|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:40 - |
 |
[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Arti ölében ültem... Egy ideig, viszont mikor észbe kaptam Arthurnak és Nessnek csak a hűlt nyoma volt a bárszékeken,én pedig egyedül üldögéltem. Én,egyedül?! Na ne vicceljetek már! Eltöprengtem egy pillanatra, majd kértem három pohár vodkát és lehúztam,aztán elindultam megkeresni a drágákat. Ilyenkor jönnek jól a vámpir képességeim. Elindultam a jól ismert vérfarkas bűz után,ami Arti illatával keveredett. Kiléptem a disco ajtaján, de csak csendben figyeltem a két személyt. Nekidőltem a falnak,kezeimet pedig a melleim köré fontam.
- Micsoda jelenet, a kiscsaj le akarja nyúlni a pasimat?! - gúnyosan felnevettem,majd lassan megindultam feléjük,még mindig összefont karokkal. Flegma fejet vágtam és cseppet sem voltam jó kedvemben,viszont élveztem a helyzetet...
- Esküszöm,mintha egy szappanoperában lennénk... - újra felnevettem,majd próbáltam kedves mosolyt erőltetni az arcomra.
- Gyertek be, a többiek hiányolnak titeket... |
Hülyén éreztem magam amiatt amit a lány mondott. Sosem voltam az az érzelgős típus, így amikor az érzéseimről kellet beszélnem, könnyen zavarba tudtam jönni. Pláne, ha egy másik ember beszélt az érzéseiről, és tőlem várta a vígasztalást. Nem vagyok pszhihológus, és szerintem bele is őrülnék, ha egész életemben az emberek problémáit kéne megoldanom. Persze Ness, nem nyavajgott, sosem volt az a típus, engem mégis furcsa érzések kerülgettek, amiért így kitárulkozott. -Khmm Semmi baj!- mondtam kicsit zavartan és kicsit lazán. Erre is csak én vagyok képes, hogy egyszerre tűnjek mindig flegmának és bunkónak, miközben teljességgel nem voltam az ( legalábbis nem mindig ). -Nem tudsz boldoggá tenni? Te miről beszélsz?- kérdeztem vissza, mert ez az egész úgy hangzott mintha egy szerelmespár veszekedne éppen. Soha senki nem mondott még nekem ilyet. -Ness, nem értelek! Már annyi csajt láttál körülöttem, most miért kavart fel ennyire ez az egész?- kérdeztem értetlenül. Az egyetlen normális válasz ,ami eszembe jutott, az az volt, hogy Carmen egy vámpír. -Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy tetszek neked.- húztam a lányt, egy jó nagy vigyorral a számon. -Végre rájöttél, hogy milyen jó pasi vagyok, vagy mi?- kérdeztem, bár nem vettem komolyan az egészet. Vagy legalábbis próbáltam elviccelődni az egész helyzetet, hogy ne legyen nekem olyan kínos. |
Utáltam, ahogy a vámpír lány lesajnálóan pillant rám és a mondataira legszívesebben felpofoztam volna. De még ennél is jobban rühelltem azt a tényt, hogy Arthur jót szórakozik rajta és eszébe nincs semmit se mondani. Végül is miért tenne ilyet? Szegény Carmennek a kedvében kell járni. Az egész estén annak az egy ténynek tudtam örülni, hogy a női wc-ben végre kaptam levegőt. Kezeimmel a hideg csap szélére támaszkodtam és úgy bámultam a tükörképem. Idegesített az előbbi kirohanásom, mert nem ilyen vagyok alapjáraton. Utáltam a hisztis embereket és észre sem vettem mikor váltam eggyé közülük. A kintről behallatszódó dübörgő zene mellett halkan Arthurt is meghallottam, főleg amikor a mosdóból kiáramló lányok nyitották és zárták az ajtót. Jéghideg vizet engedtem a csuklómra, ami mindig megnyugtatott és felébresztett kicsit. Szerencsére még nem voltam részeg annyira, hogy ne tudjak gondolkodni, de épp eléggé, hogy ne fontoljam meg mit mondok. Közben mögöttem toporogtak az ideges lányok, akik a mosdóhoz akartak jutni. Nem ismertem magamra.
- Mint egy féltékeny liba. Mi bajod van? – kérdeztem a saját tükörképemtől mire többen felém pillantottak. Kemény dolgozó nő vagy. Most komolyan Arthur miatt besértődtél? Arthur miatt? Az agyamban csak pörögtek az érvek és az ellenérvek a viselkedésemre. Vagy két percbe telt mire sikerült meggyőznöm magam, hogy nem kellett volna így kirohannom. A fejem zsongott, nem értettem miért foglalkozok ennyit a fiúval mostanában. Nem akartam féltékeny lenni, de nem akartam elveszíteni a barátomat. Pedig pont ezzel fogod elveszíteni. Szólalt meg a fejemben egy kis irritáló hang. Hosszasan kifújtam a levegőt és beletúrtam sötétbarna majdnem fekete hajamba. Készen álltam arra, hogy bocsánatot kérjek. Határozott léptekkel indultam az ajtó felé és mikor kiléptem Arthur és egy vadidegen csaj éppen veszekedett. Muszáj volt felnevetnem a helyzeten, azon ahogy a fiú magyarázkodni próbált. Ahogyan végül Arthur megragadott és kirángatott az emberek közül egy kicsit jobban éreztem magam. Úgy éreztem: végre legalább egy kicsit számítok neki. Ez pedig maga volt a győzelem íze. Egészen addig örömködtem magamban, míg a vonagló, tomboló és villogó emberek között, nem találkozott a tekintetem a barátnőjével. Neki volt joga arra, hogy boldog legyen, hogy örüljön. Vele volt éjjel-nappal az egyik legjobb szívű ember, akit csak ismertem. Ahogyan ez átfutott az agyamon rájöttem, hogy menthetetlen állapotba kerültem. Egy igazi féltékeny kislány voltam és utáltam magam ilyennek. Szerencsére pont ebben a pillanatban léptünk ki a csípős novemberi éjszakába, ami egy kicsit észhez térített. Ki voltam? Egy senki. Mit akartam? Arthur figyelmét. Kire hasonlítok? Az összes lányra, aki eddig csak megfordult az ágyában és akiket eddig lesajnáltam. Összeszorult a mellkasom és fulladoztam a felismeréstől. Csak bámultam a távoli utcákon mozgó autókra és járókelőkre ahogyan ezt végiggondoltam. Rosszul voltam saját magamtól… Eltelt vagy másfél perc mire sikerült megszólalnom.
- Sajnálom. – jelentettem ki csendesen miközben még mindig nem néztem a fiúra. Menteni ami még menthető. De valószínűleg már mindent elrontottál Ness. – Nagyon önző voltam. Pont mint egy gyerek…Mert talán még az is vagyok. – mondtam halkan. Megráztam a fejem csalódottan.
- Valójában boldognak kéne lennem, hogy te is boldog vagy végre. – néztem fel végül a fiúra és bevallottam az igazságot, ami már napok óta nyomta a mellkasom és ma sikerült ráébrednem. – De túlságosan zavar és elszomorít, hogy nem én voltam aki boldoggá tett téged. Hogy képtelen voltam rá,amire a barátnőd és az egyetem képes.– ismertem be végig a szemébe nézve. |
 Alex nem zavartatta magát a kérdéseimen , de úgytűnt mások igen. Alex válaszát néma csend tetőzte a teremben , mivel éppen a mondata közben volt zene váltás. Ő jóízűt nevetett én pedig a tenyerembe fektetve az racom próbáltam eltitkolni a személyem. Nem tudtam elképzelni az alfát , ahogy kivetkőzik a hivatalos hangneméből és vadul bulizni kezd , de magamat sem nagyon , viszont Ness annál inkább próbálta leinni magát , legalábbis úgytűnt , mivel pont mikor abbahagytuk a táncot és elindultunk az asztalunk felé láttam , ahogy úgy issza a tömény piákat mintha víz lenne a poharában.
-Szerintem mindig ilyen kis jókisfiús voltál.-mondtam visszatérve Alex kijelentésére , miközben felnéztem és rákacsintottam. Átdobta a karját a vállamon és így ültünk vissza a helyünkre. Elég nagy perpatvar közepébe csöppentünk. Le sem mertem ülni , szinte kézzel fogható volt a feszültség. Ness magánkívűl volt , vagy a dühtől vagy az alkoholtol Carmen ismét nyíltan próbálta mindenki tudatára adni , hogy ők Arthurral eggyütt vannak , és a legrosszabb amit ebben a helyzetben tehetett Arthur hát az , hogy önmaga volt. Az első találkozásunk óta valahányszor vita volt Ness és a nőcsábász között én a lány oldalára álltam és ez most sem volt másképp. A fiú legalább olyan szemrehányó nézést kapott tőlem mint a megbántott barátnőmtől aki a mosdóba viharzott ki a probléma elől menekülve. Felpattantam én is és utána futottam de Arthúr megelőzött és hamarabb ért a női mosdóhoz. Életemben először löktem fel embereket , hogy odatudjak menni hozzájuk. A női mosdóból csak úgy ömlött a "könnyű vérű" lányok tömege én pedig próbáltam minél jobban összehúzni magam , hogy még véletlenül se érjek hozzájuk. Eközben Arthúr kifelé indult Nessel. Felnéztem az égre és csak a szememet forgattam. Persze végre mikor megtalálnám a lányt kell elindulniuk kifelé , de már nem követtem őket , csak hagytam , hogy elintézzék maguk. Megint visszamentem az asztalhoz ahol Alexet szerencsére a helyén találtam és sajnos a vámpírt is. Leültem a helyemre és szigorúan magam elé nézve szuggeráltam a poharamat de nem ittam , nem is értettem miért rendeltem ha úgysem szoktam inni. Fura volt az egész helyzet , de Alex csak higgadtan ült és várt , gondolom arra , hogy a húga végre józanabbul jöjjön vissza.
-Ennyi ez mi a fene volt?-néztem kérdőn a fiúra.-nem kéne valamit csinálnunk?-nem voltam a tettek embere de tétlenül sem szerettem ülni a csaj jelenléte még mindig nagyon frusztráló volt.-Szerinted ez az izé nem fog minket megtámadni vagy ha összeveszik Arthurral kiírtani a falkát?-diszkréten odahajoltam Alexhez és ezt súgtam a fülébe.
-Hát emberek....ez rohadt kínos kéri valaki az italom?-próbáltam oldani a feszültséget de ez elég Emilysre sikerült. |
Alapjáraton könnyen képes vagyok többfelé is figyelni, noha azt mondják erre csak a nők képesek. Ráfogtam a vérfarkas képességemre, hogy egyszerre táncoltam Emilyvel és figyeltem a szavaira meg egyszerre tartottam szemmel Nesst a válla fölött. Nem néztem túl jó szemmel, hogy megint valami alkoholt ivott, de legalább Arthur ott volt vele. Közben Emily szavaira, szemtelen mosoly futott át az ajkaimon.
- Tudod, nem lehetek mindig a visszafogott alfa. Néha muszáj kiereszteni a gőzt mert különben megőrülnék. – nevettem fel a lány szemeibe nézve. A motorozás nem csak bulizás volt hanem egy igazi szenvedély. Motorosnak születni kell nem csak úgy belekóstolni néha-néha.
- Túl szépeket gondolsz rólam Emily. Hidd el, nem voltam mindig ilyen. Ha ilyen lettem volna, a húgom meg én nem lennénk itt most. – kacsintottam rá nevetve és a nevetésem még jobban felerősödött Emily kérdésére. Vicces volt, hogy a lány így lát engem mintha egy angyal lennék vagy ilyesmi. A zene pont akkor hallgatott el mikor Em feltette a kérdését ezért néhányan óvatosan felénk fordultak, mire hangos nevetésben törtem ki.
- Inkább nem számolnám meg hánnyal. – feleltem a kérdésére, noha tudtam, hogy valószínűleg nem igazán várt rá választ.
- Na gyere menjünk igyunk valamit. – biccentettem a bárpult felé és átvetettem vállán a kezem miközben még mindig nevettem az előbbi jeleneten. |
Amikor Ness csak annyit mondott, hogy szerencsés vagyok és ,hogy Carmen milyen szép, kicsit lelombozódtam. Pedig ezt kellet volna várnom, én mégsem voltam elégedett. Mélyen legbelül, talán arra vátam, hogy Ness majd kiakad, és ellenzi az egészet. Nem azt mondom, hogy legyen féltékenységi rohama, de kicsit azért csalódott voltam. -Igen.. tényleg az.- mondtam egy erőltetett mosollyal a fejemen, miközben Carment karoltam át. Ness utóbbi megjegyzésén a lány teljesen fenn akadt. Biztos voltam benne, hogy nem lesznek nagy barátok ezután, érződött a szikra köztük. ~Nem vagyunk téma híján kislány.. Csak állandóan dumálunk, ha éppen nem mást csinálunk. De te ezt úgysem érteheted. Csiripelték a madarak, hogy még nem volt senkid. Hány éves is vagy?- szólt vissza, és ha nem ismertem volna Nesst, azt hittem volna, hogy egy csajbunyó kezdetét láthattuk az imént. Szorosan magához ölelt, majd forrón megcsókolt, aztán, hogy mégnagyobb hatást keltsen, lesajnálóan visszanézett a lányra. Amikor meghozták az italaim, gyorsan lehúztam mindkettőt, hogy kicsit ellazuljak. Vagy csak azért, hogy senki se tudja meginni előlem, hogy bizonyítson valamit. Amikor Nessből kitört az a monológ, csak lemerevedve ültem a székemen és hálát adtam az égnek, hogy megidtam azt a két pohár vodkát. -Tessék? Most miért kell mindig ilyen hisztisen viselkedned? mi bajod mostanában? Bocs, hogy egyetemre járok, és van jobb dolgom is mint, hogy otthon üljek és veled sütögessek. De most mindjárt én leszek megint a rosz.. mint mindig.- akadtam ki, mert nem nagyon értettem mi van vele az elmúlt hetekben. Carmen csak egyetértően bólogatott, és ugyanolyan lesajnálóan nézett mint eddig. A barátnőm legalább nem volt az a lelkizős, akinek percenként ápolgatni kellet a lelkét. Ness végül teljesen kiborult, és elhúzta a csíkot a mosdó felé. ~Menj csak hisztis ribi, nem fogsz hiányozni.- mondta a lánynak. Eddig azt a pillanatot vártam, amikor végre kiakad, és talán egy picit féltékeny is lesz. Most viszont, visszacsináltam volna az egészet. Megcsókoltam Carment, majd a lány után rohantam. -Ne csináld már!- ordibáltam túl a hangzavart. -Állj már meg!- próbálkoztam ismét, de csak nem tudtam megállítani. Bement a női mosdóba, én pedig ott várakoztam előtte egy jó darabig. Mindenki úgy nézett rám mint valami beteg, kiéhezett pasira, aki a lány részlegnél élveszkedik. Egy idő után meguntam a várakozást, és dübörögni kezdtem az ajtó előtt. -Most azt akarod, hogy bemenjek oda?- kiabáltam, remélve ,hogy hallja, mivel nem akartam feleslegesen porrá égetni magam. Nem mintha annyira érdekelt volna mondjuk.. Egy szőke, szeplős lány állt meg mellettem, aki dühösen méregetett. ~Kopj már le! Ha ennyire akarsz valamit, sztriptíz bárba menj, azzal itt nem fog összejönni senkivel ,hogy itt ólálkodsz a lány mosdó előtt! Nem vagyunk ribancok!- "szólt be" határozottan, én pedig felröhögtem kínomban. -Tényleg nem vagy az.. végülis csak kint van a fél segged.. mint az összes többi csajnak.- álltam le vitatkozni, majd egy pillanat múlva meg is bántam. -Tudod mit? Rohadtul nem érdekelsz, én csak egy..- kezdtem el a mondatot, de szerencsére Ness előkerült a WC-ből. -Na végre!- mondtam idegesen -Örvendtem a a találkozásnak- köszöntem el gúnyosan a csajnak, majd a lányhoz fordultam. -Nem értem mi bajod, de azt hiszem ránk férne egy friss levegő!- fogtam meg a karját óvatosan, majd ha hagyta, kirángadtam a tömegen, majd megálltunk a disco előtt. |
Mikor végre kézhez kaptam az italomat egyből le is eresztettem a torkomon. Most, hogy nem volt körülöttem senki akit ismernék muszáj volt felköhögnöm még a torkomhoz is kaptam. Láttam, hogy mellettem páran felröhögnek aztán a pultos aggódva néz rám.
- Első alkalom kislány? – nézett rám kérdőn én pedig megköszörülve a torkom gyorsan megráztam a fejem. Pont abban a pillanatban mikor Arthur lehuppant mellém, terveztem újat kortyolni a poharamból de végül inkább feltűnésmentesen letettem az asztalra. Nem volt túl sok kedvem beszélni vele, de legalább annyi pozitív meglepetés ért, hogy a kis barátnője nem volt vele, legalábbis még nem volt vele. Természetesen Arthur egyből róla kérdezett. Miért is vártam volna, hogy megkérdezi mi van velem. Hé Ness, hogy vagy? Hé Ness sajnálom, hogy elkerültelek a héten és nem beszéltem veled egy szót se. Hé Ness sajnálom, hogy összejöttem egy vámpír csajjal amikor tudom mennyire utálod a vámpírokat. Hé Ness igazából sajnálom, hogy elhanyagoltalak, mi lenne ha újra legjobb barátok lennénk? Nem értettem miért érzek ilyen negatívan az egész ügy iránt… inkább örülnöm kéne, hogy a fiú végre talált valakit. Igen Ness. Hagyd abba! Ez nem te vagy. Csak legyél kedves és aranyos. Még egyszer megköszörültem a torkom és a poharat lassan elkezdtem forgatni az ujjaimmal az asztalon. Összeszorítottam az ajkaim és a lehető legnagyobb őszinte örömömmel felnéztem Arthurra és egy ragyogó mosollyal megszólaltam.
- Szerencsés vagy Arthur. – néztem rá és végül hozzátettem amit valószínűleg már ő is tudott. – Ő csodaszép… a legszebb lány, akit valaha láttam. – feleltem egyenesen a fiú szemeibe nézve. Alapjáraton büszke ember vagyok, aki soha nem vallaná be a vereségét. De most egyszerűen muszáj volt örülnöm a fiúval együtt. Megérdemelte mindaz után ahogy egész életemben vigyázott rám, még ha most el is veszítem őt emiatt a Carmen miatt. Az emlegetett szamár nem sokkal később meg is jelent és azonnal Arthur nyakába ugrott. A szememet azonnal lesütöttem és kicsit zavarba is jöttem, hogy ilyen közelségből kellett bámulnom a kis játékukat. A poharamban lévő alkoholt figyeltem és próbáltam felismerni melyik zene is megy éppen. Aztán hirtelen az ördög kimondta a nevem én pedig egy kedves kényszeredett mosollyal pillantottam fel rá. A szavai hallatára viszont a kedves mosolyom elég hamar lefagyott az arcomról és keserűség váltotta fel. Végig a szőke lány szemébe néztem aztán Arthur mondatára felé fordultam. Így jó pár év ismeretség után le tudta olvasni az arcomról, hogy legszívesebben elrohannék az egész helyzet elől és az ágyamba bújnék. A takarót a fejemre húznám és soha többet nem jönnék ki onnan.
- Akkor eléggé téma híján lehettek, ha egy ilyen semmitmondó emberről beszélgettek, mint én.– vontam fel a szemöldököm és lehunyva a szememet lehúztam a maradék pár korty italt is. Éreztem, hogy kezd a fejembe szállni az ital és már szinte nem is gondolkodtam.
- Mondjuk csodálkozok, hogy egyáltalán még emlékszel rám Arthur. Jó tudni, hogy ha már velem nem beszélsz legalább másoknak beszélsz rólam. Ja egyébként tudom,hogy abban reménykedtél végre lelépek a városból, biztosan csalódtál, hogy végül itt maradtam ezért próbáltál minél kevesebb időt velem tölteni. De az is lehet, hogy egész egyszerűen semmit nem éreztél hiszen már nem tartasz a barátodnak mint egykor. – néztem a fiúra szúrósan és felpattantam a székemről.
- Most azt hiszem itt hagylak titeket kettesben, már ha megbocsájtotok. Hányingerem van ettől az egész helyzettől. – vagy inkább az alkoholtól tettem hozzá magamban és kivonultam a mosdóba. Ennyit arról, hogy elhatároztam kedves leszek velük. Futott át az agyamon miközben a tükörképemet figyeltem. Az égkék szemeim most leginkább egy örvénylő sötétkék óceánra hasonlítottak. |
Mikor láttam , hogy egyedül én vagyok ilyen feszült a tánc közben én is ellazítottam magam és elnevettem magam. Végre lazábbra tudtam venni a figurát és régi tánctudásom megújulva tért vissza , bár csak diszkréten ringattam a csípőm a parketten még mindig Alex társaságát élvezve. Főleg akkor lett komikus a helyzet mikor megkérdezte ,voltam-e már gyáltalán szórakozni. Bár már akkoris elpirultam mikor csinosnak hívott , nem voltam hozzászokva a bókokhoz.-Hát tudod-nevettem fel kínomban.-voltam már ezért lehetek most köztetek.-nem nagyon meséltem Alexnek az átalakulásomról , de azt már magától is letudta szűrni , hogy nem vagyok az a tipikus piás bulis csaj. A hirtelen arcomba villanó fények emlékeztettek leginkább arra a végzetes éjszakára mikor a drága átváltoztatóim megtámadtak.-remélem ez az este nem úgy fog végződni mint a legutóbbi.-mondtam halkan , mélyen a szemébe nézve , bár nem tudtam egyáltalán hallotta-e. A zene egyre vadabb lett és egyre jobban tükrözte a hely hangulatát , ahol a zsúfolt tömegben mikor félrenéztem egyik falkatársam sem láttam. Fürkészve kémleltem a tömeget , majd mikor kicsit megcsappant az emberek száma a tánctéren , nagy nehezen kitudtam venni Nesst Arthúr társaságában ami egészen addig megnyugtató volt amíg a vámpírcsaj meg nem jelent mellettük. Bele se mertem gondolni milyen lehet ha féltékeny , vagy ha szakítanának...valószínűleg az lenne Arthur utolsó kapcsolata egy vámpírral meg úgy bárkivel.
-De azért neked sem lehet egy szavad sem rám-mondtam tettetett szemrehányással a táncpartneremre nézve.- szerintem egyikünk sem a nagy bulizós típús , csak te még az életedet is kockáztattad.-emlékeztem , hogy Alex és Arthur enyhén a motorjuk megszállotjai már rengeteget áradoztak róla , de nem emlékeztem pontosan melyikük vett részt versenyen is. Alexet mindig is a hivatalos hangnem és a távolságtartás jellemezte így sosem tudtam elképzelni ahogy vadul bulizik vagy száguldozik ellentétben Arthúrral aki megtestesült mintaképe volt a "szabadságnak" gátlások nélkül csinált bármit amit még bűntudat sem nagyon követett vagy legalábbis nem látszott rajta.-Voltál már egyáltalán lánnyal?-mondtam visszavágva a kérdésére persze megint csak vicceltem , fel is nevettem. A költői kérdésemre nem is vártam el , hogy válaszoljon. |
Véget ért a kubai zene, Carmen pedig kisietett a mosdóba, így egyedül maradtam. Nem volt kedvem egy lányt sem felkérni, pedig volt választék bőven. Inkább visszasiettem a szokásos helyünkre, ahol Ness már az italát itta. Önkénytelenül elvigyorodtam, majd leültem a mellette lévő székre. Miután rendeltem egy újabb vodkát, végre megszólaltam.
-Khmm.. Na? Szép csaj mi?- böktem ki, aztán rájöttem, hogy ennél szarabb dolgot nem is tudtam volna neki mondani.
-Amúgy ezt a kör piát már ne nyúld le, a végén nekem kell téged meghánytatnom.- mondtam vigyorogva. Amikor visszajött Carmen, egyből megcsókoltuk egymást, majd az ölembe dőlt. Kicsit fura volt a helyzet, magam sem tudom, hogy miért.. Egyre jobban fontolgattam az ötletet, hogy leiszom magam.
~Jól nézel ki Ness.. roszabbra számítottam, amikor Arti mesélt rólad.- kezdte szívatni a lányt, de valahogy éreztem, hogy a lány nem fogja venni a poént.
-Jaja.. nonstop rólad beszélünk.- tettem rá egy lapáttal, hátha megérti, hogy a fele sem igaz az egésznek. Valahogy éreztem, hogy Carmennek nem szimpatikus Ness, abban pedig biztos voltam, hogy ez fordítva is igaz. |
Miután én is lehajtottam az én poharam tartalmát és mindenki elment táncolni pár perccel később én is csatlakoztam hozzájuk. Egészen pontosan Emilyhez aki ahogy láttam eléggé idegesen lépkedett a tömegben. Mikor mögé léptem és táncra invitáltam nem hittem, hogy ennyire komolyan veszi. Muszáj volt elvigyorodnom azon a tényen, hogy egyáltalán nem nézett a szemembe, mint valami ideges diáklány. Én persze egyenesen a szemkontaktust kerestem vele az arcomon egy pimasz mosollyal. Párszor megpörgettem a lányt majd a kérdésére még szélesebb lett a vigyorom.
- Oh, csak gondoltam felkérek egy csinos lányt táncolni. – kacsintottam rá és közben egy pillanatra elnéztem a lány válla fölött, hogy szemmel tartsam a húgom. Éppen egy emberfiúval táncolt aki annyira nem tűnt mintha nagyon leakarná rohanni ezért gondoltam, hagyom őket szórakozni egy kicsit. Szinte biztos voltam benne, hogy Arthur is szemmel tartja Nesst, hiszen túl jól ismertem a barátomat és tudtam, hogy ő is pont úgy vigyáz rá mintha a húga lenne. Aztán visszafordultam a lányhoz és rámosolyogtam, próbáltam a szemébe nézni.
- Voltál már itt egyáltalán szórakozni? – kérdeztem tőle kíváncsian, mert nem éppen egy discos fajta lánynak ismertem meg. De igazából az is lehet, hogy tévedtem és igazából egy partiállat. Mondjuk azt nem igazán néztem volna ki belőle, de bármi lehetséges. Egyre jobban meg akartam ismerni a lányt, hogy ha most már őrzőpárok lettünk és bár nem vagyok az a nagy barátkozós fajta, volt egy olyan sejtésem hogy Emily se hívott volna el magától egy teadélutánra. Meg kellett állapítanom,hogy volt amiben hasonlítottunk és az pedig talán egy kicsit a másoktól való egészséges távolságtartás volt. Nem értettem soha, hogy a húgom, hogy tud olyan egyszerűen nyitni a többi ember felé mintha nem is egy házban nőttünk volna fel. Sajnos én csak az üzlet nyelvén tudtam beszélgetni a barátkozás, jópofizás nem az én erősségem volt. Főleg amióta eljöttünk otthonról, és nekem kellett gondoskodnom a húgomról na meg jó néhány másik farkasról még. |
Nem volt könnyű Arthurt és a barátnőjét teljes mértékben kizárni és amikor már éppen teljesen ellazultam volna mindig eszembe jutottak. Lopva feléjük pillantottam és csak azt láttam, hogy nagyszerűen szórakoznak együtt. Hagyd abba Jennessa Wings. Figyelmeztettem magam és a biztonság kedvéért odébb táncoltam magam. Már éppen újra lehunytam a szemem és készültem átadni magam a zenének, de mikor oldalra néztem már megint ott sürögtek körülöttem. Olyanok voltak mint valami rossz mágnes amik nem csak egymásra tapadnak de még felém is sodródnak valamiért. Közben pedig megláttam Alexet Emilyvel táncolni, és ezért egy kicsit egyedül éreztem magam. Nem sokáig tartott ez viszont mert megjelent egy fiatal srác aki talán egy-két évvel még fiatalabb is volt nálam és táncolni hívott. természetesen beleegyeztem mert ugyan magasabbnak tűnt nálam, nem éreztem rajta természetfeletti illatot és tudtam, hogy ezáltal fél kézzel elbírnék vele. Egyébként meg kellett állapítanom, hogy meglehetősen jó mozgása volt és nagyon helyes mosolya. Kezdtem teljesen átadni magam a táncnak és a latinos mozgásoknak. Mikor a fiú még olyan menő mozdulattal ledöntött a föld felé muszáj volt felnevetnem. Végre teljesen elengedtem magam és minimum 30 másodpercig nem gondoltam sem Arthurra sem senki másra. Csak én voltam, a tánc és a partnerem. Közben sikerült odébb verekedni magunkat a tömegen és így nem voltunk közvetlenül Arthurék mellett de a szemem sarkából az emberek között még így is láttam őket fel-felbukkani. De jobb lett volna ha nem látom, mert Arthur pillantásával találtam szembe magam egy pillanatra és éppen nagyon el lehetett foglalva azzal, hogy a barátnője harapdálja a nyakát.
~Vigyázz a végén még kiszívja a véredet.~ Akartam üzenni neki gondolatban de végül egész egyszerűen úgy döntöttem nem veszek róluk tudomást mintha ott se lennének. Mert hát ez volt az eredeti tervem is vagy mi. Még pár forgás fért bele aztán lecserélődött a zene és a srác elengedte a kezem. Miután eltávolodtunk egymástól úgy döntöttem a bárpulthoz megyek és iszok még valamit miután újra visszatérek a parkettre mert eléggé kimelegedtem. A fények villództak, a zene üvöltött így alig értette a pultos, hogy mit is kérek pontosan. Néhányan meg is löktek, hogy ők is közelebb juthassanak a bárpulthoz és rendelni tudjanak. Ilyenkor dühös pillantást vetettem rájuk, de nem igazán vettek figyelembe. |
Ness hirtelen kirángatott a tánctérre így Arthur sztorijából csak annyit hallottam , hogy házibuliban ismerkedtek meg. Ness úgy tűnt mintha már teljesen kizárta volna magát a külvilágból , egy kicsit aggódtam érte mikor lehúzta egybe az Arthur által rendelt piát , de aztán egészen megkönnyebbültem mikor a hetekben végre először teljesen gondtalanul és felszabadultan láttam. Az viszont kevésbé volt megnyugtató mikor megláttam a vámpírlány csípőmozgását és a tánca is eléggé zavarba hozó volt ezért igyekeztem nem rá nézni. Kubai zene járta be a termet de belőlem hiányzott a kubaivér , minden tánctudásom ellenére és így egy darabig csak egymagamban táncolgattam a parketten , hamár Ness kirángatott magával. Miközben Arthurék tánca egyre vadabb lett , Ness egyre jobban felszabadult én pedig leálltam a táncolással. Már éppen mentem volna vissza az alkohol társaságában mikor valaki megbökte a hátam mögött a vállam. Ijedten hátrafordultam , de amint megláttam Alexet megnyugodtam és kínosan nevetve kezdtem el magyarázni , hogy mennyire megijesztett , persze ebből max akkor tudott valamit érteni , ha tud szájról olvasni. Már sok éve először kértek fel táncolni én pedig elpirultan bólintottam Alex kérdésére. A zene nem váltott de nem akartam vonaglósan táncolni , az részünkről elég indiszkrét lett volna , így mielőtt még a fiú megmozdulhatott volna villám sebességgel közelebb léptem hozzá , a nyakaköré fontam a kezét és szépen lassan elkezdtünk lépkedni. Kínosan éreztem magam , hogy ennyire közel állunk egymáshoz , és bár megpróbáltam néhányszor a szemkontaktust tartani , nem bírtam állni a tekintetét és hol oldalra pillantottam , hol pedig a haját bámultam. A partneremhez képest én törpe voltam és lábujhegyre kellett állnom , hogy felérjem. Hirtelen vadul kezdtek el a fények villogni , néha lekapcsolták a villanyt mintha csak áramszünet lenne így az egész szórakozóhely titokzatosabb volt és a hangulat is kezdett kélyesebb lenni , viszont a zene halkult így legalább rendesen hallhattuk egymást.-Mi a helyzet?-néztem fel az alfára most talán másodszorra a tánc alatt. Az örzőségünk során egész jóban lettünk , szinte már a bátyámnak éreztem , semmmit sem titkoltam előle és mindenben szívesen osztozkodtam vele de a mostani ehlyzet még így is elég furán jött ki. Féltettem Nesset , néha úgy nézett rá mindenki mint egy cafat húsra ezért igyekeztem minél közelebb lenni hozzá.- Minek köszönhetem a megtisztelő táncod?-tereltem vissza ismét a gondolataimat Alexre és kezdtem egészen felszabadulni és elengedni magam. |
Ness belevalóbb volt mint gondoltam.. csak úgy kikapta a kezemből a whiskeyt és gyorsan felhúzta, mint valami szájöblítőt. Kicsit nagyra nyíltak a szemeim, és elvigyorodva néztem, egy ideje először. -Ugye tudod, hogy a következő kört te fizeted nekem?- háborodtam fel, persze csak színészkedtem. Amikor sikerült felfognom, hogy ez a kör pia most elúszott nekem, arra lettem figyelmes, hogy Carmen hevesen kezdett el smárolni. Kicsit belemerültünk az egészbe, úgyhogy úgy vesthettünk mint valami pornófilm kezdete. Emily kérdésére, elengedtem a lányt -Egy házibuliban ismerkedtünk meg.. egyből felfigyeltem erre a bombázóra.- kacsintottam rá, amire elvigyorodott. -Ezért passzolunk össze..- mondta határozottan. Egy csöpp önbizalomhiányt sem lehetett felfedezni Carmenben. Amikor Nessék elhúztak a tánctérre, megfogtam a barátnőm kezét majd és in elindultam. Közvetlen mellettük álltam meg, hogy jól lássák milyen jól is nyomjuk.. és ,hogy Nesst halálra idegesítsem. Megpörgettem a lányt, majd jó szorosan magamhoz húztam. Nagyon jó csípő mozgása volt, és irányítani sem volt egy bonyodalom. Szerencsére egy latin remix közepébe csöppentünk bele, így kubaisra vettem a dolgot. Olyan dirty dancing stílusban felemeltem, majd elkezdtünk poénkodni.. kigomboltam pár gombot az ingemből, ő pedig a salyát ruháját kezdte egyre feljebb húzni. Szórakoztató látványt nyújthattunk... Az egyetlen idegesítő dolog csak az volt, hogy nem tudtam nem Ness felé pillantani. Egész végig az ő reakcióját figyeltem, amire Carmen csak mégjobban belelkesült, hogy ne figyeljek másra. Amikor viszont Ness elkezdett szexisebben táncolni, megálltam egy pillanatra, és abbahagytam a táncot. Először ledöbbentem, majd kiakadtam. Hogy mer ilyen ribancosan táncolni, ennyi beteg, nő éhes ember között. majdnem odamentem hozzá, és kiráncigáltam a tánctérről, de végül sikerült megállnom, hogy ne szóljak semmit. Csak komor pillantással vizslattam, majd tovább folytattam a táncot. Hagytam, hogy a lány a nyakamat puszilgassa, mert így volt időm ellenőrizni, hogy minden rendben van-e ott.... |
Mikor Arthur és a barátnője csatlakoztak hozzánk egyből megcsapott az a bizonyos vámpír bűz amit először nem tudtam hova tenni. Egy pillanatra hátra is léptem mert fenyegetve éreztem magam a vámpírlány által. Köztudott volt, hogy még annyira se szerettem a vámpírokat mint Alex. Sőt egyenesen rühelltem őket mindentől jobban. El se hittem, hogy Arthur egész egyszerűen leállt egy vámpírlánnyal. Nekem pedig még csak említést sem tett erről az aprócska tényről. Jó messziről csak a szemem sarkából figyeltem a lányt, és aztán óvatosan biccentettem felé egy halvány mosollyal.
- Szia. Jennessa Wings vagyok de maradjunk a Nessben. – néztem a lányra de kezet azért nem nyújtottam neki. Az kellett volna még, hogy leharapja a kezem, vagy mit tudom én. Közben felnéztem Arthurra aki valami furcsa oknál fogva egy pillantásra se méltatott, de igazából miért is tette volna. Amikor itt van neki egy ilyen gyönyörű barátnő mint a lány. Mondjuk azt nem egészen értettem, hogy miért bámul mereven Emily szemébe de aztán nem is figyeltem rá. A beszólásait pedig egész egyszerűen elengedtem volna a fülem mellett. Csak aztán megakadtam az utolsó felém intézett mondatán. Egész egyszerűen kivettem a kezéből a poharat és az egész tartalmát legurítottam a torkomon. Mart és égetett az alkohol és tegyük hozzá, nehéz volt megállnom, hogy ne kezdjek el köhögni meg fulladozni. Piros pont nekem amiért megvalósítottam egy filmbeli jelenetet és ugyanolyan elegánsan raktam vissza Arthur kezébe a poharát mint ahogyan elvettem. Olyan büszke voltam magamra, hogy még egy győzelmi táncot is jártam magamban majd egy nyugodt mosollyal hozzátettem.
- Köszi Arthur, hogy felajánlottad. Ezt mindig is szerettem benned. – néztem rá ’kedvesen’ és egyedül talán csak ő láthatta, hogy jégkék szemeimben harag tombol. Utáltam, hogy lekezelt, utáltam, hogy nem vett észre és utáltam, hogy a barátnője sokkal szebb volt nálam. Aztán Emily felé fordultam és a karját megragadva magammal húztam a táncparkettre.
- Gyerünk táncolni. – kiáltottam fel hangosan és a zene ütemére kezdtem mozgatni a csípőmet meg a kezemet. Eleinte dühből és erőből táncoltam de aztán egész egyszerűen átengedtem magam a zenének és próbáltam kizárni Arthurt meg a kis barátnőjét. |
Végre megérkezett Ness is , még a ruhaválasztásnál megmutatta miben fog jönni , de nem hittem volna , hogy ennyire gyönyörűen fog festeni. Ahogy belépett a helyiségbe olyan volt mintha egy csillag ragyogná be az eget , persze én mindig túlzásba viszem a gyönyörködést főleg ami a ruhákat illeti.-Gyönyörű vagy!-pattantam fel Alex mellől és futottam oda a lányhoz , hogy megölelhessem. Mikor visszaértünk az asztalunkhoz ismét helyet foglaltam Alex mellett és gonosz pillantással méregettem a táncparkettről visszavonuló párt. A vámpír lány tényleg szemrevaló volt , de ha akartam volna sem tudtam volna megbízni , így felesleges volt az örzőtársamnak emiatt aggódnia. A lányból áradt az a jellegzetes szag amit én inkább csak bűznek hívok ezért mikor odaértek hozzánk köszönni én inkább visszatartottam a lélegzetvételem. Azthittem csak én vagyok ennyire utálatos , de a többiek arcát látva ők se lelkesedtek az új jövevényért , de a falkatársam kedvéért megpróbáltam a lehető legjobban leplezni a dühömet és a viszolygásomat.Amint odaértek az asztalhoz széles mosollyal üdvözöltem őket , bár nem könnyítette meg a helyzetet , hogy Arthúr egész végig a szemembe bámult ,mintha nem tudna félrenézni , csak sűrűn pislogtam és igyekeztem jóképet vágni. A jéghegy csúcsa volt , mikor a lány úgy méregetett végig minket , mintha holmi rongyok lennénk. Persze tisztában voltam vele hogy a kis vérszívóhoz képest én egy szemétkupac vagyok de mégis nagyon kínosan esett. Arthúrnak viszont igazán jó szeme volt ami a szépséget illeti , a lány a hoszzú barnás szőkés hajával és magas csinos alkatával túlszárnyalta minden modellel kapcsolatos elvárásomat. Az is enyhített a helyzetén , hogy megpróbált bókolni amit én úgyanúgy műmosollyal fogadtam és visszabókoltam:-Köszönöm....te is jól nézel ki.-irritáló volt a csaj nyávogása bár tudtam , hogy nekem is hasonló hangom van néha. A lány odajött hozzánk barátkozni , de én igyekeztem távolságtartó lenni. Mikor kijött a rendelésem egyhúzásra megittam , ezzel könnyítve a dolgomon így elviselhetőbbnek éreztem ezt az egész helyzetet. Idegesen néztem Nessre és reméltem , hogy működik köztünk a telepátia.-"Már most utálom ezt az izét"-sugaltam Nessnek mélyen a szemébe nézve és csak reménykedni tudtam , hogy a lány minél hamarabb visszatér a parkettere.-Elbűvölő barátnőd van!-hajoltam át Alex mögött a széken , hogy rámosolyoghassak Arthurra...bár ezt inkább vicsorításnak neveztem volna.-És mond csak hogy ismertétek meg egymást?-néztem felváltva az újdonsült barátnőre és Arthurra. |
Amikor sikerült bemelegítenünk Carmennel, és már jól megnézett minket mindenki, visszamentünk Alexhez, aki már nem volt egyedül. -Sziasztok..-vigyorodtam el ,köszöntve a lányokat, majd bemutattam a barátnőm, akivel szorosan átkarolva áltunk egymás mellet. -Fura titeket itt látni.. a személyiteket elhoztátok ugye? A végén még nem adják ki nektek a piát.- szívattam őket, de a poénom csak Carmennek és Alexnek tetszett egyedül. -Amúgy jól néztek ki..-dicsértem meg őket, de egész végig csak Emily szemébe tudtam bámulni. Nem mertem Nessre nézni, magam sem tudtam ,hogy miért. -Na akkor gurítsunk le valamit kezdésnek, és írány táncolni.- ajánlottam, és mindenkinek kértem egy whiskeyt. -Ja, neked viszont Ness csak az enyémből szabad innod.. nehogy megártson.- kacsintottam a lányra, és tudtam, hogy nagyon elvetettem a súlykot. Próbáltam kontrolálni magam, de nem nagyon tudtam, előbb járt a szám mint az eszem. Carmen persze egész végig röhögött, és úgy végig mérte a lányokat, hogy az már nekem volt kínos. -Édi a rucid.. ari vagy benne.- mondta nyávogós hangon ,Emilynek, de érződött, hogy nem éppen azzal a barátkozós stílusával mondta. Amíg ismerkedtek egy kicsit a lányok, leültem Alex mellé, és vártam a piákat. -Azért remélem nincs harag a csaj miatt..- súgtam oda neki, mert odáig azért nem akartam elmenni, hogy tényleg megharagudjon a fiú rám. -Egy-két korty után mindegy lesz.. Inkább keress te is valami csajt.- böktem meg a könyökömmel. |
Izgatottan vártam a mai bulit és nem csak azért mert ma megismerhettem Arthur híres barátnőjét hanem azért is, mert végre mehettem szórakozni. Alig vártam, hogy hajnalig táncolhassak és végre eljöjjön az én napom. Mikor aztán tegnap a városban sétálgattam Bennel kinéztem magamnak egy fekete ruhát ami nagyon tetszett. A felső része zártabb volt de fekete csipkés volt az egész ruha. Mikor magamra vettem akkor egy kicsit túlzottan rövidnek éreztem de végül Emily megnyugtatott, hogy egyáltalán nem khm..utcalányosan rövid ezért mehetek benne bulizni. Vörös rúzst kentem az ajkaimra és kiengedtem étcsokoládé színű hullámos hajam. Elhatároztam magamban, hogy nem hagyom, hogy Arthur és a kis barátnője elrontsák az estémet. Biztos voltam benne, hogy remekül fogok bulizni Emilyvel és egész egyszerűen tudomást sem veszek Arthurról. Mint ahogyan ő sem vett nagyon tudomást rólam a hét nagy részében. Úgy került engem mintha leprás lennék és ha nem az egyetemen volt akkor se jött haza még véletlenül sem. Két otthon töltött nap után fogtam magam és elmentem arra az állásinterjúra ami utána bearanyozta az egész napom. Arthur szerintem nem si tudja, hogy megkaptam a munkát. Alexnek egyből elújságoltam amint hazaért de Arthurral már a hét eleje óta alig váltottam két szót. Mintha egy külön lakásban éltünk volna. Az először érzett csalódottságom most már egész egyszerűen dühvé alakult és legszívesebben meg tudtam volna pofozni a fiút. De aztán mindig belegondoltam, hogy egész egyszerűen azért nem törődik velem, mert nem érdeklem. De viszont, ha nem érdeklem miért akart annyira maradásra bírni a hét elején. Nem értettem. Fél órával utána indultam útnak miután Emily elment a fekete szövetkabátomat felhúztam a ruhámra, de még így is rohadtul fáztam. Alapjáraton város szívében laktunk de így is volt egy jó tíz-tizenöt perc séta a disco tőlünk. Mikor végre megérkeztem és meghallottam a zenét azonnal táncolni kezdtem és szinte áttáncoltam a tömegen egészen a bátyámig. Tudtam, hogy ott lesz mert mindig ugyanoda szoktak leülni Arthurral. Apropó Arthur. Ahogy körbefuttattam a szemem a táncoló, hullámzó embereken meg is láttam egy szőke magas lánnyal táncolni. Egészen pontosan ez volt az a pont ameddig csinosnak éreztem magam. Amellett a lány mellett újra csak egy senki lettem. Nem Ness! Figyelmeztettem magam miközben a torkomban egy gombóc gyűlt.
- Sziasztok. – fordultam oda a többiekhez és az arcomra erőltettem egy sugárzó mosolyt. |
Mikor Arthur kijelentette, hogy ő amúgy is jobban motorozik nálam heves műköhögésben törtem ki. Imádtuk húzni egymás agyát és soha semmilyen körülmények között nem ismertük volna el, hogy valaki jobb nálunk. Amikor kihozták az italokat egyből lehajtottam az enyémet és röhögve bólintottam mikor Arthur bejelentette, hogy mennek táncolni. Az biztos, hogy jól mozogtak együtt és észrevettem ahogy néhány féltékeny lány mutogat rájuk milyen jól táncolnak. Éppen abban a pillanatban fordultam vissza az italom felé mikor megjelent mellettem egy lány. Először azt gondoltam biztosan már megint fel akar szedni mint az esetek többségében teszik az ilyen szórakozóhelyeken. Utáltam mikor egy lány jött oda hozzám és semmit se kellett küzdenem. Már éppen felnéztem, hogy lekoptassam mikor Emilyvel találtam szemben magam.
-Szia Em. – mosolyogtam rá. Egy kicsit közelebb éreztem magam hozzá mióta őrzőtársak lettünk. A kérdésére egy szenvedős grimasszal bólintottam.
- Ne is mond. – ráztam a fejem. – Fogalmam sincs, hogy jött Arthurnak az ötlet, hogy egy vámpírral jöjjön össze. De ahogy ismerem nem fog túl sokáig tartani. – fordultam meg a székemen feléjük biccentve. – De ha lehet ne adj ki a vérszívónak semmilyen információt. Még akkor sem kell megbíznunk benne, ha Arthur barátnője. – figyeltem őket egy darabig és aztán körbenéztem a húgomat keresve.
- Ness nem jött veled? – kérdeztem a lánytól. Bár már kinéztem belőle, hogy elkezdett valahol az ajtóban táncolni mivel imádta a zenét. Nekem sem volt bajom a tánccal, de közel sem voltam olyan partiarc mint a húgom.Komolyan vissza kellett fognom néha, mert az összes pasi megbámulta és távol kellett őket tartanom a húgomtól, mert hát ez egy testvér dolga nem? |
Kicsit változott a program haloween óta és hamár Nessel egy közös programban gondolkodtunk akkor a disco mellett döntöttünk.Próbáltam nem túl öltözni , csak szolidan sminkeltem ki magam és hanyagoltam a túlzottan elegáns ruhákat , egyszóval megpróbáltam lazának tűnni.Mikor kiléptem a házból azthittem megfagyok , szinte futva tettem meg az erdőtől a városig terjedő utat és mikor odaértem a szórakozóhely ajtajának támaszkodva kapkodtam levegő után.Először haboztam , hogy belépjek -e , mivel egyedül jöttem , mert még átakartam öltözni így nem Nessel indultam el és nem is tudtam , hogy ő itt van-e.A falkával nyár óta egész jó kapcsolatot sikerült ápolnom , de az is igaz , hogy nem töltöttem velük kifejezetten sok időt így meglepődtem mikor végre beléptem a helyre , hogy Arthúrt egy nővel látom. Najó egy nőnemű lény látványa nem volt meglepő nála , de a lány szaga annál inkább. Meredten álltam és a gondolatok csak úgy hemzsegtek a fejemben. Nem akartam elhinni , hogy ez az idióta tényleg egy vámpírral mutatkozik és nagyon reméltem , hogy csak halucinálok. A társaságukban Alexet is megpillantottam , de Nesst még seholsem láttam , biztos késik. Mély levegőt véve , szúros tekintettel a kis párocskára nézve indultam el az asztaluk felé és míg az alfát egy kedves mosollyal és öleléssel köszöntöttem a vérszívóra rá sem mertem nézni.
-Sziasztok!-köszöntem miközben kihúztam egy széket a lehető legtávolabb a két "szerelmestől" és közelebb húztam magam Alexhez majd nem a legetikusabb módon , de nem feltűnően odahajoltam hozzá és visszafogott hangon kérdeztem:-Alex.....ugye én vagyok hülye és ez a csaj nem vámpír vagy mi a fene folyik itt?-természetesen egy teljeesen átlagos bulis estére számítottam de ebben a városban nem volt meglepő , hogy ez nehezen valósulhat meg.Eközben kijött a pincér is és kértem tőle egy whisky szódát majd kérdően néztem vissza a fiúra. A dj eközben zenét válott és a popp helyett valami dübörgő borzalom vette át a légteret , szerencsére csak pár percig , mert aztán ismét visszatértek a jó zenéhez. |
Amikor áttette a lábát rajtam a csaj, elmosolyodtam... imádtam, hogy mindig ilyen szexi volt.
-Én egy Jegert szeretnék- szóltam a pincérnek, majd Alex mondatára ismét elvigyorodtam.
-Menőbb mi? Tudod csak az a kutya ugat, amelyik veszélyben érzi magát..- kacsintottam a fiúra
-De nem baj Alex, engem nem zavar, hogy jobban motorozok nálad. Nem mindenki érheti el az én szintemet.- szóltam be neki. Persze nagyjából ugyanolyan jól motoroztunk, de szerettem szívatni ezzel. Sosem sértődött meg semmin, talán ezért is vagyunk ilyen jó barátok.. mindketten bunkók vagyunk. Amikor szóba került Ness, lefagytam egy pillanatra. Nem akartam együtt bulizni vele, akkor mindig józannak kell maradnom, és figyelni minden lépését. A főindok mondjuk inkább az volt, hogy Carmennel biztosan nem jönnének ki jól egymással. Végülis aztán rájöttem, hogy legalább szívathatom egy kicsit.
-Érdekes este lesz..- jegyeztem meg, kicsit gúnyosan. Végre megkaptam a Jegerem, majd az egészet felhajtottam, hogy oldjam a belső feszültségemet.
-Na Carmen, vessd be minden tánc tudásod, ma lealázunk mindenkit.- vigyorodtam el, majd felálltam a helyemről, és a lány felé nyújtottam a kezem. -Mindjárt jövünk Alex, csak bemelegítünk az estére..- azzal elindultunk a táncparkett felé, ha Carmen is beleegyezett. Irtó hangosan szólt a zene, a fények pedig ide-oda szaladgáltak, így hangulatos volt az egész. Megfogtam a lány derekát, közelebb húztam magamhoz, majd kissé erotikusan elkezdtünk táncolni. Iszonyú jól táncolt, és annyira öszhangban voltunk, hogy akár fel is léphettünk volna a kis "produkciónkal". |
[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
