- A szerep LEZÁRVA -

Kellan hamar felfogta hogy itt mar van egy falka.. hezitalt egy ideig majd megszolalt.
-Valoban falkat keresek.. es egy olyan angyalt akinek a segitsegere lehetek  - mondta. Latszott rajta, hogy az alfanak megadja a kello tiszteletet, am ez Kell-nel ritka dolog.
-Viszont.. van meg valami es nem akarok senkit sem farasztani, de egy angyal bajban van.. ket vampir is log rajta.. de nem vagyok az orzoje.. a nevet pedig nemtudom. Valahogy megereztem, hogy bajban van. - hadarta, hisz nem nagyon ertette, hogyan erezheti o egy idegen bajat, de ugy erezte el kell mondania a fajtarsainak es az angyaloknak.

Amikor a tisztásra értünk nagyon sok új arcot pillantottam meg... a vörös hajú csaj lehetett a hibrid, aztán volt még két ismeretlen fiú.. Az egyik velünk együtt érkezett ,csak a másik oldalról. -Sziasztok-köszöntem a többieknek, Bonnie vagyok, mutatkoztam be azoknak akik még nem ismertek. Nem tudtam melyik lehet az én őrzőm, szóval csak vártam... nem tudtam mit szóljak... Már nagyon kiváncsi voltam, Cherre néztem segély kérően, hátha ő majd megmondja, hogy most mi is a helyzet.

-Mike, tényleg megtanítod? - néztem rá szép szemekkel. Aztán hirtelen észrevettem egy fiút közeledni felénk. Automatikusan Mike irányába húztam Roset és én is oda léptem. Bár még mindig haragudtam egy kicsit a srácra azért játékosan megsimogattam a fejét és meghúzgáltam a füleit. 'Ezt neked!' nyújtottam rá nyelvet és visszafordultam az idegen felé. Aztán megláttam, egy csapat lányt, úgy tűnt a múltkori angyalok és a boszorkány is itt van meg persze Cher. -Sziasztok. - mosolyogtam rájuk integetve.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak, Maire hangját hallottam meg az elmémben mire elmosolyodtam. Tetszett ez az egész és mikor megérkeztünk a tisztásra hirtelen két erős kar ölelt át. 
- Öhm, szia David. - vigyorodtam el és én is megöleltem a srácot. - Ugye nem idegesítettél senkit sem halálra? - néztem rá szigorú szemekkel, aztán elnevettem magam. A válla fölött átnézve észrevettem Mairet és Irinát is. Meg két idegen srácot meg egy vörös hajú lányt. Valószínűleg ő volt a hibrid. - Máris megszaporodott a falkátok létszáma? - kérdeztem a fiútól érdeklődve.

  Észrevettem hogy egy csapat csaj közeledett azerdő felől. Úgy éreztem a barna hajú lány felé kell mennem(ő Elodie), így oda is mentem és azonnal be is mutatkoztam az összes csajnak aki ott volt.
 - Sziasztok, a nevem Rosemarie White. - mosolyogtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

- Majd a kis Mike megtanitja neked. -vigyorogtam.
 - De, van az erdő szélén,majd egyszer megmutatom mindannyiótoknak. - ezután a mondat utánn arra eszméltem ,hogy egy him közeledik. Nem tudom mit akarhat. Mikor közelebb jött a csajok elé léptem ,ezzel azt jelezve hogy védem őket és nem engedem el őket.
 - Szia, miben segithetünk? - megvártam a válaszát aztán odarohantam Lissahoz és szorosan átöleltem.

 

 

 

 

 

 

  Mikor megérkezett ez a bizonyos Kellan én is odaléptem David mellé.  Figyeltem Kellan szavait és Davidet.

 

 

 

 

 

  Már egyre közelebb értünk és mikor közelebb értünk hangosan köszöntöttem őket.
-Sziasztok, fiatalok. - mosolyogtam. A vörös hajú lány azonnal a szemem elé került....Ő Bonnie őrzője.

 

Maire Moore

- Na, most nagyon megnyugtattál. - Nevettem fel, mikor már mellette álltam, s egy darabig csak néztem Mike-ot, közben fél füllel a többiek cseverészését hallgattam. Aztán hátranéztem, mivel közeledő léptekre lettem figyelmes. Kissé elkerekedtek a szemeim, mikor észrevettem a felénk tartó fiút. Rögtön tudtam, hogy ő is vérfarkas, ahogy azt is, hogy nem tartozik a falkához, legalábbis egyelőre nem. Látszólag ő is tisztában volt mindezzel, és már nálam azzal jó pontot szerzett, hogy nem próbált csak úgy betörni, hanem tiszteletben tartotta az egész szituációt. Nem én voltam itt a fejes, szóval csak biccentettem neki, mikor köszönt, tudtam, hogy semmiképp sem az én szavam lesz döntő. Úgyhogy csak álltam, s nyugodt tekintettel méregettem őt, de azonnal elkaptam pillantásom, mikor a fejemben hirtelen megszólalt egy hang. Kissé meghökkentem, s nem akartam, hogy a többiek észrevegyék a megdöbbenésem. Persze a pár másodpercnyi sokk után leesett, hogy ki is szólt hozzám az imént.
"Nem, most az egyszer melléfogtál. Bár... Mégsem." Válaszoltam magamban kuncogva Lissa-nak, visszaidézve David mai akcióját. Aztán újra az idegen farkasra néztem, s közben szinte éreztem, ahogy Lissa-ék közelednek. Ráadásul többen. A végén még idegyűlik a fél város.

Elodie Hill

Annyira izgatott voltam. De nem szóltam egész úton semmit, és a többiek sem. De akkor is, ennek a csendnek volt egy bizonyos varázsa, amit látszólag semelyikünk sem szándékozott megtörni. Tudtam, hogy ez a pillanat döntő lesz az életemben, ha fogalmazhatok így, tehát ezt tiszteletben tartva tartottam a tisztás felé a kicsiny csapattal. Biztos voltam benne, hogy bármi is történjék ott, azt egyhamar nem fogom elfelejteni. Mély levegőket kellett vennem, hogy le tudjam csillapítani magam, pedig én aztán az esetek 99%ában nyugodt voltam. Úgy látszik, a mostani a maradék 1%ba tartozik. Ráadásképp az izgalmam úgy nőtt, ahogy közeledtünk.

Miutan farkas alakban levadasztam egy szarvast es meg is lakomaztam a tisztas fele tartottam emberi alakban. Ver nem volt rajtam, igyekeztem meg allatborben megtisztalkodni. Idegenek szagat ereztem a tisztason es ugy gondoltam meglesem oket. Kozelebb erve meglattam nehany csajszit, na meg egy kant is..  bevallom, a nostenyeket sokkal jobban birom, de egy kan meg belefer. Odaerve bemutatkoztam.
-Udv, Kellan vagyok, Kellan Lutz. Es segitseget kernek.. - nezett az idegenekre remelve, hogy segitenek neki es nem itelik el azert, mert egyenlore idegen.

Közeledtünk a tisztás felé, az erdőn át jöttünk... sok időm volt átgondolni ezt az egész angyalos dolgot. Azt nem tudom, hogy mondjam el a rokonságnak, hogy én nem csak boszi vagyok.. a nagymamámat sem szerették amikor ezt megtutták. Úgy döntöttem egy ideig még nem árulom el senkinek, legfeljebb a testvéreimnek, bennük megbízom. Nem tudtam, hogy mit is kéne csinálni egy angyalnak, majd később kérek néhány tanácsot Elodietól és Lissától. A telepátiát sem tudtam ,hogy sajátítsam el.... Nem baj van elég időm ezeket megtanulni, nyugtattam magamat. Már nem járhattunk messze tőlük, egyre inkább biztonság érzetem támadt... nem volt egy rosz érzés, sőt...

 -David, ugye tudod hogy ezt el fogod nekem árulni? - villantottam rá édes kis mosolyom. Aztán lassan észrevettem, hogy mindenki lassabban teszi a dolgát, és nem értettem miért. Kcsit oldalra billentettem a fejem és onnan figyeltem a többieket. Kifésültem egy világosszőke tincset a szememből és az erdőt kezdtem pásztázni, hátha ott történt valami. De egyenlőre semmit nem hallottam vagy éreztem, így csak úgy döntöttem megkérdezem Davidtől amit eredetileg akartam. 
- Öhm, figyelj. Nincs valami ház ahol a falka összeszokott gyűlni? Mert kicsit gáz, hogy Lissáéknál lakok, mikor miattam sérült meg. -  húztam el a szám. 

Még mindig elég kényelmetlenül érintett ez a téma.

 

 

 

 

Elvettem a kabátot és magamra terintettem. Igazából nem nagyon érdekelt, hogy félig kilátszódik az alsóneműm. Jót nevettem a többieken.Furcsaérzés tört belőlem elő és nem tudtam miért.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor Mike  abbahagyta a futást én is abbahagytam a nevetést. Rina felé fordultam és válaszoltam neki.
- Szeretek gonosz lenni. - vigyorogtam.
" Ruhástul is visszalehet változni ,de azt csak Mike és én tudjuk hogy hogyan. " vigyorogtam szüntelenül. Tudtam hogy a kérdést Mikenak tette fel de úgy döntöttem én válaszolok rá. Éreztem ahogyan Lissa közeledik.

 

 

 

 

 

 

" Tudok számolni...Pfff..." Megálltam és mikor Maire leszállt rólam leültem mint egy kiskujtya. Furcsa érzésem volt.... Mintha a egy angyal közeledett volna, aki azén védelmezésem alatt áll.

 

 

 

  Megérkeztünka csajokkal és a farkasok felé közeledtünk lassacskán. Még az erdő szélén voltunk, igy nem érezhették meg a szagunkat.

Maire Moore

- Hát nem is tudom. Azt hiszem, kénytelen leszek így elfogadni téged. - Színleltem nagy gondolkodást, a további megszólíátásra pedig csak a szememet forgattam. Szigorúan néztem rá, s próbáltam tiltakozni, de nem igazán jött össze, így pár másodperccel később már sokkal magasabbról szemléltem a világot történetesen Mike hátáról. A becenévre már muszáj voltam hallkan felnevetni. - Na, ezt jó lesz megjegyezni. - Vigyorogtam David-re, aztán Mike-re néztem. - Hajrá, te sprinterbajnok! - mosolyogtam továbbra is. Több se kellett neki, el is indult, én pedig szerencsésen rajta tudtam maradni. De az egy körből kettő lett, a kettőből meg három.
- Pff. Te elfelejtettél számolni? - Borzoltam meg dús bundáját durcásan, mikor megálltunk, aztán, már, ha a fiúknak nem voltak más terveik, sikeresen lecsusszantam a farkas hátáról.
- Na, jól szórakoztatok?- Vigyorogtam Rina-ra és Rose-ra. Most én sem haragudtam kivételesen, élveztem ezt a futkosósdit. Ha Mike nem lett volna ilyen magas, lehet még vissza is kapta volna. A David-re irányuló bosszúmon pedig azóta is törtem a fejem.

Irina Bryson
-Hidd el, elégszer történt ez velem. - mosolyogtam a lányra és odaadtam neki a kabámomat.  A kérdésére a választ én sem értettem, ezért nem tudtam rá válaszolni, csak megvontam a vállam. 'Mester, Rose azt kérdezi miért nem lehet ruhástul visszaváltozni?' fordultam Mike felé aki most, szegény Mairel a hátán futott körbe a tisztáson. Igazából  most, hogy egy szál pulcsiban álltam ott, még mindig nem fáztam, mert sütött a nap. Közben figyeltem, ahogyan David jól röhög azon, hogy Maire és Mike, hogyan futnak körbe és ezért hozzá fordultam. - Milyen gonosz vagy. - állapítottam meg halvány mosollyal az arcomon aztán visszafordultam Rose-hoz. 

Rosemarie White
- Rendben. - mosolyogtam majd mikor a lány elém emelte a kabátját sikeresen visszaváltoztam. Egy szál fehérneműben álltam és ez kicsit meglepett. Miért nem lehet ruhástul visszaváltozani? - Szabad? - kérdeztem és a kabát felé nyúltam, jelezve ,hogy a kabátját kérem.

David Evans
- Tudom, de te engem igy szeretsz, igaz? - vigyorodtam el. - Jól látod...Soha napján...Ciccáááá. - megfogtam Maire kezét és közelebb húztam őt Mike-hoz, aztán felültettem őt Mike hátára. " Fuss vele egy kört, Miki egér. "

Mike Dearman
" Nem értem minek kell felöltöznötök..." megforgattam sárga szemeimet mikor Rina odament a vöröskéhez és eltakarta őt a kabátjával. Meglepődtem mikor Maire a hátamon termett, hátranéztem és láttam,hogy David tette rám. " Meglesz " Majd szélsebesen elkezdtem futni a csajjal a hátamon. Többször is körbefutottam a tisztást.

Maire Moore

- Jaj, David Evans. Reménytleen eset vagy. - Emeltem égnek tekintetem Davvid Rose-hoz intézett szavaira és mosolyára. Aztán figyeltem a két lány ténykedését. - Mondd csak, mikor hagysz nekünk egy lélegzetvételnyi szünetet is? - Fordultam vissza aztán a fiú felé. - Mert nekem úgy tűni, soha napján. - Folytatam, majd kérdő tekintettel vártam a válaszát.

Irina Bryson
Szigorúan pillantottam, Mikera, aki körülbelül majdnem ledöntött a lábamról. Eleinte, próbáltam tartani magam, aztán meg kellett benne kapaszkodnom, ami egyet jelentett azzal, hogy hozzáértem a bundájához. Aztán mikor megéreztem, hogy milyen selymes és puha muszáj volt végigsimítanom a gerince mentén a kezemmel. Elragadtatva figyeltem, ahogyan a nap csillog a bundáján szinte meg is feledkeztem róla, mennyire haragszom rá. Rose kérdése ébresztett fel Mike csodálásából, amitől persze rögtön zavarba jöttem. Ritkán jövök zavarba de akkor nyomós érvvel. 
- Nem bocsátottam, ám meg. - néztem a sárga szemeibe. 'Eszedbe ne jusson, visszaváltozni, semmiképp.' figyelmeztettem a lányt, miközben levettem a körülbelül combközépig érő kabátomat és közelebb léptem hozzá. Eltakartam vele a lányt és biccentettem, hogy mostmár változhat.

Rosemarie White
" Öhmm... és most? Mi lesz ha visszaváltozok? " Kérdeztem,mert meguntam a futkosást és lihegve lógattam a nyelvemet.

Mike Dearman
Odamentem Rina-hoz és dörgölőzni kezdtem hozzá,akár a kismacskák.  És majdnem ledöntöttem a lábáról hatalmas testemmel. Vártam hogy megsimogasson.

David Evans
- Világos! - mondtam. - Változz vissza Rose...- kuncogtam és úgy mint előbb Mike perverzen mosolyogtam.

Maire Moore

- Azért, mert én nem viccelődöm ilyenekkel. - Mosolyogtam David-re, és a történtek ellenére hálás pillantást vetettem rá, mikor a földre eresztett. Figyeltem egy darabig Rina-t és Mike-ot, bár a csókjelenetről pont lemaradtam, de sejtettem, mi történt.
- Na, Rina, bosszút esküszünk, - Nevettem fel és pajkosan rákacsintottam. Csak amolyan barátian, én benne vagyok pillantással.

Rina Bryson
Már sejtettem, hogy Mike mit fog tenni, de pont abban a pillanatban mikor hátraléptem volna egy lépést, csak, hogy elmeneküljek a perverz gondolatai célpontjaként, megcsókolt. Nem kicsit döbbentem le, valószínűleg ő maga sem tudta, hogy ez volt az első csókom. Mikor elváltak egymástól ajkaink, csak döbbenten bámultam rá, és csak éreztem, hogy a harag gyűlik bennem. 
- Mike!!! - szikráztak a szemeim. De végülis egy belső hang, azt súgta, ezt nem szabad komolyan venni. (Biztosan az ördögi énem volt.) -Te kis.... - szitkozódtam, legszívesebben én is átváltoztam volna farkassá és nekimentem volna. De egyrészt nem akartam, meghagyni nekik az örömet, hogy egy szál melltartóba lássanak, másrészt pedig valószínűleg csak kiröhögte volna a próbálkozásomat. ' Jobb ha félsz mert ezért még kapni fogsz. ' Figyelmeztettem miközben figyeltem, ahogyan Roseal szaladgálnak.

  Rosemarie White
" Húha.. ez klassz..." Elkezdtem ugrándozni és rohangálni mint egy kis kölyök kutya.

Mike Dearman

- Ez nem éri David, te nem lehetsz nálam perverzebb. - miután levettem Davidről és Maireről a szemem  perverz mosollya néztem  Rina-ra. Sejthette,hogy ebből még baj lesz. Nem hagytam időt Rinanak ,hogy reagáljon. Egyik pillanatról a másikra megcsókoltam  Rinat, hogy ő se unatkozzon. Úgy döntöttem visszaváltozok farkassá és odébb állok,mert kicsit féltem mit fog reagálni Rina. :D

David Evans

- Na de most miért? Olyan jól csókolsz...És én elszórakozok veled. - szemtelenkedtem, majd a földre eresztettem Maire-t és figyeltem amit  Mike és Rina csinálnak.

Maire Moore

- Kösz. Pedig nem tanultam boxolni. - Forgattam meg vigyorogva a szemeim, de a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, mikor felemelt, s meg sem tudtam akadályozni, hogy megtegye ugyanazt, mint a múltkor. De csak, hogy kicsit én is húzzam az agyát viszonoztam a gesztust, aztán gyorsan elhúzódtam és a szemeibe néztem. - Ne szokj hozzá. - Jelentetem ki ördögi mosollyal. Na, igen, néha én is tudtam ravasz lenni. Még mindig a levegőben lógtam, mikor hátranéztem Rose-ra. - Hűha. - Nyögtem ki. - Hát ez gyorsan ment. - Mondtam elámulva a farkas alakján.

Irina Bryson
- Nem szeretnék, az leszek édesem. - nyújtottam rá nyelvet. Majd csodálattal néztem, ahogyan Rose átváltozik vérfarkassá. Gyönyörű hófehér bundája volt és tengerkék szemei.
- Fantasssszzz.... Mike!! - néztem rá felháborodva és beleütöttem egyet a karjába bár ez szerintem nekem jobban fájt mint neki. - Bolond vagy. - vigyorodtam el végül, bár eléggé meglepődtem. A fekete hajú srácra emeltem metsző tekintetem, majd újra vissza a farkasra. - Tehát azt akartam mondani, mielőtt ez a perverz disznó hozzámért volna, hogy fantasztikusan ment. Látod, nem is olyan nehéz. - mosolyogtam rá barátságosan. Aztán újra Mike felé fordultam, csak, hogy szemmel tartsam. 

Rosemarie White

Csak mosolyogtam Daviden és Mairen. Aztán újra Rina-ra figyeltem.

- Nem, még akkor sem....Vagyis nem is nagyon tudtam mikor van este és mikor van reggel. Egy sötét pincében voltam bezárva amikor éppen nem utaztunk valahova...- Mikera néztem. - Üdvözletem... -mosolyogtam, majd elkezdtem koncentrálni és magam sem tudom hogyan de vérfarkassá változtam.

Mike Dearman

- Szeretnéd, mi babám ha jobb lennél nálam? - vigyorogtam,majd jól megmarkoltam Rina fenekét, hátranéztem Davidre és Maire-re és ezt mondtam:
- Ha már te is perverzkedsz David akkor én is. - suttogtam,de tudtam hogy ezt jól hallotta.

David Evans

- Húha.. Cica... Jól tudsz ütni.. Na akkor már ismételjük meg amit multkor csináltunk. - kivillantottam a nyelvemet majd felemeltem Maire-t és hosszan lesmároltam.

Maire Moore

Elmosolyodtam Rose kijelentésére. - Köszönöm. Természetes, bár én is elég furcsának találom, elég.. Extrém, de a jobbik fajtából. - Mondtam továbbra is mosolyogva. Igen, mindenki megjegyezte magának a hajam, de tény, hogy az ékességem volt, ha szabad ilyet mondanom. Most épp nem lepődtem meg David mozdulatára, és amit múltkor elhalasztottam, most nem tettem meg, finoman, de azért arcon legyintettem.
- Ezt a múltkoriért, és a mostaniért, te ideghúzó! - Nem álltam meg, hogy az idegességem ellenére el ne nevessem magam. - Rose, azt hiszem, különórákat fogok venni tőled. - Forgattam meg a szemeimet. - Én nem vagyok elég hatásos, főleg, ha nem hajol le, már el sem értem volna. - Vigyorogtam.

Irina Bryson
-Teliholdkor se megy? - kérdeztem Roset.. -Nem igazán tudom elmagyarázni nekem elég hamar ment, szinte magától.- A szemem sarkából láttam, hogy David már megint piszkálja Mairet.
- Jaja ne is foglalkozz velük. David és Maire már csak ilyen ki se néznéd belőlük, hogy 'őrzőpárok'. - vigyorogtam Rosera. - Ő pedig itt Mike, a Mesterem. Mert, ahogyan láttam nem mutatkozott be ez a rossz fiú. - pislogtam fel rá  világoskék szemeimmel szemtelenül.  -Ő tanít engem harcolni és egyszer még jobb leszek nála.- mosolyodtam el.

Rosemarie White
- Muszáj volt megtanulnom. - vigyorogtam. - Csodaszép a hajad, Maire. Természetes vagy festett? Még sosem találkoztam ilyen hajszinnel. -mosolyogtam. Majd a többiek felé fordultam. - Egyébként hogyan kell átváltozni farkassá? Én is át szeretnék... - újra előtört belőlem a szerény kislány.

Mike Dearman

- Nos...Hát....Koncentrálj és akkor sikerülni fog....-nem tudtam hogyan is mondjam el ezt neki....De remélem sikerült elmagyaráznom.

David Evans

Figyeltem hogy mi  történik és Rose lépésén elvigyorodtam. Odaléptem Maire-hez és csak úgy, cukkolásból jó erősen átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára. Imádom ezt csinálni a csajokkal....igy idegesiteni őkett...ahhww...legjobb érzés amikor idegesithetem a lányokat :D

Maire Moore

Leesett állal bámultam Rose-t és Mike-ot. Nem semmi volt a változás. - Hát... Én nem túlságosan bírom őket... Legalább is a perverziójukat. De látom, te megtanultad kezelni. - Vigyorodtam el, majd felnevettem, és bólogattam Rina feltevésére. - Hát... Üdv a csapatban. - Mosolyogtam Rose-ra.

Irina Bryson
Körülbelül leesett állal bámultam, azt a kis játékot amit Rose és Mike játszottak le. Vigyorogva fordultam Maire felé, aki mellettem állt. 
- Nem semmi a csaj. - ráztam meg hitetlenül a fejem. Egészen másképp viselkedett mint néhány perccel ezelőtt. Kicsit meglepődtem, de nem mutattam ki, csak bámultam rájuk aztán Mikera vigyorogtam. Végre visszakapta, azt amit egész délután művelt velem, de nem nevettem, csak vigyorogva pislogtam rá. 

Rosemarie White

Nagyon örültem mikor befogadtak.
- Kösszi szépen, hogy befogadtok. - mosolyogtam.- Nem gond, Maire én birom az ilyen perverz pasikat. - Ezután a mondat utánn közelebb léptem Mike-hoz, az ujjaimmal a mellkhasán játszadoztam,majd mikor meg akart csókolni gyorsan lehajoltam, a lábai között fürgén átsiklottam,majd hátulról két kezemmel jó erőssen meglöktem, igy pár métert  csúszott a földön.
- Velünk, csajokkal nem szabad igy játszadozni. - kuncogtam.

Mike Dearman

Mikor a csaj közelebb jött meg akartam csókolni és jól meglepődtem mikor a hátam mögött termett és meglökött. Pár méter csúszás után sikeresen talpraálltam és visszafordultam a többiek felé.
- Hmm...Tudsz valamit..-lassan közelebb mentem hozzájuk.

David Evans

Figyeltem az eseményeket.

Maire Moore

Előszöra zt hittem, Mike-ba is több perverzió szorult a kelleténél, de aztán rájöttem, hogy ő még nem látott minket emberként. Mindenesetre azt már nem állhattam meg megjegyzés nélkül, mikor Irina-t bíztatta elég furcsa módon.
"Pff, te meg David. Mint az ikrek." Dohogtam. "Rose vigyázz, mert ebben biztos, nekedi s lesz részed." Figyelmeztettem a lányt magamban kuncogva. "Az előbbit nem ajánlom, a befogadást viszont melegen." Fordultam aztán újra Mike-hoz, aztán Rina-nak biccentettem, s miután leszedtem a fáról a táskám én is elmentem visszaváltozni és felöltözni. Hátrafésültem összeborzolt vörös hajam, aztán visszasiettem a lányokhoz Rina-val együtt. Miután ő bemutatkozott Rose-nak, én is a lányhoz léptem.
- Maire Moore. - Nyújtottam kezet mosolyogva.

Irina Bryson
'Fogadjuk beeee!' lelkesültem fel, mivel lehet, hogy Rose elég ellenségesnek tűnt először,de ahogyan magáról mesélt egyre barátságosabbnak látszott. Mikor Mike elkezdte simogatni, a bundámat először mint egy kiskutya bújtam oda hozzá, de mikor a fenekemre csapott, felmordultam. 'Vigyázz hol a kezed, Mester.' figyelmeztettem a tanítómat, egyáltalán nem zavart, hogy rá aggattam egy becenevet. Sőt mi több még viccesnek is tartottam. Aztán megvártam míg Maire eldönti, hogy velem jön-e és elindultam a táskám irányába. A fogaim közé kaptam a táska fülét és bevonultam az erdőbe. Minél többször változok át, annál gyorsabban is megy az egész, így miután magamra kaptam egy farmert, egy pólót és persze cipőt, meg egy kabátot már ki is léptem az erdőből, immár ember alakban. Még megvártam, hogy Maire elkészüljön ha esetleg ő is visszaváltozott volna, aztán odasiettünk a srácokhoz meg Rose-hoz.  A vörös hajú lányhoz fordultam és csillogó kék szemeimmel nyújtottam neki kezet. 
-Irina Bryson vagyok. De a Rinát jobban szeretem. - az utolsó mondatom, már sablon szöveg volt, annyiszor elmondtam az életem során. Rose így közelebbről határozottan szépnek tűnt, vörös haja egészen különleges volt, bár nem annyira mint Maire tincsei.  

Rosemarie White
Nevetés tört elő belőlem mikor meghallottam, hogy Mike mit mondott a lányoknak, de gyben meg is rémültem mivel egyik percről a másikra hallottam a farkasok gondolatait.
" Az édesapám vérfarkas volt, édesanyám pedig vámpir. Én vagyok az egyetlen a világon, akiknek a szülei két ellenséges fajhoz tartoztak. " Üzentem a két lánynak akik valószinűleg semmit sem tudtak erről.
Mike Dearman
Egy szál alsógatyában álltam,akár David és hideg,csipős szél fújt, de nem fáztam. Rina bundáját simogattam. - Na, csajok változzatok vissza, felőlem aztán felöltözhettek.... Kiváncsi vagyok rá hogy néztek ki.- vallottam be,majd Rina fenekére csaptam ösztönzés képpen.

David Evans

- Nos...most akkor mi legyen? Kérem a tanácsotokat, angyalkáim. -Rina és Maire felé fordultam. - Széttépjük vagy befogadjuk a falkába? - mosolyogtam miközben ezt mondtam.

Maire Moore

"Na, neee! Én ebbe nem megyek bele." Jelentettem ki, s vissza sem változtam. Amúgy is kellett valaki, aki farkas alakban marad, ha Kathrine mégis megtalálná  Rose-t. Reméltem, a lány nem fél túlságosan tőlem, egyébként sem volt miért, lustán elnyújtóztam a fűben, s onnan vizslattam a lányt kíváncsi szemekkel, eszemben sem volt támadni. Közben pedig éberen figyeltem, nem bukkan-e fel Kathrine. Érdekelt, mi is a lány valójában, még sohasem hallottam ilyenről. Úgyhogy kíváncsian füleltem.

Irina Bryson
'Hééé ez meg miféle parancs?' néztem a perverz srácra összeszűkült szemekkel. Vissza akartam változni és már el is indultam, a táskám irányába mikor David kimondta a bizonyos hibrid szót. Érdeklődve kaptam fel a fejem és játékos lépteimmel egyből közelebb mentem és közvetlenül Mike mellett álltam meg. Egyébként elég jól néz ki, az emberi alakjában. Futott át az agyamon, de aztán gyorsan le is vettem a szmeimet róla, és a vörös lány felé fordultam. Teljesen fellelkesített, az, hogy nem tudtam, miről van szó. ' Miféle hibrid?' kérdeztem a fiúkat, aztán Mairet, hátha ő tudja miről beszélnek.

Mike Dearman

" Nem, Rina!!...Bár nem tűnik ártalmasnak,de az is lehet hogy...." nem fejeztem be a mondatott, közelebb mentem Rose-hez. Ennek a lánynak furcsa szaga volt...Félig farkas..félig vámpir...Ő lenne a hibrid??!!  " Visszaváltozhattok, csajok de nem vehettek fel ruhát, csupán alsónéműben állhattok.." Most kuncogtam volna egyet ha nem farkas alakban lettem volna. Ekkor emberré változtam,mivel tudtam, hogy nem lenne minket képes megtámadni, mivel félig farkas.

David Evans

- Értem... És....Te lennél a hibrid?? Mert ha jól tudom Kath egy hibrid szolgát tartott....Igaz?? - kérdeztem, majd benéztem az erdőbe nem-e jön Kathrine.

Rosemarie White

- Igen, az vagyok de még nem sikerült átváltoznom...egyszer sem... - mondtam félénken és percről percre az erdő felé pillantottam. Mikor Mike odajött hozzám annyira megijedtem,hogy a szivem majd kiugrott a helyéről.

Maire Moore

Nem is tudtam, min lepődtem meg jobban. A vámpír viselkedésén, avagy azon, hogy David visszaváltozott. Azt hiszem, az előbbin. Nem készültem támadni, engedett a testtartásom is, és csak néztem a beszélgetőket. Abszurdnak tartottam a vörös hajú lány viselkedését, egyenesen meghökkentett. Továbbra is csak figyeltem, és vártam, esetleg kell-e tennem valamit.

David Evans..... Mikor a vörös csaj kiugrott az erdöböl ès láttam hogy nem jelent szàmunkra veszèly emberrè vàltoztam, hogy beszèlhessek vele. A fülem mellett elengedtem amit Mike mondott. - Ki vagy te? Mit akarsz?- kèrdeztem a vöskèt. Mike Dearman..... A vörös èrkezèsekor vicsorogva morogtam. Nem nèztem jò szemmel, hogy David visszavàltozott. " Mi a faszt csinàlsz, köcsög " mindig ogy beszélek mikor ideges vagyok. Rosemarie White..... - Huhh.... Asszem leràztam. - visszanèztem az erdöre majd ùjra a farkasokra. - A nevem Rosemarie White. Kathrine elöl menekülök. - fejet hajtottam mikor bemutatkoztam, mivel Kath ezt tanitotta nekem. - A szolgàja vagyok... Vagis voltam. - motyogtam fèlösen.

Maire Moore

"Hm. Hát nem rossz ötlet." Mondtam a fiúknak, akik végre befejezték a bunyót. Örültem, hogy észhez tértek végre, és valami hasznosat is tudunk csinálni, a megszólítást pedig figyelmen kívül hagytam. Annál is inkább, mivel megéreztem egy vámpír szagát. Azonnal felálltam, és szinte egyazon időben rá is jöttem, hogy ez nem Kathrine. Egy fokkal jobb. Mikor a vörös hajú lány kilépett az erdőből, még farkasalakban is észlelhetően meglepetten bámultam rá. Ez nem megszokott volt egy vámpírtól részemről, szóval kérdőn kapkodtam a tekintetem a négy jelenlévő között, a vámpírt is beleszámítva.

Rina Bryson
Csak bólintottam,Maire szavaira, és mikor a srácok végre vefejezték a verekedést újra feléjük pislogtam. 'David, Mike-al már megbeszéltük, hogy egyszer még jobb leszek nálatok, úgyhogy jobb ha elkezdesz edzeni.' vigyorogtam volna rá, ha nem állati alakban lettem volna, ez így elég furcsán jött volna ki. Már éppen beleegyeztem volna David ötletébe mikor egy idegen vámpír szagát éreztem meg.  Automatikusan talpra szökkentem és az erdőből kifutó vörös hajzuhataggal megáldott vámpírlányt vettem észre. Kiváló hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy szegény fél, így tétován  vártam, hogy mit fogunk lépni. Nem szívesen támadtam volna meg, hiszen nem tűnt veszélyesnek, de hát semmi sem az aminek látszik. Vártam, hogy az idősebb, tapasztaltabb farkasok lépjenek valamit. 

David Evans

Mikor meguntuk a verekedést felálltunk a földről és újra a csajokra forditottuk figyelmünket. " Nah, angyalkáink mit szeretnétek csinálni? Kipróbáljuk hogyan tudtok harcolni? "
Mike Dearman

Sikerült felállnom,igaz hogy a lábam vérzett de nem igazán zavart. Figyeltem amit David mond,majd nem sokkal később vérszivó szagra lettem figyelmes. Ez nem Kathrine volt....Valaki más....Még nem találkoztam vele sohasem.

Rosemarie White

Éppen futásban voltam, mikor megéreztem a vérfarkasok szagát, tudtam,hogy többen vannak. Egy időre megtorpantam, de aztán újra futásnak eredtem. Kifutottam a tisztásra, a vérfarkasok közé. Majd suttogni kezdtem:

-Kérlek ne támadjatok!- rémület fogta el az  arcomat a hatalmas farkasok láttán.

Maire Moore

Érdeklődve figyeltem Rina-t. "Örülök neki. Én is szeretem, bár..." Nyitva hagytam a mondatot, és reméltem, nem fog visszakérdezni, erről valahogy nem szívesen beszéltem. Ugyanis a mai napig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet, nem én választottam a farkaslétet. De hát ezzel senki nem foglalkozott. Csak én. Inkább David-et és Mike-ot néztem, akik bunyózni kezdtek. "Te jó ég. Lefogadom, látalában még rosszabbak." Intéztem gondolataimat ismét Rina-hoz, aztán tovább figyeltem a két lökött fiút.

Rina Bryson
Vártam, hogy Mike és David abbahagyják a dumálást, mikor Maire hozzámszólt. ' Nagyon tetszik. Egyszerűen imádom. Jobbra nem is számíthattam volna.' ujjongtam, majd nagy zajra és morgásokra lettem figyelmes. Csak bámultam, ahogyan a két hatalmas farkas verekszik, és próbáltam ellesni egy két trükköt. Persze tudtam, hogy csak játszanak de mégis elragadó volt. 'Hát még van mit tanulnom.ˇÁllapítottam meg, felsóhatjva és kicsit jobbra döntöttem a fejem mintha úgy jobban látnám, de így csak úgy néztem ki mint egy kölyökkutya. 

David. Evans...... " Kussolj màr, öcsi! " ekkpr nekiugrottam, morogtam. Mike Dearman..... " Na de David most nèzd meg, szèpen ment neki ès miattad elrontotta" kötekedtem. Majd mikor ràmugrott ès harapdàlni kezdett ès a bundàmbòl pàr szörszàlat sikeresen kitèpett èn is elkezdtem öt harapdàlni ès a fekete szöszàlait kitèpkedni. Jòl összeverekedtünk, de nekünk ez a haver bunyò.

Maire Moore

Kissé meglepett David reakciója, szóval nem rémülten, de kétkedve néztem rá, még visszareagálni (van ilyen szó?) is elfelejtettem. Már megint a földön kötöttem ki.
"Naaa, már megiiiint." Mondtam megjátszott sértődöttséggel. "Úgy is az lesz, amit te mondasz, úgyhogy azt hiszem, ezt a töprengést megspórolom magamnak!" Pattantam fel, mikor leszállt rólam, s én is közelebb araszoltam Rina-hoz és Mike-hoz. Aztán vártam, hogy a két fiú kibeszélgesse magát, és addig Rina-hoz fordultam.
"Na, hogy tetszik a farkaslét?" Kérdeztem érdeklődve.

Rina Bryson
Néhány próbálkozás után, arra lettem, figyelmes, hgy egyre jobban megy, de persze még a közelében nem voltam, annak, hogy biztosan meg tudjak maradni a két hátsó lábamon. Aztán mikor már vagy 10. próbálozásomnál jártam hatalmas morgást hallottam meg a hátam mögül, így meglepetésszerűen lecsüccsentem a fenekemre. ' Daviiid. Megzavartál.' Nyújtottam rá nyelvet, és hagytam, hadd beszéljenek Mikeal, és addig is valami különleges harcolási technikán gondolkoztam. Megfelelő, elterelési hadműveletet kerestem az agyamban, de jelenleg semmi jó nem jutott eszembe.Mike jóval tapasztaltabb volt nálam, így valószínűleg minden próbálkozásomat átlátta volna. Ahogyan azen gondolkodtam, Mikeon futattam a szemem, hátha látok egy olyan pontot rajta amire nem fordít túl sok, figyelmet. 

David Evans

Tudtam, hogy csak viccből csipett az oldalamba, de úgy döntöttem kicsit ráijesztek, ezért nagyot mordultam és vicsorogva felé fordultam,majd sikeresen a földre teritettem. " Nekem már nem kell semmit tanulnom....Béébii... Csak neked...Mivel szeretnéd kezden?" eközben a pár mondat közben lemásztam róla és elindultam Mike és Rina felé. "Sziasztok..... Miki Mouse már nem is köszönsz nekem?" Lassacskán odaértem hozzájuk.

Mike Dearman

"Rendben, koncentrálj." újra két lábra álltam, a lány jobb melső mancsát a vállamra helyeztem, a bal melső mancsát pedig a jobb mancsomban tartottatm. " Időközben egy hatalmas morgásra lettem figyelmes, és tudtam,hogy David az. Mikor közelebb jött szintén köszöntem neki. " Hello, Dav. Bocs, most  Rina-nak segitek, mindjárt beszélhetünk." továbbra is figyeltem ahogyan Rina próbálkozik megállni két hátsó lábán.

Maire Moore

"Na végre. Örök hála." Mondtam túljátszott sóhajjal, mikor David hajlandó volt lekászálódni rólam. Felálltam, s kinyújtóztattam igen csak megropogtatott tagjaim, majd egy ideig az ismeretlen farkast és Rinát figyeltem. Épp a kétlábra való állást gyakorolták. A lány nagyon viccesen festett oldalra kidugott nyelvvel, és nem állhattam meg kuncogás nélkül. Aztán láttam, hogy David már megint viccelődik.
"Oh, nagyo nelegáns." Lépdeltem utána peckesen felszegett fejjel, le sem véve a szemem a sokkal nagyobb farkasról. Majd hirtelen egy nagy szökkenéssel mellette termettem, s játékosan épp, hogy csak az oldalába csíptem incselkedésképp. "Na, főnök, tanulunk is ma valamit, vagy csak egymást próbáljuk túllicitálni a humormajorban?" Néztem rá pajkosan csillogó szemekkel. Hát igen, az olyanok, mint David előhozták belőlem azt az igazi, néha nagyon bosszantó, néha nagyon humoros, néha nagyon ingerlékeny és néha nagyon, na, jó, mindig nagyon hiperaktív Maire-t, aki tényleg én voltam. Élveztem az egészet, David lassan már olyan volt, mint egy idegesítő bátyus, aki szereti az őrületbe kergetni az ő drágalátos mihaszna hugicáját.

Rina Bryson
Figyelmesen hallgattam Mike-ot mint egy okos kisgyerek első nap az iskolában. Mikor megfogta a lábaimat és felmelte, a két első lábam, kicsit úgy éreztem magam mint amikor a kézenállást tanultam. Bizonytalan voltam és ha Mike nem tartott elég erősen akkor bizony el is dőltem oldalra. Pár perc próbálkozás után leültem a fenekemre, és hagytam, hogy a srác elengedjen. Bár elsőre nem ment, és nagyon sokan egyből feladták volna, de én csak dacosan, felvetettem a fejem és újra a nagyobbik farkasra néztem. "Próbáljuk meg újra! Nem hagyhatom, hogy egy ócska vérszívó egy ilyen miatt győzzőn le." A hangom határozott volt és én magam is az voltam. Csak meg kell találnom az egyensúlyt. Csak meg kell találnom.Skandáltam magamban, és melső mancsaimat máris Mike felé nyújtottam. Minden koncetrációmra szükség volt, ami egyet jelentett azzal, hogy öszötönösen kidugtam oldalra a nyelvem.

Mike Dearman...

Ha most ember lettem volna nagyot nevettem volna. "Igen, mondhatjuk igy is, nos elöször is felemelem az elsö mancsaidat, a jobb mancsommal àtkarollak ès te pedig helyezd ràm a sùlyod. " az imènt leirtakat megtettem ès vàrtam, hogy ràmhelyezze a sùlyàt. Egyèbkènt èszrevettem, hogy itt van David ès az a bizonyos Maire, de most teljes mèrtèkben Rina-ra koncentráltam.

David Evans..

.. "Pff..." Bevàgtam a durcizòs kèpemet, leszàlltam Maire-röl ès az ellentètes irànyba elindultam felemelt fejemmel, ès a hàtsòmot a farkammal együtt durcàsan ide-oda ringattam.

Maire Moore

Figyeltem Irina-t és az ismeretlen farkast. Aztán egyszer csak összecsuklottam, s csakhamar a földön kötöttem ki, még a levegő is megakadt egy pillanatra a bensőmben. Persze rögtön tudtam, hogy ki van rajtam.
"Jaj." Nyögtem fel David súlya alatt, ami a lendülettől még nagyobbnak tűnt. A külvilág felé ezt csak egy méltatlankodó morgással jeleztem, persze nem gondoltam komolyan. "Neked is szia." Köszöntöttem a srácot tettetett durcival, persze most is csak a vicc kedvéért. Aztán, ha emberi alakban lettem volna, biztos felnevetek Irina közbenső megjegyzésére, de így csak vártam, hogy David végre leszálljon rólam. "Uram... Megkérhetném, hogy legyen kedves áthelyezni törzshelyét a talajra?" Próbálkoztam remélve, hogy a szokatlan stílustól majd túlságosan felháborodik ahhoz, hogy továbbra is rajtam henyéljen, mert nem volt túl kellemes, mivel hozzám képest még ilyen méretekben is nagy volt.

 Irina Bryson
Azért sajnáltam, hogy Mike nem nézett a háta mögé, legalább úgy tehetett volna. De pont abban a pillanatban hallottam meg egy ismerős női hangot a fejemben. 'Szia Maire!' köszöntöttem a lányt vigyorogva de ekkor már láttam, ahogy David mögé lopakodik. Mikor sikeresen leteperte a földre biccentettem neki is, de hamar visszaterelődött a figyelmem Mikera. Csak bámultam rá nagy szemekkel aztán tűnődve megkérdeztem. 'Miért is jó ha ezt megtanulom?' kérdeztem tőle résnyire szűkűlt szemekkel. 'Jaaj várj tudom. Így a mancsommal elkaphatom a rosszfiúkat, ugye?' kérdeztem tőle, olyan hangsüllyal mint aki megvilágosodott.

Mike Dearman...

Lassan feltàpàszkodtam. "Ez most komoly? Ilyen öreg trükköt akarsz bevetni?" Most nagyot röhögtem volna ha emberi alakban lettem volna. "Nah szeretnèd folytatni ezt a kergetőcskèt vagy tanitsalak meg kètlábra àllni?" miutàn ezt a mondatot kimondtam felàlltam kèt làbra, nagyon magas voltam igy is, de David tölem sajnos magasabb.

David Evans...

Csupàn egy hàtizsàkot hoztam amiben kèt darab farmernadràg volt. Leraktam Rina ès Maire tàskàja mellè. Csendben Maire mögè lopóztam ès hàtulròl ràugortam, leteperve öt a földre. Èszre sem vettem, hogy vannak itt màsok is.

Maire Moore

David-del megbeszéltük, hogy elkezdi ma az oktatásom. Már előre nevettem, hogy mennyire fogjuk felidegesíteni egymást, tudtam, hogy iszonyú jól fogok szórakozni, és talán közben még tanulok is valamit. Hát, amennyire kitelik a nagy piszkálódás közben. Így, miután összepakoltam a szokásos kis tatyómba, az erdőben, ahol már nem láthatott senki átváltoztam, s elfuvaroztam a táskát a kijelölt tisztásig. Ott pedig elhelyeztem Irina-é mellett. Csak onnan gondoltam, hogy az ővé, mert nőies darabnak tűnt, de, ahogy beljebb értem megláttam, hogy tényleg ő van ott. De nem egyedül. Látszólag ő is épp kiképzésen vett részt, de elég furi módon. Fogalmam sem volt, ki a másik srác, de gyanítottam, hogy David egyik haverja.
"Hűha. Sziasztok" Köszöntöttem őket kissé elképedve, aztán csak figyeltem őket, és vártam David-et.

 Irina Bryson
Ha emberbőrben lettem volna győzelmi táncot lejtek, de így, hogy a srácon feküdtem, a gondolatai között biztosan csak a nevetésemet hallotta.Játékosan arcon nyaltam a fiút, mint egy kiskutya, hát ha játszunk, játszunk rendesen. Vidáman leugráltam róla és a földön landoltam. 
' Gyerünk újra, édesem. Egyszer még jobb leszek nálad.' festettem fel elé a jövőt, miközben vártam, hogy feltápászkodjon. Mikor végre mind a négy lábán állt, újra úgy gondoltam valami elterelés hadműveletet vetek be. Most valami jó öreg trükköt ' Nézd már. Fogadok nem láttál még ilyet. Ott a hátad mögött.'  Biccentettem a srácnak. Gondoltam, hogy nem fog beválni így nevetve döntöttem oldalra a fejem. De ha mégis bevált volna akkor hátulról ugrottam rá Mikera.

Mike Dearman

A szám képletesen a földet verdeste ahogy ilyen szexin körbejárt és beszélt velem. Tudtam jól,hogy ez csak elterelő hadművelet, de hagytam had csinálja. "Perszehogy megtanitalak,babám. " Mikor elkezdett újra felém rohanni én is elkezdtem felé. Mikor már  közel voltunk egymáshoz megragadtam a lányt első mancsaimmal, hátravetettem magamat és igy a lány rajtam feküdt. " Fog ez menni, drágasám."

 Irina Bryson
Mikor kitért a támadásom elől kissé csalódott lettem, de engem nem lehet ennyivel lecsüggeszteni, így csak még jobban tűzbe jöttem. Gxorsan memorizáltam a szavait, és most elővettem, a legkecsesebb járásom. Lassan, nőiesen elkezdtem körbejárni a srácot és átvettem beszédstílusát. 
 'Szerinted úgy nézek ki drágaságom? De nem gond, mert te megtanítasz, ugye szívem? '  pislogtam rá ártatlan szemekkel, kétszer sőt háromszor jártam körbe és egyszer mikor végre a balulról enyhén a háta mögé keültem, megpróbáltam nekirontani. Megint kivillantva fogaim, és csak reméltem, hogy sikerülni fog.

Mike Dearman

"Ühhmm..Mindig lesből támadj!" jelentettem ki mikor elkezdett felém futni. Mikor már  csupán fél méter volt közöttünk könnyedén átugortam a lányt, igy újra a háta mögé kerültem. Elkezdtem vele cseverészni, miközben vártam,hogy  újra támadjon,de végre lesből. " Na és babám, feltudsz már kétlábra állni? "

Rina Bryson
Egyből felvillanyozódtam, ami valószínűleg látszott rajtam. Mi sem egyszerűbb? Gondoltam magamban mikor kérte, hogy támadjak. Fogtam és egyszerűen nekirontottam. Gondoltam, hogy nem a legmegfelelőbb támadás, de hát merész voltam ő mondta. Nem félek a fájdalomtól, csak vártam, hogy Mike, hol fog belémharapni. Időközben pedig kivillantottam fogsorom, de nem haraptam bele, csak gondoltam ez így félelmetesebb. Igaz, hogy jóval izmosabb volt nálam, de ha arra keülne a szó, könnyedén kitérek előle, hiszen gyorsabban mozgok. Mondjuk még nem tudtam mivel fog próbálkozni. 

Mike Dearman

" Oké... Hát ha ügyes leszel nem lesz semmi bajod. " mikor ezt kimondtam már a háta mögött voltam és vicsoritva morogtam, ezzel azt jelezve hogy támadjon. Nagyon kiváncsi voltam,hogy mit tud a kis csaj.

 Rina Bryson
Olyan jól elmerültem a lepke kergetésében, hogy csak arra riadtam föl, hogy az orrom megtelt egy idegen farkas illatával és az elmémben megszólalt egy férfihang. Abban a pillanatban megfagytam és az idegen farkashoz fordultam. 
 'Aha, Irina vagyok. De igazából a Rinát jobban szeretem. ' feleltem és ha ember formában lettem volna biztosan elmosolyodok, de így csak közelebb bandukoltam a sráchoz. Jóval nagyobb volt nálam, és izmosabb. 'Azért ha lehet, első alkalommal, ne törjön el semmim.' jegyeztem meg óvatosan, ahogyan a fiút vizslattam sárga íriszeimmel.

Mike Dearman

Mivel David most nem tudott eljönni, ezért engem küldött. Azt mondta,hogy most csak egy bizonyos Irina lesz itt. Mikor otthonról elindultam bepakoltam a ruháimat egy táskába amit sikeresen otthon hagytam. Kocogva érkeztem meg a tisztásra és amint ideértem egy dögös kis szuka került a szemem elé. Mulatságosnak tartottam ahogy itt ugrabugrál a lepke után.
"Hello, a nevem Mike, David haverja vagyok. És te vagy Irina, ha jól tudom." mondtam neki, majd közelebb mentem hozzá. " Te vagy az a lány aki gyors és merész, de harcolni még meg kell tanulnia. Na nem baj, babám. Majd én segitek neked."

 Rina Bryson
Ma volt az első napom a kiképzésen, David pedig csak annyit mondott, hogy jöjjek a tisztásra.Időközben egy szó szerint angyali család fogadott be, méghozzá Lissáék.  Bár Lissa anyukájától is rengetegszer bocsánatot kértem és igazából nem éreztem magam méltónak arra, hogy befogadjanak, ők csak úgy tudták elfogadni a bocsánatkérésem, ha nem alszok többet az erdőben.  Veszélyesnek tartották, így hozzájuk költöztem, de csak átmenetileg. Legalábbis reménykedtem, hogy találok valami házat, vagy megkérdezem Davidet, hogy nincs -e valami törzsháza a falkának ahol össze szoktunk ülni. Buta voltam, hogy múltkor nem kérdeztem meg, de reméltem, most alkalmam nyílik rá. Lissáék házától még ember alakban indultam el, de aztán az erdőben átváltoztam, miután egy táskába pakoltam a cuccaim. A táska fülét a fogam közé kaptam és lassan kocogva közeledtem a tisztás felé. A szélén leraktam a táskát, és beljebb sétáltam, füleltem hátha meglátok valakit, de egy kora tavaszi pillangó, elterelte a figyelmem. Egyszerűen késztetést éreztem, hogy elkapjam és így játékos ugrándozással indultam utána.