Mike mellkasába bújva hangosan nevettem azon, hogy Bella üvöltözik a csajjal.
- Ezzel nem sokra mész, ugye tudod? – kérdeztem nevetve de a fejemet még mindig nem emeltem fel. Isten őrizz, hogy még egyszer a televízió közelébe nézzek egyáltalán. Inkább kialakítottam magamnak egy sátort a szőke hajamból magam köré és az egyik oldala pedig Mike mellkasa volt.
- Nem én akartam nézni ezt a filmet. Ha majd mostantól Bella minden éjszaka a szobánk előtt fog toporogni, hogy nem mer egyedül aludni akkor majd mondhatom, hogy én megmondtam. – könnyű volt, úgy gunyoros megjegyzéseket tenni, hogy a filmre sem néztem. Sajnos a fülemet nem tudtam befogni, mivel fél kézzel Mike-ba kapaszkodtam, így a filmbeli sikolyokat hallottam. Mindegyiknél összerezzentem, és még szorosabban szorongattam a barátom felsőjét. Nevetve fordultam Bella felé, mikor Mike őt is átkarolta.
- Én mondtam, hogy valami vígjátékot nézzünk. – mosolyogtam, de egyből lehervadt a mosoly az arcomról, mikor meghallottam a filmből szűrődő zombis mormogást.

Úgy felrezzentem, amikor az egyik zombi megette annak az embernek az agyát, hogy azt hittem ott kapok szívrohamot.. az egész tál popcorn velem együtt ugrott fel, így néhány szem a földön landolt belőle. -Áhh nem félek.. csak úgy teszek ,hogy ne érezd egyedül ijjedősnek magad.- mondtam Rinának vigyorogva, bár mindketten tudtuk, hogy ez nem így van. A filmben ismét hörgés hangzott fel az ajtó túloldalán, amire persze mint minden horror fimben, odament a főszereplő.. -Ne, ne nyisd ki ajtót, hogy lehetsz ilyen hülye?! Fuss!!- mondtam Hannahnak, de nem halgatott rám.. kinyitotta az a nyamvatt ajtót. Erre fölrezzentem, pedig tudtam, hogy egy félelmetes dolog fog történni.. Szerencsére Mike kizökkentett a filmből és rámosolyogtam. Engedtem ,hogy átöleljen, mivel így kicsit tűrhetőbb volt az egész, bár eleve sem vagyok egy beszari lány, de ezek a horror filmek mindig előhozzák belőlem. Kicsit családias hangulat lett, mintha én lennék a gyerek és a szülőkkel nézném a filmet.. nem sokszor volt részem ilyet sem átélni az árvaházban.

A film nos nem tűnt túlságosan hívogatónak nem úgy mint Mike ajkai. Aztán elindult a film, de igazából csak azt hallottam, hogy két ember beszélget, aztán gondolom betörik valami ablak….Nem is nagyon figyeltem. Beletúrtam Mike hajába és végül elszakítottam magam tőle, ami egyébként nem volt túl könnyű. Próbáltam visszaterelni a figyelmem a filmre, ahol éppen egy félkarú zombi rohant át.
- Hűű. – rettentem vissza, aztán Bellára néztem aki szerintem éppen a kukoricás tál mögé próbált elbújni. – Na, ki az aki fél? – kérdeztem tőle vigyorogva. Aztán hirtelen felsikoltott valami a tévében ezért félve ugrottam Mikera és elbújtam a mellkasába. 
- Úristen-úristen. Megették az agyát? Ugye, megették az agyát? - kérdezgettem miközben még mindig a fiú mellkasának döntöttem a fejem.

 Nagyra nyílt szemekkel bámultam a tv-t ,mert már maga a zenéje is elég félelmetes volt, pedig még csak elsem kezdődött. -Hát persze Mike csak is azért van- mondtam gúnyosan, aztán felkaptam az asztalról a tálat és egy kicsit kisajátítottam. Ők úgy is ott vannak egymásnak, amit foghatnak ha éppen megijjednek, nekem legalább a popcornos tál had jusson. -Na jó, akkor majd a félelmetes részeknél eltakarom a szemedet.. Mike meg befogja a füledet.. az úgy jó lesz?- kérdeztem mosolyogva Rinától, mert nem volt nagyon kedvem a további két hétben zombikat keresgélni az udvaron. Ahogy gondoltam megint elkezdődött a turbékoló jelenetük és ott falták egymást közvetlen melletem. Próbáltam a filmre öszpontosítani, de bekell, hogy valjam néha feléjük kaptam a szemem és elmosolyodtam.

Láttam, hogy a fiút idegesíti, mikor megemlítem Felixet. Lassan nyúltam felé, mikor felém lépett s mikor megtorpant leejtettem a kezeim. Hallgattam, amit mond és végül tanakodva bólintottam.
- Igen. Igazad van. – mosolyogtam rá, aztán visszafordultam a mikrohoz. Tényleg fél órás beszélgetés alapján próbálok véleményt alkotni? Ha pedig csak megjátszotta magát? Igaza volt Mike-nak. Bizonyára veszélyes alak. A gondolkodásomat a mikro jellegzetes, ismerős sípolása szakította félre. Fél kézzel, egy tálat vettem elő a másikkal pedig kinyitottam a mikro ajtaját. Közben hallottam ahogyan a nappaliban beszélgettek a többiek, de nem is figyeltem rá. Gyorsan kitöltöttem a tálba a pattogatott kukoricát és besiettem a nappaliba. Láttam, hogy időközbe sikerült elindítaniuk, de már a film menüje is elég horrorisztikus volt számomra. Leraktam az asztalra a tálat, aztán csak ott álltam és próbáltam kiolvasni a film címét, de mivel Mike pont ott matatott elég nehéz volt. Végül csak ledobtam magam Bella mellé és rámosolyogtam.
- Ha hetekig nem fogok tudni ez miatt aludni, mert azt hiszem zombik ólálkodnak odakint... Ti fogtok minden este kimenni és leellenőrizni, hogy mégse.- húztam el a számat, mikor elindították a filmet. Közben odébb húzódtam, hogy Mike-nak is legyen helye.

 Nem tudom, hogy lehetek ilyen béna, de tényleg nem tudtam beállítani azt a nyamvatt dvd-t.. először is összekevertem a kapcsolókat, aztán meg véletlenül elálítottam mindent. Már csak röhögni tudtam magamon, de tényleg nem akartam megzavarni a kis szerelmes párt. Szerencsémre viszont Mike sejtette, hogy ez sem fog nekem összejönni és elkéne egy kis segítség. Elmosolyodtam a fiú kérdésére, szerintem kezdtem kiakasztani őt -Nem én vagyok a hülye, hanem a dvd.. egyszerűen nem szeret és ezért nem halgat rám.- vigyorogtam, miközben próbáltam valami frappáns magyarázatot adni.  -Jól van csináld csak, de neked sem fog működni..- mondtam ,aztán leültem a kanapéra és vártam, hogy meddig fog vele bénázni. Nem kellet olyan sokáig ücsörögnöm, néhány másodperc alatt már be is indította -Csak szerencséd volt.. ennyi az egész.- mondtam ,hogy nehogy a fejébe száljon a dicsőség. Persze hozzá tettem egy köszönetet is, igazából bírtam, hogy nem olyaqn szerencsétlen mint én. -Rina gyere, most kezdődik a film.. -kiabáltam a konyhába 

Mikor Bella megégette magát, segítettem neki megkeresni a krémet, mivel már én is párszor bekentem vele a kezemet. Régi, utálatos ismerősöm a konyha és a tűzhely. Sosem tudtam sütni sem főzni, tehát a tűzhely közelébe mindig megégettem magam. Miután sikerült bekennünk a kezét, elmosolyodtam Mike mondatára. Már megszoktam hogy ezek mindig szívatják egymást, tehát nem ért meglepetésként a dolog.
- Bella, ne ragasszuk le a kezed? – kérdeztem aggódva, de aztán figyeltem ahogyan bemegy a szobába. Közben elővettem egy adag pattogtatnivaló kukoricát, és berakta a mikroba. Ameddig a mikroba volt a kaja, lopva Mike-ra néztem.
- El nem hiszed de  ez a srác semmit nem tud a látós dolgokról. elvileg egy hónapja jött rá, hogy mi is valójában. Ha jobban belegondolsz ez elég durva. – ráztam még mindig a szőke fejem hitetlenkedve. Közben gondoltam, hogy Bella megint odament szenved, hiszen már vagy háromszor megmutattam neki de sose tudja megjegyezni hogy mükődik.

Gyorsan bekentem a kezem valami hűsítő krémmel amit a polcon találtam, mert eléggé égetett. Magamban meg átkoztam magam, amiért minden nap történik velem valami baleset.. tegnap felbuktam egy cipőben, azelőtt meg megvágtam magam. -Jajj de aranyos vagy.. én is nagyon szeretlek Mike.- mondtam kicsit ironikusan. Állandóan csak húzta az agyamat, de persze nem fogom ilyen könnyen beadni a derekam. -Na majd ha véletéenül felégetem a konyhát, már nem fogod ennyiben hagyni.- viccelődtem, de azért reméltem, hogy ez nem következik be. -Najó berakom a filmet, amíg ti itt faljátok egymást... addig menjetek szobára.- vigyorogtam huncutul feléjük, mert láttam rajtuk, hogy alig bírják megállni, hogy ne kerüljene igazán közelebb egymáshoz. Bementem a nappaliba és beraktam a filmet, amit persze nem sikerült elindítanom, de inkább nem szóltam a konyhában lévőknek.. próbáltam egyedül megoldani.

 Amint Rina lesétált a lépcsőn azonnal odajött hozzám és végigsimitotta a karomat,mire én átöleltem őt, természetesen szorosan, ahogy azt szoktam és kissé játékos mozdulatokkal végigpuszilgattam a nyakát. Mikor Bella próbált vicces lenni felkuncogtam,majd természetesen a hozzám megszokott vicces hangulatban válaszoltam neki.
 - Én tudom mi volt a multkoriban is,csak Irina szája nem érezte magát biztonságban és én csak megvédtem a cuki kis ajkait. - vigyorogtam, majd egy csókot nyomtam Irina ajkaira, közben megmarkoltam kerek fenekét. Amint véget ért a csók Bella lefforrázta magát a tejjel. Én csak odaforditottam felé a fejemet közben persze még mindig szorosan öleltem Rinát. Elővettem a bunkóbb stilusomat is:
 - Aki béna az igy jár. - vigyorogtam kissé gúnyosan Bellára. Nagyon szerettem húzni a csaj agyát...

Zombik? Miért mindig csak a zombik? Legszívesebben kitiltanám a zomis filmeket a világról, de sajnos nem tehettem és ilyen halloween tájékán pedig kötelező volt elviselnem őket, mert ilyenkor mindenki zombis, véres, öldöklős, ijesztgetős filmet akart nézni. Kivéve persze engem, de mikor ezt szóvá tettem általában csak egy legyintést kaptam.
- Hát, muszáj lesz szeretnem őket. – húztam el a számat, és aztán amikor Mike közelébe értem automatikusan, végigsimítottam a karján. Ez már csak ilyet ösztönös mozdulat volt, amikről még akkor sem szoktunk le  mikor Bella ideköltözött. Ezt pedig meg is jegyezte amitől rögtön zavarba jöttem.
- Hehe. – nevetgéltem miközben Mike-ra néztem, hogy adjon ő magyarázatot arra a bizonyos filmre. Mert tényleg nem emlékeztem az égvilágon semmire sem belőle. De tényleg. Valami ember szaladgált egy hídon, aztán éreztem Mike jellegzetes parfümjét és… nos a többit inkább nem részletezném. 

 Amikor kipakoltunk úgy döntöttem főzök egy kis kakót mindenkinek, aztán már kezdőthet is a filmnézés.. Rina közben lejött a lépcsőn, és gondolom mostmár eltűnt a Felix szaga, bár én eddig sem éreztem. -Remélem bírod a zombikat..- mosolyogtam a lányra -Bár már biztos megeddzőttél Mike mellet.. már én is kezdem megszokni a beteg filmjeit.- mondtam, miközben felforraltam a tejet az edénybe. -Aztán nekem nézzétek is a filmet, ne csak faljátok egymást mint múltkor.. a végén kikérdezek mindenkit, hogy miről is szólt a biztonság kedvéért.- vigyorogtam rályuk, és visszagondoltam a múltkori akció filmre, ahol még azt sem tudták, hogy ki volt a főszereplő a filmben.. hát szép. Miközben így jártattam a számít, nem figyeltem oda a tejre és leforráztam a kezemet. Iszonyúan égetett, így gyorsan megmostam hideg vízzel. -Hogy lehet, hogy én mindig ilyen szerencsétlen vagyok?- már egy normális innivaló elkészítése is nagy feladat nekem.- mondtam dühösen.

 Ellenkezni akartam, de automatikusan elmosolyodtam mikor aggódott értem. Olyan aranyos volt, hogy megdobogtatta a szívem.
- Akkor telefonáltam volna, a menő barátomnak. – mosolyogtam rá, és egy rövid csókot nyomtam az ajkára. Egy pillanatra tétováztam, mikor fürödni küldött, de végül felmentem a szobámba. Én is éreztem a ruháimon a büdös vámpírszagot ezért be is dobtam a szennyes tartóba. Ami egyébként, csak az én jó voltamból került ide. Mielőtt beköltöztem volna a házba, a szennyes ruhákat nem tartóba tárolták hanem egész egyszerűen a földön. Feltűztem a hajam és beálltam a zuhany alá, élveztem ahogyan a forró víz végigcsorog a hátamon. Egészen elgondolkodtam, és csak arra eszméltem fel, hogy egészen biztosan rám várnak odalent, hogy elkezdhessük a filmet. Tehát magara kaptam egy cicanadrágot és a legközelebbi pólót kikaptam a szekrényből. Csakhogy, későn jöttem rá, hogy az nem az én pólóm hanem Mike tulajdona. Mindegy minden alapon belebújtam és végül lementem a lépcsőn.
- A városban mindenki hülye jelmezben járkál. – kiabáltam át a többieknek a lépcsőről mikor belebújtam egy papucsba.

Bella Turnish: Megnyugodtam amikor kiderült, hogy csak Felixel találkozott, tőle nem tartottam, sőt.. bíztam benne. Mike viszont nem teljesen így reagált, pedig nem is ismeri a fiút. -Annyira nem is szörnyű az a gyerek.. egészen bírom.- mondtam félénken, bár tudtam, hogy ez nem lesz egy jó pont náluk. Nem akarok soha elsőre megítélni senkit, attól még, hogy vámpír lehet, hogy kedves.. És igen tudom, hogy naiv vagyok, de nem tehetek róla én így gondolom. Elmosolyodtam, amikor Rina mondta, hogy üdvözöl, aztán segítettem kipakolni Mikenak. -Aranyos vagy, hogy ennyire félted, de Felixtől nem kéne, még az is lehet ,hogy jóé jöhet a fiú..- győzködtem, mert nem akartam, hogy feszült legyen az este. -Juuj nézd mit hozott Rina.. a kedvencem!!- vigyorogtam, miközben felmutattam a fiúnak a zacskót, amiben egy halomnyi szívecskés, mályvacukor volt.

 Éppen egy doboz tejfölt pakoltam ki mikor Mike átkarolt. Valahogy sejtettem előre, hogy meg fogja érezni Felix szagát, ezért nem is próbáltam visszaölelni. Vártam, hogy kiőrjöngje magát aztán megráztam a fejem. 
- Tudod az új látó, Felix. - elég furcsán hangzott ez így, úgyhogy gyorsan folytattam. - Amikor hazafelé jöttem, találkoztam vele a parkban. Bella egyébként üdvözöl téged. - tettem hozzá átnézve Mike válla felett a lányra. 

Bella Turnish: Éppen két horror között vaciláltunk Mikeal, amikor Rina betoppant végre.. Gyorsan felugrottam a kanapéról és odasiettem hozzá. Megakartam kérdezni, hogy hozott-e valami kaját a filmnézésre, amikor Mike közbeszólt.. Olyan aggódó hangja volt, elég mérges is lett, pedig egy percel ezelőtt még boldogan terveztük az estét. -Mi a baj.. csak a boltba ugrott el nem?- kérdeztem zavarodottan, de volt egy olyan érzésem, hogy most valamit nem tudok vagy nem érzek. Gondoltam, hogy nem csak az aggódó rohamja tört rá a fiúra, hanem oka volt, hogy így beszélt a barátnőjéhez.

A menedékház körülbelül az erdő szélén tornyosult. Halloween estéjén pedig, a sötétben az erdőben sétálgatni nem túl bizalomgerjesztő. Ijedten szedtem a lábaimat és szinte egy hegyoldal esett le a mellkasomról mikor végre megláttam a faházat aminek az ablakain kiszűrődött a fény. Úgy látszott már elég türelmetlenül várhatnak rám, mikor lenyomtam a kilincset, egyből megéreztem azt a szokásos köteléket amit akkor érzek mikor Bella a közelben van.

- Megjöttem. – kiáltottam be a nappaliba és szatyrokkal pedig a konyhába siettem. Elkezdtem kipakolni a dolgokat a szinte teljesen üres hűtőbe.

Nyilván nem azt gondoltam, hogy a földön kell aludnia. – mosolyodtam el aztán mikor beleegyezett, elmosolyodtam.
- Hidd el, hogy neked megéri ez. Sokkal többet lehetünk majd ezután együtt, és csinálhatunk egy két dolgot. – vigyorogtam játékosan, és, hogy egy kis ízelítőt adjak egy csókot nyomtam az ajkaira. Bal kezemmel beletúrtam a hajába és a másik karommal pedig átkaroltam a nyakát. Elég hosszan elnyújtottam a csókot aztán vigyorogva húzódtam hátrébb.
- Na, mit szólsz? – kérdeztem tőle egy szemtelen vigyorral, miközben beleharaptam az ajkaimba. Ha valamivel egy srácot rá lehet venni bármire is az a tested.  Erre pedig újdonsült barátnőként hamar rádöbbentem, főleg Mike mellett. Aki elég perverz egy srác, és ez még egy gyenge kifejezés. 

Figyelmesen hallgattam a magyarázatát és mikor végzett, összevontam a szemöldököm. Dühös voltam, rá, főleg azért mert már megint ez történt.
- Mindig ezt csináljátok. Meg akarjátok mutatni ki az erősebb. Aztán pedig mindig vér folyik, komolyan mikor fogtok már normálisan viselkedni? – csóváltam meg a fejem, aztán az utolsó mondatára normális esetben zavarba jöttem volna és elmosolyodok, de most túlságosan is azon agyaltam, hogyan kéne leegyszerűsíteni a dolgokat. –Nem hiszem, hogy a többiek hallgatni fognak egy kölyökre. Hiszen én még csak nem rég óta vagyok vérfarkas, meg eleve, nem igazán vagyok alfának való. - Jegyeztem meg, miközben egy szőke tincset a fülem mögé tűrtem és beharaptam az ajkaimat. Közben azon gondolkodtam, hogyan lesz ezekre mind ideje, ha még én is ott vagyok neki.
- Mi lenne, ha Bella… ideköltözne? Tudod, úgyis nagy balhék vannak a családjában mostanában meg minden, és így tudnánk rá itthon is figyelni. – vetettem fel az ötletet és kérdőn Mike-ra néztem. Csak reménykedni tudtam, hogy beleegyezik, ha meg nem… Hát majd ráveszem. Van egy két módszerem rá. 

 Szokásomhoz hiven most is fülemig ért a szám és Irina csodásan csillogó szemeibe néztem.
 - Amikor David-el éppen kergettünk egy vámpirt a mellettünk lévő kis városkában hirtelen eltűnt a szemünk elől a vámpircsaj és egy perc múlva már a hátunk mögött volt....De akkor már hárman voltak. Ránktámadtak, David nem birt velük,én viszont igen. David valamivel félelmetesebb,mint én, de nem erősebb. - nyeltem egyet. - Davidnek szerencséje volt, igy egy karcolása sem maradt. És ezután a harc után úgy döntöttünk,hogy megküzdünk azért, hogy ki legyen ezután az alfa. És én nyertem, pár karcolással,amik nekem szerencsére már elmúltak, azonban Davidnek van egy seb az alkarján amit össze kellett varni, most pedig nincs otthon, mert éppen disco-ban van. - mondtam,majd vállat vontam,majd újra elmosolyodtam. - És te vagy az alfanőstény, az én hercegnőm. - gyengéden megcsókoltam Rinát,majd újra a szemeibe néztem. Vártam,vajon mi lesz erre a reagciója, vajon mit fog válaszolni? Kicsit tartottam is a válaszától, de már csak nem harapja le a fejemet...

Amióta együtt voltunk, legjobban azokat a pillanatokat imádtam mikor csak az ölében üldögéltem és gyönyörködtem benne. Meg természetesen mikor, megcsókolt vagy csak véletlenszerű időben átkarolt. Egyszerűen nem bírtam betelni vele és még mindig mikor megláttam kislányos zavarba jöttem. Éppen azon voltam, hogyan fogom megcsókolni újra mikor megakadtam a mondatán.
- Mi? De, miért? – kérdeztem miközben még így hajnalba is képes voltam felpörögni és a fogaskerekek sebesen dolgozni kezdtek az agyamba. Nem egészen tudtam rájönni miért Mike veszi át a falka vezetését, azt meg főleg nem, hogy ezután vajon még kevesebbet látom majd. Mert ugye ott van Bella, meg a zűrős családja aztán ott van az új vámpír a környéken valami Felix és ráadásul veszélyes közelségbe vannak Bellával. Mennyire tudnék örülni, ha nem egy öngyilkos jelöltre kéne vigyáznom. Most pedig, ez, hogy a falka vezére. Jó mondjuk szerencse, hogy nem vagyunk sokan. Csak, én, Maire, Rose, David és Ő. Éreztem, hogy valami böki a csőrömet, de egyelőre azt vártam, hogy Mike megmagyarázza az egészet. Nem voltam dühös, mondjuk nem is örültem túlzottan inkább egyelőre csak értetlenül álltam a helyzet előtt. 

Csendesen osontam felfelé a lépcsőn, nem voltam biztos benne, hogy David itthon vagy valamilyen csajnál alszik, mindenesetre, ha itthon akkor nem akartam felébreszteni. Mike kezét fogtam és aztán lazán lehuppantam az ágyra. most már sokkal békésebb voltam, hogy nem találtam odalent semmiféle zombit. Ráadásul ebben a nyugodtságomban az is szerepet játszott, hogy Mike felébredt. Tudom, hogy önző dolog lett volna felébreszteni direkt, de így, hogy magától kelt fel már áldottam az eget. Élveztem, ahogyan magához húz, és lassan megcsókol, még mindig nem tudtam betelni vele, legszívesebben egész éjjel csak őt csókolnám. Ezért lepődtem meg, mikor felkapcsolta a lámpát. Mondjuk ez sem volt túl rossz ötlet, mert így legalább gyönyörködhettem az arcába és természetesen más testrészeiben is.  Lazán végighúztam az ujjam a mellkasán, és óvatosan beleharaptam az ajkaimba.
- Mit is mondhatnék? – kérdeztem miközben kék íriszeimmel az ő szemeibe néztem. Kérdőn elfordítottam a fejem, és aztán ujjaimmal újra bejártam a felsőtestét. Annyira szerencsés volt, könnyen barnuló bőre volt és ilyenkor nyár közepe felé már olyan volt, mint egy bronz félisten. Míg én? Szerintem Hófehérke a rokonaim között van. biztosan furcsán nézünk ki egymás mellett, de most ez foglalkoztatott a legkevésbé. Sokkal inkább az a kérdés izgatott, hogy mit is mondhatnék Mike-nak.
- Á tudom már. Ismered az új pasimat? – kérdeztem miközben egy ravasz mosoly kúszott az arcomra. – Nagyon helyes, és neki van a legszebb mosolya a világon. – bólogattam tényszerűen, miközben még mindig Mike ölében üldögéltem és a mutatóujjammal egy kört rajzoltam a kulccsontja köré. 

Szerencsére ez most nem olyan pillanat volt, mint a filmekben, mivel hallottam, ahogyan Mike jön le a lépcsőn és már felismertem a lépteit. Szegényt nagyon sajnáltam, tudtam, hogy miattam ébredt fel ezért még gyorsan elraktam az utolsó poharat és gondoltam gyorsan visszabújok hozzá az ágyba. Csak, hogy mivel nem egészen értem el annak a polcnak a tetejét ahová tennem kellett volna a poharat, így Mike megelőzött és mire végeztem már ott állt az ajtóban.
- Pakolok… vagyis mindegy. Sajnálom, hogy felébresztettelek. – túrtam zavartan a hajamba. Igazából már jártunk egy pár hónapja mégis mindig zavarba jövök, attól, hogy milyen tökéletes felsőteste van. Ahogy közelebb lépett, elmosolyodtam és vékony kezeimmel átkaroltam a nyakát.
- Igen, de semmi gond, menj vissza aludni. Rájöttem, hogy nincsenek itt zombik. – motyogtam a mellkasába, aztán egy gyors csókot nyomtam az ajkaira. Szívem szerint elnyújtottam volna egy kicsit azt a csókot, de nem akartam, hogy még jobban kimenjen az álom a szeméből. Lazán visszazártam a mosogatógép ajtaját, aztán megragadtam Mike karját.
- Én megmondtam, hogy nem való nekem az a film. – néztem rá, azzal a tipikus nézéssel, mikor mérges akarok lenni rá, de közben majd elolvadok tőle. Kifésültem az arcomból egy szőke tincset, és magammal húztam a  fiút az emelet felé.

Egy álom közepén felkeltem,mikor Irina kikászálódott a karjaim közül. Úgy gondoltam csak a mosdóba megy,azonban mikor már 10 percig távol volt megfordultam,rápillantottam az órára. Hajnali fél öt. Az ajtó alsó részén beszűrődött a halvány fény. Mit csinálhat ilyenkor Rina odalent? Úgy döntöttem megnézem. Lustán felkeltem az ágyból és kisétáltam az ajtót. Lepillantottam a lépcső tetejéről és láttam,hogy a fény a konyhából jön. Halkan, egy szál alsógatyában lesétáltam. Megálltam a konyhaajtóban,nekitámaszkodtam az ajtófélfának,majd megszólaltam. 
 - Te meg mit csinálsz itt? - kérdeztem csodálkozva.
 - Minden oké? - ezután a mondat után Rinahoz sétáltam és átöleltem.
 - Már meignt az a zombis film? - vigyorodtam el. Sosem értettem, hogy lehet félni ilyen hülye filmektől...

Azt hiszem hajnali négy óra körül lehetett, a házban csend uralkodott, és a szobában pedig minden sötétbe burkolózott. Az én szemem pedig mégis tágra nyílva álomtalanul pislogott a mennyezetre. Rendben Irina csak semmi pánik, csak nyugalom. Ez az egész annak az ostoba filmnek a hibája, amit néhány napja Mike megnézetett velem. Nem szeretem a zombis filmeket. Mégis megnéztem, és most ezért ezzel fizetek. Ijedten riadok fel hajnali négykor, és csak arra tudok gondolni, hogy a mellettem alvó könnyedén szuszogó férfit két perccel ezelőtt felfalták, és kiették az agyát. Ami persze nem igaz mivel egyrészt leellenőriztem, másrészt pedig csak álmodtam az egészet. Lopva, újra a barátomra sandítottam, akinek megremegett a sötét pillája, azt hittem kicsit felébresztettem, mikor átvizsgáltam a fejét, egy harapásnyomot keresve. Szegény félálomban fordult át a másik oldalára, és durcásan tovább aludt. Mostanában sajnos nem sokat tudunk kettesben lenni, mivel vagy felváltva vigyázunk Bellára vagy együtt. Egyedül az este a miénk, és akkor pedig hát… nem beszélgetni szoktunk. Finoman beharaptam az ajkaim, és éppen arról kellett meggyőznöm magam, hogyha most lemegyek a lépcsőn, akkor nem egy zombi csapat fog rám várni. Semmi gond Irina, csak nyugi. Nyugtattam saját magamat, aztán próbáltam semmilyen hangos mozdulattal kimászni az ágyból. Közben persze valahogy ki kellett bontakoznom Mike erős karja alól, amivel átölelt és ez nem volt túlságosan egyszerű feladat. Azonban mikor végre sikerült már kezdtem bánni. Sokkal nagyobb biztonságban voltam ott, mint így védtelenül. Bár elég szemétség lenne Mike-ot felébreszteni és magammal rángatni a konyhába, csak mert félek a zombiktól. Egyébként is, nem kéne félnem tőlük… majd ha tényleg találkozok velük, akkor csak átváltozom vérfarkas alakba és jól szétcincálom őket. De ezt azelőtt kell, mielőtt megreggeliznék az agyam.
- Legyőzőm őket, és kész. – suttogtam magam elé miközben kinyitottam az ajtót, és csaknem felsikoltottam mikor mozgást vettem észre a szemem sarkából. De aztán még idejében visszafogtam magam mikor rájöttem, hogy az csak egy tükör és saját magamat látom. hosszú szőke hajam kiengedve és kissé kócosan terült szét a vállamon jól látszott, hogy most keltem ki az ágyból. Mike egyik pólója volt rajtam, és egy egyszerű bugyi. Nyilván nem fogok beöltözni kabátba nyár közepén, meg egyébként is, arra, hogy elüldözzem a zombikat ez is megteszi. Lassan leereszkedtem a lépcsőn és közben felkapcsoltam a villanyt a folyosón. Mint várható volt, odalent egy lélek sem volt. Az égvilágon senki sem. Csakis én. Lazán a hűtőhöz léptem és benyúlva kivettem a tejes dobozt, mivel már csak pár korty volt benne megittam a dobozból, aztán kidobtam a szemétbe. Egy pillanat erejéig, azon gondolkodtam, hogy kimenjek-e a kertbe levegőzni, de aztán megállapítottam, hogy ilyen bátor azért még nem vagyok.  Így aztán gondoltam kipakolom, a mosogatógépet mielőtt visszamegyek aludni. Nem tudom miért ékszaka közepén jött ez rám, ne kérdezzétek. 

 A szavai hallatára félénken elmosolyodtam. 
- Értem, akkor eltoljuk.- egyeztem bele, de még mindig a szavain töprengtem. Sok lányt bánthatott már, de végülis ez nem az ő hibája volt mert nem volt önmagánál. 
- Úgy látszik mégis csak szükségünk lesz erre a közös ágyra.- jegyeztem meg, miközben nekidőltem a srác mellkasának. 
- Egyébként meg, csak, hogy tudd nem félek tőled. Mert nem tudom, hány vérfarkas barátnőd volt eddig, de ha átváltoznál, farkas alakban gyorsabb vagyok nálad így két perc alatt eltűnnék. - ismertettem a fiúval a terveim. Aztán csendben maradtam, csak hallgattam a szívének a dobogását és a halk levegővételét. Arcomat belefúrtam a vállába és beszívtam az illatát. Ami olyan ismerős és részegítő volt egyszerre. Amitől úgy éreztem, hogy muszáj újra megcsókolnom, de féltem, hogy akkor elveszítjük a fejünk így végül nem tettem semmit. Lassú mozdulatokkal belekapaszkodtam a pólójába, és aztán lehunytam a szemem. A fiú karjai között úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. Semmitől sem kell tartanom, hiszen ő védelmez engem, és minden gonosz szörnyet legyőz aki a közelembe mer jönni. Egyszerűen imádtam ezt az új érzést, és el sem akartam onnan mozdulni. Csak ott akartam maradni, és élvezni a pillanatot. Aztán lassan elnyomott az álom és elaludtam Mike gyöngéd karjai közt.
-Kör lezárva, bár írhatsz még egyet ha gondolod.- 

  Mikor elvörösödött elvigyorodtam,azonban amikor elforditotta a fejét én megfogtam az állánál és újra,gyengéden felém forditottam csodás kis pofikáját.
 - Nincs mit köszönnöd. És előttem nincs szégyellni valód. És az első a leg izgalmasabb. - vigyorogtam, közben néha egy csókot nyomtam a szájára. - De sajnos.... Nem most... - muszáj volt ezt mondanom, nem akartam neki ártani. -  Tudod, én a pillanat hevében sokszor át szoktam változni farkassá, annyira élvezem az egészet....És most,tavasszal még nagyobb a valószinüsége annak, hogy átváltozom... Az ösztönök.... És tudod... - nyeltem egyet majd folytattam. - Félek attól,hogy nem tudod magad megvédeni magad velem szemben.... Elég morbid dolgokat műveltem már nem egy lánnyal ez miatt... - mondtam végül ki a rút igazságot. Igen,nem tehettem én akkor semmiről. Az ösztöneim vezéreltek,semmi más....

 Mike szavai hallatára elmosolyodtam, éreztem, hogy a szívem hevesebben dobog és a gyomromban volt egy bizsergető érzés. Nem gondoltam volna, hogy azok a lepkék a gyomorban tényleg léteznek, de úgy látszik igaz. Annyira aranyos volt és én is pont úgy éreztem ahogyan ő. Mondjuk azt leszámítva, hogy én még sosem voltam szerelmes így nem igen volt viszonyítási alapom. 
- Köszönöm. - nyomtam egy csókot az ajkaira. - Nem az, hogy nem szeretném, csak tudood... - vörösödtem el. - nekem ez lenne az első. - kaptam félre a tekintetem, és hogy leplezem a zavarom, inkább még egy csókot leheltem az ajkaira. olyan jó volt Mikeot csókolni, legszívesebben mást sem csináltam volna. Még mindig elég zavarban voltam, de végülis aztán elfoglaltam magam azzal, hogy kis köröket rajzolgattam Mike vállától egészen a szegcsontján keresztül fel a másik válláig és közben beharaptam az ajkaim. Annyira jó volt, hogy megtudtam, hasonlóan érzünk így alig tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak mint egy hülye. 

Mielőtt levehettem volna a melltartóját Rina megszólalt, ami eléggé megdöbbentett,de aztán nem is mondott hülyeséget, volt esze a kiscsajnak,az igaz, de most téved ha azt hiszi csak a szexre kell nekem, ő többet jelent nekem mint az eddigiek. Felültem, a falnak támaszkodtam, a lány még mindig az ölemben ült és méllyen a szemeibe néztem.
  - Te sokkal többet jelentesz nekem, mint bárki más és ha nem szeretnéd én tiszteletben tartom és békén hagylak. És hidd el,nekem nem csak a szex miatt kellesz, hanme kivánom minden porcigádat, imádlak téged kivül belül... - mondtam teljesen öszintén. Micsoda? Öszinteség+Érzelmek? Ez nem én vagyok... Mi történik velem? Lehet,hogy valaki a tavaszra fogná, mivel ilyenkor kanosak  farkasok, de én nem. Ez a szerelem, az az érzés amit én eddig mégg nem éreztem, de már igen... Szeretem Irinát....

 Ahogyan a testünk szorosan egymáshoz simult és csókok ezreit váltottuk, megszólalt a fejemben egy vészcsengő. Hiába próbálta az agyam egy távolabbi szegletébe tuszkolni ezt a hangot de csak ott volt. Mielőtt Mike levehette rólam a melltartót egy pillanatra megtorpantam. 
- Mike.. - mondtam ki halkan, miközben kezeim még mindig a fiú hátán és vállain időztek aztán egészen le a karján. - Én nem tudom,hogy... mennyit jelent ez neked. - nyögtem ki némi hezitálás után. Hiszen annyi lánnyal volt már együtt, nem akartam, hogy azt gondolja százötvenediknek én is ágyba bújjak vele aztán eldobjon mint egy rongyot. Féltem, hogy csak ennyire kellenék neki, de viszont a testem minden porcikám azt súgta, ne foglalkozzak a felesleges gondolatokkal, csak tegyem meg. Idegesen beharaptam az ajkaim, és félve pillantottam rá. Csókolni és ölelni akartam, kicsit bántam hogy teltettem ezt a kérdést, de most már nem volt visszaút. 

   Ereimben forrni kezdett a vér. Annyira kivántam Rina-t,hogy még hevesebben csókoltam őt az eddiginél. Lassan az ágy közepéig vándoroltunk aztán átfordultam,igy Irina volt felül. Rina pólója alá nyúltam,majd egy kisebb csókszünetben le is vettem róla az előbb emlitett ruhadarabot. Gyözelem, Mike! Gyöztél, már lent egy ruhadarab, ráadásul Rináról! Menj még tovább, haver!! Ő is kiván téged! Ezek a mondatok keringtek a fejemben. Élveztem az egésszen, jobban mint a többit.... Sokkal jobban. Érte ha úgy vesszük harcolnom kellett, mig a többi kis liba önkéntesen feküdt be az ágyamba. De őt én csábitottam el, azzal aki belül és kivül vagyok, nem mint a többit. Rina-t nem csak a külső érdekli, úgy érzem.
 Kezemmel folytattam a mindent leveszek róla és bejutok a bugyijába túrámat. Most a melltartója felé vándoroltam a tüzes csókok közben. Lassan kikapcsoltam a melltartóját és levettem róla,majd ledobtam a földre. Szemeim egésszen kikerekedtek a látványtól. Megszakitottam a csókot és egy füttyentés hagyta el a számat, amit persze bóknak szántam aztán újra csókok ezreibe,százaiba kezdtünk.....

Meglepődtem mikor már nem éreztem a talpam alatt a földet. de gyorsan átkaroltam a nyakát a kezeimmel és a csípőjét a lábaimmal. Még szorosabban simultam hozzá és még vadabban csókoltam. Annyira akartam már szinte hónapok óta minden nap meg akartam tenni és most végre megtehettem. Az egész annyira fantasztikus volt, nem akartam, hogy vége szakadjon. Viszont tartottam attól, hogy minden lánnyal ezt játssza el. Komolyan ki akar beállni a sorba? Én nem. Akkor miért nem löktem el magamtól? Miért nem szakítottam véget ennek az egésznek? Miért folytattam az egészet olyan hevesen mintha az életem múlna rajta? Fogalmam nincs. Beletúrtam a sötét tincseibe és amikor megéreztem magam alatt az ágyat elmosolyodtam. Egy pillanatra elszakadtak egymástól az ajkaink épp csak annyira, hogy levegőt vegyek. De aztán folytattam, nem akartam tőle elválni. Végigsimítottam a vállan egészen le a háta közepéig aztán lassan vissza közben még mindig szenvedélyesen csókoltam.

  Elvigyorodtam mikor betegesnek nevezett. Már sokan használták rám ezt a jelzőt,de más okokból. Amikor ajkaink összeértek elégedettség töltötte el szivemet. Őt is betörtem. De ő más volt. Őt mintha szerettem vagyis szeretném is, de még magamnak sem tudom illetve merem bevallani. Mikor már szenvedélyessé vált a csókunk eldobtam a fagyöngyöt és gyengéden átkaroltam a lányt a derekánál. Ekkor még nagyobb elégedettség töltött el. Elemeltem a földtől a lányt és lassan az ágyra eresztettem törékeny testét. Rámásztam és folytattuk a hosszas csók csatát. Nyelvem átvándorolt a szájába és mintha kutakodnák benne,mintha kerenék benne valamit mozgattam a nyelvemet. És valóban, kerestem a nyelvét,hogy heves nyelvcsatába kezdhessünk. Most per pillanat semmi sem járt az eszemben, csak az,hogy akarom a lányt, mindennél jobban és remélem nem fogja megbánni ezt a dolgot. Én remélem,hogy ma nem csak a csókig jutunk el hanem tovább is. Már az is haladás lenne ha lekerülne legaább pár ruha vagy valami... Boldog lennék és még elégedettebb....

 - Te már beteges vagy. - röhögtem meglátva a fagyöngyöt. Miért tart ő ilyeneket a szekrényében? De mielőtt ezt lett volna időm megkérdezni, ott volt a fagyöngy az orrom előtt, vagyis felett. 
- Komolyan május van ember. - röhögtem, miközben egy szőke tincset a fülem mögé tűrtem és éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Egészen elvörösödtem aztán, végül engedve a srácnak lábujjhegyre emelkedtem és egyik kezemet átvetve a nyakán lassan megcsókoltam. Ott és akkor nem is gondoltam semmire. Csak arra, hogy mennyire régóta akartam már ezt, és hogy ez neki valószínűleg semmit nem jelentett. Aztán lassan kezdett átalakulni ez a gyengéd csók szenvedélyessé és beletúrtam a hajába, közelebb férkőztem hozzá, hogy testünk egészen egymásra simult. Egy kis hang szólongatott a fejemben. 'Hagyd abba Irina. Ne tedd ezt, meg fogod bánni.' De mégis folytattam hiszen valami különös oknál fogva első pillanattól kezdve vonzott a fiú közelsége.

- Te kis huncut! Azt hiszed hogy megszükhetsz előlem?? - kiabáltam Rina után. Most ez olyan szituáció volt mintha egy perverz bandita az édes kis angyalkát követné hogy jól megerőszakolja. Ebben az elgondolásban némi igazság valóban volt. Felsiettem a szobánkba és pont akkor nyitottam be amikor a pólója már rajta volt. Szomorú pofát vágtam.
 - Ó, lemaradtam... - még szipogni is elkezdtem,de aztán Rinához sétáltam,felkaptam őt akár a menyasszonyokat szokták, de ekkor egy csodás ötletem támadt és visszahelyeztem a csajt a földre. Bezártam a szobát, a kulcsot pedig az alsógatyámba rejtettem. Perverzen vigyorogni kezdtem majd a szekrényem felé vettem az irányt. Elővettem egy az egyik fiókból egy fagyöngyöt és Rina és felém emeltem,magamhoz húztam a csajt és vártam a jól megérdemelt csókomat.

 Meglepődtem amikor Mike velem tartott de próbáltam nem kimutatni a meglepettségemet. Szerecsére elég rövid idő alatt hazaértünk és így ledobtam a táskámat a fotelbe és elindultam felfelé a lépcsőn. Egyenesen be a szobámba vagyis szobánkba.
- Talán fel kéne szereltetni egy függönyt középre. - tűnődtem egy pillanatra magamban aztán becsuktam magam mögött az ajtót. Sznte biztos voltam benne, hogy Mike követni fog, de reménykedtem, hogy még van annyi időm, hogy átöltözzek. Gyorsan kigomboltam a blúznak a gombjait és felvettem magamra egy kényelmes bő pólót meg egy farmert. Úgy gondoltam eszek valamit aztán majd kicsit gyakorlom a két lábon járást nehogy elfelejtsem.

LEZÁRT KÖR!!

  -Ja, vicces volt. Szegény David hátán egy hatalmas seb van. - röhgötem. - Mikor én is átváltoztam kicsit nagy bunyó kerekedett. . - mikor láttam,hogy Rina nem jön be a vigyor eltünt az arcomról.
 - Ahha, sokszor használjuk, de most neked is be kell jönnöd! . - odaúsztam hozzá, a csaj keze felé húztam és ha sikerült elkapnom puha kezeit behúztam őt a vizbe. Ha pedig nem sikerült visszaestem a vizbe, mivel nagy lendülettel nyúltam a keze után.

 Mivel rajtam hosszú farmer és egy kardigán volt ezért nem tudtam olyan könnyedén beugrani a vízben mint Mike. CSak kiléptem a medence mellé és onnan figyeltem, ahogyan ő jó kedvűen úszkál. Aztán elvigyorodtam mikor megláttam a pólókat a víz felszínén úszkálni. 
- Vicces lehetett ez a tegnapi nap. - jegyeztem meg, csak hogy a fiú is hallja. Aztán az agyamba kutakodva kerestem valami teljesen átlagos téma iránt. 
- Sokszor használjátok a medencét? - kérdeztem tőle és felemeltem a földről a fekete pólót nem akartam, hogy az is tiszta víz legyen, mert akkor már tényleg nem tudna a fiú mit felvenni. 

  - Oké. - vigyorogtam és kicsit meglepődtem mikor Rina felhozta a medencés dolgot. - Hát nagy és hideg benne a viz. - bal kezemmel kimutattam az üvegajtón. - Ja és a tetején pár póló vagy éppen pólódarabok úszkálnak. - vigyorogva elindultam kifele és levettem a fekete pólómat, a pólómat ledobtam a medence mellé és egy szaltót dobva beleugrottam a medencébe.

 - Nem. - vágtam rá kicsit erőteljesebben. - Mármint nem, nem zavart. - válaszoltam neki aztán figyeltem, ahogyan elindítja, a mosogatógépet. - Milyen az a medence? - kérdeztem érdeklődve. Ideje volt lehűtenem magam, csak, hogy tisztán tudjak gondolkodni. erre a medence használata tökéletesnek tűnt. 

  Elengedtem a csajt,mivel éreztem és hallottam a hangján,hogy kényelmetlenül érzi magát.
 - Na, mit szeretnél csinálni? - vigyorogtam. - Bocs, ezért a jelenetért.... Én nem akartalak zavarba hozni... - bocsánatért esedeztem, közben elinditottam a mosogatógépet.

 Meglepődtem mikor Mike hátulról átölelt, ez az egész szituációja egyre komolyabb hangsúlyt vett fel már nem is volt annyira szivatós és hülyéskedős mint mondjuk egy fél órával ezelőtt. 
- Jahmm, igen a mesterem. - motyogtam zavartan és odébb akartam lépni de Mike keze nem engedett. - Khm. Elengednél?- kérdeztem tőle halkan, mert kezdtem egyre idegesebb lenni, nem igazán tudtam, hogy reagálhatnék az egész helyzetre. A mondata arról, hogy sokat gondolt rám, nagyon összezavart, alig tudtam köpni-nyelni.

- Ne hazudj! A hazugság csúnya dolog. És egyébként is,nem szégyen ha rám gondolsz, bevallom én is rád gondoltam... Elég sokszor. - vigyorogtam. Nem tudtam mi bajom lehet, ilyen érzésem még nem volt. Bakker... Csaknem szerelmes vagyok?? Erre a gondolatra elhúztam a számat. Mikor felállt és elrakta a tányérját mögé osontam és hátulról átöleltem.
 - Megtanitalak én bármire... Hiszen a mestered vagyok. - szinte suttogtam, a nyakán érezhette a leheletemet. Ha ki is akart szabadulni én nem engedtem,mert olyan szorosan átöleltem.

 - Nem gondoltam rád. - próbáltam meggyőzni a srácot, de elég biztos volt az állításában. Na, jó talán egyszer megfordult a fejemben, vagy kétszer. De egyébként eszembe sem jutott, tényleg! 
- És megtanítod? - kérdeztem tőle szép szemekkel, bár amilyen perverz gondoltam, hogy azt fogja mondani, hogy nem. Sötétbarna szemébe néztem , bár ő úgy tűnt inkább eljátszadozik a hajammal, nem volt vele bajom inkább valamiféle egészen különleges érzésem támadt tőle amitől persze zavarba is jöttem. Nem is gondolhatok olyanokra, hogy Mike-al lenne meghitt pillanatom, mert valószínűleg csak egy körre kellenék neki aztán kidobna és így nem lenne értelme egy falkába lennünk. Nem tudnánk közösen együtt dolgozni. Ahogyan ezek végigfutottak a fejemen, csak szó nélkül felálltam és beraktam a tányérom a mosogatógépbe. Finom pír kúszott az arcomra, hiába próbáltam takarni. Utálom amikor ilyen érzelmes gondolataim támadnak, gyorsan el is hesegettem őket, aztán egy mosollyal Mike felé fordultam. Nem hiszem, hogy az a mosoly igazi volt, inább olyan kényszeredett, de nem tehettem róla. Összezavartak a gondolataim. 
 

- A bútor bolt közelebb van. - vigyorogtam.- Én tudom, hogy rám gondoltál. - mondtam neki gúnyolódós hangon. Hallgattam amit Rina mond, a tetszik a hajam mondatra nem válaszoltam, inkább tovább játszottam a hajával.
 - David azért mondta,hogy én tanitsam meg neked,mert ő nem tud ilyeket megtanitani....Nem is értem miért ő a falkavezér. - vigyorogtam.

 -Miért nem mentetek el vásárolni? Ahelyett, hogy tönkretennétek a bútorokat? - kérdeztem bár jobban belegondolva én is azt a megoldást választottam volna amit ők.  Mikor a srác leült mellém, elvigyorodtam a mondatára. 
- Ki mondta, hogy rád gondoltam? - kérdeztem tőle és lassan én is végeztem az evéssel. - Tetszik a hajam? - kérdeztem halvány mosollyal aztán elgondolkodtam. - Hát összepakoltam a cuccaim és gyakoroltam a két lábon járást. Mármint farkasként. De még mindig nem megy. - sajnálkoztam egy pillanatig. Tényleg szerettem volna minnél hamarabb megtanulni,de egyenlőre nem volt valami túl könnyű. 
- Áhh tényleg, David azt mondta, megtanítod, hogy kell ruhástól átváltozni. - jutott eszembe az ígéret és kérdő szemekkel néztem a srácra.

 - Miért akkor végülis mi történt itt tegnap? - kérdeztem már másodjára a sráctól, picit oldalra billentve a fejem. Elvigyorodtam és meglöktem a vállait mikor azt, mondta, hogy nem látja a melleimet. - Komolyan lehetetlen alak vagy. - jelentettem ki, és leültem az asztalhoz. Mikor Mike lerakta elém az ételt kcsit elcsodálkoztam a nagy adag látványán. Nem vagyok az a lány aki számolgatja a kilókat, így csak nekiálltam enni.  

  - Tegnap vettem az ágyat....A régi....kicsit széttörött...- kuncogtam. - Tudod, David tegnap a házban farkasként is rohangált.... A kanapét is széttörte, az is új... - ránéztem Rinara mikor összehúzta a kardigánját. - Engedd el! Nem látom a melleidet! - bólogattam. - Amig te itt vagy nem hozok más csaj ide. - lekapcsoltam a tűzhelyet és két külön tányérra öntöttem a rántottam. Igazságosan elfeleztem. A két tányér szélére 1-1 villát raktam és a tányérokat az asztalra tettem.

 -Ááá értem. -vigyorodtam el, aztán a csajos kijelentésére csaknem elkezdtem nevetni. - Te? Akkor mégis, hogy gondoltad azt, hogy abban az ágyban aludjak, ahol minden nap más csaj fekszik? A végén még elkapok valamit. - néztem rá gonosz szemekkel. - Meg aztán ha hazahozol valakit, akkor addig engem kiköltöztetsz vagy mi? - kérdeztem tőle érdeklődve, aztán összehúztam magamon a kardigánt. Kicsit féltékenységi jelenetnek is tűnhetett, de nem zavart. 

  - Oké...Mivel elég vékony vagy neked is csinálok 6 tojást. -mosolyogtam és még 6 tojást beleütöttem a serpenyőbe. Megfűszereztem, kevergettem stb...
 - Hát David nem eszik túl sok emberi kaját....Vagyis ő inkább őzikéket fogyaszt... Nyersen... Hát tudod mi szinte minden este más-más csajt hozunk haza és azok néha szoktak nekünk reggelit csinálni... - vigyorogtam.

 Mike perverz kijelentésére csak megforgattam a szemeim, és aztán megvontam a vállam. 
- Mindegy, amennyit jónak látsz. - válaszoltam, aztán odasétáltam a fiúhoz és onnan figyeltem, ahogyan elkészíti az ételt. Finomnak nézett ki, és csak reméltem, hogy a srác tényleg nem égeti oda. 
- Te szoktál főzni Davidre is? Vagy a csajaitok? - kérdeztem tőle érdeklődve.

-Rendben. -mosolyogtam. Elővettem a dolgokat hozzá. - Nem kell segitség, kösszi. Mennyi tojást kérsz? Az enyémeken kivül? - perverz vigyorral az arcomon fordultam Rina felé. A serpenyőbe közben beleütöttem 6 tojást magamnak.

-A rántotta tökéletes lesz. Köszönöm. - mosolyogtam a srácra, miközben leültem az asztalhoz és onnan figyeltem, ahogyan ténykedik. - Segítsek valamiben? - kérdeztem óvatosan. Én tényleg szívesen lettem volna a segítségére, bár azzal ő csak rosszul járna szerintem. 
- Legalább te. - vigyorogtam rá, mikor megjegyezte, hogy ő jobban főz. 

Követtem a csajt a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és láttam, hogy nincs otthon túl sok minden.
 - A rántottát szereted? - mosolyogtam- Vagy esetleg virslit? - mikor mutatta a sebét félrehúztam a számat. - Ez fájhatott... Egyébként én nem vagyok egy séf, de viszonylag jól főzök- vigyorogtam. - Nos akkor mit kérsz?

- Szuper. Akkor ezt is megcsodálhattad, csak aztán ne folyasd itt a nyálad. - vigyorogtam rá aztánelindultam kifelé a szobából egy kardigánt magamra kaptam de nem húztam össze, mert végülis megegyeztünk Mikeal. Lassan lementem a lépcsőn és egy konyhát kerestem. 
- Van itt valami kaja? - kérdeztem a sráctól mivel elég éhes voltam.- Tudsz főzni? - kérdeztem hátha jobban tud mint én.
-Engem jobb ha nem engednek, a konyha közelébe. Látod ezt? - mutattam az alkaromra ahol egy égésnyom volt található körülbelül 2-3 cm hosszú. - Csak sütöttem. - vigyorodtam el. 

  - Tudom, de igy szerettek engem...főleg te - vigyorogtam.- Húha...-nagyot nyeltem mikor a csaj levettem a pólóját és a topját. - Neked aztán vannak melleid, csajszi. - széles vigyor volt az arcomon és szinte csak Rina melleire birtam koncentrálni. Próbáltam elvenni róla a tekintetemet, ami sikerült is,de nagyon nehezen. Felkaptam magamra a fekete plót, amit az előbb nekem adott aztán újra Rina-ra néztem. Hmm... Azt tudtam,hogy jó a segge, de még a mellei is azok....igazi ritkaság...

-Te komolyan menthetetlenül perverz vagy. - ráztam meg a fejem vigyorogva. Aztán egyszerűen levettem a pulcsimat majd a topomat. Egy egyszerű halványrózsaszín melltartó volt rajtam meg farmer. -Végülis nem nagy szám, olyan mintha fürdőruhába lennék, nem?- kérdeztem tőle felvonva az egyik szemöldököm. Nem vagyok túlságosan szégyenlős lány inkább csak a testi kontektusoktól vagyok vsszafogottabb. 

  Feljebb húztam a csaj pólóját, hogy megnézzem van-e rajta top. És láttam hogy igen, ekkor nevetni kezdtem. Már nem egyszer bedőltem ilyen trükknek ,ezért is néztem meg.
 - Engem nem tudsz igy becsapni.... Nos ha leveszed a pólódat és a topodat is akkor oké. - vigyorogtam perverzen.
- És hidd, el egyszer még én fogom kikapcsolni valamelyik melltartódat. - mosolyogtam aranyosan.
 - No ha leveszed a két dolgot akkor felveszem a pólót. - kacsintottam.

- Jó leveszem. - vigyorogtam rá. Azt már nem kellett tudnia, hogy a pulcsim és a melltartó között volt rajtam egy top. -De először rázzunk kezet, hogy felveszed. - akartam vele egy megegyezést kötni, és hozzá már az egyik melltartómat tartotta a kezembe. - Miiiiiikeee. - szóltam rá és kikaptam a kezéből a táskámat, meg a melltartómat. - Ha valaha, sikerülne ezalá bejutnod akkor talán megtartatod, de ezt kétlem. Addig pedig ne nyúlj hozzá. -Vigyorogtam rá  é elraktam a cuccaim, a táskámat is berkatam a szekrénybe és becsuktam az ajtót. Megragadtam a  fekete pólót és a kezébe nyomtam. 
- Most pedig vedd ezt fel. - néztem rá szigorúan.

  - Ahha.. Csata.. -vigyorogtam. - Majd felveszem ha te meg leveszed. -kuncogtam. Levettem a fejemről a pólót és visszadobtam a földre. Mikor Rina a szekrénybe rakta a ruháit és a táskáját szabadon hagyta odasunnyogtam a táska mellé é kivttem belőle egy világoskék csipkés bugyit és a hozzáillő melltatót.
 -Húhaa.. Csinii.. Na mi van még itt? - vigyorogtam és újra a táskába nyúltam.

 -Csata? - kérdeztem tőle érdeklődve és felkaptam egy kevésbé koszos pólót a földről. Fekete színű volt és egyszerű, rövidujjú. Nem volt büdös sem kajamaradékos de gyűrött volt, így csak odavittem Mikehoz. Valahogy sejtettem, hogy magától nem fogja felvenni, így hát amennyire elértem ráhúztam a fejére és aztán hatalmas játékos mosollyal az arcomon megjegyeztem.
- Most vedd fel szépen. -vigyorogtam rá és a táskámból kipakoltam a pólókat berakva az egyik szekrénybe. Körülbelül három pólóm és két nadrágom volt. Meg néhány fehérnemű amit nem Mike szeme előtt akartam kipakolni bár azt hiszem örült volna neki. Amióta visszaváltoztam emberré most már huzamosabb ideig, vettem néhány ruhát, bár még így is szegényes volt az öltözködési lehetőségeim.   

  Mikor lemászott rólam én is felálltam és mikor kérdezte, hogy hova teheti a ruhát egy nagyobb szekrényre mutattam.
 -Oda. - msolyogtam. - Több asszem nincs... - vigyorogva a fejemet oldalra biccentettem és felvontam vállaimat.
 - Hát tiszta pólót sehol nem találsz...Öhhmmm.... Sajnos a tegnapi csata után az összes pólóm eltünt...Azt hiszem David az összeset kidobálta az ablakon. - kinéztem az ablakomon és láttam, hogy a pólóim még mindig  medencében úszkálnak. Nos, a tegnapi "harc" kicsit keményre sikeredett.

 Csak arra lettem, figyelmes, hogy Mike elránt a szekrény mellől. Mikor rajta landoltam, természetesen megint zavarba jöttem, csak néztem Mike szemébe teljesen csönd volt csak a srác légzését hallottam, meg a saját szívem dobogását. Aztán elfordítottam a fejem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. Aztán felpattantam és mintha mi sem történt volna, körbenéztem. 
- Van még valami titkos fiókod? - kérdeztem tőle mosollyal az arcomon de még mindig nem néztem felé. - Hova rakhatom az én ruháim? - érdeklődtem, bár a rengeteg földön heverő ruha láttán úgy gondoltam Mike szekrényei csak üresek lehetnek.
- Hol tartod a pólóid? -kérdeztem tőle és a földet néztem hátha találok egy tiszta pólót, és közben a koszos ruhadarabokat egy halomba rugdostam.  

  - Nem,nem.. Itt fogsz velem aludni. -vigyorogtam perverzen. Jól hallottam amikor azt mondta hogy a védkezés fontos és elnevettem magam. Tudtam jól, hogy meglátta a dobozokat. Mikor kinyitotta a szekény a szemeim akkorára düllettek akár a baglyoké.
 - Ne!! - odaszaladtam és mielőtt megláthatta volna mi van a szekrényben sikerült elrántanom őt a szekrény elől. Szegény lányt annyira megrántottam, hogy az ágyra estünk. Rina teste szépen az enyémre simult. Igazából abban a szekrényben női hálóingeg és óvszerek voltak, ezért nem akartam hogy meglássa.

- Tessék? - néztem rá nagy szemekkel, mikor kijelentette, hogy vele kell aludnom. Csak elképedve léptem be utána a szobába. 
- Nekem tökéletesen megfelel a nappali is. - néztem fel rá óvatosan. Aztán megakadtak a szmeim az óvszeres dobozokon. 
- A védekezés az fontos. - jegyeztem meg csak úgy magamnak, aztán az egyik szekrényhez léptem, azt gondoltam pólók vannak így kinyitottam hátha találok valamit amit Mike felvehet.

  - Igen, imádok félmeztelenül járkálni és amint már mondtm ehhez hozzá kell szoknod. -vigyorogtam. Majd mikor az életéről kezdett el mesélni figyelmesen hallgattam.
 - Ne keress nekem semmit... - néztem rá szigoruán majd mikor elindult felfele én is felálltam és követtem őt. A táskáját kivettem a kezéből és felvittem a lépsőn. A lépcső tetejéről intettem nei ,hogy kövessen.
 -Nos, egy ideig velem kell aludnod,mert a te szobádat még fel kell ujjitani.... Gyere. - bementem a szobámba, ami a lépcsőtől bal oldalra volt. - Egyébként a szemben lévő szoba Davidé. - vigyorogtam majd miután bejött a szobába RIna is becsuktam utánna az ajtót. A franciaágyam mellé ledobtam a csaj táskáját. A szobám világoszöld szinű volt, hozzáillő sötétbarna bútorokkal és egy plazmatévével. Kicsit ok póló és nadrág volt a földön. A bal sarok pedig tele volt óvszer csomagolással.

 -Amikor azt mondtam, hogy vegyél fel valamit akkor mondjuk egy pólóra is gondoltam meg egy nadrágra. Neked mániád fémeztelenül járkálni? Komolyan még nem is láttalak pólóban. - jegyeztem meg elmosolyodva. Én ugyan nem bántam, mert megcsodálhattam Mike minden izmát, de azért nem kell hagyni, hogy elbízzon a srác. Már így is túl magabiztos. 
- Én? Van két bátyám, akik ikrek. Utálom a túlságosan lányos dolgokat. A kedvenc színem a kék. Szeretek harcolni, csak hááát nem tudok. - vigyorodtam el. mike már tapasztalhatta milyen béna vagyok harc terén. 
- Amúgy meg keressek neked én valamit? - kérdeztem mert így, hogy egy körülbelül majdnem teljesen meztelen srác ült melletten kezdtem zavarba jönni. Általában könnyen leplezem, de ez most elég kérdéses, volt, hogy mikor vörösödök el. Így elindultam az emelet felé, közben megfogtam a táskám. 
- Egyébként megmutathatnád a szobám is. - mondtam csak úgy mellékesen, miközben megpróbáltam levenni a szemem a fiú testéről és inkább a házra koncentrálni.

- És? Farkasok vagyunk... - vigyorogtam. Mikor azt mondta, hogy meséljek magamról eszembejutottak a szüleim és a vigyor eltünt az arcomról... - Mesélj te valamit magadról....Őhhmmm... Várj egy picit, veszek fel valamit. - motyogtam és felrohantam a szobámba. Felkaptam egy szürke alsógatyát amin 2 darab ördög volt. Amint felvettem le  is szaladtam a csajhoz és újra mellé ültem.

 -Max 10 fok lehet odakint. - rázkódtam meg, aztán elgondolkoztam. - Mesélj valamit magadról. - kértem és felé fordultam a kanapén. Kék szemeimmel érdeklődve figyeltem a világosbarna íriszeit, közben az egyik szőke tincsemmel játszottam és csavargattam. Tényleg érdekelt mi történhetett mike múltjában vagy, hogy mi a kaedvenc színe vagy a filmje esetleg mi a hobbija. Nekem mindegy volt miről mesélt de így is úgy is ittam a szavait.

- Nem kell ide bejárónő. - mosolyogtam. - De miért nem akarsz olyakat csinálni miket én?? - kiskutya pofát vágtam.
 - De akkor mit akarsz csinálni? Megyünk a medencébe? - vigyorogtam. - Hátul van egy a ház mögött. - kacsintottam.

- Álmodban maximum. - jegyeztem meg arra a mondatára, hogy mostantól nekem is egy szál alsóneműbe kell flangálnom. - Fogadjunk fel egy bejárónőt. - jelentettem ki a hatalmas szemetet elnézve. Jó nem volt olyan súlyos de látszott, hogy fiúk élnek itt, meg most már én. erre a gondolatra elmosolyodtam, de pont ekkor húzott le a kanapére Mike is. A kérdésére elvigyorodtam. 
- Szerintem semmiféle olyan dolgot amit te akarsz. - néztem rá csúnya szemekkel. Volt róla sejtésem, hogy mik fordultak meg az agyába.

  - Ehhez hozzá kell szoknod....A koszhoz is és az alsógatyában rohangáláshoz is. Ebben a házban te is csak alsóneműben szaladgálhatsz. -kuncogtam majd a kabátját elvettem és egy fogasra akasztottam. Elvettem a táskáját is, amit ledobtam a kanapéra. A kanapéra ültem én is és a csajt is magam mellé húztam.
 - Nos, mit szeretnél csinálni? Babám.. -vigyorogtam.

 Mikor Mike előlibbent egy szál törülközőbe természetesen zavarba jöttem. 
- Jézusom vegyél már fel valamit. - Vágtam hozzá a saját kabátom. Báár nem azt akartam ezzel mondani, hogy azt evgye fel. - Ja elég szééép. Bár mi ez a kosz? - néztem körbe zavarodottan. 

  Lerohantam a lépcsőn mivel hallottam hogy jött valaki. Egy szál törölköző volt a derekam köré tekerve, mivel éppen a zuhanyzó alől jöttem ki. Mikor lerohantam a lépcsőn megpillantottam Rina-t. Átugortam a lépső korlátját és odaléptem Rinahoz.
 - Megjött, az új lakos. -vigyorogtam és egy puszit nyomtam a csaj arcára üdvözlés képpen. - Remélem tetszik a ház....kivülről... - mosolyogva néztem a csaj csodaszép kék szemeit...eddig észre sem vettem milyen szép szemei vannak...

Nem volt túl sok cuccom, csak egy sportáskába bedobáltam néhány felsőt, meg egy két nadrágot. Kicsit meglepődtem mikor meghallottam, hogy Mike és David is itt laknak. Két perverzzel egy lakásban? Mi lesz velem ?Fordult meg a fejemben mikor átléptem a küszöböt. Még David adott kulcsot a hához azt mondta Mike itthon lesz, így bátorkodtam bejönni. Reménykedtem, hogy nem alsógatyába fog megjelenni a konyha közepén, bár úgy tűnt az elkövetkező napokban számíthatok majd ilyenekre.Hátrafésültem egy tincset a szememből és érdeklődve néztem körbe. Azt leszámítva, hogy elég kupi volt, elég szép háznak tűnt. 
- Hahó. - szóltam óvatosan és bezártam magam mögött az ajtót.