|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:08 - |
 |
[28-9] [8-1]
 Lesokkolt állapotban voltam, nem nagyon tudtam megszólalni, csak néztem Kathrint a konténerek között, ahogy összecsuklik. Amikor elmúlt a vész ,előbújtam, majd lassan Felixhez mentem. -I-igen..- mondtam csöndesen, majd átöleltem. -Azt hiszem.. kicsit megrémültem.. ..- mondtam megszeppenve, mert hát az biztos, hogy én nem vagyok az a megijjedős. A karom iszonyúan fájt, de erre csak most sikerült rádöbbennem, mozgatni se tudtam. Felszisszentem, amikor próbáltam kinyújtani, de semmi. -Felix? .. szerintem eltört a karom..- mondtam, de már nem azon a megszeppent hangomon. |
A sivár utcákon mászkáltam. Mindig csak azon ahol nem láttam senkit. Fekete kabátot vettem fel ami alatt egy egyszerű trikó lapult. Természetesen nem hagyhattam el rubintvörös nyakékemet ami mindig viseltem. Aki szép az ne fecsérelje el a kinézetét jellegtelenre. Macska járásával sétáltam végig a sötét utcán. Azonban hirtelen meg kellett torpannom. Egy másodpercig füleltem majd amikor kiszűrtem a lámpák zúgásától hangos zajból cipők halk surrogását, beleolvadtam egy sikátor homályába. Egy ajtó körvonalát véltem felfedezni a sötétben amihez egy ugrással hozzá is simultam. Egy férfi és egy lány hangját hallottam. Tisztán éreztem a néma empátiát és a rokonszenvet amit a hangjuk sugárzott. Elfintorodtam a fiú bűzén, de érezhető volt, hogy nem olyan erős mint a fajtája nagyobb részének. Valamiféle emberség is volt benne. Óvatosan kikukucskáltam a sarkon beforduló párra és megállapítottam, hogy a megérzésem nem csalt. Kivéve ami a lányt illeti. Angyal volt semmi kétség. És apró. Legalábbis abból a lyukból nézve ahol én lapultam. Eleinte csak unottan figyeltem a számomra felesleges információ áradatot. Csacsogtak az érzelmekről és egyéb oxigén pazarlásnak megfelelő témákról. Önsajnálatom legmélyebb bugyrában elmerülve nem vettem észre a halk de gyors kopogó hangot. Amikor kitekintettem egy lilás hajú nő állt a páros közelében. Ezek után minden gyorsan történt. A menekülésig fel sem fogtam a történéseket. A páros eltűnt és a Kathrine-nek nevezett egyén enyhén sokkos állapotban rogyott meg. Volt tartása a nőnek az biztos. És az is biztos, hogy félt attól a fegyvertől amivel átszúrták a mellhasát. Hangtalanul felálltam és felugrottam egy kukára. Hangos zörrenésre felfigyeltek a közelben lévők, de amikor odaemelték a fejüket én már egy ablakpárkányról ugrottam fel a tetőre. A hold fényénél futottam keresve az egyre izgalmasabb párost. Háztetőről háztetőre ugrottam. Ahol lábam érintette a cserepet felkapcsolódott a villany. Emiatt egyenesen levetettem magam a tetőről és némi szabadesés után földet érve iparkodtam a csoport után. |
Hátrapillantok mikor megkérdezi Bella,hogy még jön-e utánnunk. Hát persze,hogy jött. Hirtelen megtorpanok és egy hatalmas ledülettel két konténer közé dobom Bellát. Csak reménykedni tudok,hogy nem törik el semmilye és a betonon történő csúszása közben nem esik nagy baja. Szétzipzározom a kabátom és előhúzok egy tőrt. Ez bizony az a tőr amivel meg lehet ölni drága Kathrinünket. Felnevetek ahogy megpillantom a lány riadt arcát.
- Na mi van, Kathrine drága? A kriptád őrzői nem a leg megbizhatóbbak, egy kisebb jövendölés és oda is adják amit kérek. - megpörgetem a tőrt a kezemben és újra felnevetek. Kathrine ökölbe szirtja kezét,majd ütni próbál. Én viszont könnyedén kivédem az ütést és a tőrt a hasába döföm. Sajnos nem sikerül eltalálnom a szivét. Kirántom a tőrt és a földön hagyom Kathrine meggyengült testét. Felsegitenm Bellát és elindulunk motorom felé, közben a tőrt visszahelyezem a kabátom belső zsebébe.
- Mnden oké? - kérdezem kissé aggódva. |
Csodálkoztam ,amikor Felix elmondta, hogy nincs szüksége barátokra.. annyira különböztünk. Szinte semmiben sem értettünk egyett, de mégis.. -Én azért itt leszek neked.. és továbbri is az agyadra fogok menni.- mosolyogtam, majd visszaboxoltam egy jó erőset, ami neki persze megse kottyanhatott. Amikor megfogott és elkezdtünk futni nem értette mi történik, de voltak sejtéseim. A másik pillanatban már Kathrine karjában voltam,én pedig megmozdulni sem mertem. Na most már tényleg féltem, ha eddig nem is. -Felix!- mondtam segélykérően, de aztán elis tűnt a fiú. Persze eszembe se jutott ,hogy itt hagyna, így csak tovább áldtam mozdulatlanul. Minden olyan gyorsan történt nekem, alig tudtam követni az eseményeket, a másik pillanatban már ismét Felix vitt, száguldva. Nem is tudtam mit mondjak, kicsit lesokkoltam.. -Még mindig a nyomunkban van?- kérdeztem, de már a választ tudtam előre.. valószínüleg igen. Védtelen voltam és utáltam ezt a helyzetet.. a vérfarkasoknak, a vámpíroknak ,a bosziknak is van ereje, megtudják magukat védeni.. mi miért nem? |
Unatkozom, Ryan nincs otthon cska a sok idióta angyalka, igy úgy döntök egy kisebb őrjáratot tartok. Felkapom magamra a kiszemelt ruhadarabjaimat és elinduluk. A háztetőkön ugrándozok, mint mindigis szoktam. Ekkor felmegy az adrenalinom és olyan szabadnak érzem magam. A szellő egy ismerős illatot hoz magával. Felix és Bella. Villámgyorsan futok és néha-néha ugrálok a tetőkön.
- De buta vagy, Felix! Vacsorát hozol nekem? - gonoszul felnevetek,mikor megpillantom őket. Egy könnyed mozdulattal eléjük kerülök és leszaltózok a tetőről, igy Felixre és Bellára esek. Remek, ppont ez volt a célom! Mindhárman a földre esünk,én azonban abban a pillanatban fel is állok és megragadom Bella karját,majd felhúzom. Magamhoz szoritom a lányt és jobb kezemmel a nyakát fogom.
- Egy mozdulat, Felix! Egyetlen egy és kinyirom a leánykát. - mondom gunyoros hangon és Felix kissé ijedt szemeimbe pillantok. Egyszercsak Felix megvonja vállát és eltűnik a szinről.
- Ugysem hagyod őt itt! - kiáltok uttána, azonban egy pillanattal később egy vasrúd hatol át a hátamon. Ösztönösen elengedem Bellát és a már hasamon is átfúródó vasrúdra pillantok.
- Öhh... Jó trükk, kisfiú... - nyögöm ki, majd kissé mérgesen pillantok rájuk,mikor ők ketten tovább futnak. Egy határozott mozdulattal kirántom a rudat testemből és a földre hullok... A vasrúd nagyot csörren a betonon. Kb. fél percre eszméletemet vesztem, majd újra felállok és kisséé meggyötörten,de futásnak eredek. Mostmár biztos,hogy egyikük meghal! |
- Ja...Kathrine. - válaszolom teljesen nyugodtan az eget vizslatva. Gyönyörű volt, sokkal gyönyörűbb a napnál páldául. Az est az enyém, nem a nappal. Undoritó a hétágra sütő napfény és az örömükben össze-vissza ugrándozó emberkék. Kissé megdöbbenek Bella következő kérdésére, de nem mutatom ki, ugyanolyan nyugodtan válaszolok mint előbb.
- Én nem vagyok senkivel jóba,csak veled.... Nincsenek barátaim és nincs is rájuk szükségem. - vállat vonok,majd leemelem az égről a tekintetem. Bella szemeibe pillantok,majd megtorpanok.
- Bőven elég vagy te, sőtt még néha ki is készitesz a nyafogásaiddal. - felnevetek,majd gyengéden vállon boxolom a lányt, aztán újra derekára helyezem a kezem és tovább indulunk. Egy fura szagra leszek figyelmes. Azonnal beazonositom... Kathrinee... Elfintorodom és reflexből felkapom Bellát a hátamra és futni kezdek amilyen gyorsan csak tudok. |
Fura, de most sem féltem attól, hogy valaki megtámadna, én már csak ilyen vagyok.. Igazából szépnek tartottam a helyet a maga módján. Olyan titokzatos, sötét ,rejtélyes volt az egész, de láttam a szépségét. -Kathrin?- kérdeztem vissza, bármennyire bátor voltam, ezt a nevet még én sem szerettem hallani. -Remélem, most más dolga akad és nem jár erre, amikor utoljára láttam a farkasokat verte szét az erdőben.. Ryannel az élen.- mondtam visszagondolva a harcra. Nem tudtam megálni, hogy ne menjek el, így a távolból néztem az egészet. -Te jóban vagy vele?- kérdeztem kíváncsian és tágra nyílt szemekkel figyeltem. Felnéztem a göncöl szekérre és elmosolyodtam.. -Gyönyörű.. -csodáltam meg, és még egy ideig felvelé tartottam a fejem és néztem az eget. Az angyalok többsége rémülten menekeült volna Felixtől, de én láttam benne valamit.. nem féltem tőle. |
Nem tudom megunni a motorozást és nem is fogom, sosem. Azt pedig duplán nem,hogy egy szépséges hölgyemény ül mögöttem, akiért bármit megtennék. Néha úgy érzem,mintha én lennék az őrzője és nem Rináék. Megérkezünk a célunkhoz. Leveszem a sisakomat, majd Belláét is, mivel féltem,hogy amilyen szerencsétlen még elkezd kiabálni, hogy beszorult a feje. A motor kulcsát zsebrevágom, majd jobb kezemmel átfogom Bella derekát és elindulok előre.
- Igazából rengeteg angyalka téved ide, fogalmam sincs miért. De akikkel találkozom vacsoraként végzik... Neked szerencséd volt, Miss Semmitőlsefélek királynő. - felnevetek. - Igazából,mióta ez vámpir terület lett sokkal veszélyesebb hely és Kathrine is sokszor megfordul errefelé, szóval jobb ha magam mellett tartalak. - kacsintok a lányra,majd még beljebb megyünk a sikátorba. Felpillantok az égre,majd felmutatok.
- Innen látni a legjobban a kisgöncölt.... |
Amikor előállt a motorjával teljesen ledöbbentem, de nagyon tetszett az ötlet. Elvigyorodtam, olyan voltam mint egy kisgyerek, aki életében először motorra ülhetetett. -Juj dejóó.. és még sisakom is van.- aztán próbáltam magamnak felrakni a sisakot, de mivel maga vagyok a szerencsétlenség Felix segített végül. -Aztán ne olyan lassan.. nyomd meg azt a gázt.- mosolyogtam rá, majd felültem mellé és hátulról átkaroltam nehogy leessek. Egy pillanatra belegondoltam, hogy ha most látna Bruno.. vagy Rina és Mike mit szólnának a dologhoz, biztos nem repesnének az örömtől.. de nincsenek itt. Felsikítottam mint egy kisgyerek a vidámparkba, majd elhúztunk a bolttól. Végig vigyorogtam, és bekell valjam azt is élveztem ahogy az emberek megcsodálnak minket, ahogy száguldunk. A hajam lobogott, bár az ártatlan külsőm nem nagyon illet az egészhez. Amikor megérkeztünk, már a vámpírok teületén voltunk. -Hát ez nagyon jó volt Felix..- köszöntem meg, majd körülnéztem. -Gondolom errefelé még most se járkál olyan sok angyal.. biztos teli van a környék vámpírokkal.- jegyeztem meg, és elgondolkodtam azon, hogyha aznap nem Felixet szúrom ki, hanem valaki mást, akkor lehet, hogy már nem élnék. Bár a fiú is ugyanolyan vámpír mint a többi, egyeltalán nem egy ártatlan lélek, de azthiszem nekem szerencsém volt vele. |
Szívtam a cigarettámat, majd kifújtam a füstöt, a lány arca fele pár cm-re.
-Igen, új vagyok errefelé, nemrég költöztem ide.-mondtam majd körbenéztem, majd a hátam mögé, majd vissza a lányra.
-Szép kisváros, tele rejtéllyel.-mondtam érdekes hangnemmel majd néztem a lányra.
Ahogy a lány elindult előre, elindultam utána, melléléptem és sétáltam melette lassan.
-Sok helyet megjártam már, mire elmondanám mindegyiket, letelne pár nap..-mondtam halvány mosollyal, és néha rápillantottam a lányra, mikor melette sétáltam. Néztem, hogy a válaszaimnál milyen arckifejezést tesz. Láttam, rajta, hogy érdeklődik felém, mert még nem ismer. Kiváncsi voltam, hogy rossz vagy jó szándékból szeretne megismerni engem. |
A mosolyobb szélesebbre húzódott,mikor kimondta a nevét.
- Szóval új vagy, igaz? - felvontam szemöldököm. A lány mellé léptem és elindultam előre,reméltem, hogy ő is elindult.
- Honnan jöttél pontosan? - kérdeztem és eldúgtam egy üres üveget a lábam elől. Kiváncsi voltam, hogy ki is ő pontosan. |
Ahogy sétáltam és cigarettáztam, egyszer csak előttem teremt, egy bordó hajú lány. Megálltam, és ránéztem a lányra, nem igazán tudtam, hogy ki ő, és láttam, hogy elég alaposan végigmért. Énis végigmértem a lányt. Éreztem az illatán, hogy ő is vámpír, nem rég óta lakok itt, alig ismertem pár embert. Mikor kimondta a nevét, már árjöttem, hogy hallottam róla és tudom, hogy ki ő.
-Helló..Már hallottam rólad, igen.. Isabella vagyok.-mondtam majd néztem a bordú hajú lányra és közbe tovább cigarettáztam. |
Lassan sétálgattam a sikátort körülölelő házak tetején és a sötét kis "utcát" pásztáztam. Megpillantottam egy lányt, aki az illatából itélve vámpir lehetett. Elrugaszkodtam a tetőről és a lányka elé ugrottam. Kecsesen értem földet és végigmértem a lányt. ~ Rózsaszin haj?! Nem lehet túl kemény csaj. ~ gondoltam magamban. Végül megigazitottam bordó hajamat és halványan elmosolyodva megszólaltam.
- Szervusz, Kathrine, de gondolom felismered a vámpirok királynőjét. - kezetnyújtok a lánynak, majd a szemeibe nézek. |
Hazafele sétáltam éppen a síkátoron át. Már kezdtem éhes lenni, ezért gondoltam, hogy a síkátoron át jövök, hátha lesz itt valami ember akit meglehet kóstolgatni. Ahogy beértem a síkátorba, eszembejutott, hogy hány ember veszítette itt éltetét miattam. Megjelent egy ravasz kis mosoly az arcomon, majd sétáltam tovább. Kikaptam a barna kis táskámból a cigarettámra, és rágyújtottam egyre. Beszívtam, majd kifújtam a füstöt. Néha a hátam mögé néztem, seholsem láttam egy léleket se, de jó lett volna, ha tudtam volna valamit enni. Beleszagoltam a levegőbe, de egyenlőre a cigarettám szagán, és elhagyatott sörösdobozok, borosüvegek, és más egyéb dolgokon kivül ami még a síkátorba elvolt dobva semmi mást nem éreztem. |
 Nagyon megnyugottam amikor azt mondta, hogy nem akar semmit senkitől.. nincs veszély. -Majd én segítek drágám.. az itteni vámpírok olyan.. maguknak valóak.- mondtam édeskésen. Nem akartam, hogy bámi köze is legyen hozzájuk, bár tudtam ,hogy ezt nem tudom elkerülni. -Szálláás? hmm van tt pár apartman ,vegyél ki egy szobát.- mondtam komorabban. A franc foglya elmondani, hogy van itt egy kastély, ahol a vérszívók laknak. Majd max megtudja mástól, tőlem aztán nem. -A háborúban nem nyert senki, most visszavonulót fújt mindenki.. de ezzel szerintem nincs vége.- mondtam szomorúan. Magamban persze szartam le az egész témát, nem érdekel sem az túlfújt Kathrin, sem a nyomorék farkasok. -Najó nekem most mennem kell, várnak otthon..- azzal elbúcsúztam. |
 Szeretem a boszikat itt mindegyik olyan kedves és aránylag segítőkész.Mikor Abigail említette a fiútémát rögtön elkomorodtam és felhorkantam.
-Srácok-mondtam nevetve-nem kellenek senkinek-mondtam gúnyos vigyorral visszaemlékezve az előző kisebb afférjaimra.
-Tanulni akarok és jobb lenni remélem vámpírok közül is található itt megfelelő ember , aki tud segíten-mondtam őszíntén , majd karon ragadtam és elkezdtem kifelé vezzetni a sikátorból.
-És mond-folytattam-hogy működik errefelé? Kapok szállást?-ekkor eszembe jutott Ice és a meséje a harcról.-És....-kezdtem kicsit halkabban-elülepedtek a kedélyek?-reméltem , hogy érti mire célzok , mert nem volt kedvem elmagyarázni. |
Legszívesebben a pokolba kívántam volna, már nem is tudom mikor szerettem utoljára az embereket, de ma már senkiben sem bízom és senki sem tud a közelembe férkőzni. Xena.. jó hülye név.. -Jajj nagyon szép neved van drágám, én Abigail vagyok.- mosolyogtam a lányra. Amikor a vámpírok után érdeklődött magamban még dühösebb lettem. Egyből eszembe jutott, hogy biztos bepróbálkozik Ryannél, ahogy mindenki.. a kis ribi! -Hááát persze ,hogy megmutatom- erőltettem mégnagyobb műmosolyt az arcomra, de a hangom mélyebb volt mint eddig. -Tudod vigyázz azokkal a vámpírokkal.. főleg Ryannel, elég gázos egy fiú.. maradj tőle inkább távol.- mondtam aggódóan, persze egy csöpnyiit sem tettem azt. Csak a fiút féltettem, nehogy egymásba habarodjanak. |
Meghatott.....egy boszorkány sírt a vállamon , tudok valamit.Megértően simogattam és hallgattam tovább a történetét és türelmesen válaszoltam a kérdésére.
-Igen új vagyok a nevem Xena és téged , hogy hívnak?-mosolyogtam rá barátságosan mikor végre felnézett rám.-Most jöttem ide tudsz nekem segíten? EL tudsz juttatni az itteni vámpírokhoz?-még kívülről hallva is nagyon mézesmázosnak tűntem....nem vagyok én ilyen kedves , de azért most kivételt teszek.Tovább simogattam a lányt. |
Úgy láttam egész jól bevette, úgyhogy megnyugodva játszottam tovább magam. Mégjobban sírásnak fakadtam. -Szegénynek agyhártyagyulladása van, az én kedves jó öreg Minney nénim..- szipogtam. magamban meg szakadtam a röhögéstől. Improvizálni azt tudok.. és hazudni is.. mint a vízfolyás. -Te új vagy a környéken?-kérdeztem bociszemekkel. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
