|
Témaindító hozzászólás
|
2013.12.11. 20:42 - |
Itt általában bandában gyűlnek össze a fiatalok, néhány helyen pár füvező, italozó fiatalt is látni, de itt mindig pezseg az élet. |
[18-1]
 Halgattam és figyeltem, a szavait, hogy mennyire ismert ki hogy mi lehetek. A szőrősebb résznél felnevettem és kicsit érdekes tekintet ült ki az arcomra.
-Túl rosszkislány? Kérem szépen, én jókislány vagyok.- mondtam majd elnevettem magamat újra. Halgattam tovább, majd mikor kimondta, hogy vámpír elmosolyodtam és felnéztem az égre, egy darabig csak bámultam az eget.
-Akkor most elfogyasztalak vacsorára.- mondtam komoly hangon és néztem az eget, majd visszanéztem Carterre, de mire visszanéztem kicsit vörös szemeim voltak, és a metszőfogaim is kintvoltak már. Olyan teljesen olyannak tüntem, mint aki mindjárt támad. Persze nem akartam bántani, mert kedves srácnak tűnik, csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója. |
- Hát... - gondolkodtam el. - Farkas biztos nem,mert azok szőrösebbek. - nevettem fel már vagy huszadszorra. - Angyalhoz túl rosszkislány vagy. Boszorkány meg neem, valahogy nem. Bár...Elég ijesztő hatást akarsz kelteni. - hecceltem a csajt,majd mutatóujjamat végighúztam az arcán.
- Vámpir. - mondtam könnyedén, majd visszaejtettem magam mellé a kezemet. |
-Honann tudod, hogy nem bántanálak? Ennyire bízol egy idegenben?- kérdeztem kíváncsi fejjel és néztem Carter szemébe, amikor persze rám nézett és nem az eget bámulta.
-Akkor mi, lenne ha bántanálak?-kérdeztem majd levágtam egy érdekes mosolyt és felnéztem az égre.
-Tudod egyáltalán, hogy mi vagyok?-nézem rá kérdően, és remélve, hogy nem érzi magát annyira letámadva ennyi kérdéstől. |
- Ugyanmár, nem bántasz te engem. - nevettem fel kicsit gúnyosan és reménykedtem benne,hogy ez igy is lesz. Bár ha egy kicsit belémharap attól még nem lesz semmi bajom, maximum kis vérvezteség, de átvészelem. Már sok mindent átéltem és ez csak egy lenne a sok közül.
- Viszont ha bántanál is akkor visszajönnék a halottak közül és hmm.... - mondtam kicsit elgondolkodva,majd tekintetemet újra az égre emeltem. Egy repülő füstcsikját követtem a szemeimmel és a nap sugarait néztem. |
Figyeltem Carter válaszát, és arckifejezéseit. Mikor mondta, hogy különleges képességei vannak, egyből tudtam, hogy csak viccel és kicsit elnevettem magamat. Majd hallgattam tovább amit mond.
-És ha nem ember vagyok?- mondtam kérdően ránézve.
-Lehet még megeszlek vacsorára is, ha nem viselkedsz jól- mondtam olyan aranyos fej vágás közben és oldalra biccentettem a fejemet majd kissé elnevettem magamat. |
A lány kérdése hallatán nevetve felé forditottam tekintetemet.
- Különleges képességeim vannak. - vicceltem,majd bevallottam az igazságot. - Igazából abból jöttem rá,hogy olyan erőteljesen kicsavartad a srác kezét,meg amúgyis. Olyan az izéd...Megjelenésed. Kecses és magas vagy. - mondtam talán kicsit csillogó szemekkel és a lány tekintetét keresve pillantottam az arcára. |
Miközben hallgattam Carter szavait, és figyeltem amit mond, néhányszor azért jól végignéztem, mint általában a csajok a pasikat, és a pasik a csajokat is. Elmosolyodtam.
-Értem. Hát igen körülbelül én is így voltam amíg benem töltöttem a 18.-at.-mondtam és nevettem vele egyet halkan, majd elnéztem magam elé, hogy a részegek elmentek-e, majd mikor rákérdezett, hogy nem ember vagyok kicsit ledöbbentem és ránéztem, ledöbbent arrcal.
-Hmm.Ezt honann veszed vagy honann szűrted le?- néztem rá kérdőre vont arccal, miközbe ő az eget bámulta és rám se nézett. |
Többször is végigmértem a mellettem ülő lányt. Elég csinos volt, mondhatniaa, még túlságosan is. Újabb félmosoly terült sézt arcomon és válaszoltam neki.
- Hát én már két éve itt élek és már alig várom, hogy betöltsem a tizennyolcat aztán azt csinálhassak amit akarok... Nem mintha eddig nem azt csináltam volna. - nevettem fel halkan,majd a pad támlájának dőltem és felpillantottam az égre,majd egy kérdést szegeztem a lány felé.
- Te ugye nem ember vagy? - vontam fel a szemöldököm,de nem vettem le a tekintetem az égről. |
Mikor a részegek végre békén hagytam, megfordultam a mögöttem ülő fiú felé. Odasétáltam és leültem mellé.
-Szia. Lauren vagyok. Lauren Whatson. - mondtam mosolyogva. Kedves srácnak tűnik, tehát valószínűleg nem lesz a vacsorám második fogása ma estére.
- Éppen hazafele tartottam, mikor ezek a részegek belém kötöttek. De amugy pár napja költöztem ide.- mondtam és néztem rá.
-Na és te?- néztem rá kérdően egy félmosollyal. |
Carter Carpenter
Eldobtam a cigarettámat,mikor megláttam az emberlányt, aki mondhatni kinyirta a srác kezét. Lehet,hogy nem is ember? Vagy csak erősebb a kelleténél? Hát nem tudom, úgy döntöttem megszólitom és ideje lesz egy kicsit szocializálódni.
- Hello. Carter. Carter Carpenter. - vigyorogtam az előttem álló leánykára,majd intettem neki a fejemmel,hogy foglaljon helyet mellettem.
- Mi járatban vagy errefelé? Még nem láttalak,pedig már régóta itt élek.- meséltem a barna hajú szépségnek. |
Éppen egy jó véres vacsora után sétálgattam hazafele, még kicsit éhesen.A gördeszak és bmx pálya felé mentem. Hirtelen részegekre lettem figyelmes, akik nekem üvöltöztek, és beszólogattak. Nagyon felidegesitettek, és odasétáltam hozzájuk, már vérvörös szemekkel. Az egyik részeg megprobált letapizni, akinek elkaptam a kezét és kicsavartam, de olyan erősen hogy szerintem el is törhetett. Azthittem, hogy mindjárt nekikugrok és széttépem mindegyiket. Ekkor lettem figyelmes egy másik emberi szagra, aki valószínű, hogy mögöttem ült. |
Carter Carpenter
Reggel óta céltalanul bolyongtam az utcákon és bmx-emen tekerve. Csillogó kék szemeimmel vizslattam a körülöttem lévő embereket, ma halasztottam a sulit és inkább a cigarettámat szivom egész nap. Valahogy elkeveredtem a gördeszka és bmx pályára ahol általában trükközni szoktunk a haverokkal. Leültem egy padra, a bringámat pedig magam elé dobtam. A hely most elég üres volt, csak néhány ittas srác bolyongott előttem. |
A fiú első mondatára csak egy váll rántással feleltem,majd kissé meglepődve hallgattam, ahogyan kifejti a vámpirok tragikus sorsát. Csillogó szemekkel figyeltem, közben végig Ryan tekintetét kerestem. Nem gondoltam volna, hogy ennek a fiúnak itt mellettem ilyen mély gondolatai is vannak. Amikor befejezte a mondandóját megszólaltam.
- Nem tudtam, hogy.... Hogy foglalkozol másokkal is, nem csak magaddal. Sajnálom. - mondtam, aztán beleharaptam alsó ajkamba. Igazán szégyelltem magam, de ez van. Amit kimondtál...azt már nem lehet megváltoztatni... Hirtelen kikapta a kezemből a gördeszkámat, mire ösztönösen utánna nyúltam, de végül visszahúztam a kezemet.
- Na mutasd. - vigyorogtam a fiúra. |
 Az első mondatára hangosan nevettem fel, amit egyébként csak ritkán lehet hallani a számból. Nevetve a lányra néztem és összeborzoltam a haját.
- Kicsit előbb kell felkelned, hogy kibaszhass velem drágám. – szólaltam meg gúnyolódva, de közben mosolyogtam. Nem mondanám, hogy kedveltem. Mert ugye nem kedvelek senkit, na jó talán azt az őrült vámpír hercegnőt kivéve, meg mondjuk az unokaöcsém is elég értelmes gyerek. Látszik, hogy az én génjeimet örökölte nagy részben. De azt hiszem kezdett érdekelni a lány sorsa, nem hagynám annyiban, ha Kath valaha is ráemelné a kezét. Legalábbis ezen gondolkodtam egy darabig de mikor a lány kimondta az utolsó mondatát lehervadt az arcomról a mosoly és összepréseltem az ajkaim. A tekintetem pár pillanatig megkeményedett, aztán inkább a közelben mulatozó emberekre pillantottam. Miért is nincs nekem szívem? Megölték az egyetlen egy lényt aki jó volt hozzám tudva a vámpír énemről. De mi értelme ezen gondolkodni már? Ilyen vagyok és kész. Azok, akik megkedvelnek általában ugyanaz lesz a soruk, a halál.
- Előbb utóbb úgy is rájön, hogy a hozzánk hasonló szörnyetegeknek nincs szükségük a szívükre. Senki sem közelít hozzánk szeretettel, akkor mi miért szeressünk? Az angyalok rettegnek, a vérfarkasok gyűlölködnek,a boszorkányok pedig gúnyolódnak. Az unokaöcsémnek könnyű, nem teljes elítélésben nőtt fel, mert mellette áll az egész falka. De nekünk, az egész csak egy szívás. – nem szoktam ennyit egyszerre beszélni, főleg nem ilyen gondolatokról, amikből egy csomó mindent leszűrhetnek rólam. Nevetve csóváltam meg a fejem, aztán visszafordultam a lány felé.
- Na figyeld a mestert. – kaptam fel a gördeszkáját, és a legközelebbi ilyen kis bemutató részhez mentem. Mint minden ez is könnyen ment, hála a vámpír ügyességemnek és annak, hogy a kétezres évek elején ez az egész nagy divat volt. |
Békésen üldögéltem, vártam a csodára, mikor Ryan megjelent mellettem. Mondhatni nem kicsit lepődtem meg. Ijedtemben majdnem leestem a padról. Igazából tudhattam volna, hogy Ryan rám fog találni, hisz ő mindig a nyomomban van, vagy nem is tudom hogyan, de mindig összefutok vele. Felé fordultam,majd válaszoltam neki.
- Hát sajnálom, kell egy ember aki kibasz veled... - kacsintottam szexisen a mellettem ülő ördögre.
- De ha szeretnéd táncolhatunk a füvesek és a piások csodás nótájára. - mutattam az emlitett népségre és halkan felnevettem.
- Jut eszembe, a drága tanitványod, a kis Nate teljesen olyan mint te, csak neki van szive.... - mondtam kissé ridegen. |
Magabiztosan vágtam át a parkon és közben rendítetlenül vigyorogtam. Az orromba teljesen beivódott az angyalok jellegzetes illata, de ezt az egyet már képes voltam megkülönböztetni a többitől. Lua, éppen a legközelebbi padon üldögélt egyből felismertem a narancssárgás hajáról. Úgy ültem le a padra mintha ott se lenne és lazán kinyújtóztattam a végtagjaim. Aztán bő két perc múlva amikor már eléggé kiélveztem a helyzetet, hogy tudomásul vette, hogy itt vagyok lassan felé fordultam.
- Meg vagyok sértve Lua cica. Megfeledkeztél rólam a bálon. – pislogtam felé, mintha tényleg megbántott volna, de erről szó sem volt, főleg, hogy miután láttam milyen jól el van az őrzőjével gondoltam kicsit visszatérek a középiskolába és végigkóstolgatom a mostani kínálatot. Hát, nagyon is tetszett, így már boldogan engedhettem Nathanielt az iskolába. |
Sok időmet töltöttem itt, főleg este ahogy most is. Nyolc óra körül lehetett, a neonok már égtek és hangulatosan ki voltak világitva az ugratók is. Már csak pár ember volt itt, szóval az ugratók szinte üresek voltak. Csak pár kezdő gyakorolt a kisebbeken. És egy ugratás erejéig elsétáltam a legnagyobb rámpához és a gördeszkámon legurultam rajta. Ez éppen elég volt ebben a csipős hidegben... Egyelőre. Most leültem egy padra, onnan figyeltem az egyik sarokban lévő füvező bandát. Azon gondolkodtam oda-e menjek hozzájuk, csak hogy ne unatkozzak, de eszembe jutott az a régebbi eset, mikor majdnem meghaltam a drog hatása miatt, igy inkább itt maradtam a padon ülve, mint aki vár a csodára. |
Itt általában bandában gyűlnek össze a fiatalok, néhány helyen pár füvező, italozó fiatalt is látni, de itt mindig pezseg az élet. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
