Tudtam, hogy furcsállani fogják azt, hogy Felixel barátkozom.. de én valahogy bíztam benne. -Nyugi, nem lesz semmi baj, ő nem az a fajta ,aki szórakozásból gyilkol.- mondtam, hisz biztos voltam magamban. Amikor Mike felkapta Rinát és a tengerhez hurcolta elkezdtem röhögni.. Néztem őket, amint játszadoznak egymással, én pedig leültem a homokba.. Elgondolkoztam, hogy milyen is lehet az, ha valaki ennyire szeret. Bárcsak újból metapasztalnám ezt az érzést, már annyira hiányzott ez az egész. Két fiúban is nagyott kellet csalódnom, de én még mindig nem adtam fel a reményt. A szél megint felerősödött, najó ez enyhe túlzás. Mintha valami sötétség közeledne, ehez tudnám inkább hasonlítani. Az ég beborult, aztán egy hangos dörgés hallatszódott, amire elégé megijjedtem. Mindent felkavart a vad, süvítő szél, a fák ide-oda mozogtak. A tenger hullámai nagyokat vertek.. -Jaj ne, már megint beborult.- mondtam, szitkozódva. Legtöbben futásnak eredtek, de én csak ott ültem és néztem az egészet.. Nem sokszor volt ilyen idő a városban, az egész olyan félelmetes volt.

Eléggé megdöbbentem azon,hogy összebarátkozott a sráccal, de ő tudja. Meg hát ha ez a srác az új látó többé nem ölhet embereket, mert akkor nekünk meg kell őt ölnünk,ami igazából nem is lenne rossz ötlet. Biztos vagyok benne, hogy Felix csak a bajt hozza majd ránk,de ez most mindegy.... Egyelőre.... Mikor Rina levette magáról azt az édi kis ruháját pervezen elvigyorodtam. Úgy döntöttem ha meleg a viz, ha nem megfürdetem őt egy picit, igy egy gyors mozdulattal a nyakamba kaptam a lányt (szó szerint :D ) és a tengerbe siettem. Amikor a viz már a nyakamig ért bedobtam a lányt a még mélyebb vizbe. Mivel sokkal magasabb vagyok nála neki már valószinüleg nem ért itt le a lába, de reméltem,hogy tud úszni. Ha viszont nem tud akkor segitettem neki feljönni a felszinre a viz méllyéből és szorosan magamhoz szoritottam őt.

Mikor a lány megszólalt, hogy összebarátkozott a vámpírral már akkor tudtam, hogy sok bajunk lehet még ebből. Angyal létére vámpírokkal barátkozik? Jó, hogy nem kiírja magára. 'Naív vagyok szívd ki a az utolsó csepp vérem is!'
- De ugye tudod, hogy nem jó ötlet más vámpírokkal barátkozni. Nem biztos, hogy mind ilyen jó lelkű mint ő. Bár őt nem ismerem de jobb ha vele is vigyázol. - mosolyogtam a lányra. Nem akartam túlságosan kioktatni meg semmi ilyesmi csak már most aggódtam a lányért. Aztán én is leterítettem mellé a törölközőt, és elmosolyodtam a tenger láttán. Egyenlőre nem éreztem veszélyt a közelben így mélyet szippantottam a tengeri levegőből és levettem a nyári ruhát. 
- Milyen a tenger?- kérdeztem a lányt mert kissé vizes haja alapján sejtettem, hgy ő már volt bent. Alig vártam, hogy megérezzem a talpam alatt a tenger simogatását. Így vártam, hgy befejezzék a beszélgetést és amint lehetőségem nyút rá elindultam a tenger felé. 

 Nagyon szerethették egymást, hisz úgy fogták egymás kezét és úgy ölelték egymást... nem sokszor láttam az életem során ilyet. Igazából én is vágyakoztam egy ehez hasonló szerelem után, bár már egyszer átéltam és az csodálatos érzés volt, de a pasi csak úgy itthagyott engem. Azóta nem is volt olyan fiú, akibe ennyire szerelmes lettem volna.. hiányzott. A gondolkodásomból Mike ébesztett fel. -Igen, Wonderlandban.. Felixnek hívják, miért?- kérdeztem kicsit furcsán, mivel nem értettem miért ilyen fontos, hogy hol találkoztunk. -Felix egyszerre vámpír és látó, eléggé összebarátkoztunk az elmúlt hetekben. Pedig az elején azt tervezte, hogy kiszívja a vérem..- mondtam visszagondolva. Így belegondolva tényleg furcsán ismertük meg egymást. Már nem akartam engem szerintem megölni, vagy bántani.. akkor már megtette volna nem? Nem tudtam, de mindenesetre én most bíztam a fiúban.

  Amikor Rina megragadta a kezemet, összekulcsoltam a kezünket. Az én hatalmas tenyeremben szinte elvecsett az ő törékeny kis keze, de olyan jó volt végre fogni a kezét és tudni,hogy szeret engem. Azonban akkor,amikor Bella egy látót emlegetettt kissé összeszükültek a szemeim és kissé megdöbbenve kérdeztem:
 - Itt találkoztál azzal a látóval? Itt, Wonderland-ban? - kérdeztem, kiváncsi voltam, hogy már itt-e van az a Felix nevű vérpocik....
 

 Álljunk csak meg... Vigyáznunk? Mike meg én? Végülis érthető, a lány biztos fontos családból származik,  mint Lissa. Ő is két őrzőt kapott, Mairet és Davidet. Csak, hogy nem igazán tudtam fel vagyok-e készülve, hogy megvédjem a lányt. Könyörgöm alig fél éve lettem vérfarkas, nekem még az erdőket kéne járnom és nyulakra vadászni, nem vámpíroktól őrizni valakit. Egyetlen mentsváram Mike, aki talán segíthet ebben az egészben. Viszont ez együtt jár azzal, hogy most már kevesebbet leszünk együtt mivel a lányt felváltva kell őriznünk. Az egész olyan bonyolult. Pont hogy ezek a gondolatok elhangzottak a fejemben, Mike egy csókot nyomott az arcomra. Néha olyan érzésem van mintha olvasna az érzéseim között. Elmosolyodtam erre és megfogtam a kezét, talán ő tényleg segíthet. Aztán visszapillantottam a lányra, és rámosolyogtam.
- Nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozok veled. - magyaráztam neki kissé zavartan. Mostantól egy életre együtt kell működnünk és nem csak neki hanem Mikenak is. Úgy kell együtt dolgoznunk mint egy testvériségben. Ez az egész olyan idegen volt nekem, és ami a legrosszabb volt, hogy féltem. Féltem, hogy nem vagyok rá képes. 

 Igen, ahogy gondoltam kicsit hülyének néztek.. hát majd megszokják. . - Én lennék az, egy látó mesélt rólatok, innen tudtam meg a dolgot.. lehet, hogy hirtelen jött ez az egész.. tudom, biztos lesokkoltatok.- mondtam már komolyabban. A hangom elcsuklott, régen vágyakoztam már arra, hogy őrzőkkel áld meg a sors. Ahogy elkezdtek csókolózni elmosolyodtam.. szóval egy párt kaptam védőimnek. Nagyon édesek voltak így ketten, a szőke, fehér bőrű, ártatlannak kinéző lány és a barna hajú, sötét bőrű, roszfiúsabbnak kinézű fiú.. -De romantikus..- gondoltam magamban. Ahogy ott áltam nem tudtam hirtelen mit is mondjak nekik, ami elég ritka pillanatnak számított.

  Mi a fasz? Ez hülye? - gondoltam magamban,majd egyszercsak elkezdtem hallani a gondolatait a csajnak. Mi a...? Szóval rá kell majd vigyáznunk. Egy angyal...
 - Ahha, Mike vagyok.... Bella...szóval rád kell vigyáznunk? - kérdeztem a csajtól,majd csak úgy, mert úgy tartotta kedvem arcon csókoltam Rina-t,tekintetemet aztán újra az új csajra szegeztem.

 Mikor a lány kimondta a nevünk érdeklődve húztam fel a szemöldököm, nem igazán volt ismerős. Pedig abból, hogy tudta a nevünk arra gondoltam, hogy talán ismerem valahonnan csak nem emlékszem rá. 
- Igen. - nyögtem ki és amikor kijelentette, hogy örül, hogy megtalál csak még furcsábban néztem rá. Ez eddig követett minket vagy mi? Lehet, hogy egy őrült aki az ablakon kukucskált, egész eddig, mint egy rajongó. Most pedig át is ölelt. Aztán ahogyan hozzám ért valami furcsa ösztön támadt bennem. Olyan farkasos dolog amit lehetetlen megmagyarázni. Talán egy angyal? Kérdeztem saját magamtól, de nem mert ezzel a lánnyal valami sokkal mélyebb szövetséget ismertem meg. Mintha látnám minden gondolatát. Aztán bemutatkozott és a megjegyzésére, hogy nem őrült felnevettem. Tényleg gyönyörű volt, főleg a haja tetszett benne, de maga az arca is kedvesnek tűnt. 
- Örülök Bella, szólíts csak Rinának. - mosolyogtam rá, aztán tétován Mikera néztem. Abban reménykedtem, hogy ő többet tud mondani, hiszen mégis csak tapasztaltabb az ilyen farkasos dolgokban. Lehet, hogy arról volt szó amire gondoltam? Talán az őrzője lennék? Azért érzek ilyen furcsa köteléket iránta?

 Egyre többen lettek ,ahogy ott üldögéltem a parton.. így egy törölközőt terítettem az alsó részemre, és így felálva sétálgattam egy kicsit. A szél még mindig fújt egy kicsit ... Ahogy meneteltem a homokban véletlenül neki ütköztem egy szerelmes párnak. -Jaj bocsi, én csak..- aztán leblokkoltam.Így nem sikerült befejeznem a mondatomat.. alig hittem a szememnek és néhány másodpercig megse szólaltam -Irina? .. Mike? Ti vagytok azok? De jó, hogy végre megtaláltalak titeket..- ugráltam örömömben aztán mindkettőjüket megöleltem. Elég furcsán nézhettek, hisz egy idegen véletlenül beléjük botlik, tudja a nevüket, aztán még megis ölelgeti őket.. khhmm , na ezt nehéz lesz kimagyarázni. -Jaj bocsi, ez lehet, hogy elég beteges volt.. nyugi nem vagyok őrült ,aki a diliházból szabadult..- mentegetőztem és kitört belőlem a nevetés. Hát igen ez van, ha kínos helyzetbe jövök. -Bella vagyok... - mutatkoztam be.

  Rina-val sétálgattam a parton, derekára fontam izmos kezemet és úgy sétáltunk le a partra. Csupán egy hosszabb fürdőgatya volt rajtam,semmi más.
Néha tekintetemet egy-két lányra emeltem,de nem akartam, hogy Rina féltékenységi rohamot kapjon itt,mindenki előtt,igy inkább csak az ő ruháján kukucskáltam be a mellecskéihez. Szép látvány volt,nem tagadom. Miközben tovább szórakoztunk és hülyültünk majdnem egy csajba ütköztünk. Mivel Rina már bocsánatot kért én nem tettem meg csak vártam,hogy szóljon a csaj, közben végignéztem rajta. Hmm... csini volt, nagyon is,de nekem csak Rina, kell minden áron...

 Kész életveszély Mike-al tengerpartra jönni. Mármint neki veszélyes, kicsit féltékeny típus vagyok és így nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne sértődjek meg, ha szemrevételez néhány lányt. De egyébként  imádom a partot, mindig is szerettem. Gyerekkoromban sokat jártunk ki a családommal és akkor egészen napnyugtáig a vízben voltam. Már előre vártam  a mai napot. Szőke hajamat kiengedtem és egy nyári ruhát vettem fel, alá egy világoskék bikinivel. Még az sem tudott letörni, hogy a bőrőm szokás szerint hófehér volt. Egész idő alatt izgatottan csiripeltem mindenféléről Mikenak amivel szerintem az őrületbe kergettem. Mikor odaértünk boldogan tekintettem körbe és persze az a kis lény amit féltékenységnek hívnak egyből sipítozni kezdett az agyamba. 'Mindenhol bikinis lányok, jó ötlet volt idehozni a perverz pasidat?'  Erre a kérdésre természetesen tudtam a választ, és finoman az ajkamba haraptam de aztán megállapodtam abban, hogy Mikeban megbízhatok és így ragyogó kék szemeimmel mosolyogtam rá egészen addig míg majdnem neki nem mentem valakinek. 
- Áh, sajnálom. - mentegetőztem, a fiatal lánynak. (Bella)

Bella: Volt időm elgondolkodni az egész védős dolgon, de még mindig nem találtam őket. A tengerparton szerencsére alig voltak, így amikor levetkőztem egy fürdőruhába és csobbantam egyett nyugottan úszkálhattam. nem szerettem magamat mutogatni, így leginkább csak akkor jöttem ki, amikor egymagam voltam. Színes neon pink kétrészes fürdőruhámat már épp ideje volt előkotorni.. imádtam.. Úszkálás után leültem a homokra és hagytam ,hogy a hajamat csak úgy fújja a szél. Nem volt nagyon napos az idő.. én pedig behunyt szemmel álmodoztam. Mostanában sokat voltam a szabadban, mivel otthon életveszélyes volt..