Nem is volt olyan hülye a fiú, amilyennek elsőre tűnt azzal a rajzal. Amikor elmagyarázta miért is teszi ezt csak bólogatva halgattam. -Hát kitudja a sok rajz közül ,amit eddig odaadtak nem biztos ,hogy megjegyzem a tiédet.- mondtam irónikusan. Igazából ő volt az egyetlen, aki ilyet adott nekem, így elég valószínűnek tartottam, hogy rá emlékezni fogok. Tényleg nem volt egy rosz pasi, ha talán a régi önmagam lettem volna, nem ez a depressziós énem, lehet, hogy nem is bántanám. De most sajnos azzal tudtam elterelni a gondolataimat, ha vért szívok. Kár érte... Amikor nem árulta el a nevét elmosolyodtam, bár ez nem az a vidám, felszabadult mosolyom volt, inkább a másik. Tudjátok, amikor egy pillanatra éppen nem a rosz dolgokon jár az eszed,bár ez tart úgy néhány másodpercig, aztán újra eszedbe jut az a sok szörnyű gondolat. -Legyen a neved a Gizemli- mondtam és kíváncsi voltam ,hogy tud-e törökül. -Azt jelenti, hogy titokzatos.. na hogy tetszik?- árultam el végül, mivel gondoltam, hogy nem érti a törököt. Az újabb kérdésére kiakadtam, az hiányzott, hogy elkezdjek neki mesélni arról, hogy miért is jöttem a városba. Nem akartam felemlegetni az egészet, így inkább úgy döntöttem, hogy hazudok neki. -Hát, nem rég költöztem ide, gondoltam a sok nagy város után, ahol nyüzsögtek az emberek, keresek egy kis várost, teli magam fajtával.- adtam ezt a hülye választ, amire utólag én is rájöttem. Reméltem ezzel is beéri majd. Kezdtem kifogyni a türelmemből, nem akartam, hogy átmenjen a beszélgetés lelkizős dologba, kitudja miket akar még kérdezni.. Én csak egy kis figyelem elterelésre vágytam, segélykérően. -Te az a fajta fiú vagy, aki nem szereti az egy éjszakás kalandokat?- kérdeztem, miközben közelebb húzódtam hozzá. Bár én egyeltalán nem ez a típus voltam, mostanában mégis belementem az ilyenekbe. ez talán kicsit segített az érzelmeimet kihajítani az ablakon, mivel senki iránt nem akartam kötődést táplálni. Reméltem, hogy a fiúnak igen lesz a válasza...

 Elég dühös kis leányzónak tűnt és a sok nyafogást el is engedtem a fülem mellett kivéve egyet. 
- Hé, én csak most érkeztem, a városba. - jegyeztem meg és mikor rákérdezett, hogy ez valami flörtölős dolog akart-e lenni, még értetlenebbül meredtem rá.
- Nem, nem hiszem. Az emberek többségét lerajzolom akivel találkozom. Tudod ez olyan mint egy névjegykártya amit odaadsz másoknak. Ha ez a kezedbe kerül évek múlva, eszedbe fogok jutni. Érted? Nem szeretném, hogy az emberek megfeledkezzenek rólam. - magyaráztam a lánynak teljes komolysággal, mert ez így is volt. Ráadásul már nem egy rajzomat adtam el, így az emberek határozottan megjegyeznek majd. A lány viszont elég elkeseredettnek tűnt és úgy láttam, minden ára, hogy belegázoljon a kicsi lelkembe. Viszont amikor azt mondta elég helyes vagyok elvigyorodtam. 
- Kösz. A Liliah pedig szép név. - bólogattam mintha ez lenne az egyetlen jó tulajdonsága. Pedig nagyon szépnek tűnt, azt leszámítva, hogy sosem kedveltem az olyan lányokat akik mindent kidobnak az asztalra. 
- Az én nevem? Hívj ahogy akarsz. - kacsintottam rá mosolyogva. Szerettem kicsit játszani az emberekkel, és ez a lány meg elég határozottnak tűnt, ezért kicsit ki akartam billenteni az egyensúlyából. 
- Na és Liliah, mesélj valamit...Régóta a városban élsz? - kérdeztem tőle, csak, hogy egy picit átvegyem a beszélgetés irányítását. Meg ha ideköltözök, akkor valószínűleg még össze fogok futni vele, mivel ez egy kisváros. Legalábbis erre utalnak a jelek amiket eddig láttam belőle. Meg, hogy nyüszögnek a vámpírok... 

 Csodálatos... amikor Lilith eltávozott egy újabb valaki jelent meg, aki tovább szórakoztathatott. Méghozzá a szagából gyanítva farkas lehetett, így egyből utálkozva néztem rá. Gyűlöltem a korcsokat, mivel eddig két olyan pasival is jártam ,akik azok voltak és mindketten szépen ott hagytak. Pedig azt hittem ők is úgy szeretnek, ahogy én őket.. hát tévedtem. Rájöttem, hogy a szerelem és a szeretet csak fájdalmat szül, így mindkettőt elkerültem messziről. Nem akartam egyikből sem, nélkülük is megtudok majd lenni. -Még egy whisket kérnék..- mondtam komoran a pultosnak.. Erre amikor a fiú elkezdett bámulni és a gyorsaságról dumált leesett, hogy ő is összekevert minket. -Jah, elég gyors vagyok, szóval jó lenne ha kerülnél.. a végén még megharaplak.- mondtam gonosz vigyorral az arcomon. Nem volt kedvem elmagyarázni, hogy én nem Lilith vagyok.. már untam a magyarázkodásokat. Amikor az ismeretlen elkezdte a szememet rajzolni ,furán meredtem rá. -Mennyi hülye egy városban.- gondoltam magamban. Kicsit fárasztott a baromságaival, de egyenlőre még nem szóltam durván érte. -Hát kösz.. ez.. ez... - aztán felröhötem. -Ez valami nyomorék flörtölős dolog akar leni? Mert akor nem nagyon jött be.- röhögtem ki a fiút. Ahogy jobban megbámultam nem volt rosz, elég helyes volt.. sőt. Úgy döntöttem, hogy rajta fogom kitölteni a bosszúmat a farkasokon, amit néhány éve szenvedtem el. Nem könnyen felejtek, ezek az állatok csak játszottak veem, így most én fogok velük játszadozni! -Amúgy mit is mondtál, hogy hívnak? Én Liliah vagyok..- mutatkoztam be, mközbe közelebb ültem hozzá. a hangom kedvesebb lett.. Rákönyököltem a bárpultra, miközben felé fordultam.. a szűk, fekete egyberuhám, ami épp ,hogy kitakart mindent, elég sokat mutatott az alakomból. Kicsit stílust váltottam, mivel így könnyebb volt a vadászat. -Nem rosz a rajz, elég helyes vagy, a hülye stílusodon kívül.- mondtam a flörtölős vigyorommal.

 Egy normál embernek eszébe se jutna ide jönni amint megérkezik a városba, de én nem tudom miért pont ide jöttem. Félreértés ne essék, nem vagyok alkoholista! Még véletlenül sem! Csak hát nem akartam már rögtön hajnalok hajnalán beállítani Davidékhez, az mégis csak bunkóság. Abban bíztam, hogy ez a hely nyitva lesz, le is parkoltam a kocsimmal a parkolóba és elindultam volna befelé mikor egy kis vámpír hercegnő nem ütközik belém. De még milyen kis dühös volt, szép nóziját fortyogva húzta fel mikor megérezte a szagom. Ezen muszáj volt felnevetnem, de csak még dühösebb lett. Szórakozottan indultam beljebb és le is ültem az egyik székre. Azt gyanítottam, hogy az előbb elhúzó kis vámpírlány itt üldögélhetett mivel erősen éreztem azt a szagot, ami a vámpírokból árad. 
-Adhatok valamit? - nézett rám a pultos mire megráztam a fejem. 
- Kösz most nem.- mosolyogtam rá, elhárítóan és aztán unatkozva elvettem egy szalvétát a pultról és egy tollat keresve nyúltam a zsebembe. Csak, hogy nem volt ott ahol mindig tartottam. 
- Hé nincs egy tollad? - fordultam oldalra és mikor észrevettem ki ül mellettem, elvigyorodtam. 
- Nem gondoltam volna, hogy a vámpírok tényleg ilyen gyorsak. Hazamentél átöltözni és most újra itt vagy? - kérdeztem a lánytól vigyorogva, aztán lassan összeállt a kép. Talán ikrek? kérdeztem saját magamtól, de a következő pillanatban a mellettem ülő pasi adott oda egy tollat. 
- Óh, köszönöm. - vigyorogtam rá szegény meggyötört férfira és aztán elkezdtem rajzolni. Eleinte nem egészen tudtam eldönteni mit is, de aztán látva a lányt lerajzoltam az ő szemét. A kezem alatt rutinosan mozgott a toll és a végén ott csillogott a lány szeme, elég felismerhető formában. 
- Nem is lett rossz. - jegyeztem meg és odafirkáltam alá a monogramom majd a lánynak csúsztattam a szalvétát. 
- Megtarthatod. - kacsinottam rá nevetve, és aztán biccentettem a pultosnak. - Még egy italt a hölgynek. - mosolyogtam aztán visszanéztem a lányra. 

Úgy látszott, hogy a húgom nagyon maga alatt van. Már éppen vigasztalásra nyitottam volna a szám mikor csaknem leordított. Dühösen fontam össze magam előtt a karom, és megvontam a vállam. 
- Jól van. Tudod én csak segíteni akartam Liliah de ha nem kell a segítségem szerintem is az lesz a legjobb ha most lelépek. - fortyogtam és fel is pattantam a helyemről.  Utáltam mikor a testvéreim ezt csinálják, már kicsi korunkban és mindig én voltam a villámhárító. Nekem kellett minden vitát elcsendesíteni, de most már tényleg kezdett elegem lenni. Ahogyan kifelé indultam a kávézóból hirtelen undorító szag töltötte be a levegőt. 
- Átkozott kutyák. - morogtam dühösen és pont bele is ütköztem az egyikbe. 
- Állj félre az utamból öleb. - néztem fel rá dacosan és meglepettségemre egy meglehetősen helyes srác nézett vissza rám és nevetett. Dühösen kerültem ki őt és eldöntöttem, hogy csapok egy kis lakomát. 
/Lilith el/

 Nem volt rosz pasi a pultos, de ideesített, hogy egyfolytában bámult. Amikor megkaptam az italom egyből le is ittam a feléig. Néhányan erre eléggé meglepődtek, egyből levonták, hogy én mégsem vagyok az a cuki kislány.. -Köszi, a következő körben te jösz..- mondtam mosolyogva. Nemsokkal ezután itt termett Lilith.. -Kurva jó, kaptam egy bébicsőszt.- jegyeztem meg, és bár még elég messzebb volt tőle, biztos hallhatta, hiszen neki is vannak vámpír képességei. -Mit keresel itt? Jó lenne ha arrébb tolnád a kis seggedet, mert semmi szükségem nincs a felügyeletedre.- mondtam mogorván, miközben egy újabbat kortyoltam az üvegemből. A pultos mostmár kettőnket bámulta, és kezdtem megunni azt a helyes kis pofikáját. -Mi van, nem láttál még ikreket? Képzeld mi azok vagyunk, ki bámultad magadat?? Na akkor most figyelj.. ráadásul még még vámpírok is vagyunk. Na ehez mit szólsz?- vigyorogtam gonoszul, várva a szívrohamát. Bár lehet, hogy csak simán hülyének nézett.. mit számít. -Ne helyezkedj el annyira, indulnod kéne drága hugivám- mondtam tettetett mosolyal az arcomon. kicsit furcsa volt így beszélni a tesómmal, még sohasem tettem ezt, de eldöntöttem, hogy mindenkit kizárok és ebben ő sem lehjet kivétel. -Ma nem vadászunk együtt.. és örülnék ,ha egy időre búcsút mondanál nekem, nincs szükségem senkire.- mondtam hidegen..

 Valahogy éreztem, hogy itt fogom találni Liliaht. Olyan testvéri megérzés, tudjátok. Ahogy kinyitottam az ajtót egyből megláttam az ikertestvéremet, ahogyan könnyedén flörtölget a pultos sráccal. Érdekes kávézó volt, úgy látszik estére átment valamiféle kocsmába? Egy fekete egyberuhát választottam, ami tökéletesen kiemelte az alakom egy babarózsaszín magassarkúvala minek az elején egy fekete masni foglalt helyet. Szőkés barna hullámos hajam lágyan omlott a vállamra. Éreztem magamon a magányos férfiak tekintetét de nem is foglalkoztam velük, egyenesen a húgomhoz siettem. 
- A kis alkoholista. - jegyeztem meg miközben helyet foglaltam a mellette lévő bárszéken. A pultos srác most megdöbbenve pislogott egyikünkről a másikunkra. Unottan felhúztam a szemöldököm már kezdtem unni, hogy midnenki így bámul ránk. 
-Ti..ti..ti...? - kérdezte meghökkenve, mire a szemébe nézve válaszoltam. 
-Fogd be és hozz egy italt. - köszönhető az igézési képességeimnek azonnal engedelmeskedett és lerakott elém is egy poharat. - Milyen unalmasak az emberek. - forgattam meg a szemem és lassan beletúrtam a hajamba. 
- Olyan szép ez a mai nap. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még itt fogok ülni és vedelni veled. Akkor már inkább egy mészárlást csaptnánk. - vontam meg a vállam, mire a mellettem ülő pasi torkán úgy látszott megakadt valami mert hangosan kezdett köhögni vagy csak meglepődött ki tudja.
-Te akarsz lenni az első nagyfiú? - fordultam felé és szürkés szemeimet végigfutattam rajta. Elég szarul festett és kopaszodott is így inkább visszafordultam Liliahoz. 

 Ryannel néhány hete találkoztunk, ahol mindent megbeszéltünk... az biztos, hogy meglepett a reakciójával. Elsem hiszem, hogy a bátyám ennyire tud csak nekünk ölelni, azt hittem végre újból együtt lesz a család. Aha.. tévedtem. Csalódás ült ki az arcára amikor meglátott minket az ikertesómmal, aztán meg kicsit kiabált is velünk, hogy ki művelte ezt velünk. Mintha nem is ugyan az a személy lennék.. Én is nagyot csalódtam benne, hisz a testvérem volt, és szerettem. Ő volt az utolsó reményem, hogy újból minden normális lesz, erre úgy néz ránk, mintha már halottak lennénk. Azóta nem találkoztunk, kerülöm Ryant, mivel ez jobb lesz mindanyiunknak. Elhatároztam, hogy a bánatomat belefolytom valamibe, ami nem volt más mint a vadászat és gyilkolás. Ez elterelte a figyelmemet, nem gondoltam a sok csalódásra, és az elvesztett szeretteimre. Úgy döntöttem leszarok mindenkit és egy gonosz picsa leszek. A kávézóba minden megvolt amire nekem szükségem lehetett... pia, szerencsétlen emberek.. sok-sok vér. Leültem a bárpulthoz és nézelődni kezdtem.. a külsőmet azért is imádtam ilyenkor, mert mindenki édes, ártatlan lánynak gondol ilyenkor, miközben én a gyilkolászáson töröm a fejem. -Hmm.. ki is lehet a megfelelő személy?- gondoltam magamban.. -Talán az nőcsábász kujon aki két csajjal hetyeg egyszerre? Vagy az a magába fordult pasi ,aki egymagában iszik?- szemléltem magamban az ittlévőket. -Dupla, jeges whisket kérek.. hmm, bár te sem lennél rosz.. hozzá adhatlak a rendelésemhez?- kérdeztem a pincértől flörtölve. Nem akartam semmit tőle, csak játszadoztam. A pincérnek tetszett az ötlet, mert kacsintott egyet és bele is egyezett..

Elodie Hill

- Remek! - Lelkesedtem be rögtön. - Menjünk. - Álltam fel mosolyogva, maj a helyére tettem a széket, s magamra kaptam a kabátom, amit eddig az ülőalkalmatosság háttámlájára tettem. Már nagyon kíváncsi voltam arra a bizonyos vörös hajú lányra, no meg Mike-ra is, aki Bonnie őrzője lesz. Valamiféle izgatottságot éreztem, most, hogy a másik őrzőmmel fogok találkozni, és Rina-t is nagyon szerettem volna már látni. Őszintén szólva hiányzott a cserfes, bolondos, fürge csajszi, akit rövid idő alatt is nagyon megkedveltem. Várakozón néztem a többiekre, s amint beleegyeztek, elindultunk kieflé.

Folyt. Köv: Tisztás

Bonnie Godwing: Cher ötletéért egyenesen oda voltam... Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is ez a Mike... vajon ugyan olyan nagy szájú mint a barátja David? Akkor biztosan nem fogok mellette unatkozni. Ez az egész angyalos dolog olyan új volt nekem... néhány órája még abban a hitben éltem, hogy egy boszi vagyok. -Én is benne vagyok, indulhatunk is felőlem.-azzal Elodire néztem, már csak az ő beleegyezése kellett. A vörös hajú lányra is nagyon kíváncsi voltam, őt is megakartam ismerni. Meg hát azt is látni akartam hogy boldogulnak Lissa őrzői, őket mindig olyan szórakoztató nézni.

Lissa Jacksone
- Én benne vagyok. - egyeztem bele a nővérem ötletébe, miszerint menjünk a tisztásra. - Ideje leellenőriznem Davidet és Mairet, mert a végén még megölik egymást. - vigyorodtam el. Meg aztán kíváncsi voltam, hogy milyen is ez  hibrid, meg David barátja hogyan fog kijönni Bonnieval.  Kicsit rossz szemmel néztek ránk, hogy nem is rendeltünk és már megyünk is, de ez most mindegy volt. Csak izgatottan pattantam föl, és vártam a többiek válaszát. Igazából kellett Elodie és Bonnie beleegyezése, de már előre fellelkesültem, hogy láthatom az őrzőimet. Valójában nem tudom miért. Akinek még nem volt őrzője az nem értheti, én sem értettem sokáig, Anya és az őrzője kapcsolatát, de mostmár biztosan tudom mit érez. Valamiféle rajongást, azt hiszem. Olyasfajta szeretetett mintha már babakorod óta ismernéd. Mintha egy láthatatlan lánccal lennétek, összekötözve és csak, úgy érzed magad jól ha melletted van a másik fél. Borzasztó szerencsés voltam, hogy két őrzőt is kaptam a sorstól, és mindent meg akarok tenni, hogy soha ne veszítsem el őket. Számomra jelenleg ez a legfontosabb. Boldog voltam, hogy most szemtanúja lehetek annak, hogy őrző és angyal, (vagy Bonnie esetében félig angyal) találkozik egymással. Az első pillantások biztoan meghatározzák majd a későbbi életüket egymással. Legjobban ebben az egészben Chert irigyeltem. Aki nap mint nap részese lehetett ilyeneknek. 

Cher Loyd.

- Teljesen biztos vagyok benne...Találkoztam már ilyen esetekkel. -mosolyogtam- De nem túl ritka. Ez a félig angyal félig boszorkány dolog annyit jelent,hogy nincsenek szárnyaid, mint a többi angyalnak, de az angyalok képességeivel is rendelkezel. - végignéztem a lányon, mivel eddig még nem nagyon figyeltem meg,hogy hogyan is néz ki. - A neve Mike. David legjobb barátja. Ő is  ott van a tisztáson.. Esetleg ha szeretnétek elmehetünk oda akár most is, ismerem az oda vezető utat. - mondtam vigyorogva.

Elodie Hill

- Hűha. - Mondtam újra elámulva. - Ez egyre izgalmasabb. - Mosolyogtam el. - Már amúgy is szeretném megismerni, úgyhogy remélem, minél előbb találkozunk. - Folytattam belelkesülve, aztán elképedve, ugyanakkor kíváncsian bámultam Bonnie-ra, mikor megtudtuk, hogy neki is lesz őrzője. - Köszi a biztatást, biztos, hogy megbízható ez a lányzó. - Mosolyogtam hálásan Bonnie-ra, mikor igyekezett megnyugtani, bár szavait mindenkihez intézte. Aztán úja hallgatásbam erültem, várva, hogy tovább vigyük a témát.

Bonnie Godwing: Ledöbbentem amikor Cher közölte velem, hogy nekem is lesz egy örzőm. Hirtelen alig kaptam levegőt, lefagytam egy pillanatra.... nem tudtam feldolgozni az egészet. Annyi kérdées merült fel bennem... -Azt hiszem a nagymamám angyal volt, de nem vagyok benne biztos, a családban mindenki boszorkány ezért nem szívesen emlegették, hogy ő más mint a többi családtag. Nem hittem volna, hogy öröklöm tőle, hisz anyukám sem örökölte, bár ha belegondolok ettől én még lehetek félig angyal. -Teljesen biztos vagy benne amit láttál?-kérdeztem Chert... Akkor ezért vagyok jóban a többi angyallal, hisz minden boszi kinem állhatja az angyalokat. Kezdtem rájönni néhány dologra, amit eddig nem értettem meg magamban. Igaza lehet Chernek... már csak egy kérdés volt bennem..-És azt esetleg tudod,hogy ki az én őrzőm?

Cher Loyd.

- Találkoznotok kell vele... Ő majd mindent elmond nektek...Én nem tudom a pontos igazságot....Sajnos...Annyi kiderült a látomásból, hogy kedves lány és már csak ő maradt az egyedüli hibrid a világon. -Mikor Bonnie felé fodrultam véletlenül megérintettem a kezét, a szemem azonnal világoskékbe váltott és látomásom volt...Egésszen furcsa.
- Bonnie...Neked is lesz őrződ....Mike....David barátja....Ezt nem igazán értem...Mondcsak, neked nem volt véletlenül valakid angyal? Keresztanya, anya, esetleg ük anyád/apád?

Bonnie Godwing: Amikor Cher közölte, hogy Rina az egyik örző, nagyon megörültem. Láttam abban a lányban, hogy mindent megtenne azért, hogy megvédje Elodiet. Viszont a másik lányt nem ismertem. Annyit mondott Cher róla, hogy egyszerre farkas is és vámpír is.... . -Találkoztam párral, de nem voltak valami barátságosak. Bár lehet, hogy ez a vörös hajú lány más mint akiket ismerek. Viszont mindegyik hihetetlen nagy erővel rendelkezik, szóval mellette biztonságba leszel, annyi biztos.-mondtam a többieknek.-Miért lett Kathren szolgája? Ez kiderült a látomásból?-kérdeztem érdeklődve Chert....

Lissa Jacksone
Kicsit megdöbbentem, hiszen még sohasem hallottam ilyen hibridekről vagy mikről. Mivel Elodie Chert kérdezgette Bonnie felé fordultam, és értetlenül összevontam a szemöldököm.
- Te találkoztál már hibridekkel? - kérdeztem kíváncsian. Hiszen ő mégis csak boszorkány, hátha már többféle lényről hallott mint én. Rinát már ismertem, nálunk lakott egy ideje csak, hogy szegénynek ne keljen az erdőben aludnia, hiába farkas alakban tenné. A végén még egy vadész lelőné vagy tudom is én. A gyerekes lány, valamilyen szinten ellentéte volt a nyugodt Elodienak, de hát azt mondják az ellentétek kiegészítik egymást.

Elodie Hill

Figyeltem Cher arcát. A látomás hamar véget ért, én pedig lassan elhúztam a kezem, most az izgatottból döbbent arckifejezésre váltva, amibe talán egy kis értetlenség is vegyült.
- Hát... Ez nagyon érdekes. - Nyögtem ki meglepetten, aztán halvány mosoly kúszott arcomra. Rina-t ismertem már, és nagyon kedvesnek tűnt, egyébként is már megmentett egyszer. Úgyhogy hálával tartoztam neki. Aztán nem álltam meg, hogy fel ne tegyek egy kérdést Cher-nek. - De az, hogy lehet, hogy Kathrine szolgája, és mégis...  - Hagytam nyitva a mondatot, és megráztam a fejem. Kissé zavaros volt ez az egész.

Cher Loyd.

Megfogtam a lány kezét és lassacskán világos kékké változott a szemem. Mikor vége lett a látomásnak újra barnává változott a szemem és megszólaltam.:
- Uhmm....Ilyen még nem történt velem...Az egyik személyt nem ismerem....Egy vörös hajú lány, aki egyszerre farkas és egyszerre vámpir, azaz hibrid... Éppen most a tisztáson van...Mikke-val, David-del, Rina-val és Maire-vel....Lehet,hogy Kathrine szolgája....Nem tudom a lány nevét.. De ő az egyik, a másik pedig Rina....-mosolyogtam.

Bonnie Godwing: Mosolyogva néztem össze Lissával, amikor Cher megfogta Elodie kezét, én csak vártam hogy mi is fog ezután következni. Eszembe jutott Irina, akit csak nem rég ismerek de nagyon kedves lánynak tűnt.... talán ő lenne az egyik őrző? Milyen vicces véletlen is lenne, ekkor nem tudtam megálni, hogy újból el ne mosolyogjak. Végig futott az összes olyan ismerősöm aki vérfarkas, azon töprengtem, hogy ki lenne a megfelelő személy erre a feladatra. Nem tudtam eldönteni, hisz nem is az én feladatom ezt megmondani, de vicces volt eljátszani a gondolattal, hogy ki is lehet az a szerencsés, vagyis kik is lehetnek azok a szerencsés személyek, akikre ezt a feladatot bízzák.

Lissa Jacksone
Izgatottan figyeltem, ahogyan Elodie a nővérem tenyerébe helyezi a sajátját. Átéreztem Elodie helyzetét, hiszen néhány nappal ezelőtt ugyanezt éltem át. 
- Ez olyan izgalmas. - mosolyogtam Bonniera aki közvetlenül mellettem ült. Egy hajtincsemet tekergettem kíváncsian. Miközben kék szemeimmel, figyeltem a szituációt. Közben eszembe jutott, hogy majd megkérdezem Chertől, hogy is vannak ezek a fontos családok, mert nem igazán értettem. De ameddig a lány szeme lassan világoskékre változott, azon gondolkodtam, vajon kik lehetnek majd az őrzői. 

Elodie Hill

Mosolyogva öleltem át én is Lissa-t, mikor köszöntött. Nem állt távol tőlem sem a közvetlenség. Aztán üdvözöltem Cher-t is. Éppen válaszoltam volna, hogy nem tudom. Tényleg nem tudtam, de engem is nagyon érdekelt. S Cher úgy tűnt, már a gondolatokban is olvas, mert megmentett a kissé kínos szituációtól. Egyszerre nagy izgatottság lett úrrá rajtam, mégis féltem ey kicsit a választól.
- Hűha. - Nyögtem ki kissé ámulva. - Ezt sem tudtam. - Pirultam el, aztán sietve feleltem a kérdésére. - Persze. - Fogtam meg a kezét óvatosan. A pulzusom jócskán megugrott, nagyon kíváncsi voltam, hogy kik lesznek azok.

Cher Loyd.
Köszöntöttem Elodie-t mikor belépett. Tudtam,hogy Lissa nem engem kérdezett de úgy éreztem muszáj megszólalnom.
- Lesz neki is... idővel....De én akár most is kiderithetem, hogy kik lesznek azok, illetve ki lesz az....De ha jól tudom neked is kettő őrződ lesz,mivel te is egy fontos családból származol...-mosolyogtam. -Nos, szabad? - nyújtottam felé a kezemet.

Bonnie Godwing: Amikor leültünk Lissával egy nyugis helyre a kávézóban megérkeztek a többiek is.-Sziasztok-köszöntem nekik, miközben az étlapot futottam át gyorsan. Lissa megnyugtatott, hogy nem csak velem ilyen Mrs. Rowerstin, őt is sokszor megszívatta. Lissa kérdése Elodietől engem is nagyon érdekelt, kíváncsi voltam miért nincsenek őrzői. Amúgy elég vicces volt, hogy boszorkány létemre angyalokkal barátkozom, a legtöbb boszi messziről elkerüli őket. De hát nekem nincs semmi bajom velük, nagyon aranyosak. Kíváncsi lennék, hogy apu mit szólna ahhoz, ha megtudná kikkel barátkozom... ugyan is ő nem nagyon szereti sem az angyalokat sem a vérfarkasokat. De hát amiről nem tud az nem fáj neki.

Lissa Jacksone
- Azt hiszem igen. Engem is sokszor megszívatott. - nevettem Bonnieval együtt. Nagyon szimpatikus lány volt, annak ellenére, hogy boszorkány volt, hamar megkedveltem. Pár pillanat múlva megjelent a nővérem is, Cher. 
- Szia. Ne is kérdezd ma egész nap, takarítottam. Anya egy perc nyugtot nem hagyott nekem. - mosolyogtam rá. Igazából kíváncsi lettem volna az ő Anyjára vagy arra, hogy tudja-e hol van most az Apám. De most nem akartam ilyen dolgokkal magyarázni. Köszöntésül megöleltem Chert, majd Elodiet is, mikor megérkezett. Ez nálam már automatikus volt. - Szia Elodie, semmi gond. - köszöntöttem, a barna hajú lányt majd helyet foglaltunk egy asztalnál. 
- Elodie, neked, hogy hogy nincsenek őrzőid? - kérdeztem a lánytól óvatosan. Igazából már múltkor meg akartam tőle kérdezni, de nem jutott rá idő. 

Elodie Hill

Szerencsére hamar sikerült leegyeztetnünk a lányokkal egy időpontot, így Cher, Lissa, Bonnie és én összeszerveztünk egy kávézós délutánt. Jó, hogy ilyen helyet választottunk, hiszen kevés esély volt rá, hogy bárki is ránktörjön a vámpírok közül. De mivel volt a városban pár elintéznivalóm, így kicsit sikerült sajnos késnem, úgyhogy a többi lány után pár perccel léptem be a kávézóba, de rögtön kiszúrtam az asztalt, ami felé tartottak.
- Sziasztok! - Sétáltam oda hozzájuk mosolyogva. - Bocs a késésért. Feltartottak az egyik üzletben. - Sóhajtottam. - Mi újság? - Néztem végig rajtuk.

Cher Loyd.
Mivel megbeszéltük, hogy jövünk a kávézóba ideértem a megbeszélt időpontra. Igazából ez volt a kedvenc helyem, nyugodt  és csendes. Mikor utolértem a csajokat és beléptem a kávézó ajtaján illedelmesen köszöntöttem a két lányt.:
-Sziasztok! - aztán Lissa felé forditottam a fejem- Hugi! - mosolyogtam. - Miújság?

Bonnie Godwing: Suli után bementünk a városba egy kávézóba Lissával, Elodieval és Cherrel. A hajam csak simán kivolt engedve... eléggé összekócolódott, mivel egy fárasztó tesi óra után voltam túl. Nyáriasan öltözem fel, kihasználtam a jó időt, amit csak remélni tudtam, hogy meg is marad. Furcsa volt, hogy a barátnőim közül csak én vagyok sulis... bár nem éreztem magam kisebbnek köztük, elég éretten gondolkodom a korosztályomhoz képest. A kávézóba belépve nagyon finom illat csapott meg, egyből megjött az étvágyam. -Igen még mindig ő.... sajnos. -Tettem hozzá.-Akkoriban is ennyire utált minden diákot?! Mert engem konkrétan minden órán megszívat. Ki nem álhatom, mellékesen elég viccesen néz ki abban a szandálban amit állandóan visel.- Mondtam nevetve a többieknek.

Lissa Jacksone
A tavasz első napjai minfig különlegesek voltak számomra, az a rengeteg gyenge napsugár egyből jobb kedvre derített. Amióta megismertem az őrzőim, egyre jobban szociálisabb lettem. David és Maire egészen különleges helyet foglaltak el a szívemben, de mikor edzeni mentek akkor bizony nélkülük kellett boldogulnom. De akkor sem voltam egyedül, ott volt nekem a bulin ,megismert, boszorkány barátnőm Bonnie, a testvérem Cher, vagy az agyaltársam Elodie. Ma is egy csajos délutánt készültünk tartani, így megvártuk míg Bonnie végez a suliba és együtt indutunk el a kávézóba. Hosszú szőke hajam hullámosan omlott a vállamra, és mosolyogva fordultam hátra Bonniehoz mikor beléptünk a helyiségbe. 
- Na és még mindig Mrs. Rowerstin tanítja a kémiát? - nem nagyon hiányoztak a sulis évek, főleg a kémiát utáltam a legjobban. Ezen pedig a zsémbes kémiatanár sem tudott változtatni.