Lezárt kör!!
 

 Még mindig a sok hatása alatt áltam, így elég vicces lehetett az arckifejezésem. -Én sem vagyok jóban a farkasokkal amióta az ex-barátom .. aki vérfarkas volt csak úgy lelépett. De remélem ők majd mások lesznek... -mosolyogtam álmodozva. -Igazából nem értem, hogy ti vámpírok és farkasok miért vagytok ilyen roszban.. mi okotok van rá?- kérdeztem meg, ami már sok ideje zaklatott. Hirtelen megszólalt a telefonom én pedig a sokkoltságból felébredve felvettem.. A szüleim azok, megint egy hatalmasat veszekedtek és most haza vártak.. semmi kedvem nem volt hozzájuk, de muszáj volt lelécelnem. -Bocsi Felix, de most mennem kell, otthon balhé van.. aztán nehogy roszat haljak felőled, ma már elég volt a vérszívásból..- mosolyogtam felé megjátszva az anyáskodást. Aztán már ottsem voltam..

  Engem is sokkolt ez a dolog. Vámpir és látó egyszerre? Ez képtelenség... De úgy látszik még sem olyan lehetetlen mint ahogy hittem.
 - A nevem még mindig Felix. - vettem kicsit humorosabbra a dolgot. - De ez a látomás nekem is új volt....Eddig még sosem történt ez meg velem. Egyébként a csaj szőke, világosbőrű, a srác pedig barna hajú,barna szemű, de mivel csak pár napja jöttem nem ismerem őket és azt hiszem nem is akarom.... Undoritó a farkasok szaga.... - fintorodtam el végül...

   Megengedtem Felixnek, hogy igyon kicsit a véremből, mivel nem akartam, hogy bárki másnak ártson. Annyira már megbíztam benne, hogy tudjam engem nem fog megölni vagy ilyesmi, így felajánlottam. Lehet, hogy kicsit őrülten hangzik... Amikor viszont elkezdett valami látomásról mesélni lesokkoltam. Nem tudtam mit szóljak, nekem is lenne végre őrzőm? -Mike és Irina? .. elég ismerősen hangzik a nevük, talán hallotam már róluk a városban.. de nem nem ismerem őket.- komolyodtam el. -Viszont neked honnan jött ez a látomás? Ki vagy te?? Egyszerre látó és vámpír is?? Néhány éve már itt lakom, de mindig van valami új meglepetés Wonderlandban.- csodálkoztam.. kicsit lesokkolt ez a sok fontos információ így egyszerre. -Te ismered őket? Nem tudnál valahogy összeismertetni velük?- kérdeztem lelkesen. Sohasem voltak igazi szüleim, a gyerekkoromat árvaházba töltöttem, a mostani szüleim is elég furák.. Most, hogy megtudtam vannak őrzőim kicsit olyan mintha végre biztonságba érezhetném magam egy kicsit.. mintha rokonokra találtam volna...

Felix: - Ahha, hogyne. - Vigyorogtam, majd mikor nagy megdöbbenésemre megengedte hogy belé mélyesszem szemfogaimat közelebb hajoltam a nyakához és csókolgatni kezdtem majd szép lassan beleharaptam vérrel dús nyakába. Annyira imádtam az angyalvért hogy sosem tudok vele betelni. De amikor kb.öt másodperce már csapoltam öt egy képsorozat ugrott be. A szemem elött lejátszódott egy képsorozat. Azonnal elemeltem számat a nyakától, megtöröltem ajkaimat majd mesèlni kezdtem. - Valami Mike meg Irina. Vérfarkasok és veled vannak egy réten. Beszélgettek. Mond neked ez valamit? Bem az örzöid vagy mi a szarok??

 Felröhögtem amikor Felix azt állította, hogy jobb nálam a pályán.. -Lehet, hogy jobb vadász vagy.. de nehogy azt hidd, hogy letudsz győzni gördeszkában- mondtam keménykedve, persze csak poénból. -Ohh szóval én lennék az... pedig én ám nagyon kemény lány vagyok, félned kéne tőlem- viccelődtem és persze legbelül sejtettem, hogy ezt nem komolyan gondolta. Amikor átkarolt én is átkaroltam őt, bár a széles vállai közt eléggé elvesztem, hisz vékonyka voltam. -Ha ez csak valami trükk, hogy megkóstolj, akkor esküszöm, hogy még megjárod.- fenyegettem, br ez sem érhetett sokat. Nem ér, hogy ő ilyen erős és ekkora hatalma van.. igazából csak a rajta függöt, hogy még nem estem az áldozatává, ami kicsit zavart.. nekem is kéne valami fegyver. Így kicsi vagyok és védtelen...

- Jó volt, de én jobbakat tudok. - vigyorogtam majd mikor megkérdezte ki a kiszemeltem a szemeibe néztem.
 - Pont rá nézek. - gonoszkodtam pedig valójában nem akartam megölni, bár nagyon éhes voltam és jól esett volna a vére. - És egyébként ha annyira akarna akkor sem tudna elfutni előlem senki. - vigyorogtam gúnyosan. - És szeretem azokat akik nem adják könnyen magukat. - kuncogtam egyet,majd egyik kezemmel átöleltem a lányt.

 -Ohh hogy ha ennyire akarod..- mondtam vigyorogva és már rohantam is a pályára. Néhány pörgés, ugratás után újra Felix mellet ültem. -Na, milyen volt? Hát igen, te nem tudsz ilyet mi?- mosolyogtam a fiúra. Hoztam a bolond, mosolygós formámat, amit szeintem már ő is megszokhatott. -Igen? ÉS már van kiszemelted? Mert akkor előre figyelmeztetném szegénykét, hogy meneküljön ahogy tud. Én már csak ilyen jó kislány vagyok.- mondtam édesen. Nem akartam ,hogy a közelemben bárkinek is baja essék, így akármnnyire is bírtam Felixet, valamit tennem kellet. Bár mindketten tudtuk, hogy akátmit is csinálok, ha nagyon megakar valakit enni, sokat nem tehetek.

  Nem is kellett sokat várnom mit meg nem pillantottam egy már ismerős arcot. Kerestem a megfelelő nevet és szerencsére meg is találtam. Bella... Vigyorogva üdvözöltem őt.
 - Hello, szépségem. - vigyorogtam. - Nem csajozni jöttem, levegőzni, hamikázni....Már nagyon éhes vagyok... - mondtam kissé morcosan,majd a patkányt levettem a vállamról a kezemben tartottam őt, néha megsimogattam.
 - Na mutass valamit. - vigyorogtam,majd biccentettem neki a fejemmel,hogy menjen,én innen látom őt.

 Ahogy ott ültem a padon elég unalmas lett a helyzet, ismerős arc után kutattam, hisz szerettem a társaságot. Aztán hirtelen megláttam Felixet és egyből felcsillant a szemem. Odapattantam hozzá és köszöntöttem. -Sziaa .. de jóó ,hogy itt vagy. Érdekes, te mindig akkor bukkansz elő, ha szükségem van valakire.. vagyis rád.- mosolyogtam és ekkor észrevettem azt a kis állatot  a vállán. -Khmm.. az egy patkány? Nem mintha irtóznék tőlük, de ugye tudod, hogy ha ezt itt most meglátja valamelyik csaj sikítva rohan a közeledből?- kérdeztem már óvatosabban. Belegondolva elég vicces helyzet lenne.. -Amúgy ha már itt vagy a gördeszka mutatványomat is megnézheted, tudom, hogy minden vágyad engem látni a pályán.- lelkesedtem..

Lassan sétálgattam, egy rövidujjú,fehér pólóban és sötét farmerben,na meg egy tornacsukával a lábamon. A vállamon pedig az én kedvencemmel, Steven-nel a patkányommal. Rengetegen voltak, néha fintorodtam egyet, mert megéreztem egy-két vérfarkast is,de szerencsére csak a hült helyüket éreztem már csak. Leültem egy padra és a patkányomat a kezembe véve simogattam őt és figyeltem közben az ugrató deszkásokat.

 Már rég gördeszkáztam egy jót, és mivel otthon megint volt egy csodálatos balhé valahogy kikellet ürítenem a fejem. Komolyan lassan már elfogok költözni otthonról én már ezt nem vagyok hajlandó tovább tűrni. A gördeszkámmal a kezemben ,bekötöttem a conversem és már indultam is a pályára.. a srácok már megszokták, hogy lány létemre úgy nyomom, ahogy ők, bár az elején eléggé furálták. Egy rövid gatya és egy sima top volt rajtam, ami alkalmas volt az időnek. mikor ugrattam párat lejöttem és megpihentem..

  - Az, rohadt vérszopó. - igen,én mindig előre itélkeztem mindenki felett, bár lehet hogy ez a Felix még a barátom lesz,de ezt erősen kétlem, hiszen Cher-el is egy vámpir végzett. amikor Rina távozni készült megragadtam a karját.
 - Na ne olyan gyorsan.... A te Mike-odat nem hagyhatod csak úgy faképnél. Én is megyek. - vigyorodtam el. Felkaptam a deszkámat egyik kezembe, másik kezemmel átkaroltam a csaj derekát és elindultunk a menedékház felé.
  /  folyt. köv. menedékház /

-Egy vámpír? - kérdeztem meghökkenve. - Egy vámpír fogja megmondani, hogy nekünk milyen angyalokat kell védelmezni a vámpíroktól? - húztam fel a szemöldökömet értetlenül. 
-Érdekes. De most már kíváncsi vagyok . -csillantak fel a világoskék szemeim. Izgatottan kezdtem csavargatni a hajam aztán vigyorogva elindultam a kijárat felé. 
- Na én akkor már megyek is, majd otthon találkozunk. - integettem, és szentül bíztam benne, hogy ilyen simán leléphetek. Most már abban bíztam, hogy Mike egy szó nélkül, hagy elmenni.

  - Jajj, dehogy halt meg! - szóltam neki azonnal. Egésszen elfehéredett,még fehérebb volt mint eddig. - Csak elköltözött..
 - Nos,kérlekszépen az új látó egy vámpir lesz. - a látó szó előtt nagyot nyeltem, a vámpir szó előtt pedig megvontam a vállamat. - Valami Felix...Azt hiszem már megérkezett,de nem biztos... - nem értettem,hogy a sors miért pont egy hülye vérszopót hozott ránk?! Hogy kihaljanak a farkasok vagy mi a franc??!!

 Az utolsó mondatára összeszorult a torkom. 
- Mi? Meghalt? - kérdeztem félve, és azonnal elsápadtam bár már így is elég fehér a bőrőm. Mondjuk gondoltam, hogy Mike azt nem állítaná ilyen nyugodtan így csak elköltözhettek. Rögtön meg is nyugtattam magam a tudattal, hogy elköltöztek és aztán egy újabb téma felé irányítottam a beszélgetést. 
- Na, és.... tudod már ki lesz az új látó? - óvatosan tettem fel a kérdést. Hiszen Mike és David sokkal jobban ismerték Chert mint én. Féltem hogy talán, még mindig nehezen érinti a halála. 

  - Mióta te itt vagy nem csajozok, szóval nem vagyok kielégitve. - kacsintottam egyet miután egy alig észrevehető grimaszt vágtam. Ja, egyébként tényleg nem volt azóta csajom. Mi a fene? Beteg vagyok? Asszem ha haza megyek meg kell mérnem a lázamat....Kuncogtam egyet ezen a gondolaton majd újra észbe kaptam.
 - Felőlem tarthatunk,de te velem alszol, édes. -vigyorogtam. - Ja, egyébként Bonnie távozott Wonderland-ból....

 Ahogyan aranyos kiskutya szemeket meresztett rám, megcsóváltam a fejem. 
- Hívd fel az egyik csajodat a sok közül. - válaszoltam neki kellő csípőséggel a hangomban, amiből rájöhetett, hogy egy féltékeny ribanc vagyok. 
- Mármint ha gondolod, ma estére beköltözök a nappaliba. - feleltem 'lazán'. Legalábbis próbáltam lazának tűnni, de belül a fejemet vertem a falba. 
-Ja amúgy múltkor gondolkodtam valamin. Tarthatnánk egy bulit amire meghívnánk néhány embert. Tudod, például Bonniet, Lissát, Mairet, Elodiet és tudod Roset. ilyen falka és angyal összejövetelt. - néztem fel rá kíváncsian. Végülis már múltkor gondolkodtam rajta és nem is tűnt olyan rossz ötletnek.Pont megfelelő volt arra, hogy eltereljem Mike figyelmét az előbb történt dolgokról.

  Mikor azt mondta azt kihagynám durcás pofikát vágtam és úgy tettem mintha mentem elkezdenék pityeregni.
 - Naaa de Rinaaaaa.  - kérleltem tovább, nem is érdekelt amit a gördeszkázásról mondott, csak édes , boci szemekkel bámultam rá.
 - Naaaa...

 Ugye mindenki figyel? Erről beszéltem. Pontosan erről. Mike perverz és én meg alig tudok neki ellenállni. Akárhányszor átölel, vagy végigsiklik a keze  a fenekemen, a szívverésem felgyorsul és ahelyett, hogy elhúzódnék tőle, vissza kell fognom magam, hogy ne doromboljak hozzá mint egy kiscica. Ilyenkor átkozom saját magam és a gondolataim között hallok, egy olyan hangot. 'Irina hahó! Mindenkivel ezt csinálja.' De mégis minden porcikám azt suttogja, hogy legyek még közelebb Mikehoz. 
-Nem azt kihagynám. - feleltem szembrebbenés nélkül. Már éppen hozzá akartam tenni, valami csipős megjegyzést de a következő kérdése letaglózott. 
- Már elmondtam. - zavartan túrtam a hajamba, és aztán inkább figyeltem a pályán az emberkéket. 
- Én is tudok ám gördeszkázni. A bátyáim megtanítottak. - mondtam és reméltem, hogy sikerül elterelnem a témát.