|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:28 - |
A fák itt kopárabbak és néhány fokkal hidegebb is van itt. |
[28-9] [8-1]
Lassan összeszorítottam az állkapcsom, mivel eléggé vissza kellett fognom magam.
- Először? Hm, pedig igazán megtaníthatták volna, főleg ha abban a városban, vagy amiben én. – folytattam halkabban. Nem azért mert féltem, hogy a lány megijedne a hangerőmtől. Sőt egy cseppet sem erről volt szó. Csupán arról, hogy magamba fojtottam az indulatokat. Mikor a lány végigsimított az arcomon még jobban összeszorítottam a fogaim. A lány szemeibe néztem, próbáltam kiolvasni belőle mit is akar tőlem.
- Ki vagy te? És hova tetted az angyalok ártatlanságát? – kérdeztem tőle lassan tagoltan. |
Megigazitottam egy narancssárga tincset ami a szemembe lógott, azaz a fekete sapkám alá gyúrtam be a többi hajtincsem közé. A srác neve hallatán újra elmosolyodtam. Ryan... nem rossz név... Jól elraktároztam az agyamban és figyeltem a srác mozdulatait, majd egy lépéssel közelebb léptem a fiúhoz.
- Nem, most hallottam ilyenről először. - vigyorogtam,majd még közelebb léptem és megérintettem a fiú jéghideg arcát. Mutatóujjamat végighúztam a borostás arcán,közben végig mosolyogtam és a fiú szemeibe néztem. |
Zavartan vontam össze a szemöldököm a mondatára, egy pár pillanatig csak bámultam a kezére. Nem tudtam eldönteni, hogy a lány teljesen hülye vagy csak ennyire bátor. Végül én is kezet nyújtottam neki, és óvatosan kezet ráztam vele, jól tudtam az angyalok mennyire törékenyek, egy erősebb kézfogás és máris elroppantak volna a csontjai.
- Ryan. – biccentettem aztán ráérősen oldalra billentettem a fejem. – Neked soha nem mondták, hogy ne állj szóba a szexi vámpírfiúval? – pislogtam rá teljesen komoly hangsúllyal, egy pimasz mosollyal. Közben egy közeli fának támaszkodtam, nagy szerencséje volt hogy ma már vacsoráztam de persze nem arról volt szó, hogy nem kóstoltam volna meg ha úgy kerül rá sor. Mi több eléggé finom illata volt és még jobban vonzott benne, hogy nem zuhant össze teljesen mikor meglátott.Végre találtam magamnak egy megfelelő kihívást. Ez pedig egyre jobban fellelkesített. Már egy kicsit sem érdekelt merre lehet az uokatestvérem. Sokkal jobban érdekelt a velem szemben álldogálló lány, |
Békésen...vagy talán nem is annyira békésen,de sétáltam tovább,mikor egy srác jelent meg előttem, ekkor hirtelen megtorpantam és egy pillanatra a lélegzetem is elállt. Nem mutattam félelmet az arcomon,sőtt nem is féltem. Jól tudtam mire képesek a vámpirok és mire nem...
- Hello....Lua vagyok. - mondtam mosolyogva és kezet nyújtottam neki. Lehet hülyének nézett,de nem érdekelt. Meg tudom védeni magam....egy ideig... |
A hangok egyre közelebbről hallatszódtak, és az illatot is egyre közelebbről éreztem, szinte megtöltötte az egész orrom és a számban összefutott a nyál. A vámpír képességemmel két másodperc múlva már egy karnyújtásnyira álltam a lánytól. A holdfény gyéren megvilágította az arcát, de még így is ki tudtam venni a vonásait. Festett vörös haja és erős sminkbe volt, egy pillanatra felvontam a szemöldököm aztán a fejemet csóválva meredtem rá.
- Nem tűnsz túl angyalosnak, angyalom. – egy szűk méter választott el a lánytól és éreztem a parfümjét, nem nagyon találkoztam még ilyen angyallal, mint ő. Eddigi tapasztalataim alapján inkább a boszorkányok a bátrabbak a külsejük terén. Az angyalok megőrzik ártatlanságukat és ezt tükrözik is a külsejökün. |
Gyanútlanul sétálgattam egy kihaltabb erdőrészen, feltételeztem,hogy ez lehet az erdő északabbik része,mivel itt valamivel hűvösebb volt,mint a legtöbb helyen. A szél vészjósloan fújdogált, a lábaim alatt ropogtak a falevelet és faágak. Nem voltam az a beszari tipus,de ez azért nekem is sok volt. Későb este az erdőben. És azt sem tudom,hogy miért jöttem ide ilyenkor... Anyámmal lerendeztem az ügyemet és ide jöttem...A dzsekimet összehúztam mikor egy erősebb széllökés érkezett a ball felemről. Próbáltam lenyugodni és nem izgulni azért, hogy ne találkozzak egy vámpirral sem. |
Borongós őszi éjszaka volt, éppen az unokatestvéremet kerestem nagyban. Itt szokott vadázsni azokra az undorító állatokra, amit eszik. Nagyon nevettem mikor megtudtam, hogy összejött, Rose-al. Egy olyan srác, mint az unokatestvérem, nyilván meg se érdemelt volna egy olyan lányt, mint Rose. Na, jó talán csak azért sikerült neki, mert egy picit hasonlít rám az arca, de csak egy aprócskát mivel én egyértelműen ezerszer jobban nézek ki nála. Éppen egy hideg szellő fújt keresztül a dzsekimen, de nem fáztam túlzottan, nem is ez miatt torpantam meg. Hanem azért mert a szél angyal illatát sodorta felém. Lopva körülnéztem, de egyenlőre nem láttam senkit. |
A fák itt kopárabbak és néhány fokkal hidegebb is van itt. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
