|
Témaindító hozzászólás
|
2014.05.20. 22:44 - |
 |
[35-16] [15-1]
Kissé gúnyosan nevetek fel mikor meglátom arcán azt a hatalmas döbbenetet,mikor megtudja,nálunk nincsenek angyalok. Következő kérdésére pedig csak megrázom a fejemet.
- Nem szivatlak... Nálunk egyelőre tényleg nincsenek.... - vigyorgom szüntelenül,viszont mikor idegesitően közelre kerül egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcomról és fintorgás váltja fel.
- Nos, kedves.....vagy nem kedves Ryan majd bemutatkozom,ha kiszálltál a képemből,az igazat megvallva,elég idegesitő a közelséged... - mondom,majd egy könnyed mozudattal ellőköm magamtól és felugrok a fa legalsó ágára,majd ráülök és onnan figyelem a vámpirkát.
- Egyébként jól tudom,hogy ki vagy.... Sosem költöznék egy olyan városba ahol nem ismerem a "gonoszt". - vigyorgom. De ez teljesen igaz volt,hisz a fijamat nem tehetem ki olyan veszélynek,hogy nem ismerem a lehetséges támadókat. - És azt is jól tudom,hogy Kahrine seggnyalója vagy. - kacsintok a srácra,majd feljebb mászok a fán, ez az egyik erősségem,a mászás és a gyorsaság. |
Figyeltem, ahogy nevetve a fának dől és muszáj volt belegondolnom, hogy nem is lenne olyan csúnya még ezzel a rövidre tépett hajával is valahogy egészen…hmm tűrhető. A következő mondatára viszont majdnem leesett a tökéletes ívű állam. Nincsenek angyalok? Mi a…?
- Mi az, hogy nincsenek angyalok egy vérfarkas falkában? – kérdeztem meghökkenve aztán megdöbbenésemet egy mosoly váltotta fel.
- Persze te most megpróbálsz beetetni, ugye? - néztem fel rá felvonva a szemöldököm. Még, hogy nincsenek angyalok egy falkában. Vagy ennyire nem találkoztak a Látóval vagy mi? Ennyire még nem halhattak ki, hogy egy falkába egyetlen darab se legyen. Mi lesz itt ötven év múlva, éhen halok? Na, jó az emberekkel is beérem, de egy égi teremtmény tényleg egészen más. Lassan átálltam egyik lábamról a másikra és a kérdésére egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- Biztosan új vagy még a városban drágám, hogy nem ismered a tökéletes Ryan Osmert. – léptem hozzá egy kicsit közelebb. Most vettem észre milyen kékes-szürkés szemei vannak. Mint a borult ég… Igen elképesztően, még az arca vonásai is arra hasonlítanak, mint amikor a vihar közeledik. Nedves haja és ruhái, vagyis inkább a hiányos ruházata csupa víz volt. Mintha maga a vihar angyala lenne. De ő nem más mint egy csapzott kutya, ne feledd Ryan. Alig egy lépésre tőle megálltam és lenéztem rá.
- Na, és benned kit tisztelhetek hercegnő? – hajoltam le hogy a fejünk egy magasságban legyen, de így ijesztően közel volt az arca. |
Vigyorom nem szűnik meg,még akkor sem mikor szájából egy elég hihetetlne mondat gurul ki. Nevetve egy fa törzsének támaszkodo,majd válaszolok.
- Nos, amennyiben egy verbéna tea megteszi szivesen megkinállak vele... És angyalvérrel..Hát sajnálom,de nem szolgálhatok, NÁLUNK- hangsúlyozom ki az utolsó szót. - nincsenek angyalok.... - vállatvonok,majd elkezdem tanulmányozni a férfi arcát. Csodás és elbűvölő arcvonások, nem öregednek.... Minden ember álma... Talán ezért a néhány tulajdonságért egy kicsit irigylem a vérszivókat, de ők nem szabadok, napgyűrű nélkül szinte alig-alig.
- Na és mi a neved, pióca? - szélesen mosolygom és le sem veszem a szemem a srácról. |
Az idióta jelzőre szokásomhoz híven megforgattam a szemeim. Össze se tudom, hányszor is hallottam ezt a kifejezést életem során.
- Hidd el, mondtak már rosszabbat is. – kacsintottam rá a lányra, egy kicsit meglepődtem, hogy nem támadott. Nem tűnt túl megfontolt típusnak, de túl sokszor megtanultam már, hogy ne a kinézetről ítéljek. Talán neki is vannak ilyen csinos kis harapások a testén, mint nekem a karmolásaim. Éppen átnéztem felette, azon gondolkodva, hogy vajon az erősítésre vár vagy valami ilyesmi, de aztán a kérdésére újra visszapillantottam rá. Úgy tettem mintha elengedném a fülem mellett mivel nem is akartam nagyon válaszolni.
- Na, rendben talán nem indítottam túl jól, de te sem vagy éppen az a vendégszerető. Megkínálhatnál egy pohár teával az bizony most nagyon jól esne, de talán egy kis angyalvérnek se mondanék nemet. – billentettem oldalra a fejem töprengve. Talán egy kicsit kíváncsi voltam a lány tűréshatárára. |
A feszültség egyszeriben elszáll belőlem,mikor meghallom a srác hangját és a beszédstilusát. Első látásra és hallásra megitélem,hogy ő is a bunkó,faragatlak mocskok csoportját erősiti, akik ahol csak tudják kihasználják a nőket. Egy szóval ők a balfaszok. Beletúrok vizes hajamba,majd közelebb lépek. Enyhén elmosolyodom,majd mellkasom előtt összekulcsolom kezeimet és félrebillentem fejemet.
- Hát tudod mit, ne vesszünk össze azon,ki milyen büdös vagy éppen illatos.... Viszont azt nyugodtan kijelenthetem,hogy te egy idióta vagy....- vigyorodom el édesen és egy pillanatra felvonom szemöldököm.
- Mit vagy éppen kit keresel itt? - kérdezem és egy újabb lépést teszek felé. |
Abban biztos voltam, hogy Kathrine nem fog rajongani azért az új hírért, hogy a rühes farkasok egyre csak terjeszkednek. De én se nagyon lelkesedtem, főleg a széles fehér karomnyomok miatt a hátam közepén. Az biztos, hogy egyszer még kicsinálom azt a drága Mike Dearmant. Addig élek is. Az orromba mélyen beleivódott a farkasok bűze, ahogy áttörtem, a lehető leghalkabb járásommal az erdőn. Köztudott, hogy a természet utálja a vámpírokat, legalábbis én mindig így éreztem, ezért már nem is volt meglepetés amikor a szél pontosan mögülem kezdett fújni jó messzire magával sodorva az illatom. Ha van egy kis szerencsém valahol itt kóvályog 10-15 vérfarkas a közelben és egyből megérzik a szagom. Magamba egy hosszú káromkodás sorozat vette kezdetét, de nem vettem menekülőre, egyenlőre egy picit beljebb sétáltam. Alig harminc másodperc múlva egy lány lép ki a fák közül. Rövidre vágott haja és vizes ruhája van. Nagyon vagánynak akart tűnni, de nem nagyon jött neki össze.
- Na, nem mondod okoska? – csúsztattam zsebre a kezem és megemeltem az állam, így felé biccentve. –Szerinted nem érzem három kilométerről az ocsmány szagotokat? – néztem rá felvonva a szemöldököm. |
Elengedem a fülem mellett idióta megjegyzéseit -ami egyébként
nem mondható el rólam - és nagy nehezen felállok,majd megigazitom csurom vizes felsőmet és elindulok utánna. Légies léptekkel haladok előre és ugrálom át a hegyesebb köveket.
- Az elsőben. - vigyorgom. - De nekem most sajnos le kell lépnem,van egy kis dolgom a városban. Majd találkozunk,ebben biztos vagyok. - nevetek fel halkan és csak azért is,hogy basztassam odamegyek hozzá és egy cuppanós puszit nyomok az arcára,majd elindulok az ellenkező irányba. Szerencsére a szél kicsit elkezdett fújni, igy kb.15 perc séta után a felsőm majdnem teljesen megszárdt. Békésen sétálgatok előre,mikor megérzem egy vámpir szagát. A szél magával hozta. Azonnal arra pillantok és meg is látom a vérszopót. Alig három méter távolság van közöttünk, kezeim ökölbe szorulnak és kissé döbbenten nézek a fiúra.
- Te mit keresel itt? Ez a farkasok területe,drágám. - vigyorodom el kissé feszülten.
/Alex el/ |
Elengedtem a fülem mellett a fecsegését, vagyis inkább csak úgy tettem. A hölgy szóra pedig vágtam egy grimaszt, amíg háttal álltam neki. De végül nem bírtam megállni, hogy ne jegyezzem meg.
- Na, ne viccelj már. A hölgyek nem szokták a másik hátára vetni magukat és belelökni a vízbe. – fordultam meg és akkor vettem észre, hogy ott hasal a folyó partján, ugyanúgy magára tapadt pólóval. Na, nem mintha bárkivel is törődni szoktam, de most megcsóváltam a fejem.
- Gyere már, hazaviszlek Rowena. – biccentettem. Lassú léptekkel elindultam a cipőm felé, ami néhány méterrel feljebb volt a parton. A kövek szúrták a talpamat és félig hátrapillantottam a lányra, hogy vajon követ-e. Beletúrtam fekete hajamba és felkaptam a cipőmet a földről, éppen ebben a pillanatban hallottam meg a megjegyzését. Gúnyos mosollyal fordulok meg, és a lányra pillantok.
- Hát, ez rólad sajnos nem mondható el. – villantottam rá egy roppant elégedett mosolyt majd intettem neki. – Na gyerünk nyomika, indulunk. – jegyeztem meg még mindig széles vigyorral. Jól láttam, hogy végigmér a szemeivel, és hosszan elidőzik a tekintete a hasamon. – Melyik faházban vannak a cuccaid? – kérdeztem tőle mikor végre feltápászkodik nagy nehezen. |
Vizes hajtincseimmel az arcomban jövök fel a felszinre és hatalmas nevetés kiséri azt.
- Hogy te mekkora szerencsétlen vagy még mindig, Wings. - vigyorgom és vállon boxolom a srácot. Majd mikor ő sikeresen kimászik a vizből széttárom a kezeimet és felvonom szemöldököm.
- Micsoda balfasz vagy,atyám... Nem seigtesz kimászni egy hölgynek a vizből? Várjuk...nem is egy hölgy, hanem A hölgy. - hangsúlyozom ki az a betűt,majdd megragadom egy fa gyökerét és kikászálódom a vizből. A vizes pólóm teljesen hozzám simul és a bugyim is átázott,de egyáltalán nem zavar, teljesen nyugodtan fekszem hassal a földnek és lábaimat limbálom,államat pedig a kezeimre helyezem és úgy nézem Alexet.
- Még szerencse,hogy ehhez az idióta stilusodhoz egy helyes... khmmm... - köhögést szinlelek majd gunyoros vigyorral folytatom. - szóval, szerencséd hogy helyes pofával áldott meg a sors. - nevetek fel újra és tovább nézem a srácot,na meg a kockás hasát,amit igazából mindigis imádtam. |
Az az őrült ribanc rám vetette magát és a következő pillanatban már egy jó adag folyóvizet kortyoltam be. Mindig is ilyen hirtelen ötletei voltak, amitől a falra másztam. Mikor végre sikerült a felszínre jönnöm, a lányra néztem és a dühöm egy része gyorsan elpárolgott. Amióta eltűnt a közveszélyes ötleteivel együtt azóta egy kicsit talán unalmasabbak lettek a hétköznapjaim. De vele biztosan nem unatkozik az ember.
- Na, most már biztosan nincs meleg. – ráztam meg vizes fejemet és a lányra pillantottam. Mivel mindketten a folyóba voltunk ami egyébként tökéletesen egyre messzebb sodort minket a cipőmtől, csak legszívesebben röhögtem volna egy jót.
- Úgy látszik még most is szereted az embereket ilyen szarságokba keverni.– jegyeztem meg és kitapogattam a talpammal egy csúszós követ amin megtámaszkodhatok, a lányra villantottam egy mosolyt és kinyomtam magam a vízből. A pólóm csurom vizesen tapadt a mellkasomra, ami nagyon idegesítő volt mert amint próbáltam kicsavarni a vizet cuppant egy nagyot. Ugyan kezet nyújthattam volna a lánynak, hogy kisegítsem őt is, de inkább meggondoltam magam. Lehúztam magamról a pólót és a kezemben kicsavarva még mindig a folyóban fürdőző lányt figyeltem. Halvány mosolyra húztam a számat ahogyan néztem és aztán hátat fordítva neki röhögve megráztam a fejem. Rowena Goldman. Nem is gondoltam volna, hogyha újra látom rájövök mennyire hiányzik a nyers kis modora és a hobbija, hogy amiben csak teheti engem szívat. |
Rowena. Cseng újra a név a fejemben. Gyűlölöm a középső nevem és ezt ő is tudja,nagyon
is jól tudja. Rávicsoritok Alexre és egy ilyen sziszegő hangot(mint a macskák szoknak) is hallatok magamból. A lábamat nézem és a szikla szélén felcsapó hullámokat, amik mindigis elvarázsoltak. Halkan felnevetek a válaszára.
-Hát tudod itt is meleg van. - mondom,mint aki legalább 10 km-re van a sráctól. - Tudod a melegséged egéssz idáig elér... - teszem végül hozzá gúnyos vigyorommal és még a nyelvem is kinyújtom. Végül úgy döntök nem érdekel,úgyis látott már mesztelenül bemegyek a vizbe. Felállok a sziklára,elrugaszkodom és ugrom egyenesen Alex nyakába,majd egy hirtelen mozdulattal hátrahúzom,igy ha sikerrel járok mindketten a vizbe esünk.
|
Alighogy eszembe jutott a lány, már meg is jelent. Csodás, gondoltam magamban, ahogy megjelent a folyó szélén egy szál bugyiban és egy pólóban.
-Rowena. – biccentettem felé azzal a névvel amit tudtam mennyire utál. Lazán beletúrtam a hajamba és beleléptem a hideg vízbe. A hullámok körülölelték a lábam, de a talpamat szúrták az apró kavicsok a folyó fenekén. A kérdésére felkaptam a fejem és zöldeskék szemeimmel pillantottam fel rá. Csak nem jópofizni akar? Vagy talán csak üldözési mániám van.
- Meleg van. – jelentettem ki és másik lábamat is a folyóba mártottam. – Na és arra? – kérdeztem gyanakodó szemekkel, miközben végigfutattam a szemeimet hosszú combján. Emlékszek még arra az éjszakára mikor azokat a lábakat körém fonta.
- Örömmel látom, hogy sikerült elvégezni a feladatod. – néztem a szemébe direkt egy hideg mosollyal. |
Az a csodás fejfájás, amit minden telihold előtt érzek a mai reggelemet is végig kisérte, de igy is el kellett mennem őrjáratozni, hisz Mister Köcsögvagyokésleszarlak tegnap kiosztotta mindenki feladatát. Igy hát mikor felkeltem magamra kaptam egy csinos fehérneműt, -tudniillik mesztelenül alszom és az éjszaka közepén gyakran járok ki pucéran kajáért a konyhába, néha viszont Alexal vagy Artival is összetalálkozom- egy lenge terepmintás topot és egy rövindnacit,meg az egyik csizmámat természetesen. Bejártam a keleti részt és most már embeer alakban egy szál felsőben és bugyiban sétálok a folyó felé. Na persze,Alex... Ki más lenne itt? A sors mindig összehoz minket,úgy tűnik az Isten jókat szórakozik rajtunk.
- Csá, Alex! - köszönök neki oda azzal a számára idegesitő mosolyommal.
- Miújság? - ülök le egy kiseb sziklára és a folyóba lógatom lábaimat. Kellemesen langyos a viz és nem lenne rossz megmártózni benne,ami azt illeti. |
Nyár közepe volt, de szerencsére az erdőben a lombok alatt a rettentő hőség valamivel hűvösebbnek tűnt. Egy farmer térdgatya és egy fehér póló volt rajtam, de még ezt is elég nehéz volt elviselni ebben a melegben. A fejem búbjára napszemüveget csúsztattam, amire itt az árnyékban nem volt szükségem. Az ágak ropogtak a lábam alatt, és mikor úgy egy 100 méternyire tőlem egy őz rohant át a fák közül rájöttem, hogy nem egyedül vagyok. Ness és Arthur megint húzták egymást rendesen és ebben a melegben duplán olyan idegesítőek voltak mint alapjáraton. Ráadásul mostanában csatlakozott hozzájuk a harmadik jómadár is, Ruby. A kezdeti ellenségeskedés ellenére és Ness lelőhetetlen lelkesedése ellenére úgy döntöttem beveszem a falkába. Ez még nem jelentette azt, hogy feltétlenül kedvelem is. Lazán zsebredugtam a kezeim ahogy kiértem a fák közül. A folyó lassan csordogált a fák szélénél. Egyébként elmehettem volna egy uszodába is ha le akarom egy kicsit hűteni magam. De gondoltam egy kicsit összekötöm a kellemeset a hasznossal. Miért ne jöhetnék őrjárat után, egy kicsit fürdeni? De akkor talán nem egyedül kellett volna jönnöm. Lehetséges, hogy Ruby még a közelben van. Hiszen övé volt a keleti oldal a ma reggeli ellenőrzésben. Na, nem mintha egyébként idehívnám. Alex megint olyan makacs vagy. Mondaná Ness, ha most látna. Még szerencse, hogy nincs itt. |
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
