|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:39 - |
 |
[5-1]
Amikor megkérdezte a nevemet mosolyogva bólintottam,aztán végighallgattam, közben tanulmányozni kezdtem arcának vonásait. Ezidáig nem találkoztam vele túl sűrűn, mivel csak most költöztem a menedékházba...
- Igaz.. - mondtam végül. - Na és mit keresel itt David és Maire nélkül? - kérdeztem felvont szemöldökkel,majd a sor előrébb haladt, igy énis léptem egyet. |
Csak figyeltem, ahogyan az előttem lévő néni egy levelet ad fel. Valószínűnek a kis unokájának, aki azt sem tudja mi az a kézzel írott levél a mai generáció hangulatjelekkel és like-okkal kommunikálnak. Persze ez csak felvetés volt, az is lehet, hogy valami számlát fizetett be. Összerezzentem a hangra, és felkaptam a fejem. Egy ismerős arccal találtam szembe magam és rövid névkutatás után elmosolyodtam.
- Áh, tudom. Rose, ugye? – néztem rá kék szemeimmel. Azonnal felismertem a vörös szépséget. – Te is a falka tagja vagy. És Lissa vagyok, David és Maire az őrzőim. – feleltem és nagyon reménykedtem, hogy most nem egy vadidegennek adtam elő az egész természetfölötti történetet. Tényleg mi van ha a suliból ismerem? Áh, gázos. |
Reggel felöltöztem,felvettem egy fekete nadrágot és egy szürkés-kékes felsőt, na meg a világosabb bőrdzsekimet. Elmentem bevásárolni aztán a posta felé vettem az irányt,hogy lottó szelvényt vegyek, hisz mi tagadás szerettem nyerni, vagy legalábbis megpróbálkozni azzal. Amint beléptem a postára különböző illatok csapták meg az orromat. Ha nem birtam volna magamon uralkodni, akkor biztos engedtem volna a vámpir képességeimnek és sorban megöltem volna mindenkit, csak azért hogy jól lakhasak, de mivel én a jó oldalon álltam nem akartam ezt tenni és nem is tehettem. Ahogy beálltam a sorba egy szőke lány állt előttem és kissé olyan érzésem volt mintha már valahol láttam volna őt... De nem tudtam honnan,igyhát megszólitottam.
- Szia.- mondtam mosolyogva. - Ismerjük egymást? Csakmert elég ismerős vagy nekem... - mosolyogtam még mindig. |
Sosem szerettem az őszt, az egész olyan nedves és hideg. Egy számomra kedvező világban mindig csak napsütés és madárcsicsergés lenne. Nem szívesen mozdultam ki a házból, csak amikor dolgozni mentem. Az ágyamon ültem és figyeltem, ahogyan az esőcseppek lassan végigcsorognak az ablakon. A szárnyam kényelmesen kitártam, úgy éreztem mintha legalább egy hónapja nem nyújtottam volna ki a lábam és most szörnyen el lenne gémberedve. Szerintem mindenki el tudja képzelni az érzést, már egy óra után nagyon szörnyű tud lenni, ha nem nyújtózhatod ki a lábad. Hátrafésültem hosszú szőke tincseim és utoljára csaptam egyet a szárnyammal. Hát nem pont akkor vertem le az éjjeliszekrényemen lévő bögrét. A benne lévő kakaót azonnal magába szívta a szőnyeg, de szerencsére a bögre nem tört szét. A szőnyeget meg sikálhatom ki, de sajnos nem most, mivel egy óra múlva kezdek a munkahelyemen. Végül nagyot sóhajtva húztam vissza a szárnyaim. Gyorsan felvettem a fehér blúzt, a fekete szoknyát és az étterem lógójával ellátott kötényt.
- Anya mennem kell. Akkor benézek a postára előbb, ahogy megbeszéltük jó?– szóltam a konyhába főzőcskéző rám nagyon is hasonlító nőnek és a táskámmal a vállamon kisétáltam az ajtón.
- Rendben vigyázz magadra, ha bajba kerülsz, hívd a srácokat. – Srácokat. Hah. Vicces név a vérfalasokra. A hideg egyből megcsapott és fázósan húztam össze magamon a kabátot. Lassan elindultam a park felé mivel annak a végébe laktunk. Lassan átvágtam rajta és hamar ott voltam az apró épületnél.
- Jó napot. – köszöntem, ahogy lassan beléptem az épületbe és levettem a kapucnit ami eddig az eső ellen védett. |
|
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
