdekelné önöket. Ja igen ha már egy csomó vérfarkason képes vagyok uralkodni talán pár beteg is menne. Ja és a legmenőbb az egészben, hogy még betegségeket sem tudok elkapni. Kivéve, ha megharap egy vámpír. De az elég nagy szívás lenne. ’ Ahogy ezt így végiggondoltam inkább megráztam a fejem. Talán majd egy kicsit kiszínezem az igazságot. Mindenki kiment gyakorolni a dombra de én inkább bent maradtam. Nem is tudom, nem éreztem túl fényesen magam, ami elég nagy hülyeség tekintve, hogy az előbb mondtam, hogy nem tudunk betegségeket elkapni. A fejem zúgott és éppen kinéztem az ablakon mikor megláttam, hogy Lilly éppen akkor lép be a szomszéd házba. Elég régen beszéltem már vele, szóval amilyen gyorsan csak tudtam át támolyogtam az udvaron és benyitottam a házba. Ez elég alap dolog volt nálunk, hogy a két menedékházat kb egybe nyitottunk és sose kopogtunk be rajtuk.
- Lilly. Szia itt Irina.- kopogtattam be az ajtaján, de inkább megtámaszkodtam az ajtófélfán. |
Már kezdett alkonyulni amikor végre hazaértem. A suli teljesen kikészített. Ahogy beléptem az otthonomnak tekintett házba, átjárt a fáradság. A kanapéfelé vettem az irányt és fejjel előrre rázuhantam. Egy nyögéssel reagáltam le, hogy kicsit kemény volt az arcomnak, de azért túléltem.
- Gyűlölöm az iskolát. - sóhajtottam a textilbe. Táskámat már a bejáratnál elhagytam, bakancsom pedig ledobva valahova hevert valahol a folyosón. Szép napot tudtam magam mögött a három esszével amit beadtam és a dolgozattal ami közepesre sikeredett. Sajnos az emberek vérével nemszívom magamba a tudást. Kár.
Szenvedtem még pár percet csak, hogy megadjam a módját. Majd egy idő után felkászálódtam és a konyha felé indultam.
- Hahóóó. - szólítottam meg a levegőt - Van itthon valaki?
Olyan csendes volt a ház, hogy megilyedtem, hogy rossz helyre jöttem. Mégis hol a rákba vannak a többiek?! |
 Észrevettem, hogy a lány eléggé kanyargósan halad és gondolom azért is, hogy ne tudtam megjegyezni az utat. Végül is ez érthető volt, hiszen gondolom most valamilyen titkos bázis szerűséghez vezet és nem akarja, hogy bárkinek kikotyogjam a pontos utat. Még én sem tudok minden velem szembejövő emberreben rögötn bízni és gondolom a lány is így lehetett vele. Egy kis séta után egy házat láttam meg. Gondolom ez lehett az a kis titokos bázisféleség. A lány futni kezdett, így én is kicsit gyorsabban sétáltam utána, hogy ne maradjak le. Közben szememmel kicsit megnéztem a házat. |
Felnevettem,majd mikor meglátta a hullócsilaggot az égen odapillntottam,de sajnos addigra már eltűnt. Kissé szomorúan pillantottam vissza Danre.
- Sajnos nem. - ráztam meg a fejem. Egy pillanatra a tévére néztem és addigra Dan már mély álmoba zuhant. Úgy döntöttem nem ébresztem fel, betakartam,kikapcsoltam a tévét és én is lefeküdtem aludni.
/ kör lezárva/ |
.jpg?1383064239)
Óvatosan megszorítottam az ujjaimmal a lány karját.
-Tudom, hogy tudsz. Csak nem szeretsz. -nevettem. Amikor kitekintettem az ablakon a csillagok már javában ragyogtak.
-Milyen gyorsan besötétedett... Juj kívánj valamit! -nevettem amikor megláttam egy fénypontot ami elhaladt a sötétlő egen. -Én lecsúsztam róla. Csak annyi jutott eszembe, hogy "Bárcsak..." -nevettem fáradtan majd nyújtózkodtam egyet.
-Neked sikerült? -kérdeztem ásítva. |
Átkarolt és azt mondta örül,hogy rám vigyázhat. Ezt jól jegyezd meg azzal a hülye fejeddel,Lua! szólitottam fel magamat,majd a srác vállának döntöttem fejemet és mikor megpuszilta fejem búbját talán még el is pirultam, nem mintha még nem tette volna meg ezt párszor, de akkor nem ilyen helyzetben voltunk...Átöleltem Dant és úgy néztük a filmet, akkor amikor éppen nem egymás tekintetét vizslattuk.
- Látod,tudok én jó kislány is lenni. - vigyoorogtam, viszont csak ugyanolyan halkan beszéltem,mint ő. |
-Áltasd csak magad cukorpofa! -nevettem majd amikor közelebb húzódott átkaroltam a vállát az egyik kezemmel és az államat a feje búbjára tettem. Hallkan szuszogtam és ugyan olyan hallkan beszéltem.
-El sem hiszem, hogy angyalka vagy. A legtöbben olyan... -gondolkoztam a megfelelő jelzőn - ... Merlinesek. -kuncogtam hallkan. Anyáskodó, békeszerető, fényes, nyugodt, gyönyörűen síma. Lua meg maga a háborgó óceán. Kicsit erősebben szorítottam magamhoz.
-Örülök, hogy rád kell vigyáznom. -motyogtam majd nyomtam egy puszit a fejebúbjára. |
Annyira tetszett a srác stilusa és olyan jófej...Ha rajtam múlna biztos több lenne közöttünk egy kis barátságnál,viszont sajnos nem csak rajtam áll ez a dolog...
- Képzeld el, nem visz az sehova, ura vagyok a szélnek is és az égnek is. - vigyorogtam a srácra majd kicsit közelebb húzódtam. Vágytam a fiú közelségére és arra, hogy hozzám érjen és talán ez a vágyakozás iránta az arcomon,a szemeimben is feltűntek.
- Én is boldog vagyok... - mondtam halkan és mosolyogva és teljesen elmerültem a fiú tekintetében. |
Elnyúltam az ágyon és elvettem a felém tartott zacskót.
-Bagoly mondja verébnek... -hűztam el a szám majd gyorsan megböktem a derekát. -Nem visz el a szél? -kérdeztem kicsit gúnyosan, de viccesen. Félig figyeltem a filmre, de sokkal inkább foglalkoztatott a mellettem fekvő lánnyal. A filmet már többezerszer láttam, de Luával egy szobában lenni veszekedés nélkül. Fura helyzet volt.
-Nem is tudod milyen boldog vagyok, hogy veszteg tudsz maradni másfél órán keresztül. -suttogtam mosolyogva majd a középső ujjammal lentről felfelé azállamon, lekopogtam. Nehogy elrontsam. |
Csupán pár percet kellett várnom, már nyitódott is az ajtó és Dan jött be. Elmosolyodtam,majd lehúztam magam mellé és válaszoltam a kérdésére.
- Horrorra akadva 1. - vigyorogtam, majd az éjjeli szekrényemen lévő csipszes zacskóért nyúltam, ami még ma délelőtt kezdtem fel. De ha ez elfogy akkor előveszem a matracom alatt lévő milka csokit is. Elinditottam a filmet és Dan kezébe nyomtam a csipszes zacskót.
- Egyél, úgyis olyan vékony vagy... - mondtam kacagva, hisz pont én beszélek, a két lábon járó csontváz, de lényegtelen. A filmet néztem és jókat nevettünk. |
Bedörömböltem Lilly ajtaján mire ő nyakig festékesen nyitott ajtót.
-Mi van veled hugó? Felébresztettelek? -kérdeztem, bár elég valószínűtlennek tartottam, hiszen bömbölt a zene. Ugyan akkor bólogatott és ásított egyet. Nyomtam két puszit az arcára és betoltam az ágyba. Kinyomtam a hifit és lekapcsoltam a lámbát. Még motyogott valamit aztán becsuktam az ajtót. Elindultam Lua szobája felé ami nem egy átlag csajhoz illett. Olyan Luás volt. Még az illat is passzolt.
-Mit nézünk? -ültem le az ágy szélére. Nem volt felirat így nem tudhattam. Kíváncsian figyeltem a lányt a félhomyályban. |
- Igeeennn. - mondtam elnyújta az e betűt,majd beöleltem és akár egy kis őzgida úgy ugráltam a szobám ajtajához. Mikor odaértem megfogtam a kilincset,onnan pillantottam vissza Danre.
- Várlak az ágyikómban, addig választok egy filmet. - nevettem fel halkan,majd beléptem a szobámban. Azonnal a filmek felé vettem az irányt. Az összes horrorfilm volt, viszont találtam egy jót,amit már még nem láttam. Horrorra akadva 1. Úgy döntöttem ez jó lesz, ezért odasiettem a tévéhez és a dvd lejátszóhoz,majd behelyeztem a megfelelő helyre a CD-t. Már a film indult ezért leállitottam és bedobtam magam az ágyikómba. Nyakig betakarózva vártam Deniit. |
Megrántottam a vállam. Ha nem, hát nem. Oldalra néztem Luára amikor megkérdezte, hogy leszek-e a párja.
-Nem is tudom... Legyek olyan űber jófej? -kérdeztem színészkedve. Gyorsan kiettem a maradékot és beraktam a mosogatóba.
-Ma nem én vagyok a soros. -vigyorogtam győzelemittasan. Ismét a lány felé fordultam.
-Na mars az ágyba aludni! -mutattam a szobálya felé majd Lilly szobája felé léptem. |
- A-a - ráztam meg a fejem. Még kislány koromban sem ettem meg a ketchupot, viszont a koktélparadicsomot és az egyszerűt imádtam. Furcsa ember vagyok én... Mikor azt mondta szivesen látna koszorúslány ruhában kivillantottam nyelvem hegyét és szúrós,de játékos szemekkel néztem rá.
- Hát remélem, hogy ha én leszek a koszorúslány akkor nem rózsaszin ruhában kell ott majd flangálnom... - vigyorogtam,majd közelebb mentem a fiúhoz és belepillantottam a tányérjába. Már nem volt benne sok és ennek örültem, mivel már mentem volna fel az ágyikómba, az a legjobb hely a világon. Dan mögé léptem és átkaroltam a nyakát,majd kissé halkan megszólaltam.
- Ugye leszel a párom az esküvőn? - kérdeztem vigyorogva és a vállára helyeztem a fejemet. |
-Akkor szereted a kechupot is. -mosolyogtam majd letettem a poharamat. Visszaültem a székre és tovább ettem.
-Ki ne hallott volna róla? -kérdeztem teliszájjal. Mosotanában mindenki csak erről beszélt. Vagy a vörös hajú srác, vagy az esküvő. Esetleg az edzés. Milyen izgalmas témák. Nem csoda, hogy délig aludtam és csak később mentem le.
-Várom már. Szívesen megnézélek koszorús lány rohában. -mosolyogtam gonoszan. |
- Azt szeretem. - mondtam két harapás között. Lassan lecsúszott az az egy szelet pizza, aztán jött a következő és már most elhatároztam,hogy ez a második szelet lesz az utolsó,mert a végén még elhizom. Nem lenne szabad ilyen műkajákat ennem, csak salátát és ilyeneket, akár egy kecske. Amint megettem a második szeletet is odasétáltam a csaphoz és megmostam a kezemet,majd töltöttem magamnak narancslevet is inni. A pultnak dőlve iszogattam.
- Egyébként hallottál már Mike és Rina esküvőjéről? Illetve eljegyzéséről.. - kérdeztem a sárcot,majd újra belekortyoltam az italomba. |
-Cukor nélkül a legfinomabb. -döftem bele a villámat a tésztába és jól összekutyultam.
-Szereted a paradicsomot? -kérdeztem hírtelen. Levágtam magam mellé és elkezdtem enni. Kicsit csípte a torkomat a tészta így egy öt falat után elmentem tölteni vizet. Még a végén házisárkány leszek. ~Mikró~ Csak úgy jöttek a hülyeségek. Lepték el az agyam és lassan rágcsálták azt. Hallkan felsóhalytottam amikor a hideg víz végigfolyt a torkomon. |
- Úristen, cukor nélkül?!! - fintorodtam el,majd visszaraktam a cukrot a konyhaszekrénybe. Majd megráztam a fejemet mikor a ketchupos dolgot kérdezte.
- Nem szeretem a ketchupot. - vigyorogtam a fiúra,majd az asztalhoz vittem a kávéját és leültem.
- Villa nélkül. - mosolyogtam és elvettem egy szelet pizzát. Lassan enni kezdtem. |
-Cukor nélkül iszom. -mosolyogtam majd én is kérdőn néztem alányra.
-Kechupot? -kérdeztem és elővettem a hűtőből. Én valami csípős tésztát tálaltam fel amihaz, tapasztalatból tudom, hogy jó a piros szósz. Amíg vártam a választ telenyomtam az én tányéromat a löttyel.
-Nyamm! -nevettem majd elővettem egy villát. -Kulturáltan óhajtasz enni vagy normálisan? -kérdeztem még mindig mosolyogva. Volt valami megnyuktató abban, hogy Lua itt volt mellettem, nem pedig valahol rohadt messze. Mosolygásra kényszerített. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
