Nem akartam rákérdezni arra amit mondott... láttam rajta, hogy gyenge pontot érintettem. Annak viszont örültem,hogy valahol legbelül mégis érez valamit, ha fájdalmat is de legalább van lelke. -Jó akkor legyen kerti buli, akkor a medencénket is igénybe vehetnénk... és legalább látnánk fürdőruhás csajokat is. Vagy ahoz még hideg van? ... Majd otthon megdumáljuk. Amúgy meg én meg a te vérszagodat nem birom, mivel emberi vér ivásra késztet... szóval kvittek vagyunk.-üvöltöttem utána, amikor eltűnt a fák között. Elképzeltem a sok fürdőruhás lányt a házunkban.. hmm... nem hangzik rosszul, gondoltam magamban. Már csak a többiek beleegyezése kel.

 - Az én szívem jégből van. Nem tudják megbántani. -válaszoltam egyszerűen Shipleynek. Valószínűleg ő nem tudja mi is történt a múltban Luise-el, mert akkor biztosan tudná, hogy bizony egyszer már megbántották a szívem és ott akkor jéggé fagyott. Nem hiszem, hogy képes lennék, még egy embert úgy szeretni mint őt. Lassan kikerültem az utamba kerülő terebélyes fákat és közben hátrafordultam az unokatestvéremhez. - Ki mondta, hogy ők a kedvenceim? Egyébként meg lehet, hogy akkor a kertben kéne tartani a bulit, mert utána napokig ázott kutya szag lesz a lakásban. - vágtam egy grimaszt aztán megálltam és visszafordultam hozzá. -Én most megyek, folytasd csak nuygodtan az ebédelést, de mielőtt hazajössz fürödj meg valahol, mert ennek a vegetáriánusságodnak még az illata is borzasztó. - léptem hártébb aztán lassan futásnak eredtem a házunk irányába.
-Akkor otthon, kuzin!- kiáltottam még utána és eltűntem a fák sűrűjében.

Követtem Ryant, aki az erdő felé tartott... nem értettem minek megy arra, de azért mentem vele együtt. Az ajánlata a fogadással kapcsolatban rizikós volt... nem akartam megkóstolni senkit sem, de bíztam Bonnieban. Nagyon reméltem, hogy nem fog belehabarodni, és erre több okom is volt. Először is nem akartam én takarítani Ryan után és persze kitartok az elveim mellett. Másodszor pedig féltettem Bonniet tőle, ugyanúgy ki fogja használni mint az összes többi csajt. Ha megtudja a bátyja, hogy miben fogadtunk halott vagyok, de ebben a pillanatban nem gondolkoztam. -Benne vagyok. De nem nekem fogsz sírni, ha megbántják majd a pici szívedet-mondtam tettetett édeskés hangon. Bíztam Bonnieban, benne volt minden reményem, azon gondolkodtam, hogy előre szólok neki mire számítson a bulin, de aztán meggondoltam magam. Ez így nem lenne fer.. -Nem vagyok annyira jóban a vérfarkasokkal, viszont a te kis kedvenc angyalkáid és boszikáid csak úgy lesznek hajlandóak eljönni, ha velük tartanak ők is. Szóval belekell, hogy törődj ebbe....

-Farkasokat? Mégis milyen vámpír vagy te? - kérdeztem elhúzva a szám. -Egyébként meg ki mondta, hogy hívhatsz te valakit is? - kérdeztem vigyorral az arcomon. -Nem bántok senkit nyugi. - vontam meg végül a vállam, nekem sem volt kedvem kivívni egy-két őrző haragját. -Nem hiszem el, hogy farkasokat is meghívsz, mintha olyan jóba lennél velük. - ráztam meg a fejem, aztán lassan beljebb mentem az erdőbe, reméltem, hogy Shipley követ engem. -Legalább valami vad farkaslányokat hívj. Akiket meg kell szelíditeni. -mosolyodtam el lassan és aztán kikerültem a fákat.  

Ryan sokkal erősebb volt mint én, gyorsan elengedtem amikor éreztem, hogy dühbe fog gurulni. Részvétem mindenkinek, aki szembe akar szálni vele, vagy kivívja a haragját. Én úgy döntöttem nem próbálom ki, ahhoz még nem vagyok elég eddzet, hiszen nem rég váltam én is vámpírrá.- Amúgy meg miért pont én fogadjak fel valakit? Az egész ház a te izzadt,retkes pólóddal van tele... amit biztos,hogy nem én fogok eltakarítani-mondtam vigyorogva.-Kezdtem azt érezni,hogy ha továnn feszítem a húrt ebből még baj lesz, de utálom ha én maradok alul, szóval folytattam a veszekedést.-Viszont csak úgy tartok veled bulit, ha nem lesz semmi vérszívás.... léccives legalább ennyit tegyél meg. Amúgy meg remélem birod a farkasokat, mivel őket is megfogom hívni.... szerintem ők sem örülnének annak ha előttük vacsoráznál meg.

 Látszik, hogy Shipley még nem harcolt velem. Ilyen óvatlan hibát elkövetni, ellenem. Egyrészt már idősebb vagyok mint ő és tapasztaltabb, másrészt pedig helyesebb is. 
- Látom még ironikus is vagy.- vigyorodtam, el és mikor már hozzámért volna, egyszerűen ellöktem a kezét. - Ne érj hozzám.- sziszegtem és aztán lassan elvigyorodtam. - Ugyan már ne magadból indulj ki. Tudod, hogy én képes vagyok fegyelmezni magam, de majd ha meghívom az édes kis angyalismerőseimet, akik előszeretettel, adományoznak a vérükből akkor majd te is képes leszel rá? - kérdeztem felvonva a szemöldököm. 
-Felőlem tarthatsz bulit, de takarítsd ki a fürdőszobát, vagy vegyél fel egy bejárónőt. - vontam meg a vállam, aztán lassan elvigyorodtam. - Még, hogy megkegyelmezni nekem? Rendben aki elveszti a fogadást az takarítja a fürdőszobát mostantól, ő mos minden nap és azt kell ennie, amit a másik is eszik. - Állítottam fel a fogadás érveit, főleg az utolsó tetszett nagyon, hiszen így végre rávehettem Shipleyt, hogy ember, vagy boszorkány vérét igya. De viszont ha mégsem jött volna össze, akkor nekem kell állati vért innom. Először vissza akartam vonni a fogadást, de aztán rájöttem, hogy nem lehet túl nagy szám elcsavarni egy boszi fejét. Biztosan olyan mint a többi, egy mosoly és máris elolvad.

-Hát igen csak a humorosságunkból látszik,hogy rokonok vagyunk. A kinézetünkből nem, mivel én olyan helyes vagyok, te pedig cseppet sem hasonlítasz rám.... jól mondod.-szóltam vissza neki. Aztán a fejét a kezem alá szorítottam és ottartottam egy darabig, kiváncsi voltam az erejére és benne voltam egy kis bunyóban. Nehéz felette győzedelmességet aratni,de kitartok a végsőkig. -Fogathatunk többen is, csak gondoltam megkegyelmezek neked, amúgy nem tudom milyen buliról beszélsz, de tetszik az ötlet.... Viszont a házunkban nem lesz lakmározás, néhány órát igazán kibírhatnál..... remélem ennyire azért nem vagy gyenge

-Jófej pasi?? Vicces vagy, látszik, hogy rokonok vagyunk.Ha már a kinézetedből nem is legalább a humorosságodból rájöhetnek, hogy van közünk egymáshoz. Talán esetleg. -gonoszul pillantotam rá, és lassan oldalra döntöttem a fejem. Olyan jó volt szivatni az embereket, és főleg, hogy a drága jó kuzinom nem adta magát könnyen. - Pedig jó lenne ha kitakarítanál. Nem te akartál partit szervezni a fogadásomra? - kérdeztem a sráctól, bár tudtam, hogy eszébe nem volt ilyen ötlet.
-Csak egy ezresben? Ugyan már, hogyha úgyis megnyerem a fogadást akkor valami komolyabba fogadjunk. - vigyorodtam el. Zöldes szemeimmel követtem minden mozdulatát, és rosszallóan pillantottam a véres pólójára. -Remélem kidobod azt a pólót és nem kell egész nap azt szagolnom otthon. 

Muszály volt elröhögnöm magam azon amit Ryan mondott.- Hát én aztán nem takarítok ki semmit, nekem tökéletesen megfelel a ház ebben a koszban is. Amúgy meg nem vagy rá méltó, hogy egy ilyen jófej pasi legyen a szolgád. Keress mást, aki végre hajtja ezt a feladatot.-mosolyogtam rá gúnyosan... Ahogy végig néztem magamon azt vettem észre, hogy kicsit véres lett a pólóm... óó basszus, nem tudok normálisan enni, mindig összevérzem magam. Na ezt még elkell sajátítanom.-Na arra kíváncsi leszek, hogy fogsz Bonnieval összebarátkozni, fogadjunk egy 1000-ben ,hogy nem fog sikerülni.

-Ki beszélt most Katherineről? - kérdeztem vigyorogva a srácot, aztán mikor elmesélte a sztorit gúnyosan felnevettem.
-Rabszolga? - néztem rá hitetlenül, aztán eszembe jutott valami. - Ez tetszik. Mostantól te leszel a rabszolgám. Tényleg kitakarítottad végre a fürdőszobát? - kérdeztem a sráctól, miközben nagyon jól elszórakoztam. -Jaj, hogy sajnálom szegény Bonniekát. Na majd... Semmi gond, engem úgyis mindenki szeret, ő sem tud majd ellenállni. - vigyorodtam el és beletúrtam a barna tincseimbe. - Szóval nyugodtan mutass be neki, és akkor majd néha megenegedem, hogy igyál belőle. - mosolyodtam el mintha olyan hatalmas szívességet tennék vele. Mostmár tényleg kíváncsi voltam erre a Bonniera vagy kire. Már csak azért mert találtam egy pontot Shipleyn amivel lehetett ijesztgetni.

-Lehet, hogy kinéz majd a többi vámpír egy idő után, de nem nagyon érdekel. Senkinek nem akarok megfelelni, főleg nem Kathrennek... Annak nincs ki mind a négy kereke, hallottad, hogy rabszolgát tartott? Azt pletykálják, hogy most szökésben van... Egy kicsit elgondolkodtam egy pillanatra, hogy lehettem ebbe a lányba szerelmes? Bámi is történt régen köztünk, ma már csak a gyűlölet maradt meg bennem. -Amúgy csalódást kell, hogy okozzak, de Bonnie egyeltalán nincs elragattatva a vámpírokért. Amikor kiderült,hogy én is az vagyok, nehezen törődött bele.

 -Egy idő után le fog néz téged emiatt a többi vámpír, és akkor majd nekem fogsz sírni. - vázoltam fel neki a jövőt miközben, újra elindultam befelé az erdőbe. - Egyébként is nem fáj nekik, hiszen nem öljük meg őket. Az angyalkák begyógyítják a sebeiket, és a boszrokányok is a sajátjukat. Ez a természet körforgása Shipley. - magyaráztam neki, bár nem hiszem, hogy túl sokat ért volna. -Egyébként meg, ha már itt tartunk. Biztsan szereti a vámpírokat, szóval engem is bírna. - kacsintottam rá a srácra.

-Álmodik a nyomor....röhögtem fel Ryan kérésén.- Az utolsó ember vagy, akit bemutatnék neki... biztos egyből elcsavarná az agyát ahogyan a többi lánnyal is teszi. -Van itt még elég csaj, akinek teheted a szépet, miközben kóstolgatod, nagy ez a város... Megsem hallottam, amit az ebédemről mondott, már megszoktam,hogy mindig sérteget. Igazából szerettem vele veszekedni, egyre inkább megkedveltem annak ellenére, hogy egy tuskó. -Nem fogok bántani senkit, igazán feladhatnád, hogy próbálsz leszoktatni az állati vérről.

 -Ohh szóval Bonnie. Igazán bemutathatnál neki, nem gondolod? - kérdeztem a sráctól. Láttam rajta, hogy kiscit kibillentette az egyensúlyából a dolog, ezért gonoszul elvigyorodtam. Amikor azt, modta, hogy olyan kis senki ellen mint én, még jobban elvigyorodtam. 
- Ugye, tudod kivel beszélsz, Shipley? - kérdeztem tőle, jéghideg hangon, aztán undorodva pillantottam a szarvas tetemére. - Én legalább nem eszek ilyeneket. - mutattam a tetemre undorodva. 

Ryan mondatára kicsit megijjedtem... eltudtam róla képzelni, hogy tényleg megteszi, már csak azért is,hogy engem szivasson. Így próbáltam úgy tenni mintha nem idegesítene az egész. Direkt felröhögtem, hogy lássa milyen lazára veszem....- Bonnie megtudja magát védeni egy ilyen kis senki ellen mint te. Szerintem ne próbálkozz vele, de hát te tudod.-mondtam neki mosolyogva, bár legbelül tudtam, hogy félkézzel elbánna vele, ha akarna. De reménykedtem, hogy ezzel a mondattal majd elveszem tőle a kedvét. Bár Ryan amit egyszer a fejébe vesz, azt nehéz lesz megakadályozni, mégis bíztam benne, hogy csak engem akar húzni.

 Csaknem felnevettem Shipley válaszára. 
- Ja bocs, nem tudtam hogy te ilyen szent vagy. - szabadkoztam, aztán lassan kinyújtoztattam a kezem. Az angyalok említésére már nem inogtam meg mint pár évvel ezelőtt, de eszembe jutott Luise. Gyorsan megráztam a fejem, hátha úgy elltűnik a rossz emlék.Aztán újra az unokatestvéremre pillantottam. 
- Pedig ott van az édes kis boszorkány barátnőd. Hogy is hívják? Barbara? Bella? Becky? Tudom valami B betűs. - úgy tettem mint aki elgondolkozik, de igazából csak örültem, hogy húzhatom Shipley agyát. 
- Biztosan nem bánná, ha adhatna egy keveset a véréből. - mondtam gúnyosan.

Miközben próbáltam élvezni a zsákmányom ízét a fák között egy hang szólalt meg. Ryan volt az a másodunoka testvérem. Bosszankodva kerestem hogy vajon hol is lehet, idegesített, hogy már megint félbe szakítja az ebédemet. Miért igyak inkább boszorkány vért? Vagy talán angyalt? Akkor magamat érezném undorítónak, szóval köszi de inkább maradok ennél.-mondtam mérgesen Ryannek. Nem értem őt... nem gyötri a bűntudat ha emberi lényből iszik? Biztos van neki is valahol szíve, még akkor is ha mélyen,mélyen elvan relytve. Legalább is csak reménykedtem benne... remélem egyszer majd rávehetem arra, hogy ne tegyen kárt másokban.

 Soha nem ittam állatvért, és soha nem is fogok. Ebben biztos vagyok, én aztán nem adom olyan alacsonyra. Úgyis itt az új város, az új áldozatok, a helyi angyalok még nem ismerik a nevem. Minden tökéletes, valahogy rá kéne vennem az idióta kuzinomat, ogy ő se tegye, de elég nehéz lesz. Egészen a folyóig követtem, aztán nekitámaszkodtam egy fának és onnan figyeltem, ahogyan elkap egy szarvast. Aztán lassan inni kezd belőle, úgy tűnik elégedett az ebédjével. 
- Nem hiszem el, hogy bírod ki, hogy ilyen undorító dolgokat igyál? - néztem rá értetlenül és lassan leugráltam a folyó partjáig. Egy kisebb sziklán álltam meg, és onnan figyeltem ahogyan Shipley eszik. -Közben azért elképzeled, hogy egy boszorkány fekszik a kezeid között, nem? - Vontam fel a fél szemöldököm, miközben a szarvas tetemét figyeltem.

Ship Osmer: Már régóta nem ittam semmi vért, kezdtem legyengülni, így úgy döntöttem tartok egy vadászós napot. A folyónál sok szarvas szokott megálni és legelészni, szóval oda vettem az irányt. Nem éreztem ember szagot a közelben, nagy szerencsémre, nehéz lett volna kibírnom, hogy rá ne vessem magam. Amikor oda értem kiszemeltem az áldozatomat és gyorsan megsebesítettem, hogy ne szaladjon sehová. Ekkor elkezdtem szívni a vérét.... nagyon jó esett, éreztem, hogy újra vissza tér minden energiám. Egyből felerősödtem, bár az angyalok vére még erősebbé tenne, de beérem velük is.