Témaindító hozzászólás
|
2014.02.24. 11:07 - |
|
[34-15] [14-1]
Csalódott voltam, hogy a lány is körülbelül annyit tudott mint én, pedig én sem vagyok járatos a témában. -A mi falkánk már régebb óta a városban van.. és amióta csak tudom harcban állnak a vámpírokkal. Mike a falka vezér, de neki inkább nem mutatnálak be, mert akkor lebuknék.- kezdtem magyarázni Emilynek. Wade szavai megse halottam, nem érdekelt mit gondolt rólam, vagy mit fog velem tenni.. Makacs vagyok és ez így is marad. -És tudod hol lakik ez a falkatag?- kérdeztem kíváncsian, mert legalább majd vele tudok beszélgetni. Egy kis csevegés úgysem árthat sokat.. Egyeztettük Emilyvel az elérhetőséget, hogy még tudjunk beszélni, és annak a fiúnak is megadta a címét. Wade idegrendszerét már teljesen tönkre tehettem ,de az már nagyon nem érdekelt, ha ő is ilyen bunkó velem.
/Lezárt kör/ |
Hogy mennyire megfontolatlan és idióta ez a két csaj...Hát borzasztó... Na mindegy is,a lényeg,hogy fogd be Wade és ha tiz perc múlva megpróbálsz elsunnyogni talán nem vesznek észre! Igen,ez lesz a legjobb megoldás. Nem figyeltem túlságosan a társalgásukat,de mikor meghallottam,hogy Bella a másik falkához akar menni megforgattam a szemeimet és elhatároztam,amint találkozom Mikeal beköpön a kis tündérkét. A szexmániás jelzőre egy pillanatra felgörbült a szám sarka,de próváltam minnél hamarabb el is tüntetni onnan,mivel én a mogorva és faszkalap Wade nem vigyoroghatok akárkik előtt...
- Bella.... Ne tegyél hülyeségeket, mint általában szoktál... Kérlek... - mondtam kissé halkan a csajra bámulva. |
A civakodásukat látva kicsit összehúztam magam de amitől igazán kirázott a hideg az a másik falka gondolata volt.Ha van egy másik falka akkor nyilván rivalizálás is van.....talán éppen erről beszélgetnek.És ki az a Mike?És miért könyörületes , hogy a fiú nem köpött be neki? Teljesen összezavrodtam és mereven bámultam a két idegenre.Alaposan megfontoltam a válaszaimat mire arra jutottam , hogy visszafogom magam.
-Szóval két falka van...-morfondíróztam-hát igazából nem kell segítség tudom hol laknak és azt is tudom , hogy hova tartozok-határozott hangnemem ellenére bizonytalanul tördeltem a kezem , féltem , hogy bármit mondok azzal csak rontok azon ahelyzeten amiről épp vitatkoznak , aztán a fiúhoz fordultam és óvatosan szemügyre vettem.-És milyen az a másik falka ? Egyébként -tértem vissza a lány kószakérdésére komolyra fordítva a szót.-Igen...súlyos szexmániás. |
-Lekopni rólad? Hidd el örülnék neki, ha nem kéne néznem a képed!- mondtam haragosan, mert már elegm volt ebből az idiótából. Ennek baja van az egész világgal.. -Nem.. te a másik falkába tartozol. De akkor gondolom új vagy.- mondtam kicsit lehangoltam, mert azt hittem, most mindent megtudok majd az újakról. -Sexmániás? Mi van?- kérdeztem felröhögve. Összevissza fecsegett a lány, kicsit magamra hasonlított ebben. Kedveltem Emilyt, elsőre elég dilisnek tűnt. -És nem tudod hol lakik a vezéetek? Vagy semmit sem tudsz?- faggadtam, választ remélve. -Köszönöm Wade.. nagyon kedves vagy.- mondtam egyszerre hálásan,de egyszerre ironizálva is egy picit. -Segítsünk valamiben? Látom nem nagyon tudod ,hova is tartozol..- ajánlottam fel a segítségem, mert szívesen megkerestem volna vele a falkája többi tagját. |
Ahogy lépdeltem előre egyre jobban gyorsitottam a tempómon, viszont mikor Bella megragadta a kezem elöntött a méreg. Hátrafordultam és megfogtam a lány két karját,még talán túl erősen is,de megszoritottam,majd a szemeibe néztem.
- Miért nem birsz lekopni rólam? Kötelességem jelenteni neki... - mondtam Bellának ridegen és szinte kiabálva,majd nagy levegőt vettem és elengedtem a karjait.
- Na rendben,most az egyszer nem követem a szabályokat,de ha miattad bajba kerülök, ne akard megtudni mit tennék veled.... - fenyegetőztem,majd visszasétáltunk Emilyhez. |
Elég zavaros volt a két ember konfliktusa.Rögtön éreztem , hogy nem a legjobb pillanatban érkeztem , pont egy csatatér közepébe pottyantam bele.Jólesett a lány kisebb öröme így csak vigyorogtam mint a vadalma aztán jött ez a falka szó.Ez a lány is a falka tagja lenne , vagy több falka van....Kicsit megráztam a fejem és kételkedően néztem a két ismeretlenre.
-Milyen falka?-néztem rájuk tágranyílt szemekkel.-Ja az a falka...ahova tartozok? Öhmmm...nem igazán tudok sok mindent csak most csatlakoztam....-vizslattam a földet majd felragyogott a szemem és felnéztem.-Van egy szexmániás őrült aki szerintem még a mosógépre is rámozdul......persze gondolom ez nem olyan fontos.-magamban azért megjegyeztem , hogy Artinak nem is olyan rossz a csajozós dumája.-Ti is ebbe a falkába tartoztok?-néztem rájuk reménykedve , bár a lány nem volt kifejezetten az a farkas típus sőt. |
Nem is figyelt rám Wade, így csak megráztam a szemem.. -Feladom!- mondtam, majd amikor megjött ez az Emily nagyon megörültem. -Jajj dejó, hogy itt vagy.- örvendeztem, majd a fiú után futottam. -Állj meg!!- fogtam meg a karját és rántottam vissza. -Nem mondhatod el neki, kérlek.. úgy is csak elküldené!- néztem rá nagy szemekkel. Mike biztos nem engedné, hogy szövetkezzünk, eléggé különálló a két falka. -Emily, nagyon örülök neked. Mesélj el mindent a falkáról.. - kezdtem faggatni a lányt, miközben rajta volt a szemem a fiún.
(rövid lett, mert várom Wade reakcióját) |
Lehajtottam fejeimet a térdeimre és nem figyeltem Bella felesleges szavaira,csupán a fűcsomókat és a benne mászkáló bogarakat néztem. Azt hiszem egyszer még megölöm Bellát, nem érdekel,hogy angyal... Az egyik pillanatban azonban egy ismeretlen szagot hozott magával a szél,mikor pedig megláttam azonnal be is azonositottam, a másik falka tagja....szuper.... Lustán felállok,majd legyintek egyet a karommal.
- Ha annyira ismerkedni és barátkozni akarsz a másik falkávala,akkor tessék. Én jelentek Mikenak,hogy itt van... - még mindig unott pofát vágtam,majd elsétáltam. |
A szórakozásom után nem időztem sokat a lakásban csak gyorsan felkaptam a cuccaim és a jóidőt elnézve egy spontán terepszemle mellett öntöttem , mintha lett volna más lehetőségem.A lenge ruháim megszáradtak már de a kávé folt még mindig a pólómon virított , nem néztem ki a legápoltabban de a környezet kihaltságát eltekintve ez nem is nagyon számított.Már szétjártam a lábam mikor egy dombhoz értem ahol a lábhelyett inkább a négykézláb kúszás mellett döntöttem.Beletenyereltem a koszos földbe és úgy vonszoltam felmagam az emelkedőre.Felérve csak nyögtem egy nagyot aztán szétterültem , csak később vettem észre , hogy nem vagyok egyedül.Felemeltem fűzöld fejem és egy csajt pillantottam meg egy férfi társoságában.
-Hahó!-köszöntem nekik kifulladva aztán feltápázkodtam a sárból és leporoltam magam.-Emily vagyok ééééééés öhm....ennyi |
Megint utálatos választ kaptam ,ami nagyon nem tetszett. Sose mondtam rá semmi gonoszat, de ha ő ennek ellenére is utál, arról én nem tehetek az ő baja. -Jólvan, majd én megbeszélem velük.. vagyis megbeszélném, ha Bruno a közelükbe engedne! De tudod mit? Anélkül is elintézem. Mert ha már a falkta tagjai nem intézik, akkor az angyallány fogja megtenni, miért is ne?!- akadtam ki, és elég dühös voltam. Nem is igazán rá voltam mérges, hanem a tehetetlenségemre. Hülyeségnek tartottam, hogy nem beszélünk a másik falkával.. nagyon nagy hülyeségnek. -Hozzád fogok szólni, mert egy házban lakunk, így akár tetszik ,akár nem velem kell ,hogy lakj! Szokj hozzá a fejemhez!- mondtam ingerülten, miközben egy fűcsomót téptem ki a földből. Lehet, hogy hülyének nézett a pasi, de nem érdekelt, én akkor is megfogom magam védeni. |
Mikor meghallottam a lány szavait először megdöbbentem,de ugyanolyan rezzenéstelen arccal néztem Bellára.
- Tudod,ezt nem velem kéne megvitatnod, ott az alfa, tessék azzal beszélni,kicsi leány. - zsebrecsúsztatott kézzel, teljesen közönbös arcon dumálom és pislogom magam elé.
- És egyébként ha valami nem tetszik akkor nem kell hozzám szólnod. - egy flegma vigyor ült ki az arcomra,majd lehuppantam a földre.
- Még valami? - nézek fel a csajra és újra belekortyolok a szinte jéghideg vizbe. |
Tudtam, hogy nem vagyok a kedvence Wadenek, persze nem értettem, hogy miért ,de mindig olyan bunkó volt velem.. Egyfolytában beszólt mióta a házban van. -Én csak.. azt akartam mondani, hogy miért nem hívjuk meg a másik falkát is egy kis gyakorlásra?- kérdeztem határozottan, nem zökkentett ki a flegmasága. -Az mindkét olalnak jót tenne, hisz úgyis Kathék ellen akarunk támadni.. és nem ellenük.- érveltem tovább. Éreztem a szúrós tekintetét, ami lassan átfúródott rajtam. Nem értettem az egészet, olyan gonosz volt velem, pedig nem tettem ellene semmit. -Amúgy meg, igazán lehetnél egy kicsit kedvesebb is, annyira nem megerőltető amennyire tűnik, kipróbálhatnád.- szóltam be, bár gondoltam, hogy ettől ugyanolyan marad. |
Mike éles hangjára ébrettem reggel fél hétkor,miszerint ideje felkelni és edzeni. Csodás, a napom nem is kezdődhetett volna jobban. Nehezen bár,de kitápászkodtam az ágyból,felöltöztem,megreggeliztem, majd egy hátizsákba beledobáltam a váltó ruhámat. Már dél körül járhatott az óra mutatója,de még most is edzettünk,király. Éppen egyik csapattársammal küzdöttem,mikor megjelent Bella, a drága kis kedvenc... Mindenki kedvence,kivéve az enyém... Idegesitőek a hülye ötletei és néha még maga a jelenléte is felbőszit,főleg mikor az edzés közepén zavar meg. Nagyot sóhajtottam,majd befutottam a fák közé, visszaváltoztam emberré és felöltöztem. Egy üveggel a kezemben -amiben finom,üditő szénsavas viz volt- sétáltam ki Bellához.
- Mit akarsz? - kérdeztem bunkó módon,szokásomhoz hiven.... Belekortyoltam a vizbe,majd lepillantottam a lányra.. Elég viccesen festett ebben a szines felsőben és ha nem Wade lennék még talán el is mosolyodnék... |
A falka tagjai szokás szerint a területen gyakoroltak ma is, mivel a vámpírok kiszámíthatatlanok mikor támadnak. Mindig készenlétben kell lenniük. Párszor én is kijövök ide és figyelem az eddzést, ahogy ez ma is így volt. Egy színes pólóban és egy farmerban ücsörögtem ( lásd a képen ) ,a fűben egy kicsit messzebb tőlük, hogy ne zavarjak. Ha ijjedős lennék, és nem szoktam volna már meg ezt a látványt ,elég durva látvány lett volna az biztos. Éppen Bruno támadta meg Mikeot, amiből Bruno jött ki vesztesen és pár méterrel odább vetődött. Felnéztem, hogy még egyben van-e, és persze semmi baja sem volt. Bruno megcsóválta fejét felém, majd újra próbálkozott. Ez így ment egy darabig.. Hirtelen bevillant Ness, a másik falkatag akivel találkoztam és azon kezdtem el gondolkodni mennyivel erősebbek "lennénk" ha együtt eddzenene a két csapat. Az edzés is megerőltetőb lenne és a vámpír háborúban is többen lennének.. Nem akartam megzavarni Wadet az eddzésben, de ez a gondolat nem hagyott békén.. muszáj volt most azonnal közölnöm vele. Odarohantam, tudva, hogy tuti kikapok azért, hogy így megzavartam őket, de a makacsságom nem hagyott. -Bocs a zavarásért, de beszélnünk kell! Tényleg nem tart sokáig.- mondtam kicsit idegesen, mert a harc közepébe csöppentem |
Nevetem és csókoltam. Már úgy hiányzott ez, hogy minden pillanatát ki akartam élvezni, csak ölelni a vőlegényem és soha el nem engedni. Végigfeküdtem a fűbe és egy kicsit sem aggódtam, hogy majd tiszta kosz lesz utána a ruhám. Viszonoztam Mike csókjait és közben megfordult a fejemben, hogy nagy valószínűséggel most ért el a tudatáig az a két hét. Végigsimítottam a hátán és aztán óvatosan eltoltam magamtól.
- Mike. – nevettem. – Ha gondolod, lehet hupikék is az a masni. – csókoltam meg újra és próbáltam nem arra gondolni, hogy éppenséggel a szabad ég alatt fekszünk egy dombon ahol konkrétan bárki rajtakaphat hogy itt fetrengünk. De ugyan már kit érdekel? Ha most az egyszer visszakaphatom pár percre a fiút. Már úgy hiányzott a vidám éne, meg egy kicsit a perverz is. |
- Ahha,persze....Rózsaszin masni... - nevettem fel,majd elismételtem szavait. Csak reménykedni mertem benne,hogy ezt hülyeségnek szánta. Nincs túl sok kedvem ott rózsaszin nyakkendőben jópofizni. Ha tehetném melegitőbe mennék az esküvőre, vagy mégjobb, egy alsónadrágban. A lány szavai hallatán vigyorom még szélesebb lett,majd átkaroltam a lány és lassan a földre fektettem és hevesen lesmároltam. Igazából már majdnem két hete nem feküdtem le vele és nem csókoltam meg őt ilyen hevesen. ~ Mi van veled Mike?! El ne veszitsd önmagad!! ~ futott végig az agyamon. |
A fiú szavait hallva úgy éreztem, hogy most már tényleg minden rendben lesz. Örökre együtt leszünk és sok-sok gyerekünk lesz. Ez a terv. A gorillás megjegyzésére elvigyorodtam.
- Pontosan, de a rózsaszín a masni a nyakadban lesz a fénypontja az egésznek. - néztem szemtelenül a fiúnak és megpróbáltam egy kicsit kikapcsolni a folyamatosan pörgő gondolatokat.
- Az esküvő? – kérdeztem vissza mintha rosszul hallottam volna. Tényleg tovább akar lépni, mert Mike biztos, hogy nem kérdezné meg, hogy mikor lesz az esküvő hacsak nem nyomós indoka van rá. – Hát én nem tudom. Talán pár hónap múlva. – vontam meg a vállam aztán elgondolkodtam. Miért is kéne várnunk annyit? Amikor pont most kaptuk meg a bizonyítékot, hogy az életünknek bármikor vége lehet.
- Vagy tudod mit? Minél előbb. Akár holnap hozzád mennék. – néztem fel rá halálosan komolyan. |
Rina lassan elhúzódott tőlem és leült a fűbe, engem is magával húzva. Megfogtam a kezét és mikor megkérdezte hogy vagyok szomorú tekintettel, de mégis halvány mosllyal az arcomon válaszoltam neki.
- Szarul, de büszkén. Koncentráljunk a jövőre és pozitivan előre, akárcsak eddig. - mondtam Rina szemeibe nézve és szerintem láthatta rajtam,hogy még mindig nagyon fáj a dolog, de azt is,hogy túl kell lépni rajta. Egy pillanatra a földre néztem, majd újra visszapillantottam a menyasszonyomra.
- Már várom az esküvőt. - jelentettem ki és újra átöleltem Irinát.
- Mikor is lesz? Lemaradtam egy kicsit... Úgy fogok kinézni, mint egy szőrös gorilla öltönybe öltöztetve. - vigyorogtam a lányra. |
Teljesen elmerültem a gondolataimba mikor megláttam Mike-ot közeledni. Felé fordultam és halvány mosoly játszott ajkaimon, mikor megláttam, hogy viszonylag nyugodt. Szörnyű volt az a pillanat amikor, láttam ahogy csak ül David mellett majd elborul az agya és nekiesik Ryannak. Nem is hallottunk azóta a vámpírokról, nagy valószínűséggel Ryan nem halt meg mert akkor Kathrine már rég eljött volna bosszút állni. Óvatosan Mike köré fontam a karom mikor megcsókolt és aztán mikor szélesen rám mosolygott próbáltam nem szóvá tenni, neki, hogy mitől lett ilyen boldog. Egyszerűen csak örültem neki, hogy végre újra mosolyog.
- Kiszellőztetem a fejem. – suttogtam a nyakába és aztán elengedtem. Pár pillanatig csak néztem az arcát és nagy valószínűséggel tudhatta, hogy most mérem fel milyen érzelmi állapotba van.
- Hogy vagy? – kérdeztem meg óvatosan és úgy döntöttem leülök a fűbe. Ahogyan helyet foglaltam megfogtam a fiú kezét és lehúztam magam mellé finoman. Egyenes rálátásunk nyílt a menedékházra. Nehéz ott élni, úgy, hogy pár hónappal ezelőtt még David is velünk volt és egyfolytában beszélt a Tv műsorok alatt, mindig volt valami vicces megjegyzése a színészekre vagy a műsorvezetőkre. |
Esténként mindig ugyanaz a rémálom gyötört a harc óta és arra riadtam fel éjjelente. David meghal a szemem előtt és én nem hetettem semmit. Sehol egy csepp vér, de ő mégis holtan fekszik a földön, én pedig ott siránkozom felette,mindhiába...
A gyász fekete szele mindent körbejárt körülöttünk és hideg tekintettel bámultunk magunk elé. Én egyre többet ittam, csakhogy kicsit nyugodtabban aludhassak el és ne riadjak fel, de sajnos még az sem segitett, igy visszafogtam magam és eltettem a piát. Elég volt a gyászból és a siránkozásból, sokan meghaltak és még sokan megfognak. Most a jövőre és a jelenre kell koncentrálni, arra, hogy Rinát megvédjem az életem árán is és megadhassak neki mindent amire csak vágyik. A csodás, virágokkal teli esküvőjét, később pedig kis kölyköket, aztán boldogan haljunk meg együtt, úgy,hogy az életünk során elértünk valami fontosat is.
Feketébe öltöztem, hisz gyászoltam és kijöttem egy kicsit a szerelmemhez, hogy végre kettesben legyünk boldogan és nyugodtan. A domb felé vettem az irányt,mivel jól tudtam,hogy Irinát itt találom meg. Mikor megpillantottam őt egy halvány mosoly jelent meg arcomon és zsebredugott kézzel felsiettem a dombra. Mikor felértem hozzá szorosan átöleltem és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
- Szia, édes. Mi jót csinálsz errefelé? - kérdeztem már szélesebb mosollyal. Valószinűleg most láthatott engem sok idő után elősször mosolyogni. |
[34-15] [14-1]
|