Kár, hogy nem játszottak lassú zenéket, így mindenki körülöttünk ugrált, még néhány részeg is nekem jött. -Nem rég költöztem ide, az unokatestvéremmel lakom Ryannel, gondolom ismered.- mosolyogtam a lányra, aztán átkulcsoltam a kezét és úgy táncoltunk tovább. Egyik zene jött a másik után, az emberek is jöttek mentek, de mi csak maradtunk és táncoltunk ugyanúgy tovább. Végre jött egy viszonylag lassab zene, így a lányra mosolyogtam, aztán a fülemögé raktam a vörös tincset.. Már azon voltam, hogy lehet, hogy mégis megcsókolom, mert egyre jobban kívántam, amikor megszólalt a telefonom. -Várj egy perc..- mondtam Rosenak, és magamban átkoztam azt az embert aki ilyenkor megzavar. Hát persze, hogy Ryan volt az.. -Szia most nem nagyon alkalmas..- mondtam gyorsan. ~Sürgősen haza kell ,hogy gyere, de azonnal~mondta idegesen és elsem magyarázta, hogy mi történt egyből letette. -Az emlegetett szamár... azt mondta, hogy azonnal haza kell mennem, valami vészhelyzet van biztos, különben nem nagyon hívna ilyenkor.- mondtam kicsit csalódottan, mert maradtam volna még. 

 Örültem a válaszának, reméltem, hogy nincs haza menős kedve, és még itt marad velem egy kicsit, így együtt mentünk a tánctérre. Megfogtam a derekát és mélyen a szemébe néztem, aztán már táncoltunk is.. Tetszett, ahogy rázza a csípőjét, látszott, hogy nem egy falábú csaj, ami nekem is bejött. Közelebb húztam, párszor megpörgettem, miközben csak mosolyogni tudtam.. -Nagyon jól táncolsz- súgtam a fülébe, aztán hirtelen zene váltás jött. Igazából minden zene ugyanolyan pörgős volt, szóval nagy változások nem voltak. Elég közel álltunk egymáshoz, és legszívesebben megcsókoltam volna, de tudtam,. hogy ehhez még korán van. Inkább várok vele , remélem lesz még rá alkalmam.

Kicsit meglepődtem arra a mondatára, hogy nincs pasija.. egy ilyen lány már csak is foglalva lehetett, nem is értettem.. -Tényleg? Na ezt sem néztem volna ki belőled.. már megint megleptél.- mondtam vigyorogva, miközben a lány szemébe néztem. olyan aranyos szemei voltak, így kicsit elkalandoztam bennük. A farkasos sztorira már mondhatni felébredtem, elég fura alakok mászkálhatnak akkor itt, velem együtt véve. - Ő vele is ilyen jól elcsevegtél, vagy honnan tudod ezeket a infókat?- kérdeztem kíváncsian- Milyen elvetemült ember az aki széttépi a családját?- kérdeztem szörnyülködve, és reméltem ,hogy én azért nem fogok ilyenre vetemülni. Ittam egyet a pohárból, aztán visszaraktam.. kicsit kezdett melegem lenni, nekem ez már a sokadik whiskes pohár volt, úgyhogy úgy gondoltam, lehet, hogy lekéne állni. Körülnézve a diskon, mindenki táncolt, a fények összevissza szaladgáltak, de látni nem sokat lehetett, csa a bárpult közelében. -Nem akarsz táncolni?- kérdeztem meg egy hirtelen felindulásból, és reméltem, hogy a csaj azért nem olyan fáradt és jön velem.

 Láttam a lányon ,hogy kezd pirulni, örültem neki, hogy zavarba tudtam hozni, bár nem volt szándékom.. sőt azt sem sejtettem, hogy ilyen könnyen elvörösödik, hisz kemény lánynak tűnik. -Úriember? Hiddel, hogy nem vagyok az, legfeljebb csak voltam..- mondtam komolyabban, miközben visszagondoltam arra a szegény lányra, akinek az előbb szívtam ki a vérét. Éreztem, hogy a bűntudatom felfog őrölni, hiába akarnám visszaszorítani. De Rose mellet annak érezhettem magam, aki valójában vagyok.. vagyis aki valójában voltam. Felvidított, pedig csak beszélgettünk... -És a pasid mit szól ehez?... gondolom neki sem tetszik, hogy ennyien bepróbálkoznak nálad.- kérdeztem, bár valahol ezeket a lúzereket is megtudtam érteni, mert iszonyú jól nézett ki a lány. -Kérek kösz, meghívlak egy italra, ezzel kárpótollak a véres kezemért.. eléggé ráhoztam az emberekre a frászt az előbb.- mondtam mosolyogva, bár a düh és bűntudat még mindig nem szált el teljesen.

 Egy pillanatig követtem a pasit a lesújtó tekintetemmel, aztán visszafordultam. -Kösz, jó tanáraim voltak- mosolyogtam a lányra -De azért te sem panaszkodhatsz.- nyílt mégnagyobbra a vigyorom. Igazából nagyon is jól csókolt, versenybe szálhatna a többiekkel, de inkább csak ennyit mondtam, hisz tudtam, hogy ez neki nem jelentett sokat. -Semmi baj, sőt örültem, hogy sekíthettem.- kacsintottam Rosera -Láttad az arcát.. szegény tisztára megdöbbent, azt hitte itt verem meg.- röhögtem el magam, miközbe visszaemlékesztem a kis lúzerre. -Mindig ezt csinálják az itteniek? Lenne mit tanulniuk még.- nem tetszett, hogy így bánnak vele, már én írtóztam a sok hülye perverztől.. bár tudtam, hogy a csaj megvédi magát.

 Kíváncsi voltam, hogy mit reagál a pasi udvarlására Rose, vigyorogva bámultam mindkettőjüket és vártam a fejleményeket. Arra viszont nem számítottam, hogy a csaj fogja és lesmárol engem.. Még csak egy órája ismerem, de már többször meglepett, valamit tud az biztos. Persze viszacsókoltam, sőt ha már csináljuk csináljuk rendesen alapon szenvedélyesebbre fogtam magam. Beletúrtam a hajába és hosszú ideig tartottam a kezemben.. (amennyire ezt a minket elválasztó pult engedte). Amikor vége volt az előadásnak a pasi felé néztem és ismét nem tudtam megálni, hogy elne vigyorogjam magam. Leesett állal nézett ránk, tágra nyílt szemekkel és szegényke megse mert mukkanni. -Bocsi de a csaj már foglalt, velem jár, szóval örülnék, ha nem stírölnéd ennyire.- mondtam szigorúan ,hátha elmegy a bátorsága a továbbiaktól. -B-b-bocsánat én nem tudtam..-mondta, aztán gyorsan fölállt és elszaladt a nyomorult. -Azaz fussál csak el, mint egy igazi férfi..- kiabáltam utána, szerintem ezt jobban is lerendezhette volna a kis gyáva.

Shipley: Még egy nagyot kortyoltam az italomból, miközbe visszagondoltam a régi énemre.. amikor Kathren volt az álom nő az életemben.. amikor megharapott és csak úgy otthagyott. Egy szívtelen dög az a nő, az biztos. -Hát igen, minden érzelem távol áll tőle.. olyan hülye voltam, hogy erre nem jöttem rá. Az, hogy a pasikkal így bánik az még oké, de a salyát lányával, hogy teheti ezt?- mondtam, furcsálódva, mert nem tudtam megérteni őt. Miközben csak így elbeszélgetünk, egy kigyúrt pasi ül le mellém, aki eléggé egbámulta a csajt. -Heloo cica, fúú de jól nézel ki... szeretem a vörökéket.- mondta flörtölve, bár ez inkább csak szánalmas próbálkozás volt. Nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek fel, de szegény olyan nyomorék volt. -Úgy léátom egy udvarlód akadt.- vigyorogtam.

Shipley: A hibrid csaj hallatán egyből eszembe jutott, hogy ki is ő, és mivel épp beleittam az italomba egyből férre is nyeltem, aztán egy kisebb fuldoklás után.. egyből máshogy méregettem, hisz ő Kathrinnek a lánya, azért volt ilyen ismerős. -Akkor.. tee.. a tee anyukád ő?- kérdeztem csodálkozva, bár nem mondtam ki a nevét, szerintem tudta, hogy kire gondolok. Hát erre a véletlenre nem gondoltam az biztos. -Engem Kathrin változatott át, ő volt az első nagy szerelmem..- gondoltam vissza röhögve, hogy hogy lehettem ennyire balfék. -Hallotam rémsztorikat amit veled művelt még régebben.. de végül jól kijöttetek?- kérdeztem kicsit félve és reméltem, hogy a válasz egy nem lesz, mert ha az ellenkezője, akkor nem hinném ,hogy jól kijövünk egymással. Mégegyszer belekortyoltam a whiskembe ,mert még megkellet emésztenem ezt az egészet kicsit hirtelen jött..

Shipley: Nem számítottam arra, hogy a lány így leállítja ezt a nyomorultat, leesett az állam, amikor egyszercsak férrelökött, és megigézte őt.. - Ez szép volt.. már azt hittem nem úszok meg egy verekedést, és az most nem hiányzott volna.- köszöntem meg a més mindig ismeetlen nevű vöröskének. -Najó, rendbe szedem magam, nem akarok több balhét, egy perc és itt vagyok- mondtam egy kicsit kedvesebben. Nagy erő kellet ahhoz, hogy tűrtőztessem magam az emberi vértől ilyen állapotban, elég kómásan festhettem. Lelocsoltam magam hideg vízzel, és százszor elmormoltam magamban, hogy -Nyugi, nem támadunk.. légy jófiú!- bár nem mondhatnám, hogy ez sokat segített. Remélem Kathrin a pokolba került, mert nagyon oda kívántam ezekben a pillanatokban. Amikor visszamentem, próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra... -Még nem is tudom a nevedet.. Én Ship vagyok, biztos hallottál már rólam eddig én voltam a "vega vámpír" a városban. Bár ez mostmár nem mondható el rólam...- mondtam fél vigyorral az arcomon.

Shipley: A csaj elég furán méregetett, legszívesebben kiparancsolt volna tágasabb helyekre, de nem tehette, hisz vendég vagyok. -Úgyis Halloween van, felse tűnik a többieknek, hogy ez nem mű vér, csak beöltöztem.- győzködtem, mert semmi kedvem nem volt rendbe szedni magam. -Úgyis olyan vakok az emberek, nem vesznek ezek észre semmit.- magyaráztam még mindig, mert már nagyon megakartam kapni azt a hülye whisket. -Szétrobban a fejem, nem vehetnéd fel csak simán a rendelésem és kész? Ne üsd bele a dolgod, hogy mit csinálok, nem is ismersz!- mondtam hangosabban és kissé idegesen, bár utána egyből megis bántam. -Sajnálom.. ezt nem kellet volna, nem te tehetsz róla, hogy egy csődtömeg vagyok.- nyugodtam le egy pillanatra, bár ez sem tartott oly sokáig. Egy szakállas, szakadt pasi lesúlytóan kezdett vizslatni, aztán meghallottam a mormogását. -Nyomorult vérszívók.. mindenütt ott vannak.!- mondta öszeráncolt szemöldökkel, miközbe leitta az utolsó cseppig az üvegét. Ő sem lehetett a legjózanabb az biztos, de ami a legroszabb, messziről érezhető volt az a kutya szaga.. -Neked meg mi a bajod?! Nem vétettem ellenetek semmit, mégis mindenki gyűlöl a fajtátokból... hülye korcs.- emeltem fel meggint a hangsúlyomat, mert már elegem volt ezekből az utálatos megjegyzésekből is. A pasi erre felállt a helyéről és odajött hozzám.. állva kétszer olyan magas volt. -Mit mondtál??!! Ne merjél így hívni minket, mind piócák vagytok!- fordult most egyszerre a vöröskéhez és hozzám. Erre már tényleg nagyon begurultam, így én is felálltam.. csak egy kicsi választott el minket a verekedéstől. -Ő sem vétett semmit ellened.. szóval legalább róla száljál le! Nem értem mi a bajotok velünk??- kérdeztem dühösen, amire meglökött a pasi.. na ezt már nem akartam annyiban hagyni.

Shipley- Csak düht és gyűlöletet éreztem magamban, amit sehogysem sikerült elfolytanom magamban. Átkoztam a hülye kis kutyákat, akik csak azért utálnak mert vérszívó vagyok. Átkoztam Kathrint aki ezzé a nyomorultá tett, és mindezt csak szórakozásból. Átkoztam az unokatestvéremet, Ryant, aki aki az égvilágon mindenkit leszar maga körül és mert akkora a pofája. Senki sem volt körülöttem, aki segíthetett volna rajtam, így megtörtént az, amit a legroszabb rémálmaimban szokott.. gyilkossá váltam. Ott tartottam a karjaimban egy eldugott sarokban a diskoban azt a szegény ártatlan lányt, akinek az egyetlen bűne csak az volt ,hogy jól nézett ki.. Megkívántam és nem tudtam nem megállni, hogy végre megne kóstoljam a sok állati vér után az ártatlan emberi ízt.  Nem volt senki sem melletem aki letudott volna állítani, így csak szívtam és szívtam.. míg kinem lehelte az életét. Gyűlöltem magam, teljes szívemből, de már nem tudtam mit tenni, ott hagytam a csajt és ital után néztem, ami legalább a bűntudat ízét lemoshatta volna. A szám, a kezem mind véres volt, így úgy festhettem mint egy szörny szülött.. bár az is voltam. Néhányan ijeddt szemmel követtek a tekintetükkel, de nem érdekelt.. -Egy whisket szeretnék... vagyis inkább hármat.- mondtam komoran, aztán felnéztem a pultosra. Ismerős volt a tekintete, mintha valahol már láttam volna, Kathrinre hasonlított egy kicsit. -Lehetőleg gyorsan!!- mondtam még komorabban, így nem csodálnám ha a vöröskének nem tetszene a stílusom, de nem tudtam kedvesen vigyorogni és megjátszani ,hogy kinden rendben.

~ Lezárt kör! ~

Nem is tudom, hogy kéne lereagálnom azt, hogy Rose-t teljesen mással találtam most meg, egy vadidegennel. Igazából abszolút nem voltam rá féltékeny, már csak azért sem, mert abból, amilyen pillantásokat vetett rám hamar leesett, hogy vámpír. Kissé megdöbbentem azon, hogyhogy ilyen jól kijönnek Rose-zal, noha azt a tényt számításba kell, hogy vegyem, benne is van vámpírvér, vagy gén, vagy mi ez. De akkor is nagyon furcsa volt.
- Én is örülök. - Mosolyodtam el halványan. Reméltem nem akar nagy mulatságot rendezni, ami a kajálását illeti, bár nem kételkedtem Rose-ban, csak azért... Ismerőssel szemben kíváncsi lettem volna, hogy viselkedik, ha ilyen helyzetbe kerül. Miközben ezen gondolkodtam azt is el kellett döntenem menjek-e, vagy maradjak. Végül köztes megoldást választottam:
- Elmegyek, hozok valami innivalót. Ti kértek valamit? - Váltogattam a pillantásom Rose és Rian között.

 Persze azonnal megéreztem, az angyal illatát amint közelebb ért hozzánk. Ha nem lennék, ennyire überjófej talán még rá is támadtam volna. A legvicesebb viszont az volt az egészben, hogy vérfarkasok illatát egyáltalán nem éreztem. Talán ilyen bátor lenne? Fordult meg a fejemben, hogy őrző nélkül mit keres itt. Tovább táncoltunk a vörös hajú lánnyal egészen addig míg, az meg nem szólalt. Akkor állt össze az egész kép. Először csak értetlenül bámultam magam elé és aztán elvigyorodtam. 
- Te....egy őrző vagy?- kérdeztem még mindig hitetlenül, a fejemet csóválva. 
- Ezeknek a látóknak egy csepp eszük sincs? - csodálkoztam, aztán végigmértem a lányt. Nem tűnt túlságosan erős teremtésnek, sőt elég törékenynek tűnt. Csak egy mozduatomba kerülne elroppantani a csontjait. Ráadásul Rose egy hibrid, könyörgöm. 
- Örülök, Elodie. - biccentettem végül és azon törtem az agyam, hogy Rose-ból hogyan lett őrző.

Tovább riszáltam a csipőmet, mikor egy bókra lettem figyelmes. Talán egy kicsit el is pirultam a bók hallatán,de csak édesen megköszöntem.
 - Köszönöm. - mosolyogtam. És igen, még mindig táncoltunk és táncoltunk, mikor egy ismerős arcra lettem figyelmes. Az én édes kis Elodie-m. Igazából erről a találkozóról meg is feledkeztem, nem tehetek róla,na. Mikor integetni kezdett én is odaintettem neki és vártam,hogy odajöjjön hozzánk. Mikor odaért elmosolyodtam, és megöleltem őt majd megszólaltam.
 - Szia, Elodie. Ő itt Ryan, Ryan ő itt Elodie. - mutattam be őket egymásnak,majd vigyorogva vártam,hogy egymáshoz szóljanak.

Rose-zal megbeszéltük, hogy este találkozunk. Délután otthon voltam, ahol a legkisebb volt a valószínűsége, hogy rámtör egy vámpír, úgyhogy megnyugtattam, hogy nyugodtan hazamehet. Elég visszahúzódó tudott lenni néha, ahogy én is, de nagyon jól kijöttünk, nagyon szerettem vele lenni, örültem, hogy ő lett az őrzőm. Ráadásul úgy tűnt, a falka is befogadta, imádtam a farkasokkal lógni Olyanok voltak, mint egy nagy család. Mindenki kapcsolódott a másikhoz valamilyen módon, s talán hozzánk is. Meg persze ott volt Lissa, akivel találkoztam párszor azóta, hogy idejöttem. Most pedig épp a discoba tartottam remélve, hogy ott lesz valaki az ismerősök közül. Hosszú, barna hajamat leengedtem, így talán kevesebb az esélye, hogy egy vámpír rögtön rámtapad. Csinosan, de nem kirívóan öltöztem fel, így érkeztem meg a szórakozóhelyre. Kellett egy kis idő, míg a szemem megszokta a félhomájt, csak ekkor tudtam körülnézni, s megpillantottam Rose-t is egy idegen fiúval. Mosolyogva integettem nekik, s elindultam átvágva a tömegen feléjük.

 Elvigyorodtam amikor a lány szexisen kezdett táncolni, vörös haja simogatta a karom. Egészen olyan érzés volt mintha részeg lennék, pedig egy kortyot sem ittam. Mintha a lány illata és jelenléte tette volna ezt. Alapjáraton undorodok a vérfarkasok szagától, de ebben a hibridben volt valami különleges. Valami kis plussz. 
-Gyönyörű vagy. - súgtam a lány fülébe és így is gondoltam. Bár nem egészen érhetett Luise nyomába. Mondjuk nem is hasonlítottak, sőt nagyon különböztek egymástól ezért találtam szépnek.

  Mosolyogva igyekeztem a fiú után mikor azt mondta táncoljunk. Amint megfogta a derekamat elkezdtem ringatni a csipőmet, szépen lassan, szexisen (remélem érthető :D ). Elég jó zene (EZ a zene megy éppen) ment, amire jól lehetett csipőt ringatni, ami nekem nagyon ment.

 Ameddig vártam a lányt figyeltem a táncoló tömeget, és ha nem egy órája vacsoráztam volna eléggé nagy késztetést éreztem volna, hogy megkóstoljam valamelyiküket. Mikor a lány visszajött, rámosolyogtam és meghallgattam a kérdését. 
- Aham, táncoljunk. - jelentettem ki és a parkettre húztam a csajt. Az, hogy a főnőke mit szól pont hidegen hagyott. Majd elintézem egy igézéssel (ilyen is van?) vagy majd leütöm. Lassan táncolni kezdtem a zene ritmusára és kezemet a lány derekára helyeztem.

 A kérdésére miszerint haverok vagyunk-e elvigyorodtam. 
- Aha, valami olyasmi. - jegyeztem meg nevetve. - Nem én még csak középkorúnak számítok a negyven évemmel.- magyaráztam a csajnak. kicsit furcsa volt, hogy a korombeliek már családot alapítottak meg minden én meg még több száz évig élvezhetem a fiatalságom. Elég menő, hogy még sokáig bulizhatok és szinte minden évszázadból több száz barátnőm is lehet. Azta...ez így belegondolva még jobb. 
- Tehát annyira nem vagyok öreg. - túrtam a hajamba. 
- Egyébként ne is foglalkozz Kathel. Szerintem nagyon csinos vagy. - kacsintottam rá vigyorogva.

  - Ahha, mostmár minden világos.... - megvártam még elmegy az khmm... anyám... - Szóval ti haverok vagytok Kath-el?? - cukkoltam. - Te is olyan öreg vagy mint ő?? - piszkálódtam,majd vigyorogva a srác szemeibe néztem.

  Végignéztem Rose-on és eléggé megdöbbentem,de ezt már csak akkor mutattam ki amikor megszólaltam.
 - Elengedlek...Vagyis elszöksz és már most egy városi kurvának nézel ki?! Na mindegy, ha nektek ez tetszik.... Fiatalok....- megforgattam a szememet majd elmentem a mosdó felé, de nem mondom el mi okból   :P......
 /Kath egy darabig el/

 Mikor megláttuk Roset egy pillanatra végignéztem rajta és meg kellet, hogy állapítsam dögös volt. De persze ennek nem negedhettem hangot mert a végén még megint eltörne egy két csontom.Amikor Kath odahurcolt magával kedvesen mosolyogtam a lányra aki persze rögtön számonkért. 
- Hogy idézzem: 'Elmegyek meghalni Ryan.' Ezt mondta. - bólógattam mintha Kath ott se lenne. Aztán Rosera mosolyogtam. 
- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. - jegyeztem meg és közben lopva Kathre sandítottam, hogy leolvassam az arcáról az érzéseket amit a lánya okoz.

  Pincérnőként dolgoztam ebben a disco-ban. A követelmények előirták a nagyon rövid forrónacit és a kivágott felsőt. Imádtam itt dolgozni és hallgatni a jobbnál jobb zenéket. Pont az ötös asztalhoz vittem ki amit rendeltek amikor egyszercsak a hátam mögül hangokat hallottam meg. Valaki megszólitott. Egy ismerős hang. Képzelődöm?
 - Kathrine? - kérdeztem,de igazából ez egy költői kérdés volt. - És Ryan? Ryan,azt mondtad ő meghalt!! - mondtam fennhangon.

  - Bizony, abba. Szükséged van egy kis bulizásra, édes. - vigyorogtam majd mikor kinyitotta nekem az ajtót és a kezét nyújtotta belehelyeztem lapát szerű kezeibe az én ,gyöngének tűnő kis kezecskémet és kiszálltam a kosziból. Akár egy úrihölgy,belekaroltam a srácba és elindultam vele a discoba,majd az örré néztem és bevetettem a "kényszeritő" vagy mi az izé nevű erőmet,amivel minden vámpir rendelkezett.
 - És most beengedsz minket, nem kell fizetnünk, nem láttál minket. - méllyen az őr szemeibe néztem és ritmusos hangos beszéltem hozzá. Beléptünk a disco-ba és egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg amint beléptünk.
 - Rose. - motyogtam majd odasiettem hozzá Ryannal együtt.
 - Rosemarie. - szólitottam meg a lányt mikor mögé értünk.

Ryan: 
-Discoba? - néztem rá felvont szemöldökkel. Nem igazán kedvelem az ilyen helyeket, de hát miért ne? Kath kedvéért, jobb ha megteszek bármit különben megint elropantja néhány csontom. A csaj mellett még szabad akaratom is alig van, kezdek tőle félni. Komolyan mint egy diktátor. 
- Legyen Kath, neked bármit. - vigyorogtam rá, és ahoz az egyetlen discohoz mentünk ami volt Wonderlandbe. Miután kiszálltam a kocsiból vámpír gyorsasággal ( van ilyen?) a másik oldalon termettem és kinyitottam neki az ajtót. 
- Parancsoljon högyem. - nyújtottam neki kezet és aztán becsuktam mögötte az ajtót.