|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.24. 11:07 - |
 |
[34-15] [14-1]
 Szorosan lehunytam a szemem és hagytam, hogy a szél kedve szerint emelje fel vagy engedje le szőke hajamat. Mélyen beszívtam az áprilisi levegőt, amitől az orrom megtelt virágillattal és a meleg nap simogatta a karomat. Egy hónapja volt. Pontosan egy hónapja. De még mindig éreztem, ahogyan a vámpírok meleg vére az arcomra csapódik, és a fülemben ott csengtek a sikolyok. Kinyitottam a szemem, mielőtt újra belemerültem volna az emlékekbe. Már itt vagy, Irina. Egyenesen a domb legmagasabb csúcsán álltam és láttam ahogyan a sűrű fák között megnyílik egy tisztás és a menedékházak teteje visszaveri a nap fényét. Csend volt. Csend volt már vagy egy hónapja. Csend volt reggelinél, csend volt vadászás közben és csend volt mikor tévéztünk. Azt a rettentő nagy csendet senki nem akarta megtörni, hagytuk, hogy uralkodjon felettünk a gyász. Újra mélyen beszívtam a levegőt és elmosolyodtam. Nyugodt mosoly volt ez, amolyan megbékélt típus. |
Végighallgattam a lányt,majd elindultam le a dombról.
- Ha lehet hagyd ki azt a részt, hogy én változtattalak át, mikor Rachellel beszélsz, de ha rákérdez ne hazudj neki. És egyébként nem volt túl jó érzés ezt megtenni, de barátok vagyunk és segiteni akartam. Csak aztán ha megbánod amit kivántál nem lehet mit tenni. És amint már mondtam, soha ne hadd el magad! - pillantottam vissza a lányra, egyy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és intettem neki,majd szélsebes futásommal eltűntem a fák sűrűjében.
/KÖR LEZÁRVA/ |
Lilly Jorn
Vállat vontam a név hallattán. Nem tudtam mit kezdeni az infóval. Felpattanatam a földről és leporoltam magam.
-Egyszer muszály lesz. Minél előbb annál jobb. -néztem fel kissé szégyelve magam. Kerestem a lány tekintetét és a lehRose!ető legnyugodtabban szólaltam meg.
-Rose! Ne félj! Ugyan az a Lilly vagyok mint tíz perce. Ugyan az az ember maradok csak kicsit... sápattabb. -mosolyogtam ügyetlenül. Nem változtam semmit a fizikumomon és a vérkeringésemen kívül. Kissé halottabb lettem és kissé jobban kívánom a vörös dolgokat.
-Szóval semmi baj oké? Kezdek kicsit vélni, hogy traumát okoztam neked. Sajnálom, hogy ezt kellett tenned... -magyaráztam kissé félénken. |
Lilly szemei kinyiltak és ivott a lányból,majd a kérdésére felnevettem.
- Egy szóval sem mondtam, hogy ugyanúgy fogod magad érezni,mint halandóként. - mondtam halványan mosolyogva. Igazából ne örültem, hogy egy újabb ember vállt szörnnyé, de ő akarta. Viselje majd a következményeket is.
- Ő itt Caroline. Segit a vámpiroknak életben maradni. Az újaknak... - mondtam Lillynek, majd Carre néztem és megigéztem.
- Ezt a találkozást elfelejted és elmész haza... - igéztem meg őt,majd Lilly felé nyújtottam a kezemet.
- Ha kell segiteni bármiben is, szólj. De most mennem kell. Megkeresem Rachelt. Ja és,egyébként neki ezt hogy akarod elmondani? - kérdeztem Lilly szemeibe nézve. |
Lilly Jorn
Meghaltam. Fura érzés volt nem lélegezni és nem dobogó szívvel feküdni. Egyáltalán feküdtem? Valószínűleg igen, ugyan is a semmiből valami visszarángatott. Vér szaga csapta meg érzékeny orrom. Fémes szag volt és jobban csiklandozta az orromat mint Merlin sütijei. Úgy buktam rá a sebre mint egy gyerek aki meglátja a cukorkát és nem bír magának parancsoni hogy csak ebéd után egyen. Nem ittam túl sokat. Csupán pár szívás volt az egész. ~Jah tényleg... most szippantom a táplálékot~ nevettem magamban a teljesen retardált viccemen.
-Elég fura érzés... -töröltem meg a szám. Aztán felnéztem a lányra akiből ittam. Majd kikandikáltam mögülle, hogy lássam Rose-t. Kérdőn néztem rá.
-Ez meg ki? -kérdeztem némán formálva ajkammal a szavakat. |
Rose Osmer
Éreztem ahogy szivja a vérem, viszont nem éreztem fájdalmat.Lassan kihúztam a kezemet a lány szájából és lehunytam a szemem.
- Sajnálom, Lilly. - mondtam ,majd egy könnyed mozdulattal eltörtem a nyakát, mire a lány holtan esett össze. A lány élettelen teste ott hevert előttem... Gyorsan elfutottam és hoztam neki a városból egy embert, aki szivesen itatja a vámpirokat, szerencsére jól ismertem őt. Két perc múlva vissza is értem a nővel.
- Caroline, szüksége van ennek a lánynak a véredre. Segitened kell. - a lány csak bólintott és mikor Lilly ébredezni kezdett megharaptam Caroline kezét és odahúztam őt Lilly mellé. A lány kezét Lilly szájához szoritottam. |
Lilly Jorn
Döbbenten figyeltem ahogy a lány üvöltözik. Fel voltam rá készülve, hogy visszautasít, mégis megdöbbentem. Aztán kissé hárahökőltem a hírtelen váltástól. Amikor pedig a lelkemre kötötte, hogy maradjak önmagam gyorsan megöleltem.
-Köszönöm. Köszönöm és megigérem! -tettem esküt és egy lépést hátráltam. Rose beleharapott a kezébe amiből vér csordult. A parancs szóra óvatosan közelebb hajoltam és elkezdtem inni. |
Rose Osmer
Ahogy végighallgattam a lányt szemeim kikerekedtek és eléggé megdöbbentem.
- De...A vámpir lét veszélyes. És mi lesz,ha te is átpártolsz azokhoz a mocskokhoz?!! Azok a rohadt vámpirok vitték el tőlem a fiamat!! - szinte üvöltöttem, közben Lilly karjait fogtam és a szemébe néztem. Kifújtam magam,majd hallgabban folytattam.
- És sosem tudnálak megölni téged... Még úgysem, hogy tudom, felébredsz. Nem változtatnálak át egy ilyen szörnnyé. Én már több,mint 300 éve élek, teljesen feleslegesen. Nem tartozom ide... - mondtam lehajtott fejjel,majd újra felmeltem azt.
- De ha igy szeretnéd... Megteszem.... - beleharaptam a számba egy pillanatra. - És ne felejtsd el, hogy ki vagy...Soha, ne felejtsd el! - figyelmeztettem a lányt,majd beleharaptam a kezembe,mire abból a vér elkezdett csorogni. Lilly felé nyújtottam.
- Igyál... - adtam ki a parancsot. |
Lilly Jorn
Figyelmesen hallgattam a magyarázást. Aztán bólogatva így szóltam.
-Király! És te megtennéd, hogy átváltoztatsz? -kérdeztem magabiztosan, kissé félve. Ha visszautasít otthon kell ülnöm amíg lenyírják a családot. Vagy épp kimaradok a buliból.
-Kérlek Rose! Nem szeretnék otthon ülni. Jól átgondoltam. Esküszöm, hogy egész éjjel ezen agyaltam. Biztos vagyok a döntésemben. -esedeztem kissé szomorkásan. Kívülálló voltam. Nagyon szerettem a családom, de emberként nem tehettem semmit. Ezért fordultam a lányhoz. Hiszen ő hibrid. Van benne valamennyi vérszívó, mégha el is nyomja azt. |
Rosemarie Osmer
Alig kellett két percet várnom Lilly meg is jelent a domb alján.
- Hello! - üdvözöltem a lányt kicsit hangosabban. Még mindig a fűben ültem és a barna hajú csajt figyeltem. De nem birtam összerakni mit akar a vámpirokkal... Na mindegy...Válaszoltam a kérdésére.
- Hát az egéssz átalakulás úgy történik, hogy a vámpir megitatja a vérével a halandót,megöli őt aztán az ember vámpirként ébred pár perc múlva. Amint magáhoztér elkezd a vér után vágyakozni. - mondtam és teljesen belemerültem a történetbe.
- A torkuk olyankor olyan,mint a sivatag, de a nyál mégis összefut a szájukban amikor megérzik a vér szagát...És ennyi az egéssz... - meséltem el a lánynak és közben végig rá néztem. |
Lilly Jorn
Egy farmer kabátban, ugyan ilyen gatyába és egy Beatles-ös pólóban igyekeztem Rose-hoz. Amikor megérkeztem mosolyogva futottam az utolsó száz méteren.
-Szia Rose! -intettem mellé lépve. -Örülök, hogy eljöttél. -nevettem. Épp halandóságomat óhajtottam feláldozni, de rohadt jó hangulatom volt. Amíg megejtettük a köszönést gyorsan átgondoltam mit is akarok mondani.
-Szóval azért hívtalak ki, mert nem akartam, hogy többiek hallják... Meg szeretném kérdezni, hogy mi történik egy ember megfertőzése után? Tehát ha egy vámpír megharap... -hírtelen abbahagytam s fejemet csóváltam. -Te jó ég! Nem tudok beszélni. Szóval. Ha egy vámpír megharapja az álldozatát és az átválltozik. Szóval mi történik átalakulás közben? -sóhajtottam. |
Rosemarie Osmer
Lillyvel egy találkát beszéltünk meg. Nem tudtam mit akarhat, de mivel nem volt más dolgom igent mondtam és eljöttem. Egy barna bőrdzseki és fekete nadrágban voltam, barnás bokacsizmával. Bár szomorú voltam mostanában,már kezdtem lábraállni. Könnyebb volt, bár még mindig fájt, hogy az egyik gyermekem itt hagyott. És mégmindig nem értem miért... Ezen töprengtem és leültem a zöldellő fűbe... |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
