|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:42 - |
 |
[20-1]
| Meredten es komoran neztem Ice tavolodo alakja utan , de ereztem , hogy meg fogunk talalkozni. A reakciojabol rogton letudtam szurni milyen viszony van az itt elok kozott. Nem erdekelt kulonosebben mi a helyzet , csakhogy tudjam magam fejleszteni , de azert nem art ovatosnak lennem. Egyre jobban ereztem a ver szagat igy jobbnak lattam eltunni innen. Egy hatalmas ugrassal leerkeztem a hegyrol majd kikerulve az erdot a kastelyhoz vettem az iranyt. |
 Hallkan felhorkantottam és hitetlenkedve figyetem a lányt.
-A fele vérszívóval én végeztem. Szeretek élni. Szóval köszi, de nem. -néztem rá fagyosan. Körözött bűnöző vagyok. A telefonomra pillantottam.
-Bocs. Most lépek dolgozni. Hiába a vasárnap. -intettem és egy egyszerű mozdulattal leugrottam a hegyről. A becsapódás előtt vastag homoktakarót teremtettem magam alá és abba huppnatam bele. Futásnak eredtem. |
 Teátrálisan hangzott a válasza de tudom , hogy nem hazudott.Ha igaz , márpedig valószínűleg igaz amit mond meedéket kell keresnem , ha a vérfarkasok megérzik az illatom már nincs visszaút.Ismét komolyra vettem a témát és visszatértem az eredeti célomhoz.
-Szóval te pártatlan vagy-kezdtem-es ismered a környéket el tudnál vezetni a vámpírokhoz , vagy ennyire nem állsz velük köszönő viszonyba?-nem kellett volna segítséget kérnem , már éreztem merre találom őket , de féltem az úttól , amit odáig megteszek.Nagyobb esély van rá , hogy túlélem odafelé , ha valaki támogat. |
Megrántottam a vállam a megjegyzésére és csak gonoszan mosolyogtam első kérdésére. Jól tudja, hogy nem tréfálok. Nem kellet szólnom egy szót sem, hogy beigazolódjon az erejük. Majd meglátja ő. Lenéztem a távolba ahol a fű még mindig koszos volt és kesernyés szag áradt. Hiába cseréltem a növényeket és a víz boszik hiába mosták naponta a földet. A szag beleivódott a környezetbe.
-Egy hónapja történt. Kath a vámpírkirálynő, hatalommániás feltörésének kísérlete. Kénytelen volt megfutamodni. -mosolyogtam a mélybe- Sok vér hullott. |
Az arcomra fagyott a mosoly.A vérfarkasok erősebbek mint a vámpírok , először nevetem , de látva , hogy komolyan gondolja egy kicsit megrökönyödtem.
-Életemben egyvérfarkassal találkoztam-mondtam-és nem okozott gondot megölni.....bár többen voltunk-tettem hozzá.EZ elgondolkodtatott.
-Mennyire erősebbek?-kérdeztem.A szélirányának megfordltával más illat is megcsapott...a vér illata.Tekintetemet ismét a mélybe fordítottam , ahol nem is olyan távolban egy erdőt láttam , onnan jött a szag.Egyszerre lett urrá rajtam a félsz és a mámor , ami mindig rámtört mikor a folyákony csodálatok vörös folyadékra gondoltam , de mégis valami nem stimmelt.
-Mi történt itt?-kérdeztem ismét a lányhoz fordulva és közelebb mentem a hegy széléhez , hogy jobban lássam a nem is olyan régi vérfoltok maradékát. |
Megforgattam a szemeimet.
-Fogalmazzunk úgy, hogy ne húzz ujjat a vérfarkasokkal. Elég agresszíven írtják a vámpírokat. -mosolyogtam aztán az arcát figyeltem- Mi van? Azt hitted magamra értem? -nevettem- Én is halálosnak számítok de csak alkalmanként, amikor unatkozok, csak akkor próbálgatom magam. -nevettem. Nem vagyok egoista. Tisztában voltam az előnyeimmel és a hátrányaimmal. Természetesen az előbbit bővítettem az utóbbit feszegettem. |
A téma kezdett egyre érdekesebb lenni , de Ice még mindig szimpatikus volt , találtam végre valakit aki tisztában van az erejével , bár nem igazán tudom , hogy mit ért erőviszonyok alatt , mivel az én lakóhelyemen rengetegen voltunk nem tudom pontosan felmérni , hogy kinek milyen az egyfőre terjedő ereje.Kicsit elnevettem magam az "erőviszonyok" szó hallatán , de hallani akartam , hogy a kiscsajnak meddig terjed az egoja , így hát tovább fűztem a témát.
-Fejtsd ki kérlek-mosolyogtam rá udvariasa és kíváncsiam vártam a válaszát , mivel ....ezt nem mertem be ismerni....tényleg nem voltam tisztába az erőviszonyokkal.Mindig bennem volt , hogy én vagyok a legerősebb , de Ice elbizonytalanított. |
Elhúztam a szám.
-Akkor te vérbeli vérszopó vagy. Nincs utan jó odal felé. -mosolyogtam kellemesen. Bárkvel tudtam ridegen, még is kedvesen társalogni.
-Nekem semmi bajom vele. Én sokszor öltem már embert... vérszívót... meg néha vérfarkast de ugye tisztában vagy az erőviszonyokkal? -mosolyogtam rá. A vérfarkasok -nézőpont kérdése de- győztek. Így én csak is a jóhelyre állnék. Kivéve, ha lehetek semleges. |
Érdeklődéssel követtem Ice monológját.Em ber aki tanulja a mágiát....ez az információszámomra még új volt , de meg kell hagyni Icehoz igazán illett a boszorkányság , valahogy az egész karakteréből áradt a varázslat.Semleges.....pontosan tudtam mit jelent , mindenki ezzel kezdi mikor bemutatkozik.Az utolsó kérdésén kicsit felhorkantam.
-Szerinted mivel táplálkozok?-kérdeztem enyhén gúnyosan-és nem szeretem félbehagyni a kaját az olyan....-kerestem a megfelelő szót-udvariatlan.
-Talán elítéled ezt a fajta életmódot?-kérdeztem kicist óvatosabban. |
Figyelmesen hallgattam a lányt, majd levegőt vettem.
-Ember vagyok aki tanulta a mágiát. Haladónak számítok a fajomban és viszonylag semlegesenek vallom magam. -csak remélni tudtam, hogy érti mire célzok az álláspontommal. Ha nem tudja, hogy mi történt egy hónapja. Nos. Kellemetlen meglepetés lesz.
-Öltél már? -tettem fel fesztelenül az igen kényes kérdést. |
Szimpatikus volt a boszi.ÉS a képessége is király , mondjuk a neve is elég célzatos.
-Xena vagyok-mutatkoztam be kedvesen.-most jöttem ide , a barátaim küldtek el , hogy még tanuljak , de gondolom látszik rajtam , hogy enyhén kezdő vagyok-valamiért rögtön a bizalmamba fogadtam a lányt.-És veled mi a helyzet?-érdeklődtem az ereje felől-hogy állsz a mágiával?-kérdeztem mosolyogva , miközben tovább rugdostam egy hógömböt. |
Elnevettem magam esetlenségén.
-Jól van semmi gáz. Majd beletanulsz. -mosolyogtam. Gyakorlat teszi a mestert. A pokerarcából rájöttem, hogy szagolgat.
-Amúgy Ice vagyok. -mosolyogtam bíztatóan. -Biztos elgondolkodtál rajta, hogy miért nem vagyok meg. Nem nehéz rájönni, hogy utálom a meleget. És nem tudok megfázni sem. De ez csak mellékes. Miért keresed a vérszívókat? -kérdeztem kedvesebbre véve a figurát. |
Mtostmár nagyon zavarban voltam , idegesen nevettem és zsebretettem a kezem.Sosem szerettem az ilyen helyzeteket.Valahogy megpróbáltam jól kijönni a témából.
-Selytettem-vettem fel a poker arcom.-a mi környékünkön csak néha fordultak meg boszorkányok , de azért kössz a tippet.-nem volt kedvem lemenni a hegyről , de a tanácsát tényleg megfogadtam.Mélyet szippantottam a levegőbe és máris éreztem a vámpírok átható illatát , azért még ott maradtam és kémleltem tovább a tájat , ami korántsem volt hiányos a vérfarkasok fura szagától.
|
Majdnem elnevettem magam. Majdnem.
-Próbálkoztál már a területükön? -kérdeztem ridegen. Látszott rajta, hogy nem érzékeli a dolgokat.
-Figyu! Annyit had segítsek, hogy használd a szemed és az orrod! Látszik, hogy nem érzékeled a dolgokat. Én látom az aurádon, hogy vérszívó vagy, de te meg érezhetnéd rajtam, hogy boszorka vagyok. -sóhajtottam nyugodtan és kedvesnek szánt hangon. Ha nem haszálja az érzékszerveit, hamar meg fog halni. |
A lány válasza meglepően kedves volt és barátságos.Egy kicsit elnevettem magam akérdésein majd válaszoltam , nem köntörfalaztam:-Öhm tudod most jöttem ide "tanulni"....nevezzük tanulásnak....látom te se vagy teljesen hétköznapi tehát gondolom tisztában vagy a vámpyros témával , szóval megtudnád mondani , hogy errefelé hol találom őket még nemismerek itt senkit?-kicsit kínosan éreztem magam és enyhén féltem is , mert ha a lány nincs tisztában a helyzettel kénytelen leszek megölni. |
Felvon szemöldökkel reagáltam le az ordítást. Egylány állt nem messze tőlem.
-Szia! Nem fázol? -kérdeztem halványan mosolyogva. Tejfehér hajamat hátraigazítva élveztem a hideget.
-Mit keresel itt? -kérdeztem végül és félig rá, félig a tájra néztem. Én azért jöttem mert utálom a meleget, de ő... |
Megérkeztem tehát a helyre.Nem tudtam hol keressem a magam fajtákat így a közeli hegyet használtam lelátónak.Enyhén hófedte a tájat ami szokatlan volt a hegylábánál lévő időjáráshoz képest.Feljebb mentem, hogy jobban szemügyre tudjam venni a tájat , így könnyebb lesz felismerni a vámpír tanyát.A csúcson feljebb érve láttam , hogy nem vagyok egyedül.Egy szőke hajú lánypróbált napozni levetve a kabátját a jeges fuvallatok közepette."Ez se normális"gondoltam."Mostmár biztos nem ember , hiszen ebben a hidegben azok a fura lények rég jégcsappá fagynak"vittem tovább a logikázásom.Nem vagyok félős típus , tehát barátságosan rákiáltottam inteketve.-Helloooo! |
Egyszerűen másztam hegyet. Minden nap megmozgattam a talajt és felhúztam magam. Itt hideg volt és bár legközelebb voltam a naphoz, még is láttam a lehelletem. Ma is ide igyekezteem, hogy egy kicsit nyugira leljek. Már egy hónapja lezárult a csata és én óvatos voltam. Nem találkoztam sekivel a barátaimon kívül. Levettem a fehér kabátom és élveztem a minuszokat. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
