|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:11 - |
 |
[55-36] [35-16] [15-1]
Hátulról átkaroltam Rinát és a fejemet a vállán pihentettem. Csak arra az egy pillanatra engedtem el őt mikor megölelte Andzsit, aztán újra ugyanúgy átöleltem. Éppen egy csókot akartam nyomni fülcimpájára,mikor megkérdezte,hogy hol fog aludni a kiscsaj.
- Hátt....Majd valahol...Bruno és Bella már egy szobába hurcolkodtak, szóval van nálunk is egy üres szoba. Majd ő eldönti hova akar menni. A nyomi, de nagyobb ház. - nevettem fel.- Vagy a kisebb, de bulisabb ház. Na melyiket választod? - kérdeztem vigyorogva és még mindig Rinát ölelgettem. |
Mikor megláttam a srácot és a lányt egy pillanatig, gyanúsan meredtem rájuk, de mikor Mike odajött és megcsókolt akkor elmosolyodtam. Idegesíthetett volna, hogy ilyen jó kedve volt mikor mindenki kész idegroncs volt odahaza, de egyszerűen átragadt rám a jókedve. Utána újra a lányra terelődött a figyelmem mikor Mike kijelentette, hogy mi leszünk a pótszülei elnevettem magam. Talán ha hat évvel idősebb lehettem a lánynál.
- Nem, nem a pótszüleid inkább csak, mint a nagyobb testvéreid. Akik minden hülyeségben benne vannak és mindent elmondhatsz nekik. Üdv a családban. Irina vagyok. – léptem oda hozzá és se szó se beszéd csak átkaroltam és jól megszorongattam. Ezt szoktam mindenkivel aki ezután a menedékházban él. – Na és drága Mike, eldöntötted, hogy hol fog aludni? Mert hogy hely nem nagyon van maximum….khm Nate szobája. – pillantottam fel óvatosan, noha tudtam, hogy Mikeot nem nagyon hatja meg a fiú eltűnése. |
 Lestem a földet egy helyben majd a pót szülő szóra felkaptam a fejemet. -Na ja...-moyogtam magamban. Ez most komoly? Pót szülő? Váá...útálom ezt a szót. Csöndben maradtam és lestem tovább a földet. Huu...az idióta...tuti ez lesz a becenevem majd a suliban. Váá bele sem gondolok. |
Andzsi és én a menedékház felé vettük az irányt. Büszkén lépkedtem, mivel büszke voltam magamra amiért újabb taggal bővitettem a csapatot. Amint sétáltunk előre a csipős hidegben megpillantottam egy szőke csajt. Azonnal felismertem, Irina volt az. Egy szempillantás alatt a háta mögé kerültem, átkaroltam a derekát és a levegőbe emeltem. Egy pörgés után visszaengedtem a földre, gyengéden megragadtam a lány törékeny kis arcát és megcsókoltam.
- Szia cuncikám! - vigyorogtam,majd Andzsira néztem.
- Ő itt Andzsi. 16 éves, angyal. Mi leszünk a pót szülei. - nevettem fel. Hihetetlenül jó kedvem volt, nem érdekeltek az otthoni viszájok, ami azmiatt a Nate gyerek miatt volt. Tudtam, hogy ennek a Ship és Rose románcnak nem lesz jó vége... |
Néha csak úgy jól esik az egyedüllét és ez a pillanat határozottan most jött el. Lassan két éve élek ebben a városban és már másfél éve vagyok Mike barátnője az óta annyi mindent éltünk át, de a mostani helyzet mégis mindenkit megbolondított. Nate egyszerűen lelépett és mindenki magát okolta ezért, a menedékház környéke érzelmileg annyira túlfűtött lett, hogy majdnem meg lehetett fulladni a stresszben. Hosszú szőke hajamat laza kontyba fogtam és csak hallgattam az ágak ropogását az edzőcipőm talpa alatt. A környéket belengte Mike illata, határozottan éreztette, hogy ez az ő területe és nem kíván betolakodókat. Zsebre dugtam a kezem és lazán átugrottam egy farönköt, vagyis hát a terv az volt, hogy átugrom, de igazából erősen nekicsapódott a lábszáram a fának és szitkozódva fél lábon ugrálva próbáltam enyhíteni a gyorsan tudatosult éles fájdalmat. Körülbelül 30 másodpercen belül már semmit sem éreztem, és folytathattam az utam, áldja az ég a vérfarkas géneket. Egy nagyobb fa tövében torpantam meg mikor mozgást érzékeltem. Valik utánam jött a menedékházból? Nem. Idegen és egy nagyon is jól ismert illatot sodort felém a gyenge szellő. Mike egy idegen embert hozott a területünkre, mégpedig egy angyalt? Mi a csuda? Kérdeztem magamtól és gyorsan a hangok irányába indultam. |
Nem tudtam, hogy ilyen könnyű lesz lebeszélni, de úgy látszott hatásos érveim vannak, vagy már ő se volt száz százalékosan biztos ebben a kapcsolatban. Mikor kijelentette hogy hozzám akar költözni egy pillanatra visszahőköltem. Végül is Kath vagy elviseli a srácot majd vagy nem, de ha ne akkor ez van.
-Hát rendben, akkor gyere. – biccentettem a farkasok területén húzódó határ mentén parkoló kocsira. Vagyis hát nem rá hanem inkább felé mert az erdőtől nem igen lehetett látni.
-Szükséged van valamire a házból, mert akkor megvárlak a kocsiban? – kérdeztem tőle, és aztán lassan elindultam a kocsi felé. A fekete sportautó pont olyan csinos volt mint a gazdája. Elég ennyit elmondani róla. Gyorsan bepattantam és ha Nathaniel is úgy döntött velem tart, a feket sportautó halkan dorombolva tűnt el a vérfarkasok területéről.
/Kör lezárva, mert gonosz vagyok de majd még játszhatunk a kastélyba ha gondolod egyszer/ |
Ökölbe szoritottam kezemet és fosoromat is összeszoritottam. Rohatdul iritált és fájt is amit mondott, de megpróbáltam elfolytani érzelmeimet, viszont amit mondott... Bantáná valaki Lills, szörnyetegek vagyunk, nem tehetem tönkre az életét....Nagy levegőt vettem és végül megszólaltam.
- Hol laksz? Elmegyek innen... Búcsút mondok az eddigi életemnek... - mondtam ki és elkezdtem kikapcsolni az érzelmeimet. Megszüntettem a fájdalmat, ami előtört belőlem amikor kimondtam ezeket a mondatok és minden más érzelemnek búcsút mondtam.... |
Megforgattam a szemeimet a válaszára, pont ugyanilyeneket mondtam amikor átváltoztam. ’Én majd ugyanúgy élek mint eddig. Tudok uralkodni magamon.’ Mintha egy kisebb időutazásban lett volna részem és magamat látnám jó pár évtizeddel ezelőtt.
- Ja igen. Na, és mi lesz akkor, ha a többi vámpír nem uralkodik magán és ők kóstolják meg? Nem csak egyedül élsz ezzel a szörnyeteg léttel a világon Nathaniel. – csóváltam meg a fejem és aztán szürke szemeimmel újra megtaláltam a tekintetét. Nem pont magamra gondoltam a többiek alatt, de ezekre a szavakra kétségkívül beugrott Luise esete. Megráztam a fejem hátha el tudom üldözni az emlékeket és újra a fiúra néztem. Látszott rajta, hogy próbálja rejtegetni de azért meghatották a szavaim. Legalább egy kis sikert értem el nála. A kérdésére ajkaimra egy gúnyos mosoly futott.
-Nem. Szakítasz vele és elfelejted ameddig nem komolyodik el a dolog.. Hidd el, hogy inkább ezt választod, mint azt, hogy a saját kezeddel ölöd meg és utána évszázadokig sírdogálsz miatta. – veregettem meg a vállát. - Ha annyira szeretnél valakit keress magadnak vámpír barátnőt.... esetleg változtasd át bár nem hinném, hogy ez a jü ötlet lenne. - Soha nem változtattam át életem során senkit, túl nehéz lett volna szembenézni a tudattal hogy én tettem szörnyeteggé. Ha már kegyetlen voltam legalább ez az egy ami valamelyest is mutatott az érzelmeimre. |
Még az a halvány mosoly is letünt az arcomról mikor mehgallottam Ryan szavait. Felvontam szemöldökömet és nem kicsit lepődtem meg, viszont a méreg is elöntötte egész testemet. Közelebb léptem a fiúhoz.
- Nehogy azt hidd, hogy olyan vagyok mint némely vámpir. Tudok uralkodni magamon. - újra a fának dőltem és még mindig egyenesen Ryan szemeibe néztem. Kizártam a fejemből a szavait viszon az utolsó mondatát már nem tudtam. Mi van ha tényleg nem vagyok rá jó hatással? Jobb lenne ha inkább eltűnnék innen Ryannel vagy valami hasonló. Nem tudom...
- Na és mit javasolsz? Akkor mit tegyek? Szakitsak vele aztán a fájdalom miatt szúrtam magam szivbe egy karóval? - forgattam meg a szemeimet. |
Annyira látszott, hogy a drága unokaöcsém még roppant tapasztalatlan. Mikor bólintott, egy pillanatra gonosz mosoly suhant át az arcomon. Komolyan azt hiszi, hogy ezzel az emberlánnyal lehet valami komoly. Szerintem három hónapot nem fog megélni a kapcsolatuk. Szegény Nathaniel olyan kis hiszékeny.
- Mit gondolsz mikor fogod széttépni? Hány nap múlva? – lassan oldalra biccentettem a fejem de kész voltam rá, hogy a fiúnak nem nagyon fog tetszeni a következő szavaim. – Nate, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egy emberrel randiznod. Más szóval, maximum két hónapot adok ameddig egyszer véletlenül majd túl szorosan öleled át és elroppannak a csontjai esetleg a nagy hévben kiszívod az összes vérét. – világosítottam fel a kis vöröst és aztán én is nekitámaszkodtam a legközelebbi fának.
- Felőlem folytasd ezt az egészet, de remélem nem hiszed, hogy te jó hatással lehetsz az életére. – vontam meg a vállam és ellöktem magam a fától. Jobb volt végre egy kicsit felvilágosítani. Magam is meglepődtem, hogy jót akartam Natenek. Mindenképp jobb ha már most szakít vele minthogy azzal a tudattal kelljen élnie, hogy szétszaggatta azt az embert akit a legjobban szeretett. |
Felnevettem az előttem álló férfi szavaira, méghozzá elég hangosan.
- Elég durva lehet a nagyim. Hogy is hivják? Katharine? - ráncoltam össze homlokom. Mitha anyámék valami ilyen nevet mondogattak volna, hogy ne menjek a gonosz Katharine közelébe. Jesszusom, már kezdett elegem lenni belőlük... Amint Ryan felhozta a csajos ügyet alig láhatóan elmosolyodtam.
- Igen, jól hallottad. - nekidőltem egy fa törzsének és Ryan arcát fürkészve néztem magam elé. |
Mikor megjelent Nathaniel vörös feje széles mosoly terült szét az ajkaimon.
- Nate. De jó újra látni. – néztem rá és még félig meddig magamhoz is öleltem, de ez inkább csak vállon veregetésnek számított. Mikor sürgetően pillantott rám és rákérdezett, hogy miért jöttem, ártatlan fejet vágtam és szomorú pillantást vetettem rá. Természetesen nem volt több némi színészi játéknál, de meglehetősen szórakoztatott.
-Már látogatóba sem jöhetek, hogy megnézzem, hogy van az én egyetlen édes unokaöcsém? Mondtam a Nagyinak, hogy csináljon egy kis sütit az unokájának, de azt hiszem nem tetszett neki az ötlet. Na, jó őszintén szólva egy vállcsontom egészsége bánta ezt a mondatot. – vigyorogtam el az emlékre, mikor Kath dühös feje megjelent mellettem. Az egy vállcsonttörést simán megért. – Hmm, fel kellett volna vennem videóra. –töprengtem aztán a gondolataimat gyorsan visszatereltem a srác felé. – Hallom becsajoztál. – pillantottam felé a szemem sarkából és sokkal halkabbra vettem a hangsúlyom. Figyeltem a fiú reakcióját, tudni akartam mit érez pontosan a lány iránt. |
Otthon kockultam, mikor az ablakomon halk kopogást hallottam meg. Hátrafordultam és Ryan tekintetével találtam magamat szemben. Lecsuktam a laptopomat, felkaptam a kabátomat és kisurrantam a hátsó ajtón. Villámgyors sebességemmel azonnal Ryan mellett termettem. Elvigyorodtam, majd lassan beljebb mentünk az erdőbe.
- Hello. Na? - kérdeztem, mivel tudtam, hogy nem csak úgy csevegni jött, valamit biztos akar. De nem tudom,hogy mit.... |
Minden bűzlött a farkasok undorító szagától. Az összes bokor, és az összes kopár fa illatozott egyetlen egy kis elszáradt levelet sem hagytak ki, amit ne jelöltek volna meg. Ezek a dögök már csak ilyen területhajhászok. Elfintorodtam, ahogy egyre beljebb értem az erdőbe, kénytelen voltam átkapcsolni a vámpír sebességemre, mert csavarta az orrom. Túl régen volt már, hogy vérfarkassal találkoztam. Az elmúlt pár hetet Kath házában töltöttem és próbáltam nem törődni azzal hogy mindenki annyira rohadtul boldog hogy itt van a szeretet ünnepe. Pfuj. Túl sok boldog karácsonyi filmet attak le a tv-ben és mindenhonnan karácsonyi zene szólt. Nem is tudtam eldönteni melyik a rosszabb a vérfarkasok bűze vagy a karácsonyi cukormáz hangulat. Mikor végre ez az egész őrület lezajlott, első dolgom volt megérkezni a drága rokonaim házához. Tipikus rövid kopogást hallattam az unokaöcsém ablakán amit már három éves kora óta esténként és aztán vártam hogy kihúzza a seggét a hátsó kertbe míg én odébb mentem az erdő szélére. |
|
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
