|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:08 - |
 |
[28-9] [8-1]
 Megdöbbentett a kifakadása , de aztán hallottam valamit a hangján.EGy pillanatnyi megingást , amiből arra engedtem következtetni , hogy hazudik.Egyrészt azt már megállapítottam , hogy a boszorkányok inkább ridegek mint kedvesek és a sírás......jól emlékszem azokra a kezdetleges technikákra , ahogyan az embereket próbáltam meghatni , majd mikor megöleltek megisvigasztaltak....csak a vérükkel.Lekellett tesztelnem.
-A nagynénéd szegénykém-öleltem át megértően-mi baja szegénynek?-egyre nagyobbra engedtem szélesedni a mosolyom várva , hogy megakadjon a párbeszéd ennél a kínos pontnál. |
 Amikor a csaj csak nyugottan válaszolt, rájöttem, hogy ezt kurvára nem kellet volna. Ezzel akár még el is árulhatom magam, de már nem bírtam játszani magam. Azon gondolkodtam, hogy most mi tévő legyek.. maradjak önmagam és átkozzam meg vagy kezdjem újból a cuki kislány viselkedésemet csinálni. -Jajj.. bocsáss meg nekem.. csak hát tudod elég ideges vagyok.. a nagynénikém, aki nagyon sokat jelentett nekem súlyos beteg. És csak most tudtam meg.. Valakin lekellet hogy vezessem a feszültséget.- azzal odamentem hozzá és elkezdtem bőgni. Színjátszásból ismét egy ötös, azt sem tudom, hogy hívják a nagynénémet, de az biztos, hogy már jó rég kipurcanhatott. A lényeg, hogy kimagyaráztam magam. |
Belefeledkezve a gondolataimban sétáltam így nem halhattam meg , mikor a lány megszólít....ezt onnan gondolom , hogy egyszer csak elém vágott mint egy ideg beteg és elkezdett összevissza ordibálni mindenféléről.Az enyhébb sokktól nem igazán tudtam kivenni a szavait , de megpróbáltam valamit válaszolni.
-Szia-mondtam megszeppenve-elnézést , de nem hallottam amint ksözönsz....de látlak észrevettelek-mondtam enyhén szarkasztikus mosollyal a számon.
-Miben segíthetek?-folytattam tovább.Próbálttam nagyon lazára venni a figurát , de közben csak azon járt az agyam , hogy ne hergeljem fel és végezzem valami halálba invitáló varázslattal.Feszengve vártam a válaszát. |
Észre sem vett a csaj, csak ment tovább.. Kezdett elegem lenni, hogy mindenki csak átnézett a szende kislányon, amit előadtam.. Nem tudtam meddig bírom még tovább. Igazából nem is vágytam társaságra, de az h átnézett rajtam kihúzta a gyufát. -Hallóó.. nem tudom honnan jösz, de bájos lenne ha visszaköszönnél.. pöcsfej.- mondtam mogorván. -Jaaajj vagy talán nagyra vagyunk magunkal és ez túl nagy megtiszteltetés? Hát elnézést felség- azzal pukedliztem egyet ironikusan. Kicsit úgy festettem mint egy idegbeteg.. talán az is voltam. Ledobtam a földre a cigaettát eltapostam. aztán rágyújtottam még egyre.. elég ideges voltam. |
Nyugisan sétáltam tovább a sikátorban mikor megint megcsapta az orrom az a bizonyos boszorkány szag.Csak forgattam a szemem ez már a második egy napon belül , egy pillanatra megálltam , hogy feltudjam mérni majd gondtalanul sétáltam tovább.Idegesnek tűnt és ez enyhén engem is aggasztott nem szeretnék semmilyen stresszlevezető játék lenni , de nem tudtam mit kéne tennem...most forduljak vissza?...vagy köszönjek?.Közelebb húztam a sikátor pereméhez és végig szeltem a kezemmel az azt körülvevő kukákat ami talán oldotta a vele járó éles fémes zörgéssel a feszültséget.Gyanakodva vártam a boszi reakcóját , akihez egyre jobban közeledtem.
|
A harc nem nagyon rázott meg, számtalanszor csináltam már ilyet.. Mindig vannak ellenségeim akikkel letudnék állni. Egyedül az volt az idegesítő, hogy megint csak előkellet adnom az ügyetlen tanítványt, miközben egyeltalán nem szorulok segítségre. Pár nappal később, muszáj volt egy kis friss levegő. már untam Mireyát, és az pedig rohadtul idegesített, hogy Ryan semmibe vesz. -Halloo.. één lennék az, a gimis szerelmed a szentségit.. ennyit jelentettem neked? Felsem ismersz?- gondoltam mindegy egyes alkalommal. A sikátorokban sétálgattam egy szál cigivel és azon merengtem, mi legyen a következő lépésem.. Most hogy már Ryannél élek, hogy hívhatnám fel magamra a figyelmet? Amint így sétálgatok vámpír szagot éreztem.. -Te meg ki vagy? Még sosem láttalak itt.. Jajj dejó, egy újabb vérszopó..- üdvözöltem kicsit álkedvesen a lányt |
Megerkeztem , legalábbis biztos vámpírok közelében lehettem , mert az ismerős szag egyre csak erősödött már mindenhol érződött , de ez inkább megnyugtató volt , mint aggasztó.Nem tudom hogyan kezdjem a beilleszkedést , vagy a tanulást , de az biztos , hogy ez a hely tökéletes lesz gyakorlásra.Mire a sikátor közepéhez értem már sokadjára játszódott le a fejemben egy bizonyos jelenet....ahogy megfogok egy embert becsalom ide és könyörtelenül legyilkolom.Néha éhségből....néha csak kedvtellésből.Csodáltam , hogy rajtam kívül nem jár erre senki pedig tényleg tökéletes helyszín az ilyen ügyek lebonyolításában már számtalanszor volt időm ezt megállapítani.Az eszme futtatás után megálltam a sikátor egyik oldalán és mégegyszer körülnéztem megbizonyosodva a hely megfelelőségéről. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
