Ott álltam, egyenesen a szobámban álldogálló, fényképekkel körbetűrdelt tükröm előtt és mereven bámultam a szárnyaimat. Azokat a hófehér és finom, puha szárnyakat amik lendületes csapásokkal emeltek volna a levegőbe ha szükségem lett volna rá. Csakhogy még sosem próbáltam, hogy milyen lehet. Talán fantasztikus érzés és ha egyszer kipróbálnám mindig így közlekednék. Vagy az első adandó alkalommal lezuhannék, ahogyan magamat ismerem. Ott volt mindkét lehetőség, de úgy döntöttem, egyiket sem fogom kipróbálni, ameddig csak tehetem úgy viselkedek mint egy egyszerű ember. Így miután egyik pillanatban még ott voltak a szárnyaim, két eprccel később már hűlt helyét lehetett látni. Úgy döntöttem, elmegyek sétálni, ezen a délutánon még annak ellenére is, hogy se Maire és se David nem tartott velem. De ugyan már, ha tizenkilenc évig meg tudtam magam védeni egy kis kiruccanás, biztosan nem árt meg nekem. Főleg, hogy fényes nappal van,ráadásul 20 fokkal. Így amint kinyitottam a szekrényemet már tudtam mit veszek fel. Amint megláttam a rózsaszín nyári ruhát (link) mosolyogva simítottam végig az anyagon. alig 5 perc kellett, hogy elkészüljek és máris úton voltam a belvárosba. Anya, először alig akart elengedni, de könyörgöm már lassan 20 éves vagyok, igazán megbízhatna bennem. Persze észrevettem, hogy néhány perverz pasi megfordul utánam, de most nem nagyon tudott érdekelni mert egyenesen a főtérre tartottam, hogy hátha találok egy ismerős arcot. Hétvége lévén elég sokan gyülekeztek itt, családosan vagy anélkül és sokak fagyit majszoltak. De egyenlőre senkit sem találtam akivel elcseveghetnék.

Hallottam egy-ket dolgott a jo hallasomnak koszonhetoen. Mikor Ship felem tartott es megolelt kisse meglepodtem de szorosan magamhoz szoritottam es az illatat beszippantottam. Egyben biztos voltam, meghozza abban, hogy hianyzott.
-Ez nem volt valami szep -sugtam a fulebe mikozben meg mindig oleltem.
-Hianyoztal... - sugtam ujra a fulebe, immar egy tavolabb alo temat. Magam sem tudom miert.

-En biztosan nem - pillantottam az uj ismerosre, miutan a vampirfiu tavozott. Ki vagyok en hogy eliteljem? Es megis ki a farkasfiu hogy elitelje? Kik vagyunk mi?
-Szerintem nem kell ezen aggodnod, foleg ha reg ismered, akkor ez.. majdnem termeszetes .. - vigyorodtam el. Probaltam oldani a feszultseget ami kialakult.

Maire Moore

Mikor közelebb értem hozzájuk, megrökönyödve néztem végig rajtuk.
- Hát itt meg mi történt? - Néztem a távozó fiú után. Persze rögtön leesett, hogy vámpír. Rögtön Lissa-ra néztem, és sietve végigmértem, mintha azt kutatnám, hogy van-e rajta legalább egy kis karcolás is. Aggájaimat tükrözte aggódó pillantásom is. De, ahogy innét láttam, úgy tűnt, a lány teljesen rendben van. Miután megfelelőképp végigmustráltam, visszanéztem a többiekre. Szokatlan helyzet volt, ami előállt, az biztos, de kíváncsi voltam, miért is történt.

 -Tudjátok mit ha ennyire paráztok tőlem akkor elhúzom a csíkot... nincs szükségem kutyák társaságára.. bár még az angyalokét elviselném. Léptem... -Azzal otthagytam őket, eléggé felhúztak. Hiába akarok én jóba lenni a farkasokkal sehogysem jön ez nekem össze... inkább Ninához futottam és rámosolyogtam. A hirtelen jött felszabadulástól, vagy már magam sem tudom miért, de megöleltem a lányt.... azt hiszem kicsit tovább tartott mint egy baráti ölelés. Remélem nem vette tolakodásnak...

 Shipnek nem kellet volna ilyen bunkónak lenni velük, hiszen érthető a félelmük. Én is így viselkedem egy idegen vámpírral szemben. -Szia-köszöntem neki komoran, és próbáltam sugalni neki, hogy ezt most nem kelett volna. -Bocsássatok meg neki... és azért is bocs amiért ide hoztam. Ő az egyetlen vámpír akit eltudok viselni magam körül, mivel már emberi korában is ismertem.-Szia-mosolyogtam az új lányra... éreztem rajta, hogy ő is angyal. -Azért ugye most nem haragszotok rám?-próbáltam oldani a feszültséget..

Az angyallany kedves volt es ez tetszett. Vegre valaki aki normalis es meg kedves is. Mike kicsit fura a farkas fiuval, ezt nem igazan ertettem de nem erdekelt jelenleg. Elvegre egy "csapat" vagyunk.. legalabb angyal-farkas kozt ne legyen viszaly, ha mar ott is az van, el vagyunk asva. Mikor bemutattak Bonnienak, csak elmosolyodtam, ujra kedvesen, de a vampirt ensem dijjaztam, foleg a mai nap utan.
-Sziasztok! - eroltettem egy mosolyt az arcomra.

Mostmar nem csak az alfat nem tudtam hova tenni hanem Bonniet se.
-Udv - mosolyogtam az "ujjakra" . A vampirt enis meregettem, raadasul eleg alaposan. Legszivesebben a farkas boromben tepnem szet. Kozben Davidre neztem.
-Szeretnek a falka tagja lenni.. - tekintettem ra meg mindig tisztelettel.

 Láttam, hogy mindenkit zavar Shipley jelenléte... nem tudtam mit kezdjek vele. David tekintetén például éreztem, hogy most lehet haragszik rám. Közelebb léptek egymáshoz Lissával, féltek Shiptől, pedig én jól tudtam nem árt nekik. -Nyugi srácok, nem fog senkit sem megtámadni. Szerintetek sétálgatnék én egyedül vele, ha nem így gondolnám?- kicsit rosszul esett, hogy nem bíznak meg bennem. Elég kínos helyzet volt ez nekem.. most vagy Shipet küldöm melegebb éghajlatra, vagy ott hagyom a barátaimat. Reméltem megnyugodnak és rájönnek majd, hogy nincs miért félni Shipleytől...

 Idegesített, hogy mindenki végigmért és csak azt várták mikor támadok.. Az a David pedig kifejezetten nem volt szimpatikus. Láttam rajta, hogy elítél, pedig konkrétan csak  bemutatkozásnál tartottunk.  -Úgy néztek rám mint valami torzszülötre- néztem a többiekre-Nem ál szándékomban senkit sem megkóstolni megnyugodhattok.-Kezdtem én is megutálni ezt a vérfarkas bandát.. azt sem bírtam, hogy Bonnie ide tartozik.. Amikor megláttam a távolban Ninát, egyből megkönnyebültem... végre valaki akinek nincs ilyen kutya szaga. Úgy döntöttem itt hagyom a társaságot.. de előtte várta egy kicsit...

Maire Moore

Csendesen sétáltam a főtér felé. Nem vártam, hogy belebotlanék egyáltalán bárkibe is, nem. Nem vártam semmire. Csak élveztem, hogy jelen pillanatban olyan nyugodt voltam, amilyen nyugodt csak lehete, és nem kell aggódnom semmin. Messziről megpillantottam egy jókora csoportot, és vidáman integettem nekik. Nem is figyeltem fel rá, hogy esetlegesen nemkívánatos személyek is vannak közöttük.

Biccentettem üdvözlés képpen Bonnie-nak. Nem nagyon tetszett, hogy Bonnie idehozta ezt a tetves vérszivót. Fél szememmel Lissa-t figyeltem és fél szememmel a srácot. Nem tűnt veszélysenek de már megtanultam,hogy nem kell senkiben sem megbizni. Annyira idegesitett a vérszopó, hogy meg sem hallottam mikor Lissa hozzám szólt.
 - David vagyok.... Hát Bonnie nem volt könnyű. - mikor megjelent a háttérben egy nő vámpir még idegesebb lettem. Lissa mi elmegyünk innen. Nem birok magamon uralkodni. Megölöm őket. Az idegességtől Lissa derekát elég erőssen megszoritottam. Nem akartam hogy fájjon neki,de szerintem  holnapra lila foltja lesz.

Gondoltam vasarolok nehany uj ruhat, jon a tavasz, na meg a multkor a sziklaszirtnel teptem szet az egyik kedvenc darabomat. Setalgattam mikor egy kissebb csoportot pillantottam meg. Kutya szag.. 2 biztos az.. angyalok is vannak - figyeltem tisztes tavolsagba, majd egy ismerost pillantottam meg. Ship?! Ekkor elmosolyodtam es intettem neki. Nem akartam zavarni Oket, na meg kitudja mi lenne a vege.

-Szia Kellan. Lissa vagyok. - mosolyogtam rá, a lány mögött megjelenő fiúra. Ismerősnek tűnt, vajon az akivel összefutottunk a tisztáson? Erre a lányra vigyáz vajon? kérdeztem Davidtől az őrző-őrzőtt képeségeimet bevetve.
- Értem, nem tűntél ismerősnek, és hát Wonderland elég pici. - magyaráztam az angyallánynak aztán hirtelen megláttam Bonniet és egy....vámpír srácot? Először azt hittem rosszul látok, de mikor közelebb jöttem éreztem rajta, hogy vámpír. Elég bizonytalanul pillantottam rá. 
- Sziasztok. - Öleltem meg Bonniet és aztán Shipre pillantottam. - Lissa vagyok. - biccentettem neki és közben alig érezhetően közelebb húzódtam Davidhez. Ezt valószínűleg senki nem vette észre, még lehet, hogy David sem de így biztonságban éreztem magam. - Igen, nagy bevásárlást tartottam. - mosolyogtam rá a barna hajú lányra aztán amagam mellett ülő angyalra pillantottam. 
- Roberta ő Bonnie. Bonnie ő pedig Roberta. - mutattam be őket egymásnak aztán Kellan felé pillantottam. - Ő pedig Kellan. - mosolyodtam el. Nem tudom miért mutattam be őket, de most már mindegy volt. 

 Shippel beültünk egy étterembe és jól megebédeltünk... szétpukkattam annyira teli voltam. Már rég nem találkoztunk, szóval most volt időnk mindent megbeszélni. Ő elmesélte, hogy megismrekedett egy vámpírral, azt hiszem Ninának hívják, és kicsit bejön neki a csaj. Annak viszont nem örültem, hogy rávette arra, hogy próbálja ki a vadászós életmódot. Remélem nem fogja rosz útra terelni... Aztán pedig én meséltem el neki az angyalos dolgot... kicsit meglepődött szerintem. A főtérre mentünk ezután...én csak egy szoknyában és egy pulcsiban voltam. A hajamat pedig összefontam, elég kislányosan festhettem, de nem zavart. Miközben sétálgattunk észre vettem a barátnőmet Lissát, és őrzőjét Davidet amint egy padon ücsörögnek. Voltak még ott néhányan, de a többieket nem ismertem, vagy csak látásból. Odarohantam hozzájuk Shipleyvel -Sziasztok-köszöntem hangosan miközben mosolyogtam. -Bonnie vagyok-köszöntem oda az idegeneknek-Mi ez a sok zacskó? Csak nem vásárolni voltatok? David neked meg volt türelmed őt elkisérni, ezt nem gondoltam volna rólad... -vigyorogtam Davidre

 Bonnieval ma egy zabálós napot tartottunk, hogy ez a csaj mennyit tud enni... Bár én sem panaszkodhattam. Elég sok minden történt velünk amióta nem találkoztunk. Kiderült, hogy egy hibrid féleség...mivel félig angyal. Ledöbbentem amikor bevallotta, arra kért, hogy még ne nagyon híreszteljem, mert a családja kiakadna. Nekem nincs semmi bajom velük, de azért ez mégis váratlanul ért. A főtéren sétálgattunk, amikor Bonnie csak úgy felkiabált valakiknek és oda rohant hozzájuk, szóval követtem őket. Már messziről érezhető volt az a büdös vérfarkas szag... hiába próbálok kijönni velük, de attól még nem nagyon szerettem a szagukat. -Sziasztok-köszöntem nekik- Ship vagyok-mutatkoztam be.

A lany kedvesnek tunt, viszont a pasi nem.. amit nem igazan ertettem. Mit tudtam artani neki ennyi ido alatt?
-Nehany hete - feleltem a lany valaszara. Valoban kedves volt, vegre egy baratsagos ember!
-Es udv, David.. - neztem a kevesbe baratsagos tagra, majd az uj farkas fiura.
-Hey, szia. Roberta vagyok - mutatkoztam be enis.

Mivel a kis angyalka, ha jol hallottam Roberta, maga utan vonzott enis ott kotottem ki. Nemtudom mifele kotelek lehet ez, de kezd bosszantani.
-Hello - biccentettem.
-Kellan vagyok, meg mindig..  - neztem eloszor az alfara, majd az angyalokra.

  Hátradöltem a pad támlájára és bal kezemmel átöleltem Lissa derekát és közelebb húztam magamhoz.
 - Hello, Roberta...David vagyok...- mondtam közömbösen. Egy vérfarkasra lettem figyelmes...Az a bizonyos Kellan lehetett az... Nem nagyon érdekelt, igy a csajokat figyeltem.

-Nem dehogyis. Szia Roberta. Lissa vagyok. - köszöntem neki mosolyogva, mikor új emberekkel találkozok mindig izgulok nehogy elítéljenek akcentusom miatt, de a lányon éreztem, hogy angyal sőt kedvesnek tűnt. 
- Nem rég kölltöztél ide? - kérdeztem tőle érdeklődve. - Wonderland elég pici de te nem tűnsz ismerősnek. - mosolyogtam rá.

Egyedul setalgattam, mikor egy fajtars szagat ereztem meg. Vallat vontam es kovettem az elottem setalo angyalt. Volt egy sanda gyanum, hogy miatta mentem a tisztasra. A lany egyenesen a szag utan vezetett, nem tudtam hol fogunk kikotni, de az arcat latni akartam.

Szarnyaimat elrejtve setalgattam a foteren. Orultem, hogy vege a telnek es vegre lazabb lehet az oltozek. Hallottam a varosba ezt a farkas- angyal dolgot, de fogalmam sem volt arrol, hogy velem mivan, marmint vajon ram is vigyaz valaki?! Vegul egy farkasfiut lattam meg egy angyallal. Ugy dontottem a legjobb ha ismerkedek. A fiubol sugarzott a nagyobb rang, az ero. A lanyt meg sosem lattam.
-Udv - koszontem nekik mosolyogva, baratsagos tekintettel.
-Roberta vagyok, Roberta Pain, remelem nem zavarok - tettem hozza a rovid bemutatkozas utan.

  Nem tudtam hogy gondolhattam, hogy elkisérem Lissa-t a boltba...Azt hittem fél óra alatt végzünk...De nem.. Mondjuk legalább tudtam Lissara vigyázni...
 -Én sem hiszem el... - megráztam a fejemet és leültem Lissa mellé a pardra... - Őszintén szólva azt sem tudom mit vettél....- vigyorogtam.

A mai nap egészen különleges volt, a havi nagybevásárlást tartottam és meglepő módon David elkísért rá. Miután egyre több a vársban a vérszívó gondolom jobban aggódtak értem.
- Nem hiszem, el, hogy képes voltál ennyi boltot bejárni velem. - vigyorodtam el. Voltunk mindenhol, ruhaboltban cipőboltban, ételboltban mindenhol. De David egy szó nélkül követett. A legközelebbi padra roskadtam le nem nagyon zavart ha már ült rajta valaki.