|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:31 - |
 |
[14-1]
| Hirtelen megaltam. Amikor elforditottam tekintetem egy lanyt lattam meg a folyo mellett. Reszketett mint a nyarfalevel.
-Szia. Lilly vagyok. Nyugi. Artalmatlannak szamitok. -viccelodtem mosolyogva. |
 Bambulásomból egy távolban nem tudom hogy is mondjam futkározó "lényre" lettem figyelmes. Mikor visszatekintettem az előttem levő fákra akkor már egy embert láttam sétálni vagyis inkább gyorsan menni.
-Ha? Van itt valaki?-kérdeztem remegő hangon. Mostanában hallottam egy gyilkosról aki járja az utcákat. Eléggé berezeltem. |
Nem igazán örültem a ténynek, hogy egy gyilkos járja az utcákat. Szokásos tisztogatásomat végeztem. Most, hogy így elfajultak a dolgok, már nem is vártam meg, hogy Mike utasítson. Magamtól kaptam fel a fegyvereimet és önállóan keltem útra. A területünkön senkit nem találtam. Mindenki behúzza a farkát és próbál átmenni kaméleonba. Kár, hogy elég bénák ebben. Futva haladtam, emberfeletti sebeséggel. Amikor átszökkentem a határon lévő folyót, elfogott a szorongás. Meg nem álltam. Követtem a folyást. Amikor a fajtám területén jártam, előtört az ösztönlény, aki azt hajtogatta, hogy egy mocskos áruló vagyok. Ezt kellett minden egyes alkalommal elnyomnom. Lelassítottam emberi sebességre és úgy haladtam a sáros, iszapos ingoványon. Gondolataim elkalandoztak a kislány hullájának látványa felé. Fele se volt tréfa. |
Az este közepén rám jött a sétálhatnék. Úticélt nem jelöltem ki így csak mentem előre. Egy vékony kötött kardigán egy rövidujjú és farmer volt az öltözékem. Mikor észhez tértem a lábam a folyóhoz vitt. Leültem a folyó mentére és néztem magam elé. |
 Csalódott voltam a fiamban, hogy csak így simán ott tudja hagyni a családját, de bekell látnom, nem Ryan tehetett róla egyedül. -Nate te angyal vért iszol?? Hiszen velük nevelkedtél fel.. most meg ezt teszed?- kérdeztem, már nem is dühösen csak szomorúan. -Hát ilyen önző lennél? Még a háborúban sem tartasz ki mellettünk?- kérdeztem csalódottan. -Megmernéd támadni a salyát anyádat és Apádat?- csodálkoztam, mert már nem tudom mihez lenne képes a fiam. tudtam, hogy nem győzhetem meg Natet .. így csak minél előbb elakartam húzni a vámpír területről.. -Hát jólvan, nekem most lett elegem az egész Kathrin bandából..- dühödtem újból fel, aztán az ellenkező irányba kezdtem menni. Haza kellet mennem. |
Éppen a vérfarkasok területének határán sétálgattam,mikor megéreztem apám és Ryan szagát. Na ebből semmi jó nem sülhet ki. Kiváncsi voltam mi tönténhet ott,ezért villámgyors sebességem segitségével két másodperc alatt ott voltam. Kissé gúnyos vigyor jelent meg az arcomon ahogy apámra néztem. A fának volt szoritva és tehetetlenül állt.
- Na mi folyik itt? - kérdeztem még mindig szélesen vigyorogva. - Megérkezett a vega apám, aki ha tehette volna rákényszeritett volna a nyuszivér iszogatásra... - fintorodtam el és közelebb léptem, Ryan vállára helyeztem a kezemet.
- Bezzeg Ryan bátyám, mindenre megtanitott és erős vagyok, hála az angyalvérnek. - az angyal szót kihangsúlyoztam, hogy tudja, én már egyáltalán nem tartozok közéjük. Attól még,hogy testileg nem bántanám apámat sem, a lelkébe beletaposhatok.... |
Nem értettem az unokafivéremet, én mondtam, neki, hogy a fia nem miattam lépett le. De csak zt tudta mondani, hogy én vagyok a hibás. Mikor a fának lökött újból elvigyorodtam, nem nagyon tudott felidegesíteni ezzel az ordibálásával. Inkább nagyrészt csak szórakoztatott. Megpróbál harcolni? Ez valami vicc? Elfelejtette, hogy idősebb vagyok ráadásul vagy háromszorosan erősebb köszönhetően az embervérnek.
- Talán csak félsz beismerni drága Shipley, – fordítottam meg a helyzetünket a vámpír sebességemmel és erősen a fához szorítottam. – hogy most az egyszer nem én vagyok a hibás, az életed elcseszéséért. Hanem maga a fiad. Nem kéne minden rosszat hozzám kötnöd, mert tudod….– kérdeztem tőle és egy pillanatra elengedtem, de épp annyira hogy aztán újra hozzászoríthassam a fához, nem erősen de inkább csak figyelmeztetően, hogy nem éppen értelmes velem kikezdenie.
- A vér nem válik vízzé. Ha én kegyetlen vagyok, ha Kathrine kegyetlen. Talán a fiad örökölt egy kicsit belőle? Talán rájött hova tartozik igazán? – kérdeztem tőle apró vigyorral a szám sarkába. Imádtam heccelni, és sose felejtsük el, hogy minden szavam igaz volt. Még ha ezt Shipley nem is akarta beismerni. |
-Azért adtam neki a nevet, mert akármennyire egy pöcs vagy.. te iis a család része vagy.- mondtam mérgesen. Ezzel a névvel azt hittem megenyhül, vagyis.. inkább csak reménykedtem.. tudhattam volna, hogy ez nem ilyen könnyű. De most már nem is érdekel, hogy a család része-e, csak a fiamat kapjam vissza. -Te még ilyenkor is csak magadat véded? Ő még gyerek mondhatni.. nem egy olyan pasira van szüksége aki az életében csak elcseszni tudja a dolgokat..- mondtam lesajnálóan, aztán szempillantás alatt előtte termettem és egy fához löktem. -Te akarsz érte felelősséget vállalni??- ordítottam. |
Csak nevetni tudtam rajta, annyira vicces volt. A hős családfő megmenti az egész famíliát, humoros.
- Mit gondoltál, amikor a gyerekednek második nevének a Ryant adtad? Hagyom, hogy egy olyan lúzer legyen, mint te? – kérdezted tőle, miközben még mindig az egyik fának támaszkodva bámultam rá. Ha nem tudnám, hogy a vámpírok öregedése befagy azzal együtt mikor a méreg szétárad a testükben, azt mondanám, hogy az unokafivérem jó pár évvel idősebb lett. Még néhány ráncocskát is fel véltem fedezni a szeme sarkában. Kell neked a családos élet, ha vén vega vámpírutánzat leszel.
- Figyelj szerintem ne rám legyél ideges hanem a fiadra, maga döntött így. – mosolyogtam rá ’megértően’ aztán megvontam a vállam. – Én csak annyit mondtam neki, hogy vámpír létére nem jó ötlet egy emberrel járni, erre úgy döntött hozzám költözik. – mondtam el a valóságot.
- Nem értem miért hiszi mindenki azt, hogy én kértem rá, hogy tartozzon közénk. Saját maga határozott így. Talán rájött, hogy a gyengék mellett esélye sem lehet, ha túl akarja élni a következő hónapokat. – fontam össze magam előtt a karom és kíváncsian vártam Shipley reakcióját. Kathrine már elég régóta szemezik a vérfarkasokkal, tudtam, hogy nem sokára elkezdi a háborút. |
Amikor megláttam mégjobban elöntött a méreg, hiába volt a rokonom nem tudtam úgy kezelni.. még ember számba is nehezen vettem. -Te utolsó féreg..- mondtam dühösen -Anyuci szoknyája alól? Nem én vagyok az, aki nála gyengébbekkel kezd ki mindig. Én legalább a súlycsoportomból választok ellefnefeleket, de köcsög!- kiabáltam a fiú elé.. a tenyerem ökölbe szorult és kész voltam bármelyik pillanatba megütni. -Attól még, hogy neked nincs családod.. nem kell tönkretenni a miénket!- mondtam még mindig hangosabban a kelleténél. -Csak sajnálni tudlak te szemét..- vágtam a fejéhez, bár tudom, hogy nem fogja meghatni. Elvette a fiamat, tönkre tette a lányomat, Kath a feleségemet csinálta ki.. és kitudja mit terveznek a többi barátaimmal. |
Hosszú vöröses inkább rozsdabarna haja volt. Ennyit jegyeztem meg róla összesen. Arról a lányról akit éppen a karjaim között tartottam, és lassan belemélyesztettem a fogaim. A becserkészés folyamata volt a legjobb, ezért otthon szinte alig ettem valamit, csak ha muszáj volt. Azok az angyalok csak kóvályognak, mint az élőhalottak, ez viszont még akár ellenkezni is képes lett volna, csakhogy nem akart. Mert tudjuk, hogy nekem senki sem tud ellenállni. Még ez a lány sem itt, aki olyan kedvesen és bájosan vihogott, hogy majdnem letéptem a fejét. De muszáj volt megállnom, főleg mivel meghallottam azt a kiáltást és illat párosítást, amire nem nagyon számítottam. Shipley? Elengedtem a lányt aki szerintem még mindig azt hitte, hogy csak csókolgattam a nyakát. A szemébe néztem és gyorsan megigéztem, hogy ne emlékezzen mi is történt vele pontosan, csak halvány ködfoltokra. Kiléptem a fák közül és a kissé idegbeteg unokafivéremet meglátva egy aprócska mosoly bujkált a szám sarkában.
- Csak nem kibújtál az asszony szoknyája mögül Shipley? – kérdeztem tőle gúnyosan, összevonva magam előtt a karomat. Megkeseríteni az életét? Nem volt ilyesmi a céljaim között. Na, jó talán a lista végén ott volt valahol a neve. |
Az utóbbi időben már kikészültem a hülye unokaöcsémtől.. Mintha minden áron próbálnák tönkretenni a családot, de ez nem fog menni. Tudtam, hogy a harcot már nem kerülhetjük el, úgyhogy magam akartam beszélni Ryannel. Átmerészkedtem az ő területükre, tudtam ,hogy egy két pofon híját nem tudom megúszni.. De minimum a fiam miatt megkellet, hogy kapja. Nagyon mérges voltam! -RYAN GYERE ELŐ.. TUDOM, HOGY VALAHOGY ITT VAGY!-ordítottam mert megéreztem a szagát. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
